Új Néplap, 1992. május (3. évfolyam, 103-127. szám)

1992-05-25 / 122. szám

I 1992. MÁJUS 25. Hazai körkép NEM A VADNYUGATON, HANEM SZAJOLBAN Pénzbehajtás verőlegényekkel Kimonóbemutató Japán háziasszonyok Szolnokon (Folytatás az 1. oldalról)- Ezzel már óriási kár ért ben­nünket - folytatja Balogh József hisz mindenkinek visszafizet­tük a faanyagok árát, ugyanak­kor pedig, megegyezésünk elle­nére, továbbra is korhadt rönkök érkeztek. Februárban még volt egy utol­só próbálkozás, s akkor csináltak egy újabb megállapodást a sza- joliak a soproniakkal, miszerint Simkó Gyula elismeri, hogy ad­dig rossz minőségű anyagokat küldött, s ezért nem követeli az ötmillió forintot - ennyi az addig leszállított áru teljes vételára -, hanem kiegyeznek 3 millió 300 ezer forintban. S mivel pont ennyivel tartozott a soproni kft. a Verpeléti Takarékszövetkezet­nek, megegyeztek, hogy a szajo- li Alka Faipari Kisszövetkezet átvállalja ezt a tartozást, s ez év szeptemberétől részletekben tör­leszti az összeget. De ebből sem lett semmi, mert a megállapodás megkötése után egy nappal tör­tént valami... Betoppant három fiatalember- Február 25-én betoppant hozzám három fiatalember - ma­gyarázza Balogh József - azzal, hogy fizessem meg a soproni kft.-nek több mint hatmilliós tar­tozásomat. Meghökkentem, nem értettem, miről van szó. Mond­tam is, hogy valóban van adóssá­gom - de nem hatmillió -, és Sim­kó Gyulával pont tegnap egyez­tünk meg ebben az ügyben. Ele­inte ezek a fickók hajthatatlan­nak tűntek - az egyik még a szé­ket is hozzám akarta vágni -, és kerek perec kijelentették, azért jöttek, hogy a pénzt behajtsák. S hogy megfélemlítsenek, olya­nokról beszéltek, hogy nekik az ország területén mindenhol van dolguk, s ha szólok a rendőrség­nek, fölgyújtják a házamat, kiirt­ják a családomat. Ám amikor megmutattam nekik a megálla­podást, egy kicsit lehiggadtak, s akkor fölajánlották, hogy ha ne­kem is tartoznak mások, akkor ők egy százalékért bárhol, még külföldön is behajtják a pénzt. Még onnan, az irodából fölhív­ták telefonon Simkó Gyulát, aki ugyanazt állította, mint én, és még hozzátette, hogy nem kell balhét csinálni. Akkor a fickók azt mondták, hogy elindulnak Sopronba, és búcsúzóul hozzá­tették: még jelentkezünk. Igazat mondtak. Hisz március elején az egyik reggel Balogh József irodájának asztalán meg­csörrent a telefon.- Simkó Gyula lakásáról hí­vott az egyik férfi azok közül, akik már korábban jártak nálam. Követelte, hogy rendezzem a tartozásomat. S ami számomra igazán megdöbbentő volt: akkor Simkóval is beszéltem, s ő azt hebegte a telefonba, hogy egész éjjel gyötörték, nem hagyták aludni, fogva tartják, s így a ko­rábbi megállapodásunk is ér­vénytelen. Úgy tűnt, mintha őt is fenyegetnék, mint engem. Ez­után megint annak a hangját hal­lottam a telefonban, akivel elő­ször beszéltem. Mondta, hogy Simkó előtt nyúzták meg annak kutyáját, s ha nem fizet, nem kí­mélik még a családját sem. Nyil­ván ezzel azt akarták tudatosíta­ni, hogy én is hasonlókra számít­hatok, ha . . . Végül meghatáro­zott egy napot az a fickó, amikor megkeresnek. Az ígért időpontban nem, vi­szont másnap, vagyis március 18-án kora reggel valóban meg­jelentek Szajolban. Kilesték Ba­logh Józsefet, hogy mikor indul el kocsival a lakásáról, s követ­ték egy fekete Audival, majd út­közben megállították, s a négy férfi közül egy átült hozzá, és kiadta az utasítást, hogy menje­nek az irodába.- Amikor odaértünk - idézi fel Balogh József azokat a perceket -, megint fenyegettek, hogy ha nem fizetek, akkor eltörik a fiam lábát, meg rám akarták borítani az asztalt. S a végén kény­szerítettek rá, hogy írjunk meg egy újabb megállapodást, ami­ben elismerem, hogy 6 millió 100 ezer forinttal tartozom a sop­roniaknak, s ezt az összeget 40 napon belül ki is fizetem. Mit tehettem? Aláírtam. Ezután ki­mentünk a szajoli üzemünkbe, ott körülnéztek, kérdezgették, hogy biztosítva van-e a lakásom, meg a műhely, majd azzal kö­szöntek el, hogy a vállalt határ­időt tartsam be, s még hozzátet­ték: egy hónap múlva visszajön­nek, de a saját és családom érde­kében ne szóljak senkinek. El­mentek, de közben a családom mégis értesítette a rendőrséget.- Amint megtörtént a bejelen­tés - lapozgat a papírjai között Mucza János rendőr őrnagy, a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Rendőr-főkapitányság vizsgála­ti osztályának nyomozója -, azonnal kiadtuk a körözést. Hisz azt tudtuk, hogy egy fekete, szlo­vák rendszámú Audiről van szó, és Sopron felé mennek. így még aznap, Törökbálint határában az autópálya-rendőrség emberei el­kapták, s előállították ide őket. Azóta is itt vannak nálunk, a fog­dában. S amikor a kocsijukat át­vizsgáltuk, találtunk pisztolyt, vadász- és légpuskát, könny- gázsprayt, meg még házilag összeeszkábált fegyvert is.- Őrnagy úr, valamit nem tel­jesen értek. Mert Balogh József arról beszélt, mintha a soproni kft. ügyvezető igazgatóját - Sim­kó Gyulát - is megfenyegették volna. Tehát úgy tűnik, mintha nem ő bérelte volna föl ezeket a verőlegényeket. A szálak Szlovákiába vezetnek- Hát igen. Első hallásra való­ban bonyolult ez az ügy. A nyo­mozás eddigi adatai szerint tulaj­donképpen arról van szó, hogy a soproni kft. tartozik egy Fafém- tek nevű sátoraljaújhelyi szlo­vák-magyar kft.-nek, s az ugyan­csak tartozik egy másik szlovák vállalatnak. S így aztán többször is beszélt a két cég vezetője egy­mással, és Simkó mindig azt mondta, hogy ha ő megkapja a pénzt, csak akkor tud fizetni. Még föl is sorolta az adósok ne­veit. Lesovics - Lossó Miklós - így hívják a sátoraljaújhelyi kft. vezetőjét - szorgalmasan felje­gyezte a neveket, s kisütötték, hogy Szlovákiában vannak olyan fiatalemberek, akik vállal­koznak ilyesféle pénzbehajtá­sokra. így aztán - mint menet közben kiderült - nemcsak Szol­nokon, hanem Zalaegerszegen is jártak hasonló ügyben ezek a fia­talemberek.- Jelenleg hol tart a nyomo­zás?- A négy szlovák állampolgár­ságú férfit - Julius Tóthot, Jaros- lav Vargát, Jaroslav Kuncart és Ladislaus Bálintot - miután le­tartóztattuk, másnap reggel el­kezdődött a kihallgatásuk. Jaros­lav Kuncar akkor elmondta, hogy ezekért az akcióikért már előre 25-30 ezer forintot kaptak Simkótól. A másik gyanúsított pedig azt állította, hogy nem jártak volna rosszul, ha sikerül végigcsinálni a dolgot. Azóta viszont minden vallomásukat megmásították, s azt hajtogatják, tévedésből ke­rült a jegyzőkönyvbe, hogy pénzt kaptak volna, meg hogy nem jártak volna rosszul. Kitar­tanak amellett, hogy ártatlanok, és azt bizonygatják, hogy ők mindenhol csak üzletet akartak kötni. Ennek persze ellentmond, hogy sorra olyan embereket ke­restek fel, és fenyegettek meg, akik tartoztak a soproni kft.-nek. Ma ott tartunk, hogy mindenki tagad. Még Simkó is azt állítja, hogy nem bízott meg senkit a pénz behajtásával, őt is kény­szerítették. Elharapódzik az erőszak A nyomozás során minden bi­zonnyal kiderül majd a teljes igazság. Ám mindemellett meg­jegyeznénk, hogy túlságosan ve­szélyes gyakorlat ez. Mert úgy tűnik, hogy törvény ide vagy oda, egyre inkább elharapódzik az erőszak. S ez az eset is intő példa a gomba módra szaporodó őrző-védő kft.-k önkényeskedő önkénteseinek, akik ma már za­vartalanul bonyolítgatják a saját maguknak nyilvánvalóan kifize­tődő, másoknak viszont annál ár­talmasabb ügyködéseiket. Per­sze, jól tudjuk, hogy kettőn áll a vásár. Hisz ha egyesek „megve­szik” őket, hogy bármi áron is hajtsák be kintlévőségeiket, ak­kor nem sokat lehet tenni. Illetve a törvény teljes szigorával kell(ene) eljárni az ilyen és ha­sonló esetekben. Mert ha nem ezt tesszük, akkor az ilyesféle ügyletek előbb-utóbb maguktól értetődővé válnak, s az ezeket tiltó rendelkezések, törvények pedig valami olyasfélévé, ami­ket be is lehet tartani, meg nem is. Mindenesetre az megnyugta­tó, hogy a négy szlovák férfi ma már a rács mögött gondolkozhat azon, hogy érdemes volt-e ebbe az egész „pénzbehajtósdi játék­ba” belemenni. Jelenleg mind- annyiukat zsarolás bűntettének alapos gyanúja miatt tartják fog­va. . . • NagyTibór Civitan International A gyermekek támogatására Szombaton este a szolnoki vá­rosháza nagyterme zsúfolásig megtelt. Egy karitatív szervezet - a Civitan International - szolnoki klubjának avatóünnepségét tartot­ták meg. Itt volt a 75 évvel ezelőtt az USA-ban megalakult, s ma már 13 országban létező szervezet nemzetközi elnöke: dr.J.F. Bumey és felesége, a szervezet ügyvezető elnöke: John Rynearson, a ma­gyarországi titkár: Relle Ferenc, a fogadó város - Szolnok - polgár- mestere: Várhegyi Attila, s a ma­gyarországi testvérklubok vezetői. Ez utóbbiak száma mára elérte a hatot, s ezzel a 13 országban már 3307 klub működik. A megyénk­ben ráadásul nem ez az első. Tö- rökszentmiklós megelőzte Szol­nokot. A Civitan International három elvre épül: a tudásra, mely segít abban, hogy felismerjék, mire van szüksége az adott társadalomnak, s mi ebben a szervezet szerepe, a barátságra, mely egyenlővé tesz minden embert a szervezetben, vé­gül pedig a szolgálatra. A tagokat ezen elvek alapján bízták meg valamilyen feladattal. Ez az egyes klubok esetében kü­lönböző. A szolnokiak a hátrányos hely­zetű gyerekek megsegítését vállal­ták, az általuk összegyűjtött javak felhasználásával. Mindezt illő sze­rénységgel teszik, vállalva tudá­suk gyarapítását, adott esetben la­kásukat is felhasználva a nemés cél - a gyermekek támogatása - érdekében. Az alapító tagokat, csakúgy, mint vezetőiket az ünnepség kere­tében avatták fel. A szolnoki Civi­tan International Club elnöke He­gedűs Andrea lett. A japán-magyar barátságnak ma már hagyományai vannak. Ezt pél­dázza az a kiállítás is, amelyet szombaton nyitottak meg a Városi Művelődési Központban Szolno­kon. A rendezést a VMK-n kívül a yokohamai „Tisza” Baráti Társa­ság és a Magyar-Japán Baráti Tár­saság szolnoki csoportja vállalta. Takács Gábor - a szolnoki cso­port egyik ügyvivője - szerint ez a rendezvény fontos láncszem a két nép közötti baráti kapcsolatokban. Az utóbbi kilenc évben néhány al­kotó részvételével rendszeresen érkezik Szolnokra egy-egy kisebb delegáció, hogy bemutassák a ja­pán kultúra egy kisebb szeletét. A megnyitó programját a yoko­hamai háziasszonyok állították össze az általuk hobbiként elkészí­tett tárgyak bemutatására. A műsor részeként hagyományos japán tea­szertartás, origami papírhajtoga­tás, kimonóbemutató zajlott. A ki- monókat magyar gyerekek próbál­hatták fel. Hallatlan értékű dara­bokról volt szó, hiszen ezek kézi szövéssel készültek. A résztvevők megtudhatták, a kimonó mely ré­sze milyen célt szolgál, hogyan változik viselete a kor függvényé­ben. A mostani kiállítás része a jövő évi előkészületeknek. A szolnoki kapcsolatok tízéves évfordulóját ünnepük ekkor, s az ünnepségen a tervek szerint száztagú szimfoni­kus zenekar, stúdió-fotókiállítás lesz. Mindez felveti az anyagiak kérdését is. Az ideérkező japán há­ziasszonyok most családoknál he­lyezkednek el. A jövő évi nagyobb rendezvény már ilyen alapon nem valósulhat meg. Támogatókat ke­resnek tehát, eddig a Magyar Kül­kereskedelmi Bank jelentkezett. A város nevében egyébként Várhe­gyi Attila polgármester vehetett át egy levelet Japánból, amelyben a további kapcsolatok lehetősége tá­rult fel. A kiállítás, s vele párhuza­mosan Kardos Tamás Japánról szóló fotókiállítása péntekig te­kinthető meg. F.I. Moldova György: A félelem kapuja Borsos elrakta a kést sporttáskája oldalzsebébe, aztán kilépett a butikból. A vonatfülke magányában újra elővette, egy könyv takarásában maga elé fektette a becsapható kis asztalra, és hosszan bámulta. Úgy érezte, mintha egy ismeretlen hatalmas úr védelme alá helyezte volna magát, aki minden ellenségével szemben szavatolja a biztonságát. * * * Borsos úgy gondolta, hogy ha délután, a kijelölt látogatási időben keresi fel Zsókát, könnyen összeakadhat az asszony valamelyik ismerősével, ezért dél körül ment fel Budára a hegyi klinikába. A portás megállította, de a fiú azt mondta neki, hogy kezelésre rendelték be, és egy ötvenest csúsztatott a kezébe. A parkosított belső udvaron egy hídra emlékeztető fedett folyosó ívelt át, ehhez szárnyszerűen csatlakoztak az egyes pavilonok. Borsos megnézte a mezőszegi könyvtárostól kapott cédulát, az a kórterem, melyben Zsóka feküdt, a folyosó végéről nyílt, hogy oda jusson, egy lengőajtón kellett áthaladnia. Táskájából elővette az átlátszó műanyag dobozba pakolt orchideát, és lenyomta a kilincset. A szobában csak egy ágy állott, rózsaszín hálóinges nő feküdt rajta, szemét lehunyta, karjába infúziós cső volt bekötve. Borsos egy pillantást vetett rá, azt hitte, rossz helyre tévedt, és vissza akart fordulni, de a nő felriadt a neszre:- Ki az? Feri, te vagy? Istenem, de jó - szabad kezét kinyújtva hívta magához. Borsos leült az ágy szélére, közelről is csak nehezen tudta felidézni azt a képet, melyet emlékezetében őrzött az asszonyról: erősen lefogyott, ajkát-szemét kifestette, ettől az arca még sápadtabbnak látszott. Nem akarta, hogy az asszony észrevegye a megdöbbenését, előrehajolt és megcsókolta, irtózva érezte ajkai alatt a petyhüdt, langyos bőrt. Hogy elkerülhesse a szembenézést, igyekezett elfoglalni magát, megigazította az asszony takaróját, átadta az orchideás dobozt:- Ezt ki kell bontani?- Nem, ez így marad meg. Tedd csak az éjjeliszekrényre. A teendők elfogytak, Borsosnak vissza kellett ülni az ágyra:- Miért nem jelentkeztél?- Nem akartalak addig keresni, amíg rosszul néztem ki. Féltem, hogy megundorodsz tőlem.- Most hogy vagy?- Már túlestem a nehezén, még egy kisebb operáció van hátra, de egy pár hét múlva kiengednek. Te hogy élsz? Borsos vállat vont:- Úgy mint régen, semmi sem változott. Dolgozom, munkásszállón lakok.- Van módod írni?- Nagyon nehezen. Mindent fel kell áldoznom érte. Az asszony átkarolta a fiú nyakát:-Már.csaJAögy kis jdőt kell kibírnod. Ha meggyógyulok, eladom a

Next

/
Thumbnails
Contents