Új Néplap, 1992. március (3. évfolyam, 52-77. szám)
1992-03-21 / 69. szám
8 Irodalom—művészet 1992. MÁRCIUS 21. Hatvani Dániel: MINDENT A CÉGÉRT Úgy illett, hogy a megyeszékhelyen várják be a franciákat.- Főnök - mondta riadtan a sofőr, miután értesült a programról -, jó ha egy liter benzin van a tartály alján. A cégvezető hümmögött. Lassan másfél hónapja, hogy nem mennek ötről a hatra. Tengődnek egyik napról a másikra; elmaradoztak immár a kezdeti fellendülést kísérő, éjfél utánba nyúló közös vacsorák is. Az induláskor büszkén csapott a zsebére: „Amíg a cégnek pénze van, ez nem lesz üres.” Tudta a sofőr, hogy minden már a múlté. Esetleg a jövő, ha a franciákkal sikerül nyélbe ütni a nagy üzletet. Állítólag harminckétmillió a tét . . . Ezzel már talpra lehetne állni.- Pénzed, ugye, neked sincs? - nézett rá szúrós szemmel a főnök.- Nyertél, főnök.- Gondolhattam volna - mondta dühösen. - Válnál el inkább. Kétnaponként kapni egy százast az asszonytól, cigire, nem fehér embernek való élet.- Ez van ... De talán majd Tilda. Tilda a főnök jogi végzettségű titkárnője. Mozgalmi múltja miatt ejtőernyőzött át az államigazgatásból a káeftébe.- Ugyan - mordult egyet a főnök, s szomorúan legyintett. Mozdulatában valódi szomorúsággal. - A két iskoláskorú gyerekére és a munka nélküli férjére fog hivatkozni. Az előszoba felől vidám női csicsergés hangjai szűrődtek be.- Megjött Edit - mondta halkan a sofőr. főnök mondani akart valaA mit, de az ajtón már be is perdült a tolmácsnő. így aztán a főnök közvetlenül neki címezte a mondandóját:- Figyelj, Edit, épp most fogadtunk - s cinkosan a sofőr felé kacsintott. - Bár nem nagy a tét, csupán egy üveg francia pezsgő, de szeretném, ha én nyerném meg. Miután azt állítottam, hogy neked biztosan lesz pénzed benzinre. A nő döbbent sajnálkozással nézett a főnökre, majd odalépett hozzá, fejét tör- leszkedően a vállára hajtotta, és megveregette a lapockáját:- Javíthatatlan idealista - mondta ka- carászva. - A pezsgőt elveszítetted Majd a fejét büszkén felvágta: - Férfiak társaságában soha nem kényszerültem arra, hogy elővegyem a pénztárcámat. De most hiába is venném elő, üres. A főnök, miután szelíden elhárította a nő törleszkedését, a sofőr felé fordult: - Hidd el, elég lesz az a benzin. Csak egyszer eljussunk odáig . . . Hétszentség, hogy meg fogunk tankolni.- Lehet. De odafelé félúton kifogy. Edit élénken figyelte a párbeszédet, s hirtelen lelkesedéssel megszólalt:- Ugyan már! Ez is gond? Tele az országút kiéhezett pasasokkal. Fizetni fognak, mint a köles ... Combtőig ferántotta a szoknyáját, s kánkánt táncolva dúdolta hozzá a közis- piert Offenbach-dallamot. A két férfi elbűvölve nézte a még mindig formás combok izomjátékát. Igaz, újabban már nem híreszteli Edit, hogy a Sorbonne-ra járt, s közben, hogy megéljen, a Mouline Rouge-ban táncolt esténként . . . Valaki utánajárt, s kiderítette: Párizson legfeljebb csak átutazott, fél évig azonban Marseille-ben lakott, valami kikötői lebujbán volt táncosnő, s egy marokkói arabbal élt együtt. Most hirtelen hagyta abba a rögtönzött táncot, tenyerével kétszer végigsimította visszaengedett szoknyáját.- No mi van, vén kappanok? Kiguvad a szemetek? - Hangjában éles gúny villant. Majd szinte elkomorulva hozzátette: - Egyébként komolyan gondoltam az ajánlatot. Mindent a cégért. Értitek? Mindent!- Majd meglátjuk - mondta szárazon a főnök. - Szerintem elég lesz a benzin . . . Azt meg végképp nem bánom, ha kedvükbe jársz a franciáknak. De legalább annak, akitől az üzlet kimenetele függ.- Ezt csak bízd rám - hunyorított Edit. - Csak aztán találjam meg a számításom is.- Nem fogsz csalódni bennem - biztatta a férfi, s az órájára nézett. A nagy üzlet lehetősége kissé izgalomba hozta, ám továbbra is higgadtnak és fölényesnek akart látszani. - Akár indulhatnánk is - Mondta, s kiszólt Tildának az előszobába, hogy szedje össze az iratokat. A Ford Sierra az épület előtt várakozott. A főnök már megszokta, hogy a jobb első ülés az övé. Még két évig nem ülhet volán mögé. Három évvel ezelőtt a megyeszékhelyen tökrészegen belehajtott a zebrán zöld lámpánál, tehát szabályosan áthaladó gyerekcsapatba. Haláleset nem történt, de két gyerek élete végéig nyomorék marad. A települést, a nagyközségből lett kisvárost egyhamar maguk mögött hagyták. A motor szépen duruzsolt, ujjait a főnök a műszefalon táncoltatta. Feszült hallgatás ékelődött közéjük, a sofőr és a hátul ülő két nő is tudta: a cégvezető sem hiszi, hogy elég lesz a benzin a megyeszékhelyig. Nagyjából félúton járhattak, amikor aprót rándult a motor. Pár pillanat múlva két jóval erősebb rángás jelezte, hogy immár az utolsó csepp üzemanyag is elfogyott. A motor leállt, s piros jelzőfények gyulladtak ki a műszerfalon. A sofőr hagyta gurulni az autót, s alig száz méterrel egy enyhe ívű kanyar előtt az útpadkára kormányozta. A cégvezető, miközben kinyitotta maga mellett az ajtót, szűnni nem akaró káromkodásba kezdett. Az ördögi litániát csak a tolmácsnő kérdése szakította félbe:- Segíthetünk valamiben, főnök?- Maradjatok a seggeteken - mondta amaz mérgesen. - Csak ha minden próbálkozásom csődöt mondott, akkor dobjátok be a habtesteteket. Valami sugallat vagy babona készte- tésére a cégvezető az ellenirányú forgaKépeslap, orgonacsokros „Drága öcsém, kedves testvérem! Most a segítségedet kérem. Tizenegy hízónk közül négy túlsúlyos lett, nem kell senkinek, le kell vágni. Ha tudsz, gyere segíteni... Drága apánk, ha ezt megérhette volna ... Várunk sok szeretettel. Csókol nővéred, Margit.” Hajnali derengésben A hetvenéves Mama keltegeti ötvenéves nagyfiát a hajdani, többször átépített alföldi parasztház kisszobájában. - Jó ember, elkésel! - A jó ember lök egyet magán, hasra fordul. Folytatja az álmát. Az apjáról álmodik, aki még szalmával perzselte a féltve hizlalt disznót. Neki, a kis fattyúnak nem volt más dolga, csak locsolni kellett hideg vízzel a kaparás közben . . . Néha odafagyott a keze a csupor füléhez. Akkor csak egyszer, kizárólag télen vágtak disznót; nagy ünnep volt. Kisüt a júliusi nap A férfi elkésett. A négy disznó teteme kivérezve feküdt a deszkákon, iszonyúan sistergett a palackból a gáz - már perzseltek. Deli Jóska, a böllér, elégedetten szopogatta pálinkáját: - Na csak ügyeskedjetek! - A férfi is felvette a munkát, perzselt, locsolt, kapart, ahogy éppen jött. És pálin- kázott is persze. Módjával, mert tudta, nagy munka vár rá. Deli Jóska hamarosan elment, rádöngettek a kerítésen, még legalább tíz disznó leszúrása várt rá ezen a júliusi napon. A reggeli Hagyományos volt: hagymás vér. De a korábbi cocák maradványaiból is bőségesen volt tálalva: sült hús, kolbász, tepertő ... És persze bor, a szakadásig. A férfi csak most nézett körül a társaságon: a sógorán lom résztvevőitől remélte a megváltást. Tempósan átballagott az út túloldalára, s magasba lendítette a karját. Négy vagy öt autó lassítás nélkül húzódott el mellette. S ekkor tűnt fel a szürke, négyütemű motoros Trabant. Úgy látszott, ennek vezetőjét is hidegen hagyja a buzgó integetés, ám mintegy húsz méternyire cégvezető előtt az autó hirtelen lassított, s jobboldali irányjelzője szaporán villogni kezdett. A főnöknél fiatalabb, sovány, cserzett arcú férfi szállt ki a kiskocsiból. A Fordban ülők is látták, hogy arcán szétterül a vigyor. Aztán hallották a kötekedő megjegyzést is:- Röstelleném magam, ha ilyen autóval lerobbannék. gy pillanatra hozta csak zaE varba a főnököt, hogy egykori munkatársától, később - rövid időn át - beosztottjától kell segítséget kérnie. A kis Szentesi - mindenki csak így hívta az intézetnél - nyíltan agitált a lengyelek mellett, s a főnöknek, aki akkor párttitkár volt, s egy személyben főosztályvezető, muszáj volt lépnie. Szentesi, miután kirúgták, magán- vállalkozó lett. Éve-ken át kínlódott, aztán egy váratlan ötlet pár esztendő alatt a meggazdagodás magaslatára emelte.- Egy sikeres vállalkozó hogy ülhet be egy ilyen szar tragacsba? - igyekezett a főnök revansot venni az iménti megjegyzésért.- Tán épp azért boldogulok, mert én ilyennel is megelégszem - vágott vissza amaz, s ezután a stoppolás oka is szóba került. Szentesi kannát, tölcsért, gumicsövet vett elő. Majd töltögetés közben megjegyezte: - Fogadni mernék, hogy pénzetek sincs. így nem lehet üzleti tárgyalásra menni . . . Mert látom, itt a tolmácsnő is. Ha eljönne velem a kiserdőbe, egy drótossal honorálnám. . . . Majd háromnegyedóra beletelt, amíg Edit és Szentesi előkeveredett a kiserdőből, mindkettőjük arcán a kölcsönös elégedettség pirkadatéval. Vígan nekilódult a Ford is: van benzin, van pénz, jöhetnek a franciák. Ám egy kilométert sem tehettek meg, Edit megszólalt:- Főnök, a jövő héten munkahelyet változtatok. Látta, hogy a cégvezetőnek megrándul az ádámcsutkája. Megsajnálta, hát- baveregette.- Azért továbbra is jó haverok leszünk. Ezt a mostani üzletet pedig tető alá hozom, ha addig élek is. Tudod, mindent a cégért! r V Utassy József: Az öregség előszava Ráncok, homlokom gondolatjelei redők, táncotok a tűnődés tengertánca, vigasztaljátok a maga elé meredőt, ráncok, rovátkák, redők, nagy szemem égalját övezők, szarkalábaktól kékellő mezők, végül is: megkövezők! mert árulók vagytok ti mind, az elmúlás besúgói, mosolyomon mosolygók, kémei istennek, pokoli pribékek — ráncok, mindenttudók, miket nem ért az ifjú partján a tűnődésnek, csak nézi a tengert, nézi, szemei tűzben égnek, sejti csak hatalmát a legöregebb vénnek — ráncok, űrbeliek: görbe terei az örök mindenségnek! Rózsa Endre: Porrá szárad Kilyuggatni koponyádat négy égtájról zápor támad. Talpadra és két vesédre ráforr a kék villám érce. Szárazföldi zápor őrjöng: felfakadva fejtetődön szökőkút kel, visszalődöz - ellen-eső az esőhöz. Szidni, ami úgyis kárt vall? Szűkölhet bár, mint az állat, legyints csak rá. Ne tépj szájat, s patak csorog: csitri csatak. Csendes zápor, majd elapad. Észak és dél, kelet, nyugat egy tálban mossák hajukat. S ahol nemrég zápor gyűlt fel, elül vízcsepp-kösöntyűkkel: semmi lesz az, porrá szárad... Itt ez a vers: ezt csináljad! Újhelyi János: Nyári disznótor és az unokaöccsén kívül három idegen férfivel reggelizett: egy vele egykorúval és két huszonéves fiatalemberrel. Mohón, de akkurátusán ettek: lapos pillantásokat vetettek a pesti emberre. Nem kellett mondani, a férfi rögtön rájött, hogy ezek az unokaöccse feleségének a rokonai. Az egyik meg éppenséggel a fia volt, az első házasságából. Egy fél disznó volt beígérve a munkáért. Tizenegy után kitört a kánikula Szerencsére a négy disznó maradványai már a nyári konyhában voltak. Megkezdődött a feldolgozás. - Mindenből kolbászt! - adta ki a jelszót az unokaöcs. - Az kell most. - Meg szalámit is csináljatok, az még jobban megy - tette hozzá a felesége. Elsőnek a sógor rúgott be. Pedig még dél sem volt. Kihozta az istállóból az egy szem lovát, megfuttatta az udvaron. A férfi nővére, Margit, kiabált: - Emberek, fogják meg! Elment az esze! Fogják meg! - A sógort csendesen lefektették. A lovat jászolhoz kötözték, a két tehénnel átellen- ben. Az ebéd elmaradt Ki is gondolt evésre a nagy kánikulában. Tette mindenki a dolgát. Válogatták a kolbásznakvalót, vágták a szalonnát tepertőnek. Ment minden a maga rendje- módja szerint. Az udvaron fortyogtak az üstök, főtt a hurkánakvaló. Másodiknak az unokaöcs lett kész. Három óra felé, elnézést kérve lefeküdt. A férfi ekkor vette kézbe a dolgok irányítását. A számára ismeretlen fiatalemberek lesték minden szavát, tüsténkedtek, szaporán ment minden: elektromos géppel darálták és töltötték a kolbászt, szalámit, a kétféle hurkát, májast, vérest. A sajtokat az ismeretlen idősebb ember készítette. Estére mindennel készen voltak A sógor felébredt, és fejni kezdett. A férfi is segített, élvezettel rángatta a tehenek csöcsit. Fejtek vagy húsz liter tejet. A sógor elvitte a csarnokba. A vacsorához nem volt nagy étvágy. Pedig finom volt: orjaleves, toros és töltött káposzta ... A férfi kérésére nem sütöttek friss kolbászt és hurkát ... - Majd holnap - mondta -, hadd dermedjen meg. - Egyetértettek vele. De azért ettek, étvágytalanul ugyan - de mert ilyenkor így illik - eltek. Ezután jött a nótázás - a legszebb az egészben A sógor hazajött a csarnokból, és rögtön nyugovóra tért. A férfi kettesben maradt a nővérével. A letakarított asztalnál ő kezdte el: - „Ki tanyája ez a nyárfás/Nem hallik be a kiáltás/Vagy alusznak, vagy nem hall- ják/Vagy talán nem is akarják...” Margit szeme bepárásodott. - Apura gondolsz? Ugye megint Apura gondolsz? Ez volt a kedvenc nótája. - A férfi folytatta: „De egy kislány meghallotta/Az anyjának mindjárt mondta,/Keljen fel már édesanyám/Masí- roznak a katonák ...” Margit könnyezett. - Nyolc éve meghalt, miért nem tudsz belenyugodni?! - De a férfi csak folytatta: „Masíroznak Nagyváradra ...” A nővére átvette a dallamot, vele énekelt: „Nagyváradról Kolozsvárra/Nincsen annyi hajam szála,/Ahány könnyet ejtek rája ...” A férfi elgyengült: - Menjünk ki a temetőbe, nézzük meg a sírt. - Félek - mondta a nővére. Nem vették észre - mikor, hogyan jött be a sógor. Az ajtóban állt. Ráförmedt a testvérekre. - Ne ezt énekeljétek, hanem azt, hogy: „. . . Nádi veréb nem repül az égig/Eletemet így bújdosom vé- gig./Akármerre járok, mindig, mindig arra vágyok/Mikor fogjuk visszavenni Nagy- magyarországot...”- Nagy okos! - nézett a sógorára. - Azt mondd meg, mikor adják vissza a földet? Mi van azzal a privatizációval?- Nem tudom - ingatta a fejét a férfi.- Tudod mit, nem is érdekel. .. Basz- szátok meg ti, kommunisták ... Az egészet. Kiment. Hajnali derengésben A férfi hazafelé menet útbaejtette a temetőt. Megcsókolta a műmárvány sírkövet. - Nyugodjál békében, Miska bácsi - suttogta, a világosodó égbe. Otthon az édesanyja ébren várta.- Na mi.volt? Le sem hunytam a szememet.- Nem volt semmi. Illetve, nagyon meleg volt. Beszélgessünk egy kicsit. Az anya legyintett: - Részeg disznó, inkább aludd ki magadat. - Magára kulcsolta a nagyszoba ajtaját.- Részeg disznó - motyogta magában a férfi, és vetkőzni kezdett a kisszobában. A júliusi nap első felkelő sugara az arcába vágott. Mint a becsukott bicska - úgy esett az ágyra.
