Új Néplap, 1992. május (3. évfolyam, 103-127. szám)

1992-05-25 / 122. szám

4 A szerkesztőség postájából 1992. MÁJUS 25. Sikeres évet zárt a Biogazdálkodási Népfőiskola A kunhegyesi Biogazdálko­dási Népfőiskola első csoportjá­nak első évfolyama ért véget a közelmúltban, melynek a termé­szetbarát mezőgazdaság bemu­tatása, „bio”-szemlélettel ren­delkező termelőközösség kiala­kítása volt a célja - a városi ön- kormányzat, a Jász-Nagykun- Szolnok Megyei Népfőiskolái Társaság, a Biokultúra Egyesü­let támogatásával, valamint a művelődési központ, a Mező- gazdasági és Ipari Szakmunkás- képző Intézet szervezésében. A népfőiskola első évfolyama álta­lános biogazdálkodási ismerete­ket, szemléletet nyújtott - átfog­va a mezőgazdasági termelés egészét. A hallgatók - a sikeres záróvizsga után - „Minősített biotermelő” oklevelet kaptak. A kurzus végeztével kétnapos ki­rándulást szerveztünk, melyen a gyakorlati tapasztalatok, az él­mények felelevenítésével to­vább erősítettük a termé­szetbarát gazdálkodói szemléle­tet. Az első napon a nyugati or­Felejthetetlen élményben volt része nemrég városunk hagyo­mányőrző csapata legkisebbjei­nek, amikor azon a helyen tették le az „Árpád népe” esküt, ahol őseink e földre léptek - 895-96- ban, a honfoglalás idején. A Ma­gyarország Felfedezői Hagyo­mányőrző Szövetség ezzel indí­totta el azt a mozgalmat, amely­nek keretében tagjai megismerik régi szép hgyományainkat, ápol­ják azokat. Célja: a hazaszeretet, a magyarságtudat erősítése. Egész tanévben készültünk erre a napra azzal, hogy a honfoglalás eseményeinek és a honfoglaló szágrész kulturális örökségével ismerkedtünk: Megtekintettük a Pannonhalmi Apátság könyv­tárát, székesegyházát, botanikus kertjét, a fertődi Eszterházy-, va­lamint a nagycenki Széchenyi- kastélyt. A napot soproni séta zárta. Másnap a burgenlandi bio­gazdák életével, termesztési módszereivel, lehetőségeivel is­merkedtünk. Csoportunkat - a program szakmai részére - elkí­sérte dr. Márai Géza, az egyesü­let alelnöke, aki hasznos taná­csaival, magyarázataival sokat segített a látottak megértésében, rendszerezésében. További terveink között sze­repel a most befejezett kurzus második évfolyamának, vala­mint a tehéntartók népfőiskolá­jának a megszervezése. Legna­gyobb vágyunk azonban az, hogy Kunhegyesen bentlakásos Nagykunsági Népfőiskolát hoz­zunk létre. Az Országos Biokultúra Egyesület kunhegyesi csoportja magyarok életének megismeré­sével jogot szerezzünk a tagság­ra, az eskütételre. Megható pillanat volt a gyere­kek és felnőttek számára, amikor Munkácson hozzánk csatlakoz­tak a kárpátaljai magyarok ha­gyományőrző csapatai. Testvé­rekként fogadtak bennünket, és énekszóval, virággal köszöntöt­tek. Együtt folytattuk utunkat Vereckére, ahol a Lehel-kürt hangjai adtak jelt a harci játékra. Árpád-süveggel a fejünkön ját­szottuk el a honfoglalást. Rakó József, a szövetség országos el­nöke ünnepség keretében adta át jelképeinket: az Árpád-pajzsot és a turulmadarat. Ezután - kéz­fogással jelezve összetartozá­sunkat - tettük le az esküt, s a Himnusz eléneklésével erősítet­tük meg. A kárpátaljai magyar tagjaink nyakukba köthették szövetsé­günk nyakkendőjét és kitűzhet­ték az „Árpád népe” jelvényt. A Szózat éneklése alatt eltűntek Már nem bírom szó nélkül hagyni, hogy minden józan ésszel rendelkező állampolgár idegeit felörli az a politikai ká­osz, ami az országban uralkodik. Lehet, hogy nem vagyok hivatott véleményt formálni, mert én csak a Tószegi Petőfi Tsz gép­műhelyének lakatosa voltam, és most, 23 évi munkaviszony után, munkanélküli-járadékra kény­szerültem. Hogy ez a termelő- szövetkezet miként került csőd­be, azt hiszem, nem kell különös­képp ecsetelni. Itt is, mint minde­nütt az országban, a parasztság körében nagy az elkeseredés. Ki­váltképp olyankor, amikor az ember hallja, hogy a rádió és te­levízió elnökei ellen alkalmassá­gi vizsgálatot indította - mond­ván, hogy nem jól látják el a te­endőket. Holott, véleményem szerint, csak az igazságot kíván­ják nyilvánosságra hozni. Az el­Az Iszonyat, ami az utakon, kö­rülöttünk van című, e rovat május 18-i számában megjelent olvasói levél indított írásra. Minden tiszteletem az idős em­bereké, azoké, akik a fiatalok szá­mára a köztünk élő történelmet képviselik. J. K.-né felháborodását megértem, s mivel én is általános számunkra a határok, és már csak magyarok voltunk. Fokozta ezt az ünnepség utáni barátkozás, közös főzés, dalolás és játék. So­káig táplálkozunk abból a szere- tetből, amit kaptunk, s remélem, adtunk. Pecha Bertalanná Nagy boldogasszony Katolikus Ált. Iskola Jászberény nökök személyével, a körülöttük zajló vitával ötven-hatvan ember (szakértői gárda) foglalkozik, szinte naponta. Mert nekik ez a dolguk, a hivatásuk, fizetést kap­nak érte! De én, mint laikus sze­mély, e sorokon keresztül üze­nem mindazoknak, akik nem ké­pesek rendet teremteni az or­szágban, akik a munkásokat, pa­rasztokat koldusbotra juttatják, hogy saját magukkal szemben is kérjenek vizsgálatot: vajon al­kalmasak-e vállalt tisztük betöl­tésére? Mert maholnap nem lesz mit ennünk! A földek egy része műveletlen, a többire nincs csa­padék, de pénz sincs az öntözés­re. Ezért ki a felelős? Az elszegé­nyedés miatt egyre több a családi dráma, a garázdaság, a tolvajlás és még sorolhatnám. Sorsunk, helyzetünk mielőbbi jobbra for­dulását várjuk! Kátai Tibor Tiszajenő iskolás gyermekek között dolgo­zom, tudom, hogy a leírt eset meg­történhetett. A gyerekek valóban nyitottak a negatív erkölcsiség (vagy inkább erkölcstelenség) iránt; személyisé­gük tárt kapu, melyben ki-bejárhat- nak környezetük különféle hatásai. De ugyanúgy fogékonyak az erköl­csi értékekre, az igényes életre is. Kétéves pályafutásom alatt tapasz­taltam, hogy mi, felnőttek sokat tanulhatunk a gyerekektől: őszinte lelkesedést, hitet, bizalmat. Egyaránt nyitva az út tehát pozitív és negatív irányban. Rajtunk - gyermekeink környe­zetének tényezőin - a hangsúly: ke­serűséget, haragot, cinizmust plán­tálunk-e beléjük, vagy teret adunk óriási igazságkereső energiájuk­nak, és nem áligazságokba, ideig- óráig is csak látszatértékeket kíná­ló tévutakra tereljük őket. A levelében említett békés egy­más mellett éléshez a felek megegyezése szükséges, és ehhez nekünk, higgadtabbaknak, böl- csebbeknek kell a békejobbot nyújtanunk, még ha kezdetben el is utasítanak. Ha meg akarunk egyez­ni... Istenfélő ember vagyok ma­gam is, de fiatalságunk Ön által ecsetelt helyzetét nem annyira az egyházi ingatlanok hovatartozásá­val hoznám kapcsolatba. A gyermek első közege nem egy intézmény, hanem a család. S ha a családban nem kapja meg az első pozitív lökést, azt később egy in­tézmény már nem tudja pótolni. Nem passzolhatjuk át a labdát, mint azt oly sokszor tettük eddig. A 13-14 éves diákjaimnál látom: sokat kell csákányozni, míg - a vi­lág lerakódásain keresztül - eljut­hatok belső lényegük megismeré­séhez, de arra is rájöttem, hogy „ha szeretet pedig nincsen énben- nem”, akkor hozzá se fogjak a bá- nyászáshoz. Enyém a felelősség értük, nem kenhetem a kommunistákra, sem a „színes bőrűekre”. Visszatérve a fiatalokra: Ha gondolkodóak, be fogják látni, hogy az élet kvalitása nem az autó­juk márkájától függ. Az anyagiak fontosak, de kell hogy legyen az életben valami többlet, hogy el ne vesszünk menthetetlenül az anyagi világban. Erre a pluszra utal a Pél­dabeszédek is, amikor ezt írja: „Jobb a száraz falat, amellyel van csendesség, mint a levágott bar­mokkal teli ház, melyben háború­ság vaii”: ,ö j s Jl ­Kormos Ferenc mezőszegi házat, és veszek egy lakást itt fenn Pesten, csak így tudok megszabadulni a férjemtől. Marad annyi pénzem, hogy egy üzletbe is beszálljak - a fiúra nézett. - Ha feljövök Pestre, együtt fogunk élni, vigyázok rád, segítek neked, persze csak akkor, ha te is úgy akarod. Akarod?- Igen.- Miért mondtad ezt olyan furcsán? Nem vagy köteles velem maradni, nem tartozol nekem semmivel.- De én csakugyan szeretnék veled lenni - mondta Borsos. Hogy megnyugtassa az ingerült asszonyt, lehajolt hozzá és megcsókolta. Zsóka bedugta a nyelvét a fogai közé, a fiú száját eltöltötte a szirup és a keserű orvosság íze. Nem bontakozhatott ki rögtön az ölelésből, a csókot apró cuppanásokra bontotta fel és fokozatosan elhúzódott.- Vigyázz, kijön a karodból a cső.- Nem érdekel, most már úgyis meggyógyulok. Hidd el, nincs semmi bajom. Ha túlestem ezen az operáción, felkelhetek, kiszökök hozzád és elmegyünk valahová, ahol csak ketten leszünk. Jó?-Jó.- Alig várom. Kinyílt az ajtó, egy ápolónő nézett be, Borsos fel akart emelkedni az ágyról, de Zsóka visszatartotta:- Ne félj, a barátnőm. Az ápolónő egy pillantást vetett Zsóka karjára:- Ki kell cserélni a palackodat, ez már kifogyott.- Hagyd itt, majd én megcsinálom. Adjál öt percet, szeretném kikísémi a vendégemet.- Jó, de ne legyen több, mert nemsokára jön a délutános vizit, és a helyeden kell lenned. Az ápolónő letette a palackot, és visszahúzódott a folyosóra. Borsos borzongva figyelte, hogy Zsóka milyen rutinos mozdulattal húzza ki karjából az infúziós tűt.- Fordulj el. Nem akarom, hogy így láss. Zsóka felkelt, felvette kék pongyoláját, belekarolt a fiúba, kezét az anorák zsebébe dugta:- Úgy árad belőled a meleg, mint egy cserépkályhából. Kint a folyosó csatlakozásánál megálltak, kinéztek a kertre, kint már nyitott a rózsaszín virágú téltemető.- Már tavasz van, ugye, én is látok még belőle valamit?! Borsos határozatlanul biccentett. Beszélgető csoport közeledett a folyosó végéről; a vizitáló professzor a kíséretével.- Most már be kell mennem. Gyere, amikor csak tudsz, de korábban, tizenegy óra felé, olyankor minden üres. Isten veled. > , j , _____________________________________________________________________ ______i-----—i--------------------­1 20 • : fr '■ - ■ ■ S Árpád népe Vereckén Sorsunk jobbra fordulását várjuk Ha meg akarunk egyezni... r " ‘Ébressz - ajánlva A mezőtúri kistermelők, tsz-tagok, akik a Magyar-Mongol Barátság Tsz- ben tavaly fűszerpaprikát vállaltak - ki háztájiban, ki területet bérelve, kb. kétszázan -, a pénzükre várnak. Mint írják, a szerződésben az állt, hogy a paprika árát a felvásárló cég átutalását követő 30 napon belül fizeti ki a szö­vetkezet. Még karácsony előtt elszállították a paprikát, de a mai napig egy árva fillért sem kaptak érte. Állítólag azért, mert az átvevő kft. és a szövetkezet között némi vita támadt. Sokan ebből a pénzből szerették volna „kitisztázni” a még fennálló OTP-tar- tozásukat. (Átlagban 10-20 ezer, de van, akinél 70 ezer Ft-ot jelent.) Már nem is tudják, mire számíthatak? A tartozás végett először Hemek Antalt, a már említett tsz elnökét kerestük meg, aki a következőkről tájékoztat: a tavalyi kedvező időjárás, az országos túltermelés következtében kerül­tek a paprikatermelők kényszerhelyzetbe. A kereslet-kínálat diktált, ami az előre megkötött szerződés módosításával járt. A termés túlnyomó részét a kecskeméti Bácsfrukt Kft. vette át - azzal a kikötéssel, hogy csak I. osztályú paprikát vásárol, s átlagban 13 Ft-ot tud fizetni kilójáért. Noha előzetesen arról volt szó, hogy az I. o. 21.-, a II. o. 14.-, a III. osztályú 10 Ft-ot ér. Végül - jobb ajánlat híján -, a szerződő felekkel együtt, elfogad­ták a kft. ajánlatát. A legutóbbi megállapodásban szerepelt, hogy a szállítmány egy részét félkésztermékként veszik át, de a kft.- nek erre nem volt minőségi kitétele. Az áru értékét azonban - különböző minőségi kifogásra hivatkozva - a mai napig sem fizette ki, és kamattal együtt több mint 10 millió Ft-tal tartozik. Ebből a tsz-tagoknak, kistermelőknek mintegy 2.800.000 Ft járna. Szövetkezetük sajnos nincs abban a helyzetben, hogy ezt az összeget - vagy akár egy részét is - valamiképp megelőlegezze a károsultaknak. Nem tehettek mást, mint hogy március 23-án a Bács-Kiskun Megyei Bíróságon keresetet nyújtottak be a Bácsfrukt Kft. ellen - mondta végezetül a tsz-elnök. Laczkó Gyula, a szóban forgó kft. ügyvezető igazgatója pedig azt állítja , hogy a szövetkezettől szállított 13 Ft-os paprika - a megállapodásban rögzített I-II-III-as, vegyes osztályú követel­ménynek nem felelt meg. A Szegedi Paprikaipari Vállalat nem vette át. Bronzos, apró, hibás volt; a laborvizsgálat egyértelműen megállapította, hogy a bőrfesték, a szárazanyag-tartalma rossz. Egyébként kérték, hogy a szövetkezet és a termelők képviselője vegyen részt a vizsgálaton, de erre nem voltak hajlandók. (Ta­nácsi megbízott jelenlétében vettek mintát, s vetették laborvizs­gálat alá.) Félkész termékük teljes mennyisége tulajdonképpen III. osztályúnak számít. (Félkész = a csövek behasítva, csörgőre szárított állapotban.) S mint mondja, egyetlen fillérrel sem tar­toznak a termelőszövetkezetnek (velük álltak kapcsolatban), sőt januártól tárolási díjat számolnak fel, mert kérésük, felszólításuk ellenére sem szállították el azt a négy vagonnyi paprikát, amit nem vettek át tőlük. Könnyelműségnek, felelőtlenségnek tartja, hogy a szövetkezet meg sem kísérli e mennyiség értékesítését. Pedig ebben próbálnának a segítségükre lenni. Kedves Károsultak, Olvasóink! Mint az ábra mutatja, sajnos Önök belátható időn belül nem juthatnak a pénzükhöz, keserves munkájuk értékéhez. A piac diktált és diktál. Ám önkéntelenül a kérdés: ha már oly sok paprika termett tavaly, hogy az átvevők kedvükre válogathattak, a vásárlóközönség miért nem érez eb­ből valamit is a boltokban? A pirospaprika ára változatlanul magas, 10 deka is kincsnek számít, ahogy a korábbi években. A termelők sérelménél maradva: reméljük, a bíróság mielőbb dönt a vitás kérdésben, és valamilyen módon mégis a pénzükhöz jutnak - kamatostul! d'QíúiT'W V ____________________________________________J M ire számíthatnak a paprika­termesztők? Visszataszító Nemrég Szolnokon jártam, ahol a Hetényi Kórházban egyik isme­rősömet látogattam meg. Megdöb­benve tapasztaltam, hogy a kórház kertjében egy temetkezési vállal­kozó ütötte fel a tanyáját! Morbid- nak és visszataszítónak tartom, mert véleményem és mások véle­ménye szerint is a betegek a kór­házba gyógyulni mennek (a legsú­lyosabb beteg is mindvégig bízik, reménykedik a teljes gyógyulás­ban), ugyanakkor közvetlen köze­lükben a temetkezési vállalkozó leselkedik rájuk mint leendő kun­csaftra. Egy ilyen „szolgáltatás” nem a kórházba való! Fehérvári József Budapest Elnézést a kellemetlenségért A Gyanúba kevert a posta című olvasói észrevétellel kapcsolatban (IV. 13.) vizsgálatot tartottam, s az alábbiakat állapítottam meg: Já- noshidán a kézbesítő január 14-én tévesen fizette ki az 1708 Ft-ot. Nem nézte meg az utalványon lévő közelebbi címet - utca, házszám -, így azonos nevű, de más címen lakó részére adta át az összeget. Az illető sem az átvételkor, sem ami­kor a jogos címzett kereste a pénzt, nem jelezte, hogy az nem neki szólt. A kézbesítés pontos körül­ményeinek megállapítása végett a hivatalvezető az utalványt lekérta a Posta Elszámoló Központtól, s megállapította, hogy az átvevő aláírása megtévesztésig hasonlít a bejelentést tevő ifj. Eszes Gábor aláírásához. A jogtalan átvevő vé­gül is a valós címzett levélszekré­nyére tette - egy borítékban - a keresett pénzt. A kézbesítő mindvégig tagadta, hogy a lakosság körében szándé­kosan azt terjesztette volna, hogy a pénzt ifj. Eszes Gábor vette át. Ettől függetlenül sajnálatomat fe­jezem ki, és ezúton is elnézését kérem a történtekért, a kellemet­lenségért. Egyértelműen tisztázó­dott, hogy az utalvány késedelmes kifizetéséhez semmi köze nem volt. A kézbesítővel szemben saját hatáskörömben eljártam, s intéz­kedtem, hogy a jövőben hasonló mulasztás ne fordulhasson elő. Dr. Kovács József a Debreceni Postaigazgatóság igazgatója Az oldalt összeállította: Csankó Miklósné

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents