Új Néplap, 1992. május (3. évfolyam, 103-127. szám)
1992-05-25 / 122. szám
I 1992. MÁJUS 25. Hazai körkép NEM A VADNYUGATON, HANEM SZAJOLBAN Pénzbehajtás verőlegényekkel Kimonóbemutató Japán háziasszonyok Szolnokon (Folytatás az 1. oldalról)- Ezzel már óriási kár ért bennünket - folytatja Balogh József hisz mindenkinek visszafizettük a faanyagok árát, ugyanakkor pedig, megegyezésünk ellenére, továbbra is korhadt rönkök érkeztek. Februárban még volt egy utolsó próbálkozás, s akkor csináltak egy újabb megállapodást a sza- joliak a soproniakkal, miszerint Simkó Gyula elismeri, hogy addig rossz minőségű anyagokat küldött, s ezért nem követeli az ötmillió forintot - ennyi az addig leszállított áru teljes vételára -, hanem kiegyeznek 3 millió 300 ezer forintban. S mivel pont ennyivel tartozott a soproni kft. a Verpeléti Takarékszövetkezetnek, megegyeztek, hogy a szajo- li Alka Faipari Kisszövetkezet átvállalja ezt a tartozást, s ez év szeptemberétől részletekben törleszti az összeget. De ebből sem lett semmi, mert a megállapodás megkötése után egy nappal történt valami... Betoppant három fiatalember- Február 25-én betoppant hozzám három fiatalember - magyarázza Balogh József - azzal, hogy fizessem meg a soproni kft.-nek több mint hatmilliós tartozásomat. Meghökkentem, nem értettem, miről van szó. Mondtam is, hogy valóban van adósságom - de nem hatmillió -, és Simkó Gyulával pont tegnap egyeztünk meg ebben az ügyben. Eleinte ezek a fickók hajthatatlannak tűntek - az egyik még a széket is hozzám akarta vágni -, és kerek perec kijelentették, azért jöttek, hogy a pénzt behajtsák. S hogy megfélemlítsenek, olyanokról beszéltek, hogy nekik az ország területén mindenhol van dolguk, s ha szólok a rendőrségnek, fölgyújtják a házamat, kiirtják a családomat. Ám amikor megmutattam nekik a megállapodást, egy kicsit lehiggadtak, s akkor fölajánlották, hogy ha nekem is tartoznak mások, akkor ők egy százalékért bárhol, még külföldön is behajtják a pénzt. Még onnan, az irodából fölhívták telefonon Simkó Gyulát, aki ugyanazt állította, mint én, és még hozzátette, hogy nem kell balhét csinálni. Akkor a fickók azt mondták, hogy elindulnak Sopronba, és búcsúzóul hozzátették: még jelentkezünk. Igazat mondtak. Hisz március elején az egyik reggel Balogh József irodájának asztalán megcsörrent a telefon.- Simkó Gyula lakásáról hívott az egyik férfi azok közül, akik már korábban jártak nálam. Követelte, hogy rendezzem a tartozásomat. S ami számomra igazán megdöbbentő volt: akkor Simkóval is beszéltem, s ő azt hebegte a telefonba, hogy egész éjjel gyötörték, nem hagyták aludni, fogva tartják, s így a korábbi megállapodásunk is érvénytelen. Úgy tűnt, mintha őt is fenyegetnék, mint engem. Ezután megint annak a hangját hallottam a telefonban, akivel először beszéltem. Mondta, hogy Simkó előtt nyúzták meg annak kutyáját, s ha nem fizet, nem kímélik még a családját sem. Nyilván ezzel azt akarták tudatosítani, hogy én is hasonlókra számíthatok, ha . . . Végül meghatározott egy napot az a fickó, amikor megkeresnek. Az ígért időpontban nem, viszont másnap, vagyis március 18-án kora reggel valóban megjelentek Szajolban. Kilesték Balogh Józsefet, hogy mikor indul el kocsival a lakásáról, s követték egy fekete Audival, majd útközben megállították, s a négy férfi közül egy átült hozzá, és kiadta az utasítást, hogy menjenek az irodába.- Amikor odaértünk - idézi fel Balogh József azokat a perceket -, megint fenyegettek, hogy ha nem fizetek, akkor eltörik a fiam lábát, meg rám akarták borítani az asztalt. S a végén kényszerítettek rá, hogy írjunk meg egy újabb megállapodást, amiben elismerem, hogy 6 millió 100 ezer forinttal tartozom a soproniaknak, s ezt az összeget 40 napon belül ki is fizetem. Mit tehettem? Aláírtam. Ezután kimentünk a szajoli üzemünkbe, ott körülnéztek, kérdezgették, hogy biztosítva van-e a lakásom, meg a műhely, majd azzal köszöntek el, hogy a vállalt határidőt tartsam be, s még hozzátették: egy hónap múlva visszajönnek, de a saját és családom érdekében ne szóljak senkinek. Elmentek, de közben a családom mégis értesítette a rendőrséget.- Amint megtörtént a bejelentés - lapozgat a papírjai között Mucza János rendőr őrnagy, a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Rendőr-főkapitányság vizsgálati osztályának nyomozója -, azonnal kiadtuk a körözést. Hisz azt tudtuk, hogy egy fekete, szlovák rendszámú Audiről van szó, és Sopron felé mennek. így még aznap, Törökbálint határában az autópálya-rendőrség emberei elkapták, s előállították ide őket. Azóta is itt vannak nálunk, a fogdában. S amikor a kocsijukat átvizsgáltuk, találtunk pisztolyt, vadász- és légpuskát, könny- gázsprayt, meg még házilag összeeszkábált fegyvert is.- Őrnagy úr, valamit nem teljesen értek. Mert Balogh József arról beszélt, mintha a soproni kft. ügyvezető igazgatóját - Simkó Gyulát - is megfenyegették volna. Tehát úgy tűnik, mintha nem ő bérelte volna föl ezeket a verőlegényeket. A szálak Szlovákiába vezetnek- Hát igen. Első hallásra valóban bonyolult ez az ügy. A nyomozás eddigi adatai szerint tulajdonképpen arról van szó, hogy a soproni kft. tartozik egy Fafém- tek nevű sátoraljaújhelyi szlovák-magyar kft.-nek, s az ugyancsak tartozik egy másik szlovák vállalatnak. S így aztán többször is beszélt a két cég vezetője egymással, és Simkó mindig azt mondta, hogy ha ő megkapja a pénzt, csak akkor tud fizetni. Még föl is sorolta az adósok neveit. Lesovics - Lossó Miklós - így hívják a sátoraljaújhelyi kft. vezetőjét - szorgalmasan feljegyezte a neveket, s kisütötték, hogy Szlovákiában vannak olyan fiatalemberek, akik vállalkoznak ilyesféle pénzbehajtásokra. így aztán - mint menet közben kiderült - nemcsak Szolnokon, hanem Zalaegerszegen is jártak hasonló ügyben ezek a fiatalemberek.- Jelenleg hol tart a nyomozás?- A négy szlovák állampolgárságú férfit - Julius Tóthot, Jaros- lav Vargát, Jaroslav Kuncart és Ladislaus Bálintot - miután letartóztattuk, másnap reggel elkezdődött a kihallgatásuk. Jaroslav Kuncar akkor elmondta, hogy ezekért az akcióikért már előre 25-30 ezer forintot kaptak Simkótól. A másik gyanúsított pedig azt állította, hogy nem jártak volna rosszul, ha sikerül végigcsinálni a dolgot. Azóta viszont minden vallomásukat megmásították, s azt hajtogatják, tévedésből került a jegyzőkönyvbe, hogy pénzt kaptak volna, meg hogy nem jártak volna rosszul. Kitartanak amellett, hogy ártatlanok, és azt bizonygatják, hogy ők mindenhol csak üzletet akartak kötni. Ennek persze ellentmond, hogy sorra olyan embereket kerestek fel, és fenyegettek meg, akik tartoztak a soproni kft.-nek. Ma ott tartunk, hogy mindenki tagad. Még Simkó is azt állítja, hogy nem bízott meg senkit a pénz behajtásával, őt is kényszerítették. Elharapódzik az erőszak A nyomozás során minden bizonnyal kiderül majd a teljes igazság. Ám mindemellett megjegyeznénk, hogy túlságosan veszélyes gyakorlat ez. Mert úgy tűnik, hogy törvény ide vagy oda, egyre inkább elharapódzik az erőszak. S ez az eset is intő példa a gomba módra szaporodó őrző-védő kft.-k önkényeskedő önkénteseinek, akik ma már zavartalanul bonyolítgatják a saját maguknak nyilvánvalóan kifizetődő, másoknak viszont annál ártalmasabb ügyködéseiket. Persze, jól tudjuk, hogy kettőn áll a vásár. Hisz ha egyesek „megveszik” őket, hogy bármi áron is hajtsák be kintlévőségeiket, akkor nem sokat lehet tenni. Illetve a törvény teljes szigorával kell(ene) eljárni az ilyen és hasonló esetekben. Mert ha nem ezt tesszük, akkor az ilyesféle ügyletek előbb-utóbb maguktól értetődővé válnak, s az ezeket tiltó rendelkezések, törvények pedig valami olyasfélévé, amiket be is lehet tartani, meg nem is. Mindenesetre az megnyugtató, hogy a négy szlovák férfi ma már a rács mögött gondolkozhat azon, hogy érdemes volt-e ebbe az egész „pénzbehajtósdi játékba” belemenni. Jelenleg mind- annyiukat zsarolás bűntettének alapos gyanúja miatt tartják fogva. . . • NagyTibór Civitan International A gyermekek támogatására Szombaton este a szolnoki városháza nagyterme zsúfolásig megtelt. Egy karitatív szervezet - a Civitan International - szolnoki klubjának avatóünnepségét tartották meg. Itt volt a 75 évvel ezelőtt az USA-ban megalakult, s ma már 13 országban létező szervezet nemzetközi elnöke: dr.J.F. Bumey és felesége, a szervezet ügyvezető elnöke: John Rynearson, a magyarországi titkár: Relle Ferenc, a fogadó város - Szolnok - polgár- mestere: Várhegyi Attila, s a magyarországi testvérklubok vezetői. Ez utóbbiak száma mára elérte a hatot, s ezzel a 13 országban már 3307 klub működik. A megyénkben ráadásul nem ez az első. Tö- rökszentmiklós megelőzte Szolnokot. A Civitan International három elvre épül: a tudásra, mely segít abban, hogy felismerjék, mire van szüksége az adott társadalomnak, s mi ebben a szervezet szerepe, a barátságra, mely egyenlővé tesz minden embert a szervezetben, végül pedig a szolgálatra. A tagokat ezen elvek alapján bízták meg valamilyen feladattal. Ez az egyes klubok esetében különböző. A szolnokiak a hátrányos helyzetű gyerekek megsegítését vállalták, az általuk összegyűjtött javak felhasználásával. Mindezt illő szerénységgel teszik, vállalva tudásuk gyarapítását, adott esetben lakásukat is felhasználva a nemés cél - a gyermekek támogatása - érdekében. Az alapító tagokat, csakúgy, mint vezetőiket az ünnepség keretében avatták fel. A szolnoki Civitan International Club elnöke Hegedűs Andrea lett. A japán-magyar barátságnak ma már hagyományai vannak. Ezt példázza az a kiállítás is, amelyet szombaton nyitottak meg a Városi Művelődési Központban Szolnokon. A rendezést a VMK-n kívül a yokohamai „Tisza” Baráti Társaság és a Magyar-Japán Baráti Társaság szolnoki csoportja vállalta. Takács Gábor - a szolnoki csoport egyik ügyvivője - szerint ez a rendezvény fontos láncszem a két nép közötti baráti kapcsolatokban. Az utóbbi kilenc évben néhány alkotó részvételével rendszeresen érkezik Szolnokra egy-egy kisebb delegáció, hogy bemutassák a japán kultúra egy kisebb szeletét. A megnyitó programját a yokohamai háziasszonyok állították össze az általuk hobbiként elkészített tárgyak bemutatására. A műsor részeként hagyományos japán teaszertartás, origami papírhajtogatás, kimonóbemutató zajlott. A ki- monókat magyar gyerekek próbálhatták fel. Hallatlan értékű darabokról volt szó, hiszen ezek kézi szövéssel készültek. A résztvevők megtudhatták, a kimonó mely része milyen célt szolgál, hogyan változik viselete a kor függvényében. A mostani kiállítás része a jövő évi előkészületeknek. A szolnoki kapcsolatok tízéves évfordulóját ünnepük ekkor, s az ünnepségen a tervek szerint száztagú szimfonikus zenekar, stúdió-fotókiállítás lesz. Mindez felveti az anyagiak kérdését is. Az ideérkező japán háziasszonyok most családoknál helyezkednek el. A jövő évi nagyobb rendezvény már ilyen alapon nem valósulhat meg. Támogatókat keresnek tehát, eddig a Magyar Külkereskedelmi Bank jelentkezett. A város nevében egyébként Várhegyi Attila polgármester vehetett át egy levelet Japánból, amelyben a további kapcsolatok lehetősége tárult fel. A kiállítás, s vele párhuzamosan Kardos Tamás Japánról szóló fotókiállítása péntekig tekinthető meg. F.I. Moldova György: A félelem kapuja Borsos elrakta a kést sporttáskája oldalzsebébe, aztán kilépett a butikból. A vonatfülke magányában újra elővette, egy könyv takarásában maga elé fektette a becsapható kis asztalra, és hosszan bámulta. Úgy érezte, mintha egy ismeretlen hatalmas úr védelme alá helyezte volna magát, aki minden ellenségével szemben szavatolja a biztonságát. * * * Borsos úgy gondolta, hogy ha délután, a kijelölt látogatási időben keresi fel Zsókát, könnyen összeakadhat az asszony valamelyik ismerősével, ezért dél körül ment fel Budára a hegyi klinikába. A portás megállította, de a fiú azt mondta neki, hogy kezelésre rendelték be, és egy ötvenest csúsztatott a kezébe. A parkosított belső udvaron egy hídra emlékeztető fedett folyosó ívelt át, ehhez szárnyszerűen csatlakoztak az egyes pavilonok. Borsos megnézte a mezőszegi könyvtárostól kapott cédulát, az a kórterem, melyben Zsóka feküdt, a folyosó végéről nyílt, hogy oda jusson, egy lengőajtón kellett áthaladnia. Táskájából elővette az átlátszó műanyag dobozba pakolt orchideát, és lenyomta a kilincset. A szobában csak egy ágy állott, rózsaszín hálóinges nő feküdt rajta, szemét lehunyta, karjába infúziós cső volt bekötve. Borsos egy pillantást vetett rá, azt hitte, rossz helyre tévedt, és vissza akart fordulni, de a nő felriadt a neszre:- Ki az? Feri, te vagy? Istenem, de jó - szabad kezét kinyújtva hívta magához. Borsos leült az ágy szélére, közelről is csak nehezen tudta felidézni azt a képet, melyet emlékezetében őrzött az asszonyról: erősen lefogyott, ajkát-szemét kifestette, ettől az arca még sápadtabbnak látszott. Nem akarta, hogy az asszony észrevegye a megdöbbenését, előrehajolt és megcsókolta, irtózva érezte ajkai alatt a petyhüdt, langyos bőrt. Hogy elkerülhesse a szembenézést, igyekezett elfoglalni magát, megigazította az asszony takaróját, átadta az orchideás dobozt:- Ezt ki kell bontani?- Nem, ez így marad meg. Tedd csak az éjjeliszekrényre. A teendők elfogytak, Borsosnak vissza kellett ülni az ágyra:- Miért nem jelentkeztél?- Nem akartalak addig keresni, amíg rosszul néztem ki. Féltem, hogy megundorodsz tőlem.- Most hogy vagy?- Már túlestem a nehezén, még egy kisebb operáció van hátra, de egy pár hét múlva kiengednek. Te hogy élsz? Borsos vállat vont:- Úgy mint régen, semmi sem változott. Dolgozom, munkásszállón lakok.- Van módod írni?- Nagyon nehezen. Mindent fel kell áldoznom érte. Az asszony átkarolta a fiú nyakát:-Már.csaJAögy kis jdőt kell kibírnod. Ha meggyógyulok, eladom a
