Új Néplap, 1992. április (3. évfolyam, 78-102. szám)

1992-04-04 / 81. szám

Jász-Kun Kakas El tudod képzelni? Nagy mesemondók voltak a hajdani tenge­részek. Mint a régi vízi útvonalak vándorai, az autópályák örök utazói is tudnak mesélni egyet s mást. Inkább mást. Egyikük már éveken keresztül vitt szállítmá­nyokat az arab világba. Társaságban előadott történeteit rendre így zárta le: azt te nem tudod elképzelni!- A kisgyerek alig bírta felemelni a tojás nagyságú követ - kez­dett bele. Csak fogta, ki­állt az út szélére, és egyik kezében cigaret­tásdobozt mutatott. A hajításra emelt másikkal jelezte, jó lesz cigarettát adni neki, ha nem aka­rok üveg nélkül, erős szembeszélben célhoz érni. Mit tehettem vol­na? Megálltam, adtam neki pár szálat. Azt te nem tudod elképzelni, milyen ideges voltam.- Hát...- Egy másik sivatagi úton a taknyos gyerek géppisztollyal megállí­tott. Beült, és rám fogta. Zsebre tett mindent, ami megtetszett neki. Még szerencse, hogy arrafelé igénytelen népek élnek. Fel tudót fogni, mit érez az ember, ha ráfogják a a fegyvert?- Hát... ő... gondo­lom - próbáltam bizo­nyítani, mennyire átér- zem a kutyaszorító hely­zetet. Gyenge pillanatom­ban úgy éreztem, már majdnem el tudom kép­zelni, miket kell átélnie ennek a fickónak. Ő per­sze csak legyintett vol­na. Hisz a biztonságban csörgő írkász mit tudhat ezekről a kemény dol­gokról. Szinte már hal­lottam, amint a fejében megszólal a belső narrá­tor: „Halványlila gőze sincs arról, miken men­tem keresztül.”- Nem hiszed el, az egyik határ menti parko­lóban majdnem otthagy­tam a fogam. Már útköz­ben rettegve* figyeltem, hogy szállnak felettünk a rakéták. Egy nagy ka- mionos pihenőhelyen mi is megálltunk. El­mentünk vacsorázni, és nem messze a mi ko­csinktól telibe találtak egy holland trélert. Haj­szál híján múlott, hogy most itt lehetek. Mintha tűzbe nézne, a korsóra bámult, s követte a raké­taként felszínre törő bu­borékokat.- El tudod képzelni, mi van ott? - nézett sze­membe kisvártatva. Meguntam a kérde- zősködést. Meg egyéb­ként is nagyon megsaj­náltam, hogy olyan egyedül kell átélnie eze­ket a léleknyomasztó, szörnyű történeketeket. Köhintettem egyet.- Mennyi?! Nyolcvan forint ez a doboz sör? - kérdeztem, nehezen színlelve csodálkozáso­mat. Tavaly Görögor­szágban ugyenilyenért csak egy márka körüli összeget kértek fajtáért - fejtettem ki a szépnek mondott eladólánynak. Ismerem, abba a tí­pusba tartozik, amely többnyire csak a Móric- ka-vicceken tud jóízűen nevetni. Szájzárát csak öt szó erejéig oldotta fel. Ezt nem lehet úgy számolni! - préselte ki magából sokáig érvelt igazságát. Igen, már szakállas közhely, hogy az itteni és az ottani keresetek és az árak automatikus össze­vetéséből hamis kép ala­kulhat ki az emberben.- Hát ... el tudom képzelni - jegyeztem meg barátilag, és kinéz­tem a kékfényű éjszaká­ba. Felkapta a fejét, olyan tekintettel kereste tekintetemet, mintha csak azt mondaná: mit képzel ez? A következő pillanatban pontot tett a beszélgetés végére.- Azt te nem tudod elképzelni! És ő ezt már nagyon jól tudja. Bizony, ám! Ott többször annyi jövedel­mük van a polgároknak, mint itt. Ez így igaz. És az árak is magasabbak. (Mikor volt már az?)- Az a helyzet - pró­báltam egyértelművé tenni a számára rejtett el- lentmondást -, hogy máshol ötszörösen ke­resnek, és közben egyes termékekhez olcsóbban hozzájuthatnak, mint mi. Érted?- Hát épp ezért nem lehet úgy számolni a nyolcvan forintos sört sem! Nem számoltam tí­zig, mert mondom, is­mertem a lányt. Négynél már megnyugodtam. Mennyivel tartozom? Sz. Z. Nem lehet úgy számolni! — TÁN VITAMINKÚRA LESZ, JULISKA NÉNI!? Kakascsípések Régi szlogen mai változata Gyüjtsd a rezet, színesfémet, kábelekből sok száz métert! Ketten dumálnak- Egyre több az átülés!- Kettő.- Hogyhogy kettő?- Én összesen két átültetésről tudok ...- MDF-es?- Nem! Szíves! Két átültetés történt kis hazánkban.- Átülés több, de átültetés csak egyetlenegy!- Én, öregem, két átültetésről olvastam.- Én egy átültetésről!- Te mire gondolsz?- A szívre. És te?- Én a Palotásra ... Bök Kovács úr a kárpótlását beadta a kívánt módon: „A nejemmel átszenvedett negyven évért ki kárpótol?!” Szex- Hallottad, a Cicciolina elvált.- Vajon miért?- Az újdonsült férje halálosan féltékeny volt rá.- Ugyan mitől félt?- Attól, hogy a Staller Icuka, ne adj isten, még felszarvazza!-dl­2 Jász-Kun Kakas A fogyókúra kultúrtörténetéből Mióta szenved az ember a kilóitól? Valószínűnek tartom, hogy attól a pillanattól kezdve, amikor először fölegyenesedett az ősszavan­nák füvéből, és körülnézett: „Vajon merre lehet itt a spájz?” Az a kissé még buta ábrázat, amelyik akkor kandikált ki a fűből, a világegyetem, a messzi csillag­poros végtelen történelmének leg­csodálatosabb alkotását takarta: az emberi értelmet. Ha patetikus akarnék lenni, akkor most fel kel­lene kiáltanom: hogy nem gyulladt föl tőle a látóhatár! Hogy nem ha­sadtak tőle gázokká a vizek! De nem! Talán csak egy veréb nézte szokásos egykedvűséggel a jelene­tet. Pedig ott, abból a szélringatta fűből felkelt a nap! Az értelem napja! Igaz, hogy csak egy pisláko-' ló, bugyuta napocska, de már ben­ne fluoreszkált megannyi talál­mány ... a dinamó! A telefon! Az autó! A repülő! Az űrkomp! A zacskós tej! És ez az értelem, ez a világcso­da a történelme során arra fecsérel­te el energiáinak jelentős részét, hogy azon tépelődött, miként is le­hetne a zabálást még egy kicsit fo­kozni. Hogyan lehetne még rafi­náltabb fogásokat kitalálni, hogy a pattanásig megtömött bendőkbe még egy kis falatkát bele lehessen préselni. Dr. Powder, a californiai McGulf Egyetem kutatója szerint a Wisconsin állambeli Mii waukee- ben talált barlangrajzok egy fogyó­kúra történetét mesélik el. A hor­dákba verődött emberek a dagadt törzstagnak addig verték a pofáját egy bunkóval, míg annak minden kedve elment az evéstől. Dr. Powder, aki rövidke életét a fogyókúrás barlangrajzok kutatá­sának szentelte, egy expedíciója során rájött, hogy a világ számos barlangrajzán azért látható vi­szonylag kevés kövér ember, mert mire a korabeli mester kezdetleges * technológiájával a portré elkészí­tésébe kezdhetett volna, a tisztelt vadásztársaság tagjai közül a ma­mut egyszerűen felfalta a nehezeb­ben mozgókat. Lám, már a kezdet­nél mennyi szenvedéssel járt a kö­vérség! Mégis, egyes patriárchális ősközösségi társadalmakban nagy becsben tartott érték, amolyan stá­tusszimbólum volt a kövér asz- szony. Szép is az! Pedig gondoljuk csak el, mennyi macera lehetett ve­le. A kövér asszony ugyanis nem­csak akkor jelenthetett gondot, amikor ki kellett szaladni a vipera elől a szűk barlangnyíláson. Ha- .nem elképzelhető, milyen kínos le­hetett egy ilyen szép, fényesre da­gadt ősasszonnyal végigménni az utcán úgy, hogy láttára minden szembejövő megnyalta a szája szé­lét, és azonnal enni akart belőle. Mégis, a barlangrajzok tanúsága szerint minden magára valamit adó ősvadász kövér asszonyt tartott... (habár, ahogy ezek rajzoltak, meg­lehet, hogy az a nagy halom micso­da nem is a drága ara, hanem a mamut). De mindegy! Vallom és hi­szem, hogy akkor is, de a történe­lem során később is számtalan esetben a kövér volt az esztétikum csúcsa. Kövérnek lenni annyit je­lentett, mint manapság Alfa Róme­ón járni, Givenchy kölnit használ­ni, Chesterfield cigarettát szívni, vagy a fülben rozsdás csavarhúzót hordani! Még ma is vannak olyan afrikai törzsek, ahol a tehetősebb férfi az asszonyt ketrecben tartja, strapacs- kával eteti, és csak akkor nyúl hoz­zá, amikora bájos szépség már ab­szolút beledagadt a bambuszkosár­ba, és úgy néz ki, mint egy hatal­mas bála első osztályú szovjet gya­pot. (Sinkó Péter „1001 hülye ta­nács fogyókúrázóknak” című kötetéből) Szakmai tanács - kiskert­tulajdonosoknak Kovácsék hétvégi telket vásárolnak, és kertészkedni kezdenek. A szomszéd Tóth, a község állandó lakója, aki­nek gyümölcsfái híresek a környéken, termésüket piacra is viszi. Ahányszor Kovácsék lerándulnak a telekre, kezdő­dik Tóth gyötrése szakmai ta­nácsokért; mit legjobb vetni, mivel permetezzenek stb. Egy ízben Kovács azt kérdezi:- És mondja, szomszéd, mit csinál például a hernyók­kal?- A hernyókkal? Hát arra van nekem egy speciális mód­szerem. Összegyűjtöm őket egy sátorlapban, a batyut há­romszor megpörgetem a fe­jem fölött, és átszórom őket a szomszédba. Utolsók Bronho Waxom, holland légzéskutató egész életét annak szentelte, hogy feljegyezte különböző emberek utolsó szavait. Most minden külö­nösebb válogatás nélkül ebből nyújtunk át önöknek egy csokorra valót: „Nézd csak, drágám, hát az a busz nem erre jön?” „Hála magának, doktor úr, sokkal jobban vagyok ...” „Egész egyszerűen imádom, ahogy te csinálod a gombát! ’ ’ „Értettem, őrnagy elvtárs...” „Ugyan, szivecském! Értek hozzá! A kék színű a fázis!” „Tehát akkor a pirosat bevenni, ha szorít, és a zöldet, ha nyom ...” ' „Gyertek nyugodtan! Egész vastag már ajég!” „Jobbról jó!” „Nyugi, szívem! Itt nincsenek cápák! ” „Vajon ez a gomb itt mi lehet?” „Három gombóc vaníliát legyen szíves ...” „Adj egy szál gyufát! Semmit sem látok .. /’ „Nézzétek, gyerekek, így néz ki a sikló ...” „Anyukám, ne értsd félre, ez csak a'kolléganőm ....” „Pista! Dobd ide a kalapácsot! ” „Persze, megint rossz a fénysorompó!” „Szivecském! Légy szíves dugd be a konnektorba az ágymelegítőt!” „Jöhettek, fiúk! Ezek a mieink!” „Attól, hogy ön bokszoló, még szólhatok, hogy halkabban rádiózzon!” ' ‘ . „Altatónővérke! Ha felébredek, folytatom a viccet! ” „Gyerünk erre! Tudok egy rövidebb utat! ” „Torreros! Addig tartsátok a lapot, míg leszúrom a bikát! ’ ’ „Ez itt jó lesz! Ebből a kanyarból látni az egész autóversenyt!” „Jöhet, nénike! Zöld a lámpa!” „Miért félnék? Az ezredik ugrásom!” A gyermeknevelés kelepcéi Részletek a Murphy szülők törvénykönyvéből „Mint mindenki, én is a legjobbat akarom a gyermekeim számára. A Murphy szülők törvénykönyve meg­könnyíti, hogy akármi ér is, azt elfogad­jam, és olyannak szeressem őket, ami­lyenek” - írja Bruce Lansky. Szemel- gessük együtt bölcs megállapításait. A fogzási tantétel Ha a csecsemőknek mindig kibúj­na egy foguk, valahányszor a szüleik így beszélnek: „Már megint nyűgös, biztosan jön a foga”, nem csecsemők lennének, hanem krokodilok. Rokonsági rejtélyek 1. Az a kisbaba, amelyik sohasem sír, sohasem nyűgös és végigalussza az éjszakát, a szomszédodé. 2. Ha éjjel-nappal sír és nyűgös, a tiéd. 3. Ha „földre szállt angyal”, ak­kor a nagymamája vagy. 4. Ha „hülye vakarcs” akkor a nagy testvére. Altatási fortély Köztudott, hogy ritmikus háttér­zörejek segítségével könnyebb elal­tatni a csecsemőket. Tedd be az ágyadba, közvetlenül horkoló hitve­sed mellé, és íziben elalszik. Te ma­gad azonban a horkolástól nem tudsz elaludni. A tisztába tevés dilemmája Minél hamarabb szánod rá ma­gad, hogy ellenőrizd a pelenka álla­gát, annál hamarabb konstatálhatod, hogy nedves. Adalék: Minél sűrűb­ben váltod kisfiad pelenkáját, annál sűrűbben leszel te magad pisis. A természet örök körforgása 1. Ami a földön van, a baba szá­jában végzi. 2. Ami a baba szájában van, a földön végzi. Az apák gyermekőrizeti feltételei Az apák szívesen vigyáznak a gyerekre, feltéve, hogy focimeccs megy a tévében, van elég sör a hűtő­ben, és a gyerek mélyen alszik. Meg­jegyzés: Akármilyen gondos volt az apa, a hazatérő anya legalább öt dol­got kér rajta számon, amivel szük­ségtelenül kockára tette a kisded éle­tét. 15

Next

/
Thumbnails
Contents