Új Néplap, 1992. május (3. évfolyam, 103-127. szám)
1992-05-18 / 116. szám
■ J 4 A szerkesztőség postájából 1992. MÁJUS 18. Tegyék vissza a postaládát A szolnoki, Ady Endre úti bérházunk lakóit azzal a kellemetlenséggel lepte meg az IKV, hogy a földszinten lévő postaládákat - minden előzetes értesítés nélkül - leszerelték, és a fél-, illetve első emeletre rakták. Mivel 20 éve épült fel ez a ház, talán „születésnapi ajándéknak” szánták? Sajnos az elmúlt idő alatt nem fiatalodtunk, így minden lakót szinte rosszul érint a változtatás. Engem mint mozgássérültet különösen, mert nem bírom használni a lépcsőt, csak járókerettel tudok néhány lépést tenni. Eddig liften lementem a földszintre az újságért, a levélért, de most már csak mások segítségével tudok hozzájutni. Tekintve, hogy egyedül élek, ilyen szívességért mégsem szorulhatok állandóan másokra. Kérem a Szolnoki Ingatlankezelő Vállalatot, szíveskedjenek megoldani a problémámat, de velem együtt a hasonló helyzetben lévő lakótársaimét is. Köszönettel: G.-né Hegyi Katalin „Segíts, hogy segíthessünk!” Talán már közhelynek számít a címbeli felhívás, ennek ellenére kérem az egészséges honfitársaimat: adjanak vért a rászoruló betegeknek. Sajnos egyre több azoknak a száma, akiknek a műtétek során szükségük lenne rá. A rendszeres véradók tudják, hogy a vérvétel nem fájdalmas, az egészséges szervezetre nézve nem káros, mivel a veszteséget rövid időn belül pótolni képes. Ezt saját tapasztalatomból is állíthatom, hiszen eddig ötvenszer adtam vért, mellyel - vérkészítmény formában is - életet menthettem. Kifejezhetetlenül jóleső érzés, amikor a véradás után néhány nappal a postás köszönőlevelet kézbesít: feladója egy beteg, akin segítettem. Kisújszálláson hétszázhetvenen adtak önzetlenül vért tavaly (összesen 303 1-t), s ezzel a megyében az ötödik helyen állunk. Jó volna, ha az idén tartanánk ezt a megtisztelő helyet, vagy előbbre lépnénk, de ehhez még több egészséges ember segítségére lenne szükség! Farkas László véradó Kisújszállás Emlékezetes percek a szolnoki, Dr. Csanádi Gy. Körúti Általános Iskola diák-önkormányzati hetén. A felvételen a tanár-diák kosárlabda-mérkőzés kezdőpillanatát örökítettük meg. (Beküldött kép.) Fájdalmában osztoznak A fényképész már nem győzi... Egy tekercs filmet adtam le április elején a karcagi OFO- TÉRT-nál. A cédulára - kedves mosoly kíséretében - azt írta az átvevő nő, hogy április 27-én mehetek érte. Ott voltam, de sajnálkozva - és ugyancsak kedvesen - mondta, hogy nincs kész. Az eset május 8-án megismétlődött - azzal a tájékoztatással, hogy Karcagon egyetlen fényképész van, és bármennyire igyekszik is eleget tenni a megrendeléseknek, a legjobb akarattal, szorgalommal sem tudja határidőre^ elkészíteni a vállalt munkát. Úgy gondolom, hogy ebben a munkahiányos, történelmi időkben a fényképészeknek érdemes volna szétnézni a környéken, s ha lehetséges, enyhíteni a túlterheltségen . . . Egyben kérdezem a pénzügyminiszter urat: a múlt évben miért kellett arra kényszeríteni több tízezer kisiparost, hogy visszaadja az ipar- engedélyét?! Végezetül megjegyzem: én nem kérem, hogy a fényképész térítse meg a kétszer 76 Ft-os útiköltségemet, az eltöltött négy órát, ennek a levélnek a postaköltségét, mert a pénzügy- miniszter éppen eléggé szorongatja ... Id. Kanta Gyula Berekfürdő Jó néhány levelet írtam már, amit a szerkesztőség postájába szántam, de egyet sem küldem el. Jólesett leírni, ami bántott, sértett, a végén mégis úgy döntöttem, hogy inkább megtartom magamnak vagy családon belül a problémáimat. Most viszont már nem bírom tovább, mert a május 7-i számban olvastam - Gyalázat! cím alatt - Papp Lajos- né mérhetetlen bánatát. Ennek kapcsán emlékezem 1990 augusztusára, amikor apósomat, majd októberében édesapámat temettük. Mindkettőjük halála váratlanul érte a családot, szinte egymás után hagytak itt bennünket. Rendszeresen kijárunk a temetőbe, s télen művirágot, tavasztól pedig frisset viszünk, de több mint fél éve, hogy az apósom sírjáról rendszeresen ellopják. Mi ez, ha nem kegyeletsértés, gyalázat?! Nem is a virágért adott pénz miatt említem, hanem mert a szomorúságunkat tetézik, mert fájdalmunk mellett ott a gyűlölet bennünk azok iránt, akik háborítják halottaink sírját! Apósom hét gyermeket nevelt fel, sokat dolgozott a családjáért (hosszú évekre le volt százalékosa), és annyi kijár neki - holtában is -, hogy szeressük, hogy senki ne zavarja, békében pihenjen. Papp Lajosné fájdalmában osztozunk, és mi is azt szeretnénk, ha „minden temetőbe járó ember átérezné: a halottaknak kegyelet, a gyászoló hozzátartozóknak tisztelet jár! ” Tábori Zoltánná Tiszaföldvár Egészségünk gondjaiból Az egészségügy hosszú évek átlagában a nemzeti jövedelemből 3,5 %-ban részesült. Előteremtése - a növekvő munkanélküliség és a termelés évi 22 %-os csökkenése miatt - egyre lehetetlenebb, s az állam ezért akar megszabadulni a- Ez a magáé? Illetve nem kérdezem, hanem állítom, hogy ez a magáé. Elismeri, vagy kívánja, hogy bizonyítsam?- Nem kell, csakugyan az enyém. Hogy került magukhoz?- Megtaláltuk a betörőnél.- Ki vitte el?- Majd ezt is megtudja, egyelőre én kérdezek - a sporttáskát átemelte maga elé az asztalra. - Szívesen visszaadnám magának, de egyelőre bűnjelként kell kezelnünk. Úgy látom, rosszul emlékszik: a táska füle nincs elszakadva, elég jól bírja most is a súlyt. Lehet, hogy nem is szennyest tartott benne, hanem valami mást? Ez már a második kelepcéje, úgy látom, nagyon kell vigyáznom magával. Szóval mi volt benne, illetve mi van benne? Borsos nem válaszolt.- Akkor kénytelen vagyok kinyitni. * 'V A százados végighúzta a cippzárat a táskán, az előkerülő könyyejceí és kéziratokat egy halomba rakta az asztal lapján.- Azt is tisztáznunk kell, hogy ezek a könyvek és folyóiratok a maga tulajdonába tartoznak-e, és ezeket a verseket maga írta-e? Ha elismerné, sok időt megtakaríthatnánk. Borsos tétovázott, attól tartott, hogy valamilyen idegen anyagot is közékevertek:- Megnézhetem?- Parancsoljon. Végiglapozta a könyveket és a kéziratokat is átnézte, más kezétől származó feljegyzéseket, jeleket keresett, mikor befejezte, bólintott: gondoktól, azt a társadalombiztosítóval szeretné megoldatni. A munkanélküliek számának növekedésével a társadalombiztosítási járulékfizetések (44+10 %) összege is csökken, de csökkenés mutatkozik azért is, mert több munkahely nem fizeti be. így lehetetlenül el a társadalombiztosítás is, és egyre kevésbé képes finanszírozni az egészségügy egyes területeit. Erre a sorsa jutnak a nagyobb kórházak is, amelyek aztán privatizálásra kerülnek. S azok a vezetők, akik ezt idejében felismerik, úgy alakíthatják a folyamatot, hogy az irányításuk alatt álló kórházakat a saját kezükre játsszák. A megoldás egyszerű. Azokat az idősebb orvosokat, akik hírük miatt az osztályokra vonzották a betegeket, ellehetetlenítik, felmondanak nekik. A jelenleg jól menő osztályokat bezárják, mivel ezek az „ínséges időkben’ ’ nagyon megterhelik a kórházi költségvetést. Ha elérik azt is, hogy a betegek a körzetekből más területek felé mozdulnak, akkor az egyes osztályok forgalma lényegesen csökkenhet, ami egyenlő lesz á kórház leértékelődésével. így már potom pénzért, bagóért meg lehet vásárolni. Ennek pedig az egészségügyi dolgozók munkanélkülisége, a terület rossz egészségügyi ellátása lesz a következménye. Mivel az egészségügyi hatóságok alig vagy egyáltalán nem működnek, így nincs hatékony fórum, ahol ezeknek a folyamatoknak útját lehetne állni. Dr. Jánosi Gábor Köszönet- Igen, ezek az én könyveim.- És a verseket is maga írta?- Igen. A százados legépelte Borsos beismerését, mivel a lap aljára értek, aláíratta vele.- Szóval maga az a bizonyos „ismert idegen, ki felajzott idegen az új kort zengem”.- Elolvasta?- El. Be kell vallanom, nem sokat értek az irodalomhoz, mielőtt a céghez kerültem volna, tengerésznek készültem - de mint egyszerű és nyájas olvasónak, nagyon tetszettek az írásai. A sok érthetetlen „költemény" után végre valami, amit én is fel tudok fogni... Bár tudta, hogy ellenségével áll szemben, Borsos mégis belepirult a dicséretbe. A százados belelapozott a kéziratokba: 108 A Dyslexia Egyesület tisztelettel mond köszönetét a május 11-i, a Tavaszköszöntő jótékonysági esten előadott, színvonalas műsorért a szolnoki Bartók Béla Zeneiskola tanárainak, tanulóinak, a Corvin- ka, a Tallinka, a Vadvirág néptáncegyüttesek művészeti vezetőinek, táncosainak, a Szolnok Városi Művelődési Központ balettkarának, balettmesterének, valamint a táncosokat kísérő pedagógusoknak és szülőknek. Külön köszönet a művelődési központ vezetőségének, dolgozóinak, hogy rendezvényünknek helyt adtak. A távolmaradók felejthetetlen élménytől fosztották meg magukat. Patakvölgyi Jánosné Szolnok ‘Ébressz — ajátiíva Jflpk ~ Hogyan lehet ^ > | LEMEZLOVAS? Szép kiállású levéllel kereste meg szerkesztőségünket Nagy Gábor tiszafüredi olvasónk. Azzal a kéréssel fordult hozzánk, mondanánk meg, hol lehet a lemezlovasvizsgát letenni. Mi a követelmény, egyáltalán: hogyan lehet azt megszerezni? Kérésével felkerestük - a 36-005-ös telefonszámon - Schaff Lászlót, az Országos Szórakoztatózenei Központ (OSZK) megyei kirendeltségének vezetőjét. Tőle tudjuk, hogy alapvető követelmény a 8 általános elvégzése. Aztán: náluk kell jelentkezni, ők adnak tájékoztatót, és persze csekket is, mert ez a vizsga sem ingyenes ám! Kemény 3 ezer 500 forintot kell leszurkolni érte, míg egy éve csak 2500 volt a taksa. De hát minek nem emelkedik mostanában az ára, a csökkenő infláció mellett? Ezután a jelentkezőt 2-3 héten belül felhívják Budapestre, az OSZK-központba, ahol zeneelméleti és gyakorlati vizsgát tesz a lemezlovasjelölt. A könnyebbség kedvéért egy ötperces zenei összeállítást - kazettán- lehet vinni. Az eredménytől függően aztán egy évre vagy egész életre szólóan megadják a működési engedélyt. A felkészítésben segítséget is tudnak nyújtani a kirendeltségen. Itt kapható ugyanis- 350 forintért - egy kéthavonta megjelenő Disco Info újság, amiből sok hasznos ismerethez jut, de megszerezheti a zeneelméleti vizsgához szükséges tankönyvet is. Tájékoztatásul közöljük még, hogy június 11-én ismét rendeznek zenész és énekes szakvizsgát - az OSZK megyei kirendeltségének szervezésében. Tudniillik a korábban kiadott engedélyek lejártak, meg kell újítani. A megújítás most már egy életre szól. (A vizsgára május végéig lehet jelentkezni.) Egyébként hasonló esemény volt náluk áprilisban. Az ezen sikerrel túljutottak a Szolnok ispán (volt Kun Béla) körút 3. sz. alatt, a kirendeltségen vehetik át az oklevelet. Mint megtudtuk, jelenleg mindössze nyolc-tíz rendszeresen ténykedő, szakvizsgát tett lemezlovas szórakoztatja a fiatalokat a megyében. Persze sok a „feketelovas” is, akikre - ha tetten érik őket - 10 ezer forint bírság szabható ki. Ráadásul ugyanennyi büntetést kaphat a megrendelő üzletvezető is. Tehát jobb az egyenes út! Kedves Gábor! Remélem, sikerült segítséget adni a kezdeti lépésekhez. A vizsgához sok sikert kívánunk. A'TNjúyíS ________________) Iszonyat, ami az utakon, körülöttünk van Megdöbbenéssel olvastam az Új Néplapban nemrég, hogy a kutyáját sétáltató idős házaspárral hogyan beszéltek az általános iskola ablakából kikiabáló gyerekek. Ezeknek a gyerekeknek a szülei abban a korszakban nőttek fel, amikor a vallásról, illetve annak tanairól - ami a viselkedést is formálta - csak gyűlölettel és gúnnyal beszéltek, pedig a békés egymás mellett élés betartására is nagy szükség lenne napjainkban. Az emberek többségében félelem, este alig merünk az utcára menni. Hóvá lett a közbiztonság, a tisztesség? Mi harminc-negyven évet dolgoztunk egy Trabantért, ma 18-20 éves gyerekek nyugati kocsikkal száguldoznak a városban - olykor 80-100 kilométeres sebességgel. Ki ellenőrzi, s ki kérdezi meg tőlük, hogy miből telik? Ez az emberi jog megsértése lenne? (Solt Ottilia rögtön védelmébe venné őket.) A tisztességben dolgozó és megöregedett embereket ki veszi már védelmébe? A börtönlakókat is megkérdezik olykor, hogy milyen a közérzetük, de a becsületes embertől - miután az élete folyamán összekuporgatott kis holmiját is elrabolták - vajon ki kérdezi meg: hogy érzi magát? Iszonyat, ami az utakon, ami körülöttünk van. El kellene már végre különíteni a bűnöző és a tisztességes színes bőrűeket - az utóbbiak védelmében. Végezetül még annyit: nem akarják az iskolákat visszaadni az egyháznak? Pedig a magatartásformálásra nagy szükség lenne, s ezt ma az egyház tudja alakítani legjobban! J. K.-né Az üdülőkörzetben gyönyörködtek Autóbusz-kirándulást szervezett nemrég a Humán Szolgáltató Központ „Fogjuk egymás kezét” Idősek Klubja - negyven résztvevővel, Szolnokról Tiszafüredre. A program a Platán Nyugdíjasotthon megtekintésével kezdődött, majd ebéd után a város nevezetességeivel ismerkedtünk. Megtekintettük az üdülőkörzetet, gyönyörködtünk a strand közelében lévő kastélyban és a körülötte elterülő parkban. Az eltöltött órák felejthetetlenné váltak számunkra, a vendéglátók szívélyessége, kedvessége, vendégszeretete kimondhatatlan örömhöz juttatott bennünket, amelyért az otthon valamennyi dolgozójának és lakójának köszönetét mondunk. Tiszafüredről Abádszalókra, a Tisza-tóhoz vezetett az utunk, amely sokunk számára az első találkozást jelentette a tóval és a környék szépségeivel. Képzeletünket is felülmúlta, hogy az Alföld szívében ilyen nagy méretű - természeti adottságokban gazdag - kiránduló helyet alakítottak ki. Igaz, fáradtan érkeztünk vissza Szolnokra, de megérte. A gondokkal teli hétköznapok után fontos a megszokott környezetből, a mindennapi teendőkből való kimozdulás, amikor újraértékelődnek a kapcsolatok, újabb barátságok szövődnek, erősödik az egymás iránt érzett felelősség. Az autóbuszért ezúton is köszönetét mondunk a Reflektor Kft.- nek, valamint a busz vezetőjének, aki mindvégig előzékeny, segítőkész volt. A Nyugdíjasklub Az oldalt összeállította: Csankó Miklósné \
