Új Néplap, 1992. április (3. évfolyam, 78-102. szám)

1992-04-04 / 81. szám

Jász-Kun Kakas Hét óra alatt 2000 szálat Tar-társak, figyelem: itt a valódi műhaj A legtöbb férfit elfogja a pánik, ha napról-napra több hajszálat talál fésűjében, és kevesebbet a fején. A ritkuló „tollazat” lehangol, csök­kenti az önbizalmat, öregít - hogy csak a főbb ártalmakat említsük. Gyönge vigasz, hogy leginkább a férfias férfiakat sújtja a hajhullás, mert szervezetükben túlteng a tesz- toszteron nevű férfihormon. Ma már a legharsányabb reklámok sem feledtetik a szomorú igazságot, hogy semmilyen csodaszer, gyógyszer, hajvíz nem képes az el­vesztett fürtöket visszavarázsolni. A fejbőr vérkeringésének serkenté­se szintúgy hatástalan ... Úgy tűnik azonban, hogy nem kell végkép búnak ereszteni a tar fejeket: egy osztrák cég olyan eljá­rást fejlesztett ki, amely egyszer s mindenkorra elejét veheti az ősi férfiúi panaszoknak. Ötévi inten­zív kutatómunka eredményeként egy orvoskollektíva „testbarát” műhajat kísérletezett ki, amely alig különbözik a valóditól. S ami nem .kevésbé fontos, a szálankénti beül­tetés fájdalommentes. Az implantációt járóbeteg-ke­zelés keretében végzik, s a páciens 24 óra elteltével akár hajat is mos­hat. A beavatkozás nyomai alig észrevehetők, a haj színárnyalatát és szálvastagságát ugyanis az ere­deti hajjal megegyezően választják ki - már ha az illető fején maradt egyáltalán „minta”. Az eljárás lényege egyébként a következő: a fejbőr és a koponya­csont közé „haj szál vékony ’ ’ réteg­ben speciális zselét juttatnak, amely nemcsak a műhaj talaja, ha­nem - mivel a művelet termé­szetesen fájdalomérzettel jár - egy­ben fájdalomcsillapító is. Az orvos ezután egy erre a célra kiképzett tű segítségével a fejbőr alá ülteti a műanyag hajszálat; a tapasztalatok szerint 2000 szál „honosításához” hét óra szükséges. Bécsben 25 ezer schillingbe ke­rül a kezelés, a forint taksáról egye­lőre nem nyilatkoznak a vállalko­zók. ígéretük szerint azonban ápri­lisban cégük Budapesten is klini­kát nyit - remélhetőleg olyan árak­kal, amelyektől nem mered égnek a kopaszodók maradék haja. B. Sz. P. (Ferenczy Europress) AZ ILLEMTUDÁS KIS ABC-JE tás. „Ilyenek a mai fiatalok.” „Az öregek kötekedők.” „Az anyós rosszindulatú. ’ ’ Aki elvárja, hogy ők mint egyént ítéljék meg, tartozik ennyi­vel másoknak is. Az általánosítás általában nem helytálló. Szinte minden mai fiatal másképpen „ilyen”. „C” - Ciki. Ma­gyarázni fölösleges. Ciki dolog, ha anya­nyelvűnket sem bírjuk (a bírni ige bármelyik értelmében). Palléro­zottan beszélni illen­dő. Semmivel sem fi­nomabb idegen szava­kat használni, még ok­kal sem, hát még anél­kül. Az emberek iránti megbecsülésünket az­zal is kifejezzük, ha vesszük a fáradságot, és - kifejezzük ma­gunkat. Pongyola be­szédtől, illetlen sza­vaktól nem dől össze a világ, csak levon va­lamit az emberi érint­kezés kultúrájából. Persze, hogy nem gondoljuk szó szerint, amit mondunk, de mégis ... „É” - Én. Az er­kölcs megköveteli, hogy természetes ön­zésünket kordában tartsuk. Az illem az egoizmus külső meg­nyilvánulásait tiltja, a belsőket leplezni se­gít. Ne kezdd minden mondatodat énnel! Ehhez sokat segít, ha nem beszélsz folyton magadról. A „szerény személyem” emlege­tése súlyosbító körül­mény, a „szerény vé­leményem szerint” - álszentség. áló-° 7T Riasztó hí­rek érkeztek szerkesztő­ségünkbe N. városkából. B. Ödön ötven­három éves, vezető beosz­tású közhiva­talnok, tizen­hét gyermek atyja, válni akar a feleségé­től, B. Ödönnétől. Haladék­talanul leutaztunk B.-be, hogy a tett színhelyén vizs­gáljuk ki a sajnálatos esetet. B. Ödönnel egy termelői borkimérésben sikerült összetalálkoznunk. Eleinte kissé bizalmatlan, de amikor megtudja, hogy újságírók vagyunK, ömleni kezd belőle a szó. Mintha tizenöt eszten­dő felgyülemlett keserűsé­gét egyszerre akarná kiönte­ni. S miközben a valaha jóvá­gású férfi (ma megtört ag­gastyán) beszél, feltárul előt­tünk egy szomorú családi tragédia drámája.- Hatvankilencben kel­tünk egybe - kezdi el-elcsuk- ló hangon B. Ödön -, tele hit­tel, reménységgel. És ez lett belőle . . . Pedig eleinte mi­lyen jól megértettük egy­mást. Sajnos, az asszony nem tudott lépést tartani ve­lem. Először leérettségizett a dolgozók gimnáziumában, majd elvégezte az esti egye­temet. A képzettségbeli kü­lönbség természetesen idő­vel szakadékot vont közénk. Míg engem teljesen leköt a munka meg a szórakozás, ő a hivatal mellett tanult, sőt apránként tizenhét gyereket is szült. Istenem, hogy fog­nak hiányozni nekem a gye­rekek! Úgy megszoktam már őket. Persze, fizetem a tartás­díjat mind a tizenhét után, mint a pinty, ha muszáj! - s a meglett családapa könny­cseppet dörzsöl szét a szeme sarkában. - Tudom, mi a kö­telességem, no meg aztán a funkció is kötelez. Elvégre nekünk kell példát mutat­nunk az egyszerű emberek­nek. Szóval visszatérve a tra­gédiámra, én nem okolom mindenért a volt felesége­met. Magam is hibáztam. Ta­lán. De inni csak akkor kezd­tem, az egész város tanúsít­hatja, amikor végleg bizo­nyosság vált, hogy elhi- degült házastársi kap­csolatunkat lehetetlen új­ra felmelegíteni, és el kell válnunk mielőbb, ha tö­rik, ha szakad. Alig más­fél éve történt...- Miért? Mi történt alig másfél éve?- Fülig beleszerettem K. Manciba, egy tündéd tizenhét éves, elvált asszonykába! (Dalmáth Ferenc-Kaján Tibor Pesti panaszkönyv c. kötetéből) 14 Jász-Kun Kakas KOCAVADASZ- Nem kell tőle félni, csak a pótvizsgán ment át! VADREGENY PALAGYI BÉLA KARIKATÚRA! FORDÍTÁSI HIBA _ —- Elnézést, Herr, nem vaddisznó, vadnyúl... ^ ERDEI SZOLGALTATAS S\»i 1 VÍZIÓ vadaszvizsga után 3

Next

/
Thumbnails
Contents