Új Néplap, 1992. március (3. évfolyam, 52-77. szám)
1992-03-11 / 60. szám
4 1992. MÁRCIUS 11. Nyílt tér Az utóbbi hetek eseményei arra utalnak, hogy az ellenzék a választási küzdelemben hosszú hajrát nyitott és a már két éve gyakorolt „minden a választási sikerekért” tevékenység fokozására törekszik. A frontvonalak kialakultak. Sikerült valamiféle közös ideológiai vezérfonalat is kifeszíteni, melynek gondolati tartalmát a FIDESZ kongresszus idején merő véletlenül hazánkba látogatott baloldali olasz politikus szájába adták. Eszerint napjainkban a haladást a szociáldemokrata és liberális gondolatiság képviseli Európában. Hónapok óta ettől a „haladó” gondolatiságtól hangos a média, erről írnak, beszélnek a szociológusok, politológusok, szocialisták, szociálliberáli- sok, rámutatva, hogy ezzel szemben a kormánykoalíció pártjai az élet minden területén az avítt haladás-ellenességet képviselik. Világos beszéd. Alapgondolatként támpont a fejünk fölül levert vörös csillag, ettől balra van a haladás, jobbra a reakció, így leegyszerűsítve a dolog nemcsak haladó, de példamutatóan, korszerűen takarékos is. így a régi ideológiai paneleket sem kell eldobálni, a választó- polgárok több évtizedes haladó tudatroncsolása is kiaknázható, és a pragmatikus liberálisok is praktikusan felhasználhatják a haladás jegyében eltelt négy utóbbi évtizednek jól bevált demagógiáját a haladásról. Az ellenzék eddigi nyíltsisakos kirohanásai, parlamenti széles gesztusú kézlegyintgetései, gorombaságai mellett, ez utóbbi módi jelentéktelen változásnak tűnhet, pedig nagy hiba lenne jelentőségét alábecsülni. A parlamenti demokráciában az ellenzék eddig a másodhegedűs, a kontrás szerepét játszotta. A kormánykoalíció minden tevékenységét ellenezte, eredményeit megkérdőjelezte, visszájára fordította ugyan, de az eseményeknek mégis csak a követője volt. Most ezzel a haladást szolgáló demagógiával, a kormánykoalíciót akarja védekező, szekun- dáns szerepre kényszeríteni és a politikai irányítás szerepkörét átvenni. A választási harc alapmondanivalója tehát, hogy a haladást a derék ellenzék szolgálja, a populista, szélsőjobbos veszélytől terhes, sőt a fasiszta mentalitástól sem teljesen idegen kormánykoalíció pártjaival szemben. Az összefogott ellenzéki propaganda szerint hazánk nehézségei ma már nem a gyakorlatlan, ügyetlen, dilettáns, tehát esendő kormány esetlenségeinek a következménye - mint ahogy azt még egy éve is hírelték -, hanem egy régi, elavult, úri Magyarországot visszaálmodó reakciós kormány tevékenységének az eredménye. Szemrebbenés nélkül mondják, mert hol van már az ellenzék és sajtója attól, hogy bármilyen nehézséget is a levi- tézlett bolsevizmus negyven évének a rovására írjon. Különben is hol van már a bolsevizmus, hol van már a tavalyi hó? Metamorfózison átesve ma már a haladó európai gondolatiságot képviseli a népi-nemzeti, keresztény, gyanúsan haladásellenes, népellenes törekvésekkel szemben. Orbán Viktor - a közérthetőség kedvéért - úgy fogalmazott, hogy ez a kormány a régi, korhadt Magyarország felépítésén fáradozik. Hogy ez nem igaz, azt természetesen minden illetékes ellenzéki politikus tudja, de hát a választási harc hosszú hajrája idején már a cél határozza meg a tudatot és a hozzávezető eszközöket is. A cél pedig a választások megnyerése. A választási sikerek érdekében a legfontosabb, hogy ebben az átmeneti korszakban, melynek során a magántulajdon válik uralkodóvá, a kommunista örökséget, mint a nehézségeinkért elsősorban felelős oki tényezőt végképp kivonják a köztudatból, és a felelősséget mindenért a kamikáze akciót folytató kormány nyakáIdeges az oktatás Kik a mai farizeusok? Túlzó lehet az összehasonlítás, hogy akik Jaltában (1945- ben) döntöttek - többek között - hazánk mely világrendszerhez való csatolásáról, vagy ma az iskolák egy részének visszakövetelése az „érintettek’ ’ megkérdezése nélkül, melyik a nagyobb bűn? Bármily erőszakolt az összehasonlítás - a legtöbb ilyen, mert korból, körülményekből kiszaAz Új Néplap ba varrják. De mint láttuk, már korántsem érik be ennyivel. Már arra is egyre több utalás történik, hogy itt és most minden baj, szű- kölködés azért van, mert egy korhadt, régi államformát visz- szaálmodó kormány intézkedései szükségszerűen nem lehetnek haladó indíttatásúak. Most is minden szebb, jobb lehetne, de hát hiába, nem a népért élő-haló, haladó gondolatiság intézi az ország ügyeit. A cél meghatározta tudat szükségszerűen'beszűkült tudat- állapot, perifériás látása is korlátozott, könnyen csapdába ejthető. A derék baloldali-liberális ellenzéknek jó lenne felmérnie, hogy ez a haladás-propaganda végül is kinek az érdekeit szolgálja. És egyáltalán, jó lenne, ha orruk hegyének elmélyült tanulmányozását időről időre felfüggesztenék, mert előbb-utóbb kancsalsághoz vezet. Dr. Horváth József Tiszaszentimrei tapasztalat A rendszerváltás kezdeti sikerei Igazán nehéz körülmények közé kerültünk az utóbbi években. Az átlagember bőrén érzi a rendszerváltás minden súlyos terhét. Munkahelyi bizonytalanság, drágaság, a szolgáltatások árának meredek emelkedése, ugyanakkor a bérek mikroszkó- pikus mozdulása, amit az erősen teljesítményt visszahúzó adórendszer szinte a nullával tesz egyenlővé. Ha két „átlag magyar” most beszélget, egymást túlharsogva szidják a kormányt, a kormányzó pártokat - azt mondják, talán jobb volt a bolsevik éra! Természetesen az így nyilatkozók egy része alaposan félretájékoztatott, a másik része végtelenül nehéz felfogású. Mert, mig ígért az MDF választási programjában? Jígyértelmű-- en „hét szűk esztendőt’ ’ (ami reméljük, csak 2-3 év lesz). Húszhuszonhárom milliárd dollár adósság terhére mit is ígérhetett volna? Ám ezen a legtöbb ember átsiklott, csak akkor kezdték komolyan venni, amikor a gazdasági rendcsinálás terhei kezdtek jelentkezni. Ezzel párhuzamosan felerősödött a baloldal demagóg propagandája. Természetesen ők most mindent jobban tudnának csinálni, mint a jelenlegi vezetők. Ki veszi ezt komolyan, amikor a korlátlan hatalom birtokában csak arra volt képességük, hogy fantasztikus adósságot halmozzanak föl, a munkamorált lezüllesszék, az országot a tönk szélére juttassák. A „szabadelvű” ellenzék a sajtó birtokában kontrázik a baloldali kórusnak, hátha megbuktathatnák a kormányt, akár az ország bukása árán is. De vajon tényleg olyan tragikus a helyzet? Az önkormányzati szisztéma most kezd vizsgázni. A sajtó szereti a negatív példákat ragozni - hozzunk hát egy pozitív esetet is elő. Községünk, Tiszaszentimre ' a rendszerváltás óta igen sokat fejlődött. Emelt szintű szociális otthont építünk, ami számos munkaalkalmat ad az építkezés idejére és utána is. A nívós ellátás pedig szerény, de biztos hasznot is hoz az önkormányzat konyhájára. Az iskola tornacsarnokát komoly ráfordítással teljesen felújítja az önkormányzat. Az egészségügyet a legmodernebb számítógépes rendszerrel láttuk el az átlagon felüli géppark mellett (EKG, fizikoterápiás gépek stb.). Községünk területén alig van szilárd burkolat nélküli utca, ezek kiépítése is folyamatban van. A Magyar Távközlési Vállalat bürokratikus taktikázása ellenére az országos távhívó rendszerbe bekötöttek minden igénylőt. Számos munkahelyteremtőberuházás irányában tárgyal a község vezetése (külföldi és hazai vállalkozókkal), amelyek eredményéről egyelőre korai lenne nyilatkozni, de az esélyek igen jók. Jelenleg a siker reményében startoltunk a vezetékes földgáz bekötésének első fordulójában. Honnan minderre a pénz? A kérdés jogos. Egy biztos: semmilyen protekció nem játszott közre! Az a világ régen elmúlt. Viszont éltünk minden pályázati lehetőséggel. Jelenleg Magyarországon a szűkös források miatt - nagyon helyesen - nem a régi egyenlősdi elosztást preferálja a kormány, hanem a jól átgondolt, kidolgozott projektekhez nyújt támogatást pályázatok révén. Végül szólni kell arról is, hogy mi teszi lehetővé önkormányzatunk átlagon felüli teljesítményét: nincs politikai széthúzás. Független polgármesterünk komolyan veszi a politikai semlegességet, csak a lakosság érdekét) tekinti elsődlegesnek. A pártoki közül egyedül az MDF került be az önkormányzatba. Az MDF tagjaként jómagam próbálom a politika jobbító szándékát megvalósítani az önkormányzat munkájában. Eredményeink önmagukért beszélnek, ajánlom receptként a politikai csatározásokban, személyeskedésben kifulladó önkormányzatok figyelmébe. Dr. Cserniczky Gyula Tiszaszentimre kítani maga a lehetetlen - meg kell tenni, mert évtizedek múltán elfogadhatatlan, hogy a maiak „nyakába varrjanak” fejünk feletti döntés eredményét. Mindhárom nagyhatalom nagyon is jól tudta, hogy milyen rendszer felügyelete alá helyeznek bennünket. Tehetetlenek és tétlenek voltak eleink, mert az érdekek akkor is megosztottak bennünket. Tudták a Nyugat urai, hogyha a világ egységesen fejlődik)!), ők sem ott tartanának, ahol ma vannak. Az egyik nagyhatalomtól a másikhoz vonzódunk, igaz a „testvéreinkből” most csupán egy jó „rokonra” futja, de ezt már többen - kis segítséggel - magunk választottuk. Az intézményeknél is „váltásra” kerülhet sor, s az érintettek számára sem lesz könnyű, különösen, ha az „újgazda” még szegény is, mint ahogy az eklézsia, mert a kínálata igencsak szegényes, s kevés reményt adó jövővel várja a bekebelezetteket. Mert pl. milyen többletlehetőséget kínál szülőknek, gyerekeknek, pedagógusoknak a profilváltás? A saját megélhetésért joggal reszkető pedagógus - egy kivételével aláírta a „nyilatkozatot” - legyen az volt párttitkár vagy -né, igent mondott, kényszerű helyzetében, mert különben csak a kiszámíthatatlan jövője a biztos. Persze itt is és most is vannak, akik túllihegik a leendő változást, de azok a múltban is azt tették, csak akkor a pártházakba jártak, ma templomokba, ezek a régi-új farizeusok. Beléjük oltották, hogy tudniillik, minden hatalom szereti ágyasait jutalmazni, s természetes, hogy szökik a bizalom, s látni, miként torzul mosolyra az arcuk. De valahogy úgy van még ma, hogy azt mondunk és cselekszünk)!), amit akarunk, de előtte kérdezzük meg: mit? Mások meg azt tanulják, kényszerből, mert jól tudják, hogy előmenetelük kritériuma; ki tudja jobban szidni a múltat, ki tud jobban - nyilvánosság előtt - elhatárolódni a múlttól, annak megtestesítőitől, néha önmaguk- tól is. S természetes, hogy akiben erősebb volt az illúzió - ha egyáltalán volt - annak keserűbb a kiábrándulás, mert megcsalattak reményeikben és ígéretekben. Ideges az oktatás, mert sokszor „feje felett” döntenek, mert sok tehetségtelen ember is erőre kapott, s ő szab törvényt, ideges a szülő és a gyermeke, mert mindegyik valamit félt, valamit veszthet, mert nincs program arra, hogy mit nyerhet, nincs kínálat a biztos holnapra. Sok el nem hangzott kérdés, kétely ma még megválaszolatlan, van közöttük olyan is, ami nem a helyieken múlik, s ha az iskolák államosítása miatti megbékélésnek egyetlen - hiányzó - láncszem ez lenne a megoldás, ám legyen. De erőlködésmentesen, jószándékúan, kényszer és kényszerítés nélkül, jó programot adva mindenkinek, önálló, csakis az önálló, beavatkozás nélküli iskolai életet.-rpMezőtúr Szabadelvű Klub: a felmérésvitát lezárjuk! A demokráciáról és szabadságról Megköszönjük annak a több mint félezer pedagógusnak a közreműködését, akik véleményt nyilvánítottak kérdőíveinken az oktatási törvénytervezettel kapcsolatban. Külön köszönet illeti azokat, akik az összesített eredmények ismertetésére is tudtak szűkös szabadidejükből áldozni. Az MDF Szolnoki Szervezetének ismételt megszólítására reagálva szívesen ismertetjük nézeteinket a demokráciáról és szabadságról: 1. A rendszerváltás nem a vezetők cseréje! A tulipános káderek csak megszilárdítják a korábbi hatalmi piramist! 2. Ellenfelünk a szegénység, a tekintélyelvűség, a hozzánemér- tés, a protekcionizmus, a korrupció, az úrhatnámság, a türelmetlenség. 3. Képviseljük a független polgárok társadalmát! 4. A jogállamiságért küzd- jünk, a bírói függetlenség korlátozása és a sajtószabadság megkurtítása ellen! 5. Az oktatás, a kultúra, a tudomány működtetéséhez nélkülözhetetlen támogatások ne járjanak együtt semmilyen politikai erő világnézeti, vagy ízlésbeli monopóliumának kiépítésével! 6. Önállósodjon végre a társadalom! Az önkormányzatiság szabadságát minden területi, politikai és kisebbségi csoport alapvető jogának és fejlődési esélyének tekintsük! 7. A létbiztonság nyugalmát, a reményvesztett szegényedés megállítását nem az állam atyai gondoskodásának kiteljesedésétől várjuk, sokkal inkább a polgárok szolidaritására épülő új intézmények, önkormányzó közösségek, egyesületek, alapítványok létrejöttétől! 8. A piacgazdaságban sem lesz mindenki tulajdonos vagy vállalkozó. A többség bérből és fizetésből fog élni. Szabadságot és esélyegyenlőséget a szakszervezeteknek, az érdekképviseleteknek! 9. Modern Magyarországot akarunk! A múlt örökségéből csak azt folytassuk, ami korszerű! 10. Ne a határok módosításáról álmodozzunk, hanem a kisebbségi jogok teljességének kivívásához nyújtsunk támogatást! Keressük a párbeszéd és az együttműködés lehetőségét a szomszéd országok demokratikus törekvéseivel! Utasítsuk el a magyar kul- túrfölény és küldetés ideológiáját! 11. A lelkiismereti szabadság ugyanúgy jelentse a vallásgyakorlás szabadságát, mint az ateizmushoz való jogot! Az egyházak részesüljenek más társadalmi kezdeményezésekkel egyenrangúan az állami támogatásból! 12. A demokráciát és a szabadságot az öntudatos, önálló állampolgárok aktivitása jelenti. Ezt akarjuk ébren tartani, politikai képviselettel segíteni. Erre szerveződik a Szolnoki Szabadelvű Klub. A jövőben csak a demokráciát óhajtó szerveződésekkel kívánunk dialógust folytatni. Veres István a Szolnoki Szabadelvű Klub szervezője Választhatunk Tulajdonos vagy szolga? 1950-től fokozatosan - tulajdonuktól megfosztva - rabszolgasorsra kényszerült a kelet-európai országoknak nagy része, köztük Magyarország is. A szovjet kommunista párt által diktált terrorizmus, s annak kényszerhatására még az azóta több generáció felnőtt polgárait is megaláztatás, éhbér, szólásszabadság jogtiprása stb. sújtotta. Most megvan a lehetőség, hogy némi tulajdonhoz jusson az állampolgároknak többsége, amire nagy szükség van a fejlődés felé haladva. Tudjuk, hogy az elmúlt negyven év szétverte a kisipart, mely nélkül elképzelhetetlen a fejlett nagyipar. Ugyancsak ez történt a magángazdálkodó parasztsággal, s enélkül sem lehet nagyüzem. Mindkét ágazatban úgy jöhet létre, hogy már a családon belül, szüleiktől ellesve, beépül a gyermekekbe a szakmához való vonzódás, hozzáértés szeretete. Ha ezek a gyermekek felnőttek, ezekből tud kialakulni a műszaki értelmiség, amely a nagyiparnak is óriási fejlődési alapja tud lenni. A mezőgazdaságban a magánszektorban - mivel Magyarország agrárország - az alapanyag ott található meg a családon belül. A gyemek látja a szüleitől azt a gondos, minden irányba kiterjedő figyelmet. Vele együtt dolgozik, növényt ápol, apró jószágot lát el élelemmel, ivóvízzel. Ezt mind szeretettel, örömmel fogja csinálni, mert látja azoknak az eredményét és az állatok ragaszkodását. Figyeljék meg a madarak viselkedését, amikor több fészekalja nézi végig szüleiknek a gondoskodását. Együtt marad a két vagy három fészekalja is, amíg ivaréretté válik. Tehát ne húzódjanak a fiatal téesztagok az árnyékba, hanem kérjék tulajdonukat, vegyék igénybe a vagyonmegosztásból is az őket megillető részt, hogy az utókor ne diktatúra cselédje vagy szolgája legyen. Deák Lajos Mezőtúr A megjelent írások tartalmáért felelősséget nem vállalunk. Változás a távbeszélő szolgáltatásban! Karcag gócközpontban 1992. március 16-án egymüsza- kos munkarendet vezetünk be a kezelő igénybevételével lebonyolított kapcsoló szolgálatban, mely érinti a bánhalmai, berekfürdői, karcagi, kenderesi, kisújszállási, kunhe- gyesi, kunmadarasi és tiszagyendai távbeszélő előfizetőket A karcagi gócközpont a szolgáltatását hétfötöl-péntekig 8-16 óra között végzi. 16-8 óráig és a hétvégén jelentkező távbeszélő és táviratfelvételi igényeket (01,02,09 és vidéki tudakozó szolgálat) a szolnoki gócközpont teljesíti, változatlan minőségben. A megyén kívüli tudakozó szolgálatot az (56) 35-555 számon vehetik igénybe. Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Távközlési Üzem *78055/1*
