Új Néplap, 1992. március (3. évfolyam, 52-77. szám)

1992-03-30 / 76. szám

1992. MÁRCIUS 30. Sportextra 5 I. Kelet-magyarországi Unikornis Ultramaraton Az elmúlt évtizedekben már so­kan „megénekelték” a hosszútáv­futók magányosságát, de általában ilyenkor a 42 kilométeres maratom teljesítőkre gondoltak, hiszen a kö­zel két és fél órás versenyek alatt rendesen szétrázódtak a mező­nyök. Az utóbbi időben azonban egyre gyakrabban fordult elő, hogy csak másodpercek választot­ták el a győztest üldözőitől, vagy éppen a célfotó döntött. Ezért a különféle szervezők újabb ötletek­kel, kihívásokkal „bombázták” a futókat. Ma már ugyan mind sű­rűbben hallani száz kilométeres vi­adalokról, 24 órás versenyekről, de az ultramaraton még mindig ritka­ság számba megy. Hazánkban ed­dig csak a „sógorokkal” közösen rendezett Budapest-Bécs közötti 262 km-nek vághattak neki a spor­tolók, „tiszta” magyar futam még nem volt. Szombaton aztán Nyíregyháza és Budapest közt megtört a „jég”, huszonhét bátor vállalkozó vesel­kedett neki a nem mindennapi, ugyancsak 262 km-es távolságnak. Érkeztek nevezések Németország­ból, Szlovákiából, Finnországból - ők sajnos lemaradtak az indulásról -, de természetesen a legjobb ma­gyar hosszútávfutók - Bogár Já­nos, Kiskirály Ernő, Bogdány Ti­bor - is rajthoz álltak. A szabolcsi megyeszékhelyen igazi karneváli hangulatban, több ezer lelkes szur­koló üdvrivalgása közepette pont­ban reggel nyolc órakor dördült el a startpisztoly. A város széléig amatőrök százai kocogtak az akkor még vidáman mosolygó atléták­kal, a határtáblától azonban már csak a kísérőkocsik villogó lámpái jelezték az arra haladók számára, futóverseny zajlik a 4-es ország­úton. Az első száz kilométer alapo­san megrostálta a mezőnyt, Püs­pökladány környékén nyolcán fel­adásra kényszerültek. Meglepetés­re az egyik esélyesként számon tar­tott, keszthelyi Kiskirály is köztük volt. A többiek derekasan gyűrték a távot, még a sereghajtóknak sem kellet idegeskedniük, hogy ki­csúsznak a limitidőből. Mire Jász- Nagykun-Szolnok megyébe értek a futók, besötétedett, lehűlt a leve­gő. Féltávnál - Kisújszállás főteré­Stefan Semannak (szlovák) futás után jólesett a frissítő masszírozás. Fotó: Mészáros Futók az éjszakában nél - Bogár János meggyőző e- lőnnyel haladt az élen, legközeleb­bi vetélytársa több mint harminc perccel maradt el tőle. A Fancsal- ból érkezett atléta olyan lendülettel „söpört” át a városon, hogy a járó­kelők nem akarták elhinni, már 130 km van lábaiban. Egy szám­adat, amire még a szakemberek is hitetlenkedve csóválták fejüket: 18 km/h-ás átlagsebességéből nem veszített semmit. Többen gyorsan utána számol­tak, ha a Szolnok-Budapest távol­ságon sikerül tartania a 15 km/h-t, szenzációs új világcsúcsot futhat. Természetesen teljesítményét dön­tően befolyásolhatja az időjárás - tették hozzá gyorsan a jelenlévők. Mire a mezőny nagyobbik része is maga mögött tudhatta a táv felét, az éllovas már valahol Szolnok ha­tárában járt. Az előzetes számítá­sok alapján valamikor vasárnap, a délutáni órákban kellett volna a győztesnek a Ferihegyi repülőtér parkolójában kifeszített célszala­got átszakítania. A rendezők azonban, úgy tűnik, alábecsülték Bogár képességeit, aki már 9 óra 24 perckor befutott győztesként, Milan Furint és Ste­fan Semant megelőzve. (géléi) Női kézilabda NB I. az 5-8. helyért Vízilabda OB I. Jó edzőpartnerek voltak Ezúttal Esztáriné eredményessége is el­maradt a várakozástól Szombaton bajnokverés Debreceni VSC - JTKF- Lehel SC 36-23 (22-11) Debrecen, 800 n„ v.: Góg. Horváth DVSC: Bloj - Pálfi 7, Bo- csiné 10, Meggyesiné 1, Rá- dinné, Dörnerné 4, Szántó 6. Csere: Pusztainé (kapus), Mironyec 3, Katkó 3, Szú­nyog 2, Lajterné. Edző: Ko­máromi Ákos Lehel SC: Lenhardt - Mol­nár 3, Zuborjeva 7, Fjodoro- va 1, Tarjáni 6, Szegő, Esz­táriné 3. Csere: Krisztóf 2, Ésik 1. Edző: Ugrin György Hétméteresek: 6/6 ill. 3/1. Kiállítások: 2, ill. 2 perc. Az első gólra mindössze tíz másodpercet kellett várni, amit Bocsiné lőtt hatalmas erővel. Az ellentámadásból Molnár talált a romániai ide­genlégiós, Bloj hálójába, majd Zuborjeva szerzett csapata számára vezetést. Ezt követő­en azonban a herényiek biz­tosnak tűnő gólhelyzetekben is hibáztak, míg a vasutas lá­nyok gyors szélsőik révén for­dítottak (6-3). A debreceniek helyenként két beállóssal játszot­tak, illetve hármas zárásokkal pró­bálkoztak minél jobb helyzetet te­remteni átlövőiknek. Ez sikerült is, hisz Dömémé és Bocsiné labdái ágyúgolyósszerűen vágódtak Len­hardt kapujába. A tízperces jászbe­rényi góliszonyt követően Fjodo- rova találata csökkentette a jászsá­gi hátrányt. Ezután a hetek óta jó formában játszó Tarjáni lőtte Esz­táriné labdáját a hálóba. A kék-fe­hér átlövők ezúttal is gólképtelen­nek bizonyultak. A válogatott Dör- nemé hatgólosra növelte csapata előnyét, sajnálatos azonban, hogy megsérült, és helyette Mironyec lépett pályára. A másik oldalon Ugrin edző bi­zalmát Krisztóf góllal hálálta meg, ez azonban csak a hát­rány lefaragásához bizonyult elegendőnek. Fordulás után a találkozó már egyre inkább edzőmérkő­zés jelleget öltött. Ennek meg­felelően Komáromi edző já­téklehetőséget biztosított minden emberének, hisz előt­tük csak egy cél lehet: minél jobban szerepelni a KEK- döntőn. Ehhez pedig jó edző- partnernek bizonyult a főisko­lás csapat. A védekezésben jobb és összefogottabb gárda benyomását keltő debreceni­ek gyors, szellemes és főleg eredményes támadásokkal szórakoztatták a nézőket. Kö­zel negyven percet kellett vár­ni arra, hogy az addig is in- diszponáltan védő Lenhardt végre megfogjon egy lövést, és ezzel igazolja, hogy nem hiába állították a kapuba. A folytatásban a herényiek to­vábbra is alárendelt szerepet ját­szottak, és így csak a gólkülönbség volt kérdéses. A mérkőzés visszavágóját ápri­lis 11-én 15 órakor rendezik Jász­berényben. E. L. Szolnoki Vízügy RC Cola-Új- pesti TE 13-10 (5-3,5-2,1-3,2-2) Damjanich uszoda, 300 n., v.: Matyó, Szarka Szolnok: Bodrogi-Molnár 3, Mohi 2, Tóth Cs. 1, Lukács 1, Eschwig 2, Nagy 4. Csere: Du­dás, Magyar, Kiss A., Krasznai. Edző: Cseh Sándor UTE: Vincze Zs.-Zantleitner 1, Dala 3, Benedek, Vincze B. 2, Vogel Zs. 1, Bene 1. Csere: Ráz- ga, Gál 2, Nitsovits, Balli, Kovács Z. (kapus). Edző: Kovács István Gól emberelőnyből 8/5, ill. 13/5. Négyméteresből 0, ill. 1/0. Bíró Árpád ügyvezető elnök az utolsó hazai mérkőzés előtt elbú­csúztatta és megajándékozta Esch­wig Szabolcsot, aki visszatér Kas­sára. Az ünnepelt juttatta előnyhöz csapatát, amit Bene még kiegyen­Eschwig két góllal búcsúzott a Damjanich uszodától lített, aztán működésbe jött a szol­noki gépezet. Szervezett védeke­zés, pontos indítások és leúszások sorozata, sok pazar átadás és az ezekből lőtt szebbnél-szebb gólok jellemezték két negyeden át a co­lások játékát. Valamennyi játékos kivette a részét a látványos akciók­ból, az UTE csak nézője volt az örömjátéknak. Bodrogi ezúttal is kimagaslóan védett, előtte a társak remekül zártak és őrizték az újpesti kulcsembereket, a góllövésben pe­dig Nagy és Molnár emelkedett ki, de Mohi és Eschwig is jeleskedett. A harmadik kilenc percben döb­bent rá az UTE, hogy katasztrofális vereséget szenvedhet, ezért igye­kezett felzárkózni, de háromnál kevesebbre nem tudta csökkenteni a gólkülönbséget. A második két negyedben a Szolnok engedett valamit a nyo­másból, de a győzelme egy pillana­tig sem forgott veszélyben, és az utolsó percben már felcsattant a vastaps. A Tisza-parti csapatban ezúttal nem volt gyenge pont. Min­denki tudása legjavát adva, határ­talan lelkesedéssel, okosan és bát­ranjátszott. Az a ritka eset is meg­történt, hogy az első négy ember- előnyös helyzetet sorozatban gólra váltották. Szentes - Vízügy RC Cola 17-13 (5-1,3-7,4-4,5-1) Szentes, 300 n., v.: Székely, Er­dős Szentes: Podhánszky-Dany- kov 5, Berki, Orazalinov 3, Bállá 2, Halápi 2, Tary 3. Csere: Lan­tos 1, Kiss, Kozák 1, Orosz. Edző: dr. Tóth Gyula, Fülöp Ti­bor Szolnok: Bodrogi-Molnár 2, Mohi 3, Krasznai, Tóth Cs. 1, Eschwig 1, Nagy 1. Csere: Ma­gyar, Lukács 4, Kiss A. 1, Dudás, Kiss T. (kapus). Edző: Cseh Sán­dor Gól emberelőnyből 8/4, ill. 10/4, négyméteresből 1/1, ill. 0. Az UTE elleni győzelem után véglegessé vált, hogy a szolnoki csapat az ötödik helyet szerezte meg a táblázaton. Talán ennek tu­datában túlságosan nyugodtan kezdtek. De az is lehet, hogy Bod­rogi kissé lámpalázas volt a hazai vízben, mert jó néhány távoli lövés a hálójában kötött ki. Az első ne­gyed után Cseh Sándor kapust cse­rélt, és Lukács beállásával fokoza­tosan ledolgozta hátrányát a szol­noki gárda. A hátralévő két negyedben ki­egyenlített, időnként túl kemény csatározás folyt. Az utolsó kilenc perc dulakodásában a hazaiak job­ban feltalálták magukat, a szolnoki helyzetek pedig sorozatban kima­radtak, és ez döntött. (pi)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents