Új Néplap, 1992. május (3. évfolyam, 103-127. szám)
1992-05-18 / 116. szám
Hazai tükör 3 1992. MÁJUS 18. „A semmiből csináljunk örömet” PEDAGÓGUS-TOVÁBBKÉPZÉS SZOLNOKON Felvételünk a megnyitón készült. Fotó: M. J, Az elmúlt héten tartották megyénk általános iskolái szokásos tavaszi belső továbbképzésüket. Egy-egy nevelési értekezlet az iskola belső ügye, általában nem kívánkozik a nagy nyilvánosság elé, legfeljebb szaklapok hasábjaira. Hogy most mégis az Új Néplapban számolunk be a Zöld Iskola (Szé- chenyi-ltp., igazgató: Lengyel Boldizsámé) Múlt - jelen - jövő címmel meghirdetett továbbképzés-sorozatáról, annak az újszerűség és a kétnapos konferencia céljainak ismerete az oka. Hány és hány szülő mondta el a jól ismert sóhajt: megint nem vették figyelembe a gyermekem erőfeszítéseit, egyéniségét, lelkületét, megint nem figyelt rá a tanár, megint mást és másképp kellett csinálnia, mint azt egyénisége kívánná. Valljuk be: joggal dohog a szülő. Eredmény- és teljesítménycentrikus iskoláink túlfeszített tudáshalmazában elvész a gyermeki egyéniség. Sokszínű emberi jellemek helyett egyformára préselt, szabályosan csiszolt téglák lesznek gyermekeink nyolcadikos korukra. A hét végi konferenciára meghívott neves előadók, filozófusok, elismert pedagógusok arról tartottak előadást a jelen levő tanároknak, hogyan lehet megnyitni azokat az ablakokat, amelyek a szűk pedagógiai ismereteken túli világra, a gyermeki pszichére nyilának, és ezáltal természetszerűen visszahatnak a pedagógus munkájára is. A több évre tervezett továbbképzés-sorozat első, jelentős állomásának az volt a lényege, hogy megtanítsa, rávezesse a pedagógust egy olyan viselkedésformára, amely azután alapja lehet egy olyan iskolai légkörnek, amelyben a gyerek jól érzi magát. A jeles előadók - Balassa Péter, Demeter Katalin, Pál Tamás, Ancsel Éva, Sebeők János, Havas Péter - közül többek között Ancsel Éva szavait, gondolatait érdemes kiemelni, mely szerint a „legcsodálatosabb nevelő erő a gyermeki öröm. Racionalista, pragmatista társadalmunk létrehozta a lélek nélkül lélektant, így azután nem csoda, ha a nevelésben elfeledkeztünk az örömről. Arról, hogy a lélek az ember legfontosabb „testrésze”, melynek kék-zöld foltjai ugyan első látásra nem tűnnek fel, mégis egy életre nyomot hagynak az emberen, s melyet az öröm oldhat fel. A tanár felelős a rábízott gyermekek leikéért, hiszen tudjuk, mi minden következik egy lélektelen bánásmódból, mely alól az úgynevezett körülmények sem mentenek fel.” Az előadásokra valamennyi iskola meghívót kapott. Csak sajnálattal tudtuk konstatálni, hogy az előadások témája iránt a Zöld Iskola nevelőtestületén kívül más szolnoki iskolák alig mutattak érdeklődést, és mindössze öt iskola képviseltette magát. (ksz) Június 6-án sok vendégre számítanak Negyven éve önálló Cserkeszőlő Egész napos gazdag program az évfordulón Szűkebb pátriánkban található egy település, amely hírét gyógyvizének köszönheti. Bizonyára kitalálták, Cserkeszőlőről, vagyis arról a községről van szó, amely 1952-ben - tehát az idén éppen negyven esztendeje, hogy - önállóvá vált. Ebből az alkalomból június 6- án egész napos rendezvénysorozattal ünnepük meg a helybeliek az évfordulót. Reggel 9 órakor ökumenikus istentiszteletet tartanak, majd rá egy órára a kertmoziban ünnepélyes megnyitóval kezdődik a program. Többek között kiállításon mutatják be a település történetét, de az ott élők munkájából is ízelítőt kaphatnak a látoga- tók. Ugyanis az utóbbi évtizedekben zöldség- és dísznövény- termesztők egész generációja nevelődött fel a községben, s ők is bemutatják termékeiket. Ugyanakkor Cserkeszőlő neve is bizonyítja, hogy ott hagyománya van a szőlőtermesztésnek, s így szinte természetes, a bemutatók sorából a borászati sert} maradhat ki. Emellett veterán autók Ijemu- tatója, citeraegyüttések és pávakörök műsora, népművészeti kirakodóvásár s különböző vidám műsorok színesítik a nap amúgy sem szegényes programját. S ha valakinek napközben elege lesz a sok látnivalóból, a kavalkád- ból, arra is lehetősége kínálkozik, hogy jó idő esetén megmártózzon a híres cserkeszőlői fürdő kilenc medencéjének mindegyikében. Egyébként az sem véletlen, hogy nyaranta nemcsak ünnepeken, hanem hétköznapokon is nagy a helyi fürdő forgalma, hisz az ottani gyógyvíz kiválóan alkalmas mozgásszervi, reumatikus és nőgyógyászati betegsé-' gek kezelésére. Bizonyára ennek tudható be ' az is, hogy nyári időszakban a lakosság száma megtízszereződik a községben. Persze, ez sem okoz különösebb gondot, mivel a vendégek kiszolgálását ma már három kemping, egy szálloda, egy panzió és negyvenhét fizetővendéglátó szálláshely biztosítja. Nem olcsóbb, hanem jobb A számítógép megtervezi az utazást Egy évvel ezelőtt alakult a szolnoki Gastroconsult utazási iroda kft., amelynek egy svájci üzletember a tulajdonosa. Az évforduló tiszteletére sajtótájékoztatót tartottak Szolnok ispán úti irodájukban. A tájékoztatóra meghívták más utazási irodák képviselőit, vezetőit is. Mivel az elmúlt év volt a kezdet, ráadásul az iroda májusban nyitott, még nem derült ki, hogy sikeres lesz-e a működésük. Májusban ugyanis már késő van ahhoz, hogy az az évi utakat árusítsák. Ráadásul a háborúk, a jugoszláv helyzet is behatárolta külföldre szóló ajánlataikat. A Gastroconsult nemcsak idegenforgalmi tevékenységet, ki- és beutaztatást folytat, hanem tanácsokat is ad a gasztronómiával kapcsolatban. A tegnapi sajtótájékoztató érdekes része volt, amikor számítógépes programokat mutattak be az utazási szakembereknek. Van például olyan program, amely a Föld 190 országáról tartalmaz adatokat. Szerepel benne a főváros, a nagyobb városok; a lélekszámra, a területre, a klímára, a termelésre, a politikai helyr zetre vonatkozó információk. Sőt a program még az illető ország himnuszát is „előadja”. Érdekes egy másik programjuk is, amelynek segítségével pillanatok alatt kikereshetjük, hogy hogyan juthatunk el lakóhelyünkről a kívánt helyre. A számítógépen kirajzolódik az adott ország térképe. Közli velünk, hogy milyen útvonalon haladjunk, hány kilométert teszünk meg, mikor érkezünk, hol ágazik el az útvonal. Ezek a programok egyelőre német nyelvűek, de hamarosan lesz magyar is. A jelen levő idegenforgalmi szakemberek ötletesnek találták a számítógépes úttervezést, mert így pillanatok alatt hozzájutnak a kívánt információhoz. Pályázat a gyermekkönyvtárosoknak A Magyar Könyvtárosok Egyesülete gyermekkönyvtáros és könyvtáros-tanár szekciója közösen' jiályázatot hifdet azzal a céllal, hogy ösztönözzfea*gyerekekkel, illetve az ifjúsággal foglalkozó könyvtárosokat, tanítókat, tanárokat arra, hogy gyakorlati tapasztalataikat az olvasásra és az önálló ismeretszerzésre nevelés területén - elméleti rendszerezéssel - írásba foglalják, illetve vizsgálataikat, kutatásaikat ezúton közzétegyék. A pályázatra javasolt témakörök többek között: Mit tesz ön, hogy kedvet keltsen az olvasáshoz? A tanulók, fiatalok honnan szerzik információikat: ismereteik gyarapításához milyen eszközök és intézmények - milyen arányban -járulnak hozzá? Az informálódás segédeszközeinek ismerete, használati készsége egy választott korosztálynál. A közismereti tárgyak információs bázisa és annak használata. A művelődési hátránnyal érkező gyerekekkel való foglalkozás a könyvtárban. A témakörök szerinti számítógépes visszakeresés könyvtár-szakmai programleírása a gyerekek mint felhasználók számára. Az új technológiákon alapuló informatikai eszközök, számítógépek gyakorlati (tanulói) alkalmazása a gyermek- és iskolai könyvtárban. A pályamunkák a 20 gépelt ólait nem haladhatják meg. A pályázatokán 99Z 'október 26-ig Pápainé ' Kemenczey Judit (5000 Szolnok, Templom út 9.) címére kell feladni. Az ünnepélyes eredményhirdetés 1992. november végén lesz Budapesten, a meghirdető szekciók együttes ülésén. A pályadíjak: I. díj: 15.000 forint, II-III. díj: 10- 10.000 forint, míg a IV. díj 8000 forint. KIT ÉRDEKEL? A privatizáció kapcsán manapság annyiféle véleményt hall az ember, hogy lassan azt sem tudja, hogy hol áll a feje. Mert ugye beszélnek itt kalmárszellemről, vagyis arról, hogy mindenféle cégtől, vállalattól, üzemtől hanyatt-homlok igyekszik megszabadulni a magyar. Pedig kár mindent elkótyavetyélni, kiárusítani, eladni a külföldieknek. Ám ami ezzel kapcsolatban a napokban megütötte a fülemet, hát az mindert képzeletet felülmúl. A zseniális kinyilatkoztatás ugyanis válahogy így szólt: örülnünk kell annak, ha lopnak az emberek, mert így az elemeit holmik legalább itthon maradnak, és nem viszik át a határon azokat. Hát mit mondjak: ez is egy a szélsőségesen leegyszerűsített, demagóg és primitívségbe hajló vélemények közül, amivel aligha lehet egyetérteni. Már csak azért sem, mert ez az ország végre kezd a maga ura lenni, vagyis nem kényszerít senki bennünket arra, hogy ugyan csalogassuk már ide azt a fránya nyugati tőkét. Csak éppen jól felfogott érdekünk ez, s aki nem lopni akar tőlünk, vagy nem egyből meggazdagodni szeretne rajtunk, hanem velünk együtt az a célja, hogy kihúzza ezt az országot az erkölcsi és any ági nyomorúság kátyújából - nos, attól, úgy gondolom, fölösleges megkérdezni, hogy német-e vagy svájci, osztrák-e vagy francia, angol-e vagy olasz, spanyol-e vagy amerikai. Lényeg az, hogy segíteni akar. Persze azt is tudjuk, hogy nem teljesen önzetlenül, hisz bizonyára lát fantáziát abban, ha ide fekteti be a tőkéjét, ami pénzt, termelési kultúrát, modem technológiát, új terméket és annak piacát is jelenti. S mindez nem keveset hozhat a mi konyhánkra. Mert gondoljunk csak bele: a külföldi tulajdonos által megvásárolt hazai üzemben míg elkészül és eljut a magyar fogyasztóhoz egy-egy termék, addig hány itthoni cég vagy magánvállalkozó húz hasznot belőle. Hisz a gyártás során magyar gázt és magyar áramot, egyszóval hazai energiát és idővel talán itthon készült alkatrészeket használnak fel, amelyek természetesen mind pénzbe kerülnek, s az adott szolgátatócégeknek nyereséget hoznak. Nyilván a privatizált üzemekben magyarok tevékenykednek, s a külföldi tulajdonos az ott dolgozók bére meg a képződő nyereség után adót fog fizetni. S mindez nem mást, hanem a magyar államkasszát gazdagítja majd. S ha elkészül a termék, akkor be is kell azt vezetni a piacon. Az újságokban, a rádióban, a televízióban súlyos ezrekért reklámozzák azokat, a hazai vasutasok és sofőrök pedig elszállítják oda az árut, ahová éppen kell. S ez mind-mind pénzt, bevételt jelent számukra. Szóval rengeteg helyen csapódik le a haszon. Ezért sem kell félni attól, hogy a privatizáció során idegen kezekbe kerül jó néhány hazai vállalat, mert tevékenységük továbbra is ezer szállal kötődik majd a magyar gazdaság különböző ágaihoz. S így remélhetőleg egyre több olyan embernek akad idővel munkája, akik ma legfeljebb csak segélyért állhatnak sorba. S ha így lesz, akkor lennék kíváncsi az ellenzők véleményére, hogy vajon érdekü-e majd őket: kitől kapnak több fizetést? Foglalkoznak-e majd azzal, hogy magyar, angol, francia vagy német ember lesz-e annak a cégnek a főnöke, ahol éppen dolgozni fognak ... N. T. V _______1____________________________________J M oldova György: A félelem kapuja | Mikor a fiú letette az üres csészét, a százados újra az írógép fölé hajolt:- Akkor folytassuk. Mit tud elmondani a betöréssel kapcsolatban? Mit tartott a szekrényben és mit vittek el belőle? Borsos megismételte azt, amit a helyszínelő rendőröknek már elmondott, a százados bele-belenézett az asztalán fekvő jegyzőkönyvbe, minden tételnél helyeslőén bólintott:- Szóval semmi sem hiányzik?- Semmi.- Akkor mit gondol, miért törték fel a szekrényét? Borsos vállalat vont:- Talán pénzt kerestek.- És nem találtak? 1 . /•/> j h rNem, a brifkómat mindig magammal hordom. ' ' ' ir ; A ruháiból sem loptak él semmit? Úgy látom, divatos holmikat hord, | ., felkelthette a figyelmet. J 1 1 , - Mindenem megvan.- Akkor mielőtt leírnám, még egyszer megkérdezem: nem vittek el semmit magától?- Már mondtam, hogy nem.- Ne idegeskedjen, sajnos ez egy ilyen munka. Akkor ezt most lekopogjuk - mikor befejezte, felemelte a fejét. - A szobatársait is kihallgattuk, szerintük magának volt egy kék színű, fehér csíkos, Adidas márkájú sporttáskája, ez megvan?- Nincs.- Mi történt vele: eldobta, elvesztette, elajándékozta? Borsos gyomra összehúzódott az idegességtől, de állta a mosolygó rendőrtiszt pillantását:- Nem, ez a táska csakugyan ott volt a szekrényben, de már tönkrement; elszakadt a füle, a sarkánál kihasadt. Nem tartottam fontosnak megemlíteni.- Igaz, egy ilyen vacak táska csak a port fogja. Miért nem dobta ki már korábban? Gondolom, tartott benne valamit.- Igen, ebben gyűjtöttem össze a szennyest. A rendőrtiszt elmosolyodott:- Azt mondja, a szennyest? Ez jó: a szennyest. És miért nem mondta, hogy ellopták a fehérneműjét?- Mert nem volt a táskában semmi. Épp akkor mostam.- Attól félek, hogy nem én állítok fel kelepcét magának, hanem maga nekem. Hogy ne essek bele, mert azért azt röstellném, szeretnék tisztázni valamit. A százados a faliszekrényhez lépett, és egy kék színű, fehér csíkos Adidas i i .7, sporttáskát vett ki: 107