Új Néplap, 1992. május (3. évfolyam, 103-127. szám)
1992-05-14 / 113. szám
I 1992. MÁJUS 14. Hazai körkép 3 Tiszakürt Tiszakürt, a 170 éve alapított arborétuma révén ismert település a megye déli részén elterülő Tiszazugban található. Térségében ipari üzemek nincsenek, a foglalkoztatás főleg a mezőgazdaságban, kisebb üzemekben és az önkormányzatok munkahelyein lehetséges. A község vezetősége, a helyi adottságokra és lehetőségekre való tekintettel (szabad strand a Tisza mellett, horgászlehetőség az élő folyón, valamint a holtág mentén, szabadtéri színpad, Madáritató diszkót, kemping stb.), az elképzelések szerint tagja kíván lenni a megyei népfőiskolái társaságnak, sőt térségi tanfolyamokat is szeretnének tartani a környező települések önkormányzatai és a lakosság bevonásával. Pályázatukat már benyújtották, a program többek között a helyi infrastrukturális elképzelések összefogását, közös rendezvények lebonyolítását tartalmazná, sőt angol anyanyelvű, alapfokú képzéssel is szeretnék kibővíteni a kurzust. * Május 5-én (kedden) tartották a legutóbbi képviselő-testületi ülést a községben, ahol egyik fő napirendi pontként - a megyei önkormányzat kérésére - állást foglaltak bizonyos ingatlanok ügyében. A kürti testület úgy döntött, hogy az arborétumot és a hozzá tartozó ingatlanokat visszaigényli a Vagyonátadó Bizottságtól. * Május 16-án (szombaton) rendezik meg a lassan hagyományossá váló „Pongrác-napi borversenyt”, bebizonyítva, hogy a kürti és a környékbéli nedűk is említésre, no és kor- tyolgatásra valók. Tálas László - mint szervező - jóvoltából, va- lamint az Integrál együttes közreműködésével zenés mulatsággal zárul az est, amelyet a díjnyertes borokból árverés előz majd meg. * Immár másfél esztendeje Ti- szakürtön is működik a helyi újság, amely negyedévente jelenik meg, főszerkesztője Kádas László, a „másodhegedűs” szerepét pedig Kovács Istvánná látja el. A lap beindítását még az önkormányzat támogatta, azóta viszont már önköltségessé vált. * Az elsőlakáshoz-jutók támogatását a szociális bizottság már elbírálta. Összesen tizenegyen adták be igényeiket, ebből kilen- cüket javasolták 30-10 ezer forintig terjedő támogatásra. A kéthetes kifüggesztési határidő a napokban telik el. * Jelenleg a falu önkormányzatának elsődleges célja a fennmaradás, valamint, hogy az intézményeket ne kelljen idő előtt bezárni. Az 1992-es költségvetés 41 millió 413 ezer forintot tesz ki, a működés hiánya pedig 3 millió 700 ezer. Ezt az összeget a falu megpályázta az Országgyűléstől, ha a válasz elutasító lesz, a vélemények szerint ősztől talán intézményeket kell bezárni. A legnagyobb fejtörést mégis az okozza, hogy annak ellenére, és azután, hogy a testület tudomásul vette, hogy nincsen pénz, a létbizonytalanság továbbra sem szűnt meg. NIT-iroda nyílt Szolnokon ; J { i Segítik az országutak vándorait Sok olyan magánvállalkozó van ma Magyarországon, s így megyénkben is, akik személy- és áru- szállítással foglalkoznak. Csakhogy belföldön mostanság nemigen akad munka, s ezért a fuvarozók közül egyre többen kényszerülnek arra, hogy járják Európa országait, és hozzák-vigyék a legkülönfélébb áruféleségeket. Ám sokáig az országutak vándorai magányos farkasokként vágtak az ismeretlennek, és menet közben számtalan olyasféle gondjuk, bajuk akadt, amiben senki sem segített nekik. Ezért vetődött fel már korábban, hogy létre kéne hozni egy olyan szervezetet, amely segíti, támogatja ezt a fajta munkát, s ugyanakkor képviseli is a fuvarozók érdekeit. így tavaly megalakult a Magán- vállalkozók Nemzetközi Fuvarozó Ipartestülete (a NIT), amely már kezdetben is sok olyan szolgáltatással rukkolt elő, amik nagyban megkönnyítették a kamionosok mindennapjait. Sorra alakultak a NIT megyei irodái, s hetedikként e hét elején Szolnokon is megnyílt kirendeltségük. Mint Gulyás Márton irodavezetőtől megtudtuk, máris húsz szőkébb pátriánkbeli magánfuvarozó lépett be hozzájuk, de további jelentkezőkre is számítanak. Ugyanis előzetesen már sokan jelezték, hogy szeretnének a NIT tagjaivá válni. Nem véletlenül nagy az érdeklődés, hisz az iroda szolgáltatásai között szerepel, hogy minden, a járathoz szükséges okmánnyal, a nemzetközi fuvarozáshoz kapcsolódó nyomtatványokkal ellátják a sofőröket, amikért eddig Pestre kellett utazniuk. De ha kell, valutát biztosítanak, beszerzik a vízumot, és hitelkártyákat adnak tagjaiknak, így például a Viacard-kártya az olasz értéktöbbletadó visszatérítésére jogosít, egy másik hitelkártya felmutatásával pedig Nyugat-Eu- rópa bármelyik országában tankolhat a kamionos, ám akkor ott mégsem kell fizetnie az üzemanyagért. Csak harminc nap elteltével és forintban egyenlítheti ki a számlát. Másik nagy könnyítés, hogy a NIT-igazolvány tulajdonosai bankgarancia nélkül léphetnek be az országba. Valójában arról van szó, hogy a közelmúltban bevezetett, s a fuvarozókat indokolatlanul sújtó vámfizetési szigorítások szerint, a külföldről behozott árukra a vám kifizetését bankigazolással és kezesi nyilatkozattal garantálni kell. Ezt mindig a megrendelőnek kéne biztosítani, csak a gyakorlatban nem megy ilyen simán a dolog. S emiatt előfordult már, hogy a szállítmány napokig vesztegelt a határon, hisz meg kellett várni, míg megérkeztek a szükséges igazolások. Nos, a Magánvállalkozók Nemzetközi Fuvarozó Ipartestülete nemrégiben megállapodott a Vám- és Pénzügyőrség Országos Parancsnokságával, s ezek szerint a NIT tulajdonképpen kezességet vállal tagjaiért, s azért, hogy a vámot a megrendelő kifizeti - így nem kell napokat tölteni a határon iratra várva. Persze az előzőekben felsoroltak csak töredékei annak, amivel az ipartestület segíti még tagjait, hisz továbbképzéseket szerveznek, tájékoztatást adnak a különböző hitellehetőségekről, a gépjárműbeszerzés feltételeiről, hozzásegítik őket a fuvarozáshoz szükséges eszközök - rakományrögzítők, ta- chográf, a különböző alkatrészek - olcsó, nagykereskedelmi ár alatti beszerzéséhez és praktikus tanácsokkal is ellátják az induló sofőröket. Ugyanis az természetes, hogy naprakész információkkal rendelkeznek a külföldi üzemanyag árakról, az autópályadíjakról, a határzárakról és még hosszan sorolhatnánk, hogy mi mindenről. Egyszóval: segítik a kamionosok munkáját, s emellett nem elhanyagolható szempont még az sem, hogy képviselik a fuvarozók érdekeit különböző a fórumokon.- nt ( ^ Ballagás temetőhangulatban Van, aki az élet kezdetét a születéstől, más a fogantatástól számítja (lásd: abortusztörvény-vita). És van, aki a nagykorúvá válástól, az érettségtől, az érettségitől, az alma materből való elballagástól (lásd a népi szóhasználatot: kilépsz, fiam, az életbe ...). Ez az „életkezdős kilépés” történhet jobb avagy bal lábbal (nem mindegy), bátoríthatnak a megtételére csodás perspektívákat jövendölve, miközben a homályon, a bizonytalanságon kívül semmi nem kecsegtet (ez is micsoda különbség!), de most nem ezen siránkoznék. A temetőhangulat máshonnan jön, nevezetesen: pontosan a temetőből. A szolnoki temetővezető telefonüzenetét hallgatom meg. Arról tudósít, hogy egy bizonyos gimnázium két megnevezett tanulója ötven szál szegfűt lopott a sírokról (a rendőrség nyakon is csípte őket), és ezekkel a virágokkal díszítették fel az „életbe ballagok” osztályát, illetve ezzel ünnepelték az eseményt. Kegyeletsértés történt - így a temető vezetője -, tegyük már szóvá, hogy, az élők pe a halottaktól vegyék el a virágot. V___________________________________________ Állítólag a sajtó ezt minden évben szóvá teszi, mindhiába. Kisebbfajta közvélemény-kutatást végeztem felnőtt ismerőseim körében a gond kapcsán, állítólag annak idején ők is a sírokról szedték össze az ünnepi csokrokat. (Mit mondjak? Meg is látszik rajtuk.) Én sem követelném a két tetten ért (és a sok leleplezetlen) virágtolvaj felakasztását. Talán nem fogják elhinni, magam is érettségiztem, sőt, jól elballagtam, de hasonló kísértés - bármily nehezek is legyenek az anyagi körülmények meg a virágtermesztés esélyei - nem környékezett meg. Engem főképp a „gesztus” morbidsága taszít. Az, amire ezek a virágok kárhoztatnak, avagy amit legalábbis sugallnak. Tehát: ezek az elmúlással összefüggő virágok; eddig éltél, fiam, most ebből ballagsz el a búbánatos em lékezet, az enyészet, az elmúlás, a halál felé . . . Brrr! ... Az Isten óvjon tőle benneteket sok-sok évtizedig! - ' 7 A- molnár ___________________________________________) Pénz, money, das Geld Olcsó a törvénysértés Az új Munka Törvénykönyve valószínűleg a gyakorlatban kell bebizonyítsa, valójában mennyit ér. A szakemberek többsége használhatónak tartja, kifogások inkább csak a részletkérdések kapcsán merülnek fel. Az igazi ellentmondás ott van, s lehet, ez paradoxonnak tűnik, hogy egy korszerű, nyugati mintára épülő törvény - az új Munka Törvénykönyve ilyen - ráépül a magyar valóságra. Tipikus példa lehet erre a munkaerő értékének tükröződése. A törvény szavaiból az következik, hogy ma Magyarországon annyit kell fizetni a munkásnak, amennyit lehet, s nem azt kell megfizetni, amennyi a munkaerő előállítási költsége. így a törvény éppen azt a tényezőt nem kezel i valódi értékként, amivel, illetve akivel foglalkozik. A magyar valóságot tükrözi ebben a vonatkozásban a többi munkával, illetve annak hiányával kapcsolatos pénzügyi szabályozás is. így a végkielégítés kérdése, de említhetjük a munkanélküli-ellátás katasztrofális helyzetét is. Ennek legújabb adaléka, hogy a Szolidaritási Alap hiányát - a kormányzati ígéretek ellenére - a Foglalkoztatási Alapból is lehet finanszírozni, még ha időlegesen is. A munkavállaló kiszolgáltatottsága tehát az a nagy kérdőjel, amely a törvény alkalmazhatóságát teszi bizonytalanná. Ennek néhány további vonatkozása elemzésére használtuk fel azt a lehetőséget, hogy iteüu£& ■Szblnókcín járt Kósáné'dr. ' KovácsMágda parlamenti képviselő, a kérdés szakértője. A munkavállaló helyzetét jól tükrözi a törvény abban a vonatkozásban is, hogy olyan - számára szokatlan - helyzetben készteti fellépésre, amelyre eddig 40 éven keresztül nem volt igazi lehetősége, ráadásul az elmúlt években az érdekvédelem szét- szabdalódott. A törvény ugyanis csak a minimális feltételeket határozza meg, tehát a leghosszabb munkaidőt, a legrövidebb pihenőidőt, a szabadság vagy a végkielégítés minimumát, a minimálbért. A törvényre rá kell épülniük a kollektív szerződések rendszerének, amelyek érvényesíthetik az ágazati, munkahelyi sajátosságokat, és amelyek a munkavállalók számára a törvénynél mindig kedvezőbb pozíciókat érhetnek el. Ahhoz azonban, hogy így legyen, az 5 és fél millió munkavállalónak pontosan tudnia kell, mit is várnak tőlük. Ebből következnie kellene annak, hogy a dolgozóknak egyértelműen érdeke a kollektív szerződés megkötése. A munkaadóknak nyilvánvalóan nem érdeke, illetve, hogy pontosak legyünk, egy relatíve fejletlen országban, válság idején minden megkötött kollektív szerződés drágábbá teszi a termelést, kisebbé a nyereséget, s igazából ma hátránya nem származik a munkaadónak, ha nincs kollektív szerződés. A munkaadó akkor lesz érdekelt a szerződések megkötésében, ha ezek nélkül szervezetten működő munkaszervezetre nem számíthat. De hol vagyunk még ettől! A munkavállalók helyzetét tovább bonyolíthatja - főleg az átmeneti helyzetben -, hogy a munkabér kifizetésére sincs garancia. Üdvözlendő, hogy ma sok cég jön létre, de sajnos légatálpb énnyi tönkre is megy. A tnunkabér védelme ilyen esetekre törvényi garanciákat kíván, és nem elegendő pusztán törvényi figyelem- felhívás. Felelősségbiztosítás kellene, illetve az, hogy a munkabér-követelések a felszámolások során legyenek elsődlegesek. S minthogy költségvetési garancia sincs az elmaradt bérek kifizetésére, így adott esetben bottal üthetjük a nyomát. Egy másik esetben viszont éppen a pénz- beni megváltás okozhat ellenérzéseket. Ugyanis, ha a dolgozót jogellenesen bocsátják el, s ő perre viszi a dolgot, amit meg is nyer adott esetben, nem szükségszerű, hogy visszakapja eredeti állását. A munkaadó ugyanis kétszeres végkielégítés megfizetésével végleg megszabadulhat a dolgozótól. Ez a végkielégítés akár kéthavi átlagkereset is lehet, amely olyan alacsony mértéket jelent, amely nemhogy visszatart a jogellenes cselekedettől, hanem még ösztönzi is azt. Bár a törvénytől kissé távol esik a dolog, a munkavállalókra vonatkozó pénzügyi kérdéseket viszont annál inkább érinti a nyugdíjak helyzete. Sokan úgy teszik fel a kérdést: a jelenlegi nyugdíjasoknak nem kell-e félni attól, hogy a társadalombiztosításnak elfogy a pénze. A képviselőnő szerint, ha a TB nem kap működő vagyont, akkor az előbb- utóbb bedugulhat. A demográfiai tényezők még inkább ezt vetítik előre. A TB-járulék ma is magas, ezt emelni nem lehet, mert ez még több embert fog kiszorítani a termelésből. Mintegy 100 milliárd forintos vagyonról lehetne szó, ami, ha azt vesszük figyelembe, hogy a kárpótlásra van 40-50 milliárd forint, nem is olyan sok. Akkor sem irreális, ha abból indulunk ki, hogy a privatizálandó vagyon értéke 1400-1600 milliárd forint, más számítások szerint pedig eléri a 6000 millárdot. A korhatár felemelése is ezért került szóba, mert 1 év 6-9 milliárd megtakarítást jelent. Ez ugyan a fiataloknak rosz- szabb, de ők az olcsóbbak. Füle István Moldova György félelem kapuja Jelentkeztek az osztályon, a főorvos kisvártatva kijött elébük a folyosóra. Martint megnyugtatta, hogy az öltözete makulátlan és a tisztaság szaga árad belőle. A szülész Petrát beljebb hívta, a férfit leültette a folyosón. Martin megtörölte izzadó kezét, és hátradőlt a pádon. Kinyitotta Petra bőröndjét, olvasnivalót keresett benne, egy regényt talált, de nem tudta a betűkre kényszeríteni a figyelmét. Az orvos egy fél óra múlva jött ki hozzá, Martin felugrott a helyéről:- Hogy van a feleségem?- Minden a legnagyobb mértékben OK, szerkesztő úr, de még órákig eltarthat, jobb volna, ha most hazamenne. Majd felhívjuk otthon.- Inkább itt maradnék, még nincs telefon a lakásunkban.- Nem kíván beülni addig a szobámba?- Köszönöm, jó lesz itt.- Ahogy gondolja. Adja ide a felesége holmiját. Martin átadta a kis bőröndöt, aztán sétára indult a folyosó hosszában. Úgy képzelte, mintha a megszülető gyerek már a város fölött lebegne, mint egy távolból közeledő repülőgép és összeszoruló szível kívánta, hogy baj nélkül sikerüljön leszállnia. Szívesen tett volna valamilyen fogadalmat: egy évig lemond a cigarettáról vagy az italról, vért ad a Vöröskeresztnek - önérzete is elfogadta volna ezeket a babonás felajánlásokat, de belátta, hogy nem segít velük. Óráját befelé fordította a csuklóján, hogy ne tekinthessen rá percenként, így nem tudta, mennyi lehet az idő, mikor kinyílt a műtő ajtaja. A főorvos lépett ki, a folyosó hűvösében bepárásodott szemüvegét törölgette.- Gratulálok, Martin úr, kisfia van.- Bemehetek a feleségemhez?- Majd reggel nyolc óra után. Most pihenjen maga is, úgy látom, ráfér magára. Martin félig kábultan elköszönt, pénzt keresett elő, és az előcsarnokból telefonált az anyjának. Az asszony még ébren volt, számított a hívásra:- Nagyon örülök, Gyuri, most vált teljessé a családunk. Legyen a fiad sokkal boldogabb, mint mi voltunk.- Köszönöm. Most hazamegyek.- Nem akarsz inkább idejönni? Ne menj az üres lakásba.- Dolgom van otthon. Megkérlek rá, hogy reggel hívd fel az ismerősöket, és szólj nekik.- Mi lesz a gyerek neve?- Dániel. Ebben maradtunk Petrával. Martin nem emlékezett rá, hogy hol hagyta a kocsiját, hosszan keresgélte a rosszul megvilágított udvaron, a bejárat közelében talált rá. Hazafelé tartva figyelte az elmaradó utcákat, megpróbálta elképzelni, hogy a fia valaha 101
