Új Néplap, 1992. április (3. évfolyam, 78-102. szám)

1992-04-30 / 102. szám

14 Természet- és környezetvédelem Zöld Iskola kívül-belül A Széchenyi-lakótelep K. Bozsó Ká­roly Úti Általános Iskolája az elmúlt év­ben hivatalosan felvette a Zöld Iskola ne­vet, kifejezésre juttatva ezzel, hogy nem­csak az iskola falai zöld színűek, de az intézményben folyó nevelés középpont­jába is a környezet védelmét, a természet szeretetét kívánja helyezni a tantestület. Az 1992. február 7-én megtartott félévi értekezleten már arról határozott a neve­lőközösség, hogy ökológiai nevelési köz­ponttá Válik, s egész tevékenységrend­szerében e nevelés módszereit és tartal­mát valósítja meg. Első és legfontosabb teendőnk egy távlati fejlesztési terv elkészítése volt. Rendelkezésünkre áll két erdei iskolai program, az egyik a NEFAG Erdei Mű­velődési Házának tervezetéhez kapcso­lódóan, de az iskola, illetve az ötödikes korosztály sajátos igényeinek megfelelő­en, a másik pedig kifejezetten a Milléren kint lakó ötödikesek számára. Készül a szeptemberben Nagybátony mellett lét­rehozandó erdei iskolánk programja is. Ezek az egy-egy hetes „iskolák" újszerű - s vélhetően eredményesebb - tanulást tesznek' lehetővé a gyerekek és tanáraik számára, hiszen élményszerű formában szerezhetnek közvetlen tapasztalatot a természetről és a környezeti problémák­ról. Kidolgozásra került néhány tantárgy tanítása és a napközis nevelőmunka so­rán megvalósítható környezeti nevelés terve is, amelyet már ennek a félévnek a feladataként végeznek a nevelők. Van olyan osztály, amely egy már korábban - akkor még főleg csak nyári táborozás so­rán - megkezdett egészségnevelési és környezetvédelmi program szerint dol­gozik, amelyhez elnyerték a Környezet- védelmi és Területfejlesztési Minisztéri­um támogatását is. Az iskola környékének rendbentartá- sára, parkosítására szerződést kötöttünk az önkormányzattal. Kezdeményezői kí­vánunk lenni egy, a Széchenyi-lakótelep egészére érvényes nagytakarítási és par­kosítási akciónak, s hamarosan meg­kezdjük az egész lakótelep és környéke környezetszennyezési feltárását, doku­mentálva a tapasztalatokat. Az iskolán belül szervezzük a hulla­dékok differenciált gyűjtését, hozzászok­tatva a gyerekeket a műanyagok és szer­ves hulladék, papír elkülönített tárolásá­hoz, remélve, hogy egyszer városi szin­ten is megalósítható lesz a háztartási sze­mét ilyen formában történő begyűjtése és kezelése. Az ökológiai szemlélet kialakí­tását természetesen nemcsak a környe­zetvédelmi nevelés során kívánjuk meg­valósítani. Az iskolában alkalmazott ok­tatási technológiákban, a nevelői stílus­ban is jelen kell lennie egy újfajta gondol­kodásnak és magatartásnak, amely az emberi kapcsolatok ökológiáját szolgál­ja. A holisztikus szemlélet az ökológiai nevelés, az egész oktatási-nevelési folya­mat átfogó szemléleti minősége, amely meghatározza az oktatás és nevelés mód­jait, eszközeit és bizonyos mértékben an­nak tartalmát is. Az ilyen szemléletű iskolában a helyi környezet adotságaiból kell kiindulni, él­ve azzal a szándékkal, hogy az iskola élő, környezetére kisugárzó hatású kulturális központtá váljon. Ehhez fel kell fedezni az adott hely természeti és környezeti szépségeit és problémáit is, s a tapasz­talatoknak be kell épülnie a nevelés egész folyamatába. Szavakkal, direkt eszközökkel esetle­ges akciók sorozatává silányulhat min­den jó szándékú törekvés. Csak akkor várhatunk igazi eredményeket, ha már kicsi kortól felelősségvállaló magatartást alakítunk ki a gyerekekben, amelynek egyik központi eleme a természeti javak­kal, energiával való ésszerű takarékos­ság, az értelmetlen fogyasztással szem- beszálló értékrendszer, a Földért, a ter­mészet ősi rendjéért érzett felelősség. Olyan embereket szeretnénk a „Zöld" Is­kolában nevelni, akik döntéseikben min­dig az ökológiai szempontokat helyezik előtérbe. Pedagógiai tervezésünk és gyakorla­tunk a holisztikus megközelítés alapján alakulhat ki, amelyen a földgolyót vesszük a legkisebb számba veendő egy­ségnek, arra törekedve, hogy a gyerekek is átéljék önmagukat mint a Földön él természet részét, amelytől függ az életük, s amelyért felelősek. Ilyen célok eléréséhez nem elegendő egyetlen tantárgy - a környezetismeret vagy biológia - lehetőségeivel élni csu­pán, hanem az iskolai élet egészének együttes hatása - tudatos és célzott hatása - révén várható eredmény. Mindez természetesen nem megy egyik-napról a másikra. Mindenekelőtt fel kell készülnie a tantestületnek tudás­ban és beállítódásban, hogy képes legyen megszervezni és megfelelő módon és eszközökkel megvalósítani a megszava­zott feladatokat. Ehhez nagy segítséget nyújtanak azok a képzések, továbbkép­zések, amelyek januártól elindultak. Kollégáink egy csoportja rend­szeresen részt vesz a Független Ökoló­giai Központ által szervezett továbbkép­zéseken, amelyet szeretnék a többi szol­noki iskola figyelmébe is ajánlani. Ta­pasztalataik átadására hívtuk meg Salgó­tarjánból annak az iskolának a képviselő­jét, amelyben már több éve folyik szerve­zetten és magas szinten az erdei iskola programja. Május 15-én és 16-án megrendezésre kerülő pedagógiai konferenciánkon szintén kiemelt fontosságú téma lesz a környezeti-ökológiai nevelés. Áprilisban egyhetes felkészítő trénin­gen vehetett részt iskolánk egyik nevelő­je a Soros Alapítvány meghívása alapján egy amerikai nevelési program megis­merése és alkalmazása érdekében. Az egészséges, ökológiai szemléletű élet­módra nevelő program elterjesztésében, alkalmazásának megtanításában isko­lánk központi képzési szerepet vállal, természetesen a Soros Alapítvány támo­gatásával. Májusban az ARGE nemzet­közi ökológiai nevelési konferenciát ren­dez Bécsben, amelyre a Zöld Iskola is meghívást kapott. Természetesen sok segítségre, folya­matos együttműködésre számíthatunk a helyi környezetvédelmi intézmények, hivatalok és egyesületek részéről is. Kap­csolatban vagyunk a Tisza Klubbal és a Környezetvédelmi Felügyelőséggel. Ugyancsak segítségünkre lesz az EL­TE környezeti neveléssel foglalkozó tan­széke, akiktől főként az alsó tagozatban induló környezetvédelmi program ki­dolgozásához kapunk adaptálható tan­tervet, s egyben folyamatos felkészítést a tanításhoz. Munkánknak nagyon az elején va­gyunk még, csak a kezdeti lépéseket tet­tük meg. Az eddigi tapasztalatok, a tan­testület akarása, ambíciói, motiváltsága biztatóak, s ennek alapján remélhetjük, hogy a szándékaink nem maradnak az óhajtások és elképzelések szintjén, és a Zöld Iskola az ökológiai nevelés igazi műhelyévé, oktatási központjává válik. Zöld Iskola Kovács Tibor osztályfőnök, egyetértésben a 6. c osztállyal Természet- és környezetvédelem 3 Környezeti gondjaink A kelet- és közép-európai volt szocialista országokban, így Magyarországon is a gazdasági-társadalmi átalakulással járó gon­dok mellett súlyos környezeti örökséggel és problémákkal is szembe kell nézni. Magyarország a jelentős nagyságú külföldi eladósodáson kívül hatalmas „hitelt" vett fel a természettől és a jövő nemzedékektől. Általánosságban a környezeti válság jelei az összes környezeti elem minőségének romlásában megfigyelhetők. Az ország terüle­tének 11 százalékán súlyosan szennyezett a levegő, itt él azonban a népesség több mint 40 százaléka. A legszerényebb becslések szerint is a légszennyezésből származó károk meghaladják évente a több tízmilliárd forintot. A közegészségügyi felmérések bizo­nyítják, hogy a felső légúti megbetegedések folyamatosan növek­vő tendenciát mutatnak. Nagyvárosainkban és a főközlekedési útvonalak mentén elhelyezkedő településeken a levegő minősége sokszor kritikus értékeket ér el. Ennek okai elsősorban az elavult gépkocsiállományra (az átlagéletkora az autóknak 9-10 év), a kétütemű gépkocsik magas arányára (30 százalék), a felhasznált üzemanyagok magas szennyezőanyag-tartalmára és nem utolsó­sorban településtervezési hibákra vezethető vissza. Az egész országban, de különösen az Alföldön súlyos problé­ma a talajvizek általános elszennyeződése, amelyért egyaránt fe­lelős a helytelenül alkalmazott műtrágya és növényvédő szer, valamint a kommunális és ipari szennyvizek nem megfelelő tisz­títása. A korábbi évtizedekben extenzív módon fejlődött a telepü­lések vízellátása, ezzel azonban nem tartott lépést a csatornázás és a szennyvíztisztító telepek fejlesztési üteme. Magyarországon közel ezer település vize nitráttal és arzénnal szennyezett. Ezek jelentős hányada elmaradott térségekben található, ahol az egész­séges ivóvíz biztosításához elengedhetetlen a központi támogatás. Az ország legfontosabb természeti erőforrásának, a termőföld­nek a romlása is jelentős a helytelen agrotechnika és a termőhelyi adottságokat figyelmen kívül hagyó termelés következtében. A víz- és szélerózió mellett számottevő gondot jelent a talajok sava- nyodása és szikesedése. Az országban keletkező hulladékok mennyisége a termelés nyersanyag-igényessége miatt nemzetközi összehasonlításban nagyon magas, ezzel szemben az újrahasznosítás aránya alacsony. Áz általánosan jellemzett környezeti problémák regionálisan tekintve különböző válsággócokban koncentrálódnak. A szén- és ércbányák közelébe települt hagyományos nehéziparral magya­rázható az ipar jelentős tömörülése a Magyar-Középhegység vo­nalát követő északkelet-délnyugat irányú ipari tengely mentén. Az ebben a sávban található ipari térségek súlyos válságba kerül­tek, ahol együtt van jelen a nehézipari ágazatok (bányászat, kohá­szat, vegyipar) krónikus és elhúzódó hanyatlása, a munkanélkü­liség rohamos növekedésével összefüggő szociális feszültségek és a környezeti elemek súlyos károsodása. Az említett tengelyen kívül fekvő Pécs és környéke hasonló válságtüneteket mutat. A települési és a gazdasági térszerkezet másik meghatározó eleme a Duna vonala, amely az utóbbi évszázad iparosítása kör­nyezetszennyezésének nyomait viseli. Ezenkívül e folyó a befoga­dója az intenzíven művelt mezőgazdasági területek és a Duna menti népességtömörülések szennyezéseinek és hulladékainak. Budapest környezeti állapota elsősorban a közlekedési lég- szennyezés miatt kritikus, de jelentős gondokkal jár a települési szilárd és folyékony hulladékok elhelyezésének és ártalmatlanítá­sának megoldatlansága. Magyarország a piacgazdaság kialakításának a kezdeti szaka­szánál tart, ahol a gazdaság működési feltételeihez szükséges törvényi keretek is csak részlegesen érvényesülnek. A környezet- védelmet is nagy átalakulások jellemzik. Rendkívüli lehetőség, felelősség, ugyanakkor sürgető feladat ebben az időszakban egy nemzeti egyetértésen nyugvó környezetpolitikát és cselekvési programot megfogalmazni. A lehetőség szinte történelmi, amikor a szerkezetváltás szakaszában kínálkozik mód arra, hogy a külön­böző ágazatok fejlesztési politikájába és programjába beépüljenek a környezeti szempontok. Tágaboan értelmezve egy olyan gazda­sági-társadalmi modell kialakítására van lehetőség, amely elkerül­heti a működő piacgazdaságokra jellemző, fogyasztásközpontú és pazarló életmódot. Van Cauteren: Az ígéret földje A sürgősséget több tényező is indokolja. Jól ismertek azok a tudományos elemzések, amelyek egyértelműen rámutatnak a kör­nyezet minősége és a lakosság egészségi állapota közötti szoros kapcsolatra. Az ország népessége csökken, a csecsemőhalandóság emelkedik, az átlagos életkor a második világháború előtti szintet éri el. Az egyes nemzetgazdaságok versenyképességét, a nemzetközi kereskedelembe kerülő termékeket mindjobban a környezeti jel­lemzők alapján ítélik meg. Az Európai Közösségek (EK) 1992-től létrejövő egységes belső piaca, az EK-val aláírt társulási szerződés, ezzel egyidejűleg a minőségi követelmények előtérbe kerülése hangsúlyossá teszik a környezeti szempontok beépítését a gazda­ság- és társadalompolitikába. A környezetvédelem legfontosabb feladatai közé tartozik az elkövetkező években a magyar sajátosságokhoz is illeszkedő sza­bályozórendszer kialakítása. Ennek első lépése egy új környezet- védelmi törvény, amely hosszú időtávra is érvényesen rögzíti az állam, az önkormányzatok, a piaci szereplők és az állampolgárok felelősségét és tehervállalását. A jogi feltételek kialakítása mellett legalább olyan fontos a környezetkárosítás csökkentését és megelőzését serkentő közgaz­dasági szabályozórendszer kialakítása és működtetése. Demokratikus környezetpolitika nem működhet aktív társa­dalmi támogatás és részvétel nélkül. Ennek viszont előfeltétele a környezettel kapcsolatos adatokhoz, információkhoz való szabad hozzájutás törvényi kereteinek megteremtése. Különös jelentősé­ge lesz az önkormányzati és állampolgári részvételnek a környe­zeti hatásvizsgálat intézményének bevezetésével. A környezeti hatásvizsgálat elvégzése a környezetet várhatóan károsító beru­házások és fejlesztések esetében megfelelő garanciát adhat azok megelőzésére, illetve csökkentésére. Áz elmúlt két esztendőben az átalakulással együtt járó feszült­ségek, a milliókra nehezedő napi megélhetési gondok termé­szetesen nem kedveztek a környezeti szemlélet erősödésének. Az ország jól ismert gazdasági gondjai közepette megfelelő pénzügyi forrásokat is rendkívül nehéz a kormányzatnak, az önkormány­zatoknak és a vállalatoknak környezeti célokra fordítani. A kör­nyezeti problémák és a megoldásukhoz szükséges eszközök kö­zötti szakadék szinte átugorhatalannak látszik. A gazdaság növe­kedésére várni viszont szinte öngyilkossággal ér fel, néhány terü­leten azonnali beavatkozásra van szükség. Ezek közé tartozik a nagyvárosainkban a közlekedés által okozott légszennyezés jelen­tős csökkentése, hiszen ez nap mint nap 3,5-4 millió ember számá­ra jelent súlyos egészségi kockázatot. Ä parlament által 1992 már­ciusában a gépkocsi-üzemanyagárba beépített 50 filléres környe­zetvédelmi célokat szolgáló termékdíj lehetőséget biztosít a kez­deti lépések megtételére. Dr. Pomázi István Környezetvédelmi és Területfejlesztési Minisztérium

Next

/
Thumbnails
Contents