Új Néplap, 1992. március (3. évfolyam, 52-77. szám)
1992-03-30 / 76. szám
4 A szerkesztőség postájából 1992. MÁRCIUS 30. Válaszolt a kórház igazgatója A segélyezés határai ‘Expressz - ajcmCva S Aramcsapda Az élet olykor a legmerészebb újságírói fantáziát is felülmúlja. Cikket kívántam írni, aztán kezembe került a szajoli Varga Imre levele, s irományom helyett azt teszem közzé, szinte változtatás nélkül. „Mint magánvállalkozó, a szolnoki Híd bisztró vezetője voltam 1990. december 20-ától 1991 .június 20-ig. Az üzletet a Jász-Nagykun Vendéglátó Vállalattól béreltem havi 90 ezer forint + áfáért. A boltba százezer forintot fektettem bele, amit az OTP kölcsönként adott. Sajnos időközben beteg lettem, odalett a befektetés, sőt annyira romlott az egészségi állapotom, hogy felmondtam a vendéglátó-vállalatnak. A munkanélküli-segélyem 4800 forint volt, a százezer forintom elúszott, közben az adóhivatal is megbüntetett tízezer forintra, mert nem jól kezeltem a nyugtákat, azt is törlesztem ezer forintjával, ami júliusban telik le. Mindez azonban semmi: a villanyszámlát nem tudtam fizetni a szolnoki TITASZ-nak, és 1992. március 17-én kaptam egy számlát, hogy nyolc napon belül fizessek be 70.590 forintot, ellenkező esetben kikapcsolják az áramot. Azt azonban nem mondták, hogy hol. Ugyan, hogy tudtam volna kiegyenlíteni a tartozásomat? Mindenesetre 17-én megállt egy TITÁSZ-autó a házam előtt Szajolban, és megkérdezték: rendeztem-e a számlámat? Közben CB-ztek is, és a rádión keresztül egy női hang utasította őket, hogy kapcsolják ki az áramot a lakásomon. Ott, ahol soha, egyetlen fillér tartozásom nem volt! A feleségem természetesen rosszul lett, én majdnem infarktust kaptam, te jó isten, mi lesz a két gyerekkel áram nélkül? Van egy két hónapos kisfiam és egy hároméves kislányom, azokat etetni, fürdetni kell, ne is mondjam tovább. Buszra szálltam, délután már a TITÁSZ-nál voltam, az igazgató nem ért rá, a helyettes vezető tárgyalt velem. Én írtam egy kérvényt, melyben felajánlottam, hogy havi kétezer forintot képes vagyok fizetni, mivel gyesből élünk, valamint több mint 15 ezer forint az OTP-tartozás. A TITASZ-vezető azonban ezt nem fogadta el, elém tett egy papírt, amin az állt, hogy havi nyolcezer forintot vállaljak, sőt a végén tízezret tizenegy hónapra, melyre késedelem esetén 20 százalékos büntetés nehezedik. Az első részlet április 15-én lenne esedékes. Mondtam, lehetetlen, hogy ezt elő tudjam teremteni, de a vezetőt mindez nem érdekelte. Mit tehettem, aláírtam a papírt, és már csengett is a telefon, hogy Szajolban, a Lenin út 10-12.-be kapcsolják vissza az áramot. Mire hazaértem, égett a villany - mindez ötszáz forintért. Szaladtam fűhöz-fához, segíteni senki nem tud, végső kétségbeesésemben fordultam az Új Néplaphoz. Egyszerűen nem tudom elhinni, hogy ebben az országban ilyen megtörténjen. Ezek után már az is elképzelhető, hogy jön a foglaló egy stráfkocsival, és mindent elvisznek, amit az életem során összegyűjtöttem. Mit lehet mindehhez hozzátenni? Én csak csodálkozom az áram- szolgáltató hősiességén. Azt viszont nem értem, miként jöhetett össze sok-sok miUiárdos adósság, ha már egyszer ilyen következetes a TITÁSZ, DÉDÁSZ, ÉMÁSZ és a többi hasonló cég? Országos hírverést csináltak annak, hogy végre horribilis tartozás után kikapcsolták a DIGÉP áramát. Csak azt nem tudom, vajon a vezérigazgatónál ég-e még a villany? Mert úgy lenne igazságos, ha az ő lakását is áramtala- nítanák. Egyébként pedig a jogi ösztönöm azt diktálja, hogy a TITÁSZ megtette volna a dolgát akkor is, ha a Híd bisztró két biztosítékát zsebre vágja, s a gondot a vendéglátóra bízza. Az új bérlő nyilván átvállalta volna a mínusz költséget, amit polgári peres úton behajtott volna az adóson. Szomorú, de így igaz: talán a bíróság humánusabb lett volna, mint az áramszolgáltató, mert ő nem nyúl ilyen drasztikus intézkedéshez. Varga Imre példája azt bizonyítja, bizony, csak csínján a vállalHozzászólás cikkeinkhez Az ítélkezés vonzásában Rátz Zoltán szolnoki olvasónk nyílt levelét adtuk közre március 12-én, melyre az alábbi választ kaptuk: Tisztelt Rátz Zoltán Úr! Ön az adófizető-fenntartó jogán kér tőlem indoklást a kórház látogatási rendjének megváltoztatása ügyében. Magam is adófizető, tehát fenntartó vagyok, így remélem, egyenlő félként vehetek részt eme párbeszédben. Az úgynevezett „nyitott kór- ház”-at nyugati minták alapján vezették be évekkel ezelőtt a He- tényi Géza Kórházban, ettől kezdve az intézmény belső rendje, tisztasága leírhatatlan változásokon ment keresztül: tömegek áramlottak ki és be a kapukon; a kórtermekben mindig volt éppen valaki látogatóban, ezért az orvosi vizitek megakadtak, a betegeket levetkőztetni, vizsgálni nem lehetett; a súlyos zavart betegek idegenek szeme láttára, hiányos ruházatban forgolódtak ágyaikon; tipegő és nagyobbacska gyerekek csúszkáltak a földön vagy szaladgáltak a lépcsőkön; a kórházi folyosók, lépcsőházak, az aula cigerattacsikktől, napraforgómagtól szennyezve „várta” a hozzátartozókat; az esti és éjszakai órákban rossz küllemű, olykor kapatos emberek kóboroltak az épületekben, nemegyszer még a nővéreket is megtámadták. És mi tagadás, loptak is. Pénzt, ruhaneműt, kórházi felszerelést, textíliát, öltözőben hagyott holmikat. Ha csak mint adófizető szemlélem, akkor is mindkettőnk és valamennyiünk zsebe bánta az így keletkezett kórházi károkat. Ha pedig a betegek szemszögéből nézem, nagyon kellemetlen lehet mondjuk ágy tálat kérni és azt használni valakinek, ha a szomszéd ágyon éppen látogatók ülnek és beszélgetnek. De az is, ha szenvedéseimre, elesettsé- gemre bárki, bármikor csodálkozó szemeket vethet. Igaza van, Rátz Úr! A beteg gyógyulását a család közelsége, gondossága, szeretete mindennél jobban segíti. Egy szerető kéz simogatása a legjobb fájdalomcsillapító. De amíg kórházainkban hat-tízágyas kórtermekben összezsúfolva gyógyítunk, amíg a látogatók egy része meleg együttérzés helyett egy kis nikotinfüstös-szotyolás trécselésre keresi föl hozzátartozóját - olykor tizedmagával -, addig a látogatás rendjét szabályozni kell. Az ideális jövő a nyílt kórház, de ez ma még ugyanolyan anakronizmus, mint az ingyenes betegellátás vagy oktatás. De az általam elrendelt látogatási idő nem kőbe vésett parancsolat. Éppen az Ön által említett pszicho lóg iái-szociológiai szempontok miatt az osztályvezetők felmentést adhatnak, és engedélyezhetnek az előírtaktól eltérő időben és gyakorisággal látogatást, ha ez a betegre nézve előnyös. Valószínűleg nem tudtam meggyőzni Önt minden vonatkozásban, de társadalmi aktivitása számomra szimpatikus. Ezért kérem, keressen meg az intézetben, és észrevételeivel folyamatosan segítsen nekem az ilyen nehéz, kétesélyes döntések meghozatalában. A kórház igazgató- tanácsa különben is igényelné a betegek képviselőjének véleményét. Észrevételeit köszönöm. Dr. Böjthe Lajos orvos-igazgató Élethelyzet - Betegen maradtam egyedül címmel jelent meg az Új Néplap március 12-i számában M. J. szolnoki olvasó levele, vázlatos élettörténete. Ebben megemlíti, hogy rendszeres támogatást kért a városi polgár- mesteri hivataltól, de ott csak rendkívüli segélylehetőséget kínáltak fel neki, mely alapvető gondjai rendezésére nem elegendő. Ezzel kapcsolatban az alábbi tájékoztatást adom: M. J. március 4-én járt a polgármesteri hivatal szociálpolti- kai csoportjánál, ahol a beszélgetéskor kiderült: válása után közös háztartásban él feleségével és gyermekével, a lakásfenntartás költségeinek fele, illetve az általa felvállalt gyermektartásdíj terheli őt; fűtési és étkezési hozzájárulás könnyíti a háztartás költség- terheit - a polgármesteri hivatal Soraimat „Drágán fizettem a téves csomagolásért” címmel közölték március 12-én, melyben szóvá tettem, hogy a Törökszentmiklósi Baromfi-feldolgozó Vállalat csomgolásában vásárolt, „csirkecombos aprólék” feliratú tasakban csirkefarhátat találtam. Március 20-án a baromfi-feldolgozó kártalanított, most már valóban csirkecombos aprólékot kaptam, ami a hétvégi főzésemhez éppen jókor jött. Köszönöm a gyors intézkedésüket, mellyel visszaadták a vállalatba vetett bizalmamat, hiszen több éve tartozom a vásárlóik közé, és termékeikkel - kivéve az említett esetet - meg is voltam elégedve. támogatásával. M. J. a velünk folytatott beszélgetéskor elfogadta, hogy a közös háztartásban élőknél nincs módunk a családtagok külön-külön segítésére, valamint azt is, hogy a kétfajta támogatással csökkentett rezsikiadás az ő hozzájárulásának mértékét is csökkenti. Ily módon rokkantnyugdíjának nagyobb része marad saját céljaira. Számára eseti segélyt nyújthatunk, mint- ahogy ez el is hangzott a levelében. Megnyugvással olvastam a szerkesztő hozzáfűzött sorait, melyben M. J.-nek hasonló megoldásmódokat kínált, mint amiről mi is beszélgettünk vele - egyetértőén. Többet és mást ma sem tudunk mondani, ajánlani. Dr. Sziszik Erika a művelődési és népjóléti iroda vezetője A vállalat minden dolgozójának jó egészséget és további eredményes munkát kívánok. Revákné Ökrös Mária nyugdíjas Karcag Levelekből - v sorokban y Ebben a rohanó világban vegyük már észre a jót is - írja Danyiné Gilszki Irén szolnoki olvasónk, s erre a vele történt, figyelemre méltó példát hozza: a múlt hónapban elhunyt testvére életében nem jelölt meg kedvezményezettet a 80 Ft-os CSÉB-biztosítására. Ebből eredően némi probléma merült fel az ügy intézésekor, azonban a szükséges igazolások beszerzése után, két nap alatt megkapta a testvére utáni járandóságot. Ezúton mond köszönetét az Állami Biztosító Jász-Nagy- kun-Szolnok Megyei Igazgatóságának, személy szerint Négyesi Györgyné csoportvezetőnek, munkatársainak a megértő, gyors és önzetlen segítségért. A Húseldorádó címmel közölt fotó mellett olvashattam nemrég lapjukban, hogy a szarvasiak Mezőtúron nyitottak egy boltot, ahol hófehérre tisztított pacalt és egyebeket lehet kapni. A képen látottakhoz csupán annyit kívánok hozzáfűzni, hogy a fehér pacalhoz már csak ugyanilyen színű sapka kellene! - írta Tófalvi Lajos olvasónk, aki mellesleg hentes és mészárosmester. Igaza van. * Megdöbbenve hallottam, hogy valaki udvariatlannak nevezte és elmarasztalta a jánoshidai buszsofőrt. Azt az embert, akit régóta ismerek, akinek 25 évig voltam az utasa, ennél fogva nyugodt lelkiismerettel mondhatom: nála udvariasabb, segítőkészebb, szolidabb emberrel még nem találkoztam. És nem is tudom elhinni, hogy az adott helyzetben más lett volna - írta többek között Szöllösi Má- tyásné. * Gohér Pál olvasónkat az a szerencse érte, hogy a szolnoki Centrum önkiszolgáló étteremben felejtett táskája másnap, azaz március 25-én meglett - benne az esernyője, a pénztárcája, 3000 Ft-tal. Köszönet érte az étterem becsületes dolgozóinak. * Özv. Farkas Sándorné, akit régi olvasóink között tarthatunk számon, a megyei húsipari vállalat vezetőségének, szakszervezeti bizottságának mond köszönetét - társai nevében is - azért a gondoskodásért, figyelmességért, amit a nyugdíjasaikkal szemben tanúsítanak. Mint írja, a közelmúltban sem feledkeztek meg róluk, és legnagyobb meglepetésükre, örömükre, ajándékkal is kedveskedtek a jól sikerült rendezvényen. További munkájukhoz sok sikert és jó egészséget kíván. „Hiábavaló igyekezet lenne bárkit is meggyőzni arról, hogy ufók léteznek, ha nem akar hinni bennük.” Ha Önök olvasták Az ostobaság vonzásában című, március 13-i számban megjelent cikket, különös élményben lehetett részük. Az írás szerzője olyan témához nyúlt, amiről a legtöbb embernek viszonylag kialakult véleménye van, de úgy hiszem, kevesen mernék közülük kijelenteni ilyen határozottsággal, hogy a másik elképzelése nem egyéb pótcselekvésnél, s ha valaki úgy véli, talán mégiscsak léteznek ufók, azzal saját kiszolgáltatottságát, ostobaságát ismeri el. Nekem - aki sosem voltam elvakult ufóhívő - a következő gondolatokat juttatta eszembe: Éppen a tv, a rádió és az újságok százai táplálják némelyekben a hitet - másokban csupán az érdeklődést - a természetfeletti dolgok iránt, s nem értem igazán, hogy e rengeteg anyag láttán a szerző milyen csalhatatlan logika alapján jelenti ki, hogy mindez csupán önámítás, amely „öl, butít és nyomorba dönt”. Milyen bizonyítéka van arra, hogy a rengeteg - néha valóban szenzációhajhász, esetleg kitaláci- ón alapuló - cikk, riport és filmanyag közt nem bújik meg némi igazság? Milyen jogon ítéli el azokat az embereket, akik nem elsősorban hinni akarnak ezekben az ún. csodákban, hanem megszerzett ismereteik alapján maguk szeretnék eldönteni, mennyit tartanak valósnak azokból? Nem hiszem, hogy az ufóhívők gondolkodásának üressége tükröződne érdeklődésükben, s ha némelyek szeretnének hinni a csodák valóra válásában, az sem bűn. Valóban, az ember különös sajátsága a csodavárás, ezen alapul szinte minden vallás is, mégsem mondjuk, hogy puszta önámításon alapulnak. Tény, hogy az emberek mindennapi élete egyre nehezebbé válik, kell valami menedék, egy kis kitérés a mindennapi gondok elől. A biztos kiút feltétlen hitével kevesen rendelkeznek, így megrögzött ufóhívőt is keveset ismerek. Meggyőződésüket lehet ugyan társadalmi jelenségként kezelni, de megfelelő tisztelettel. Olyan tisztelettel, amely minden embertá- sunknak kijár - még ha véleménye, gondolkodása gyökeresen el is tér a miénktől. Lehet, hogy közkedvelt témája a miszticizmus a társaságoknak, de nem értem, mi abban a kivetnivaló, ha egy kicsit megmozgatjuk a fantáziánkat. Ráadásul olyan témát választunk, amely azért érdemes igazán érdeklődésünkre, mivel ezekről a jelenségekről még a legfőbb mércének tartott tudomány sem tud egyértelműen állást foglalni. A gondolkodás, a véleményalkotás mindenki saját belső ügye, hagyjuk hát meg a lehetőséget, hogy mindenki egyedül döntse el - tapasztalatai alapján -, miben hisz és miben nem. „DOZSI”- Üdvözöllek Gyuri, foglalj helyet. Ne haragudj, hogy magamhoz kérettelek, de okvetlenül beszélnem kell veled. A vendégnek fenntartott öblös karosszék az ablak felé fordult, kint váratlanul, szinte nyári erővel kisütött a nap. Martinnak úgy tűnt, hogy Domány frissen mosott ősz haja világít a bevetődő sugarakban. Az erős fény bántotta a szemét, fejét elfordítva, pillantása az üvegezett bárszekrényre esett, nehezen fojtotta el a mosolyát. Esténként, mikor már csak néhány lektor maradt benn a Kiadóban, átjártak az igazgatói irodába, kiemelték a reprezentációs célokat szolgáló whiskyt, a hiányt vízzel pótolták. Domány észrevette, hogy az ital színe megtört, de saját személyi sofőrjét gyanúsította a dézsmálással.- Kérsz egy whiskyt? - kérdezte váratlanul. Martin felkapta a fejét, Domány elvnek tekintette, hogy napközben sohasem kínálja alkalmazottait szeszes itallal. Semmi sem indokolta, hogy most miért változtatott a szokásán. Martin nem akart kitérni a kínálás elől:- Kérek.- Gondolom, víz nélkül szoktad. A whiskyt vagy szereti az ember vagy sem, de semmi esetre sem hígítja. Egészségedre, Gyuri. Szavaiból a lektor azt vette ki, hogy Domány felfedezte, kik fosztogatják italkészletét. Elszánta magát, hogy ha főnöke rákérdez, ő tagadni fog, de Domány nem haladt tovább ezen a nyomon. Martin ivott egy rövid kortyot, aztán poharát letéve, előredőlt a széken. Úgy gondolta, jobb taktikai esélyekhez jut az elkövetkező vitában, ha elsőnek ő szólal meg:- Bartók Lali hagyott egy cédulát az asztalomon, feltételezem, hogy a késéseimről akarsz beszélni velem. Domány mosolyogva emelte fel a kezét:- Nem, kérlek, én ezt a témát többé már nem hozom elő. Csakugyan szerettem volna elérni, hogy legalább délre beérj a kiadóba, kötöttünk is ilyen tartalmú kompromisszumot, ha jól emlékszem. Most már bevallhatom neked, Gyuri, hogy ebben közrejátszott az én személyes irigységem is. Mint bizonyára tudod, én négy-öt óránál többet nem tudok aludni éjszaka és éppúgy képtelen vagyok megérteni a te hatalmas alvásaidat, mint egy szerzetes egy szenvedélyes nőfalót. Bevallom, hosszas töprengés után, de úgy döntöttem, hogy nem szabad az értetlenségemből érveket kovácsolni. Martin csodálkozva nézett fel:- Azt hittem, hogy ezért hívattál.- Sajnos az ügy sokkal bonyolultabb és kényesebb természetű. Domány egy fényesre kopott vadgesztenyét szedett elő mellénye zsebéből és a markába szorította - ezt a szokást akkor vette fel, mikor felhagyott a dohányzással, így próbálta legyőzni a rágyújtás ingerét. Arca magrángott, de egy pillanatnyi feszültség után vonásai kisimultak.- Szeretném, ha elhinnéd, kedves Gyuri, hogy mint mindig, most is az őszinte jóindulat és a tehetséged feltétlen elismerése vezérel. Azt viszont nem tagadhatom, hogy igazgatói munkakörömben állami hivatalnok vagyok, bizonyos kötelmeket be kell tartanom ésbe kell tartatnom. 28 Az oldalt összeállította; Csankó Miklósné Kártalanított a baromfi-feldolgozó
