Új Néplap, 1992. március (3. évfolyam, 52-77. szám)

1992-03-21 / 69. szám

1992. MÁRCIUS 21. Hazai tükör 3 Ahol a puskázásért kicsapás jár Melyiket az ötszáz közül? Ismét botrány a felvételi vizsgák után? Bill Clough úr - aki „melles­leg” három, ma már felnőtt gyermek édesapja - az USA Maine államában él. Mégpedig egy Bethel nevű kisvárosban, ahol a helybeli magángimnázi­um vezetője. Az amerikai iskola diákjai, nevelői a közelmúltban viszonozták a Varga Katalin Gimnázium tanulóinak, nevelői­nek korábbi, egyesült államok­beli látogatását. Beszélgetésün­ket akkor rögzítettük Szolnokon.- Igazgató Úr! Önt kijelölték, választották, egyáltalán mikép­pen lett vezető?- Valahogyan onnan kezdem, hogy tizenöt évet angolnyelvta­nárként tanítottam, úgynevezett privát rendszerben, és igazgató- helyettes voltam. Kilenc éve vi­szont megszakítás nélkül egy magángimnázium szakmai és a menedzser igazgatójaként tevé­kenykedem. Ehhez az intéz­ményhez az államnak semmi kö­ze, mivel alapítványokból él. A kuratórium tagjai huszonnégyen vannak, és évente döntenek ar­ról, ki legyen a direktor. Kilenc­szer már rám esett a választás.- Minek köszönhető ez?- Tőlük kellene megkérdezni, hiszen a válaszadás joga őket il­leti. Szerintem a személyemen kívül a feleségemnek is, hiszen az efféle irányítás kétemberes munka, amelyre később még visszatérek.- Kérem, meséljen a gimnázi­umáról!- A mi iskolánkba jelenleg százhetvenöt tizennégy-tizen- nyolc év közötti fiú és lány jár. A tanárok száma harmincöt, és a gyerekekkel kis csoportokban foglalkoznak. Ezenkívül minden sportolási lehetőség adott, sőt két nővér meg orvos is van ná­lunk. Szóval teljes az ellátás.- Gondolom, nem ingyen.- így igaz. Iskolánkban 16 ezer 600 dollár az éves tandíj, ami ugye átszámítva jóval több mint egymillió forint. Hogy eb­ből az összegből ki mennyit fi­zet, az sok mindentől függ. Diák­jaink fele a teljes összeget, ugyanakkor nagyon sok az ösz­töndíjjal támogatott gyerekünk. Hogy megközelítő arányt mond­jak, mintegy negyven százalé­kuk ebbe a kategóriába tartozik.- A hallgatóik csak Maine ál­lamból, azaz a környékről verbu­válódnak?- Hatvan százalékuk innen meg a környékről, de van közöt­tük, aki sok ezer kilométerre la­kik, a nyugati partvidéken. Az­után érkeztek hozzánk Kanadá­ból, Németországból, Japánból, de még Koreából is.- Magyar?- Még nincs, de remélem, Jesz.- A tanárok?- Egy hollandon kívül a többi­ek amerikaiak. Együtt laknak a gyerekekkel, mert ez is hozzátar­tozik a munkájukhoz. Az együtt fogalmát azért úgy értem, hogy természetesen külön lakások­ban, ahol azonban bármikor elér­hetők. A tanórákon, tanuláson kívül rengeteg a sportolási, edzé­si lehetőség, és azt is segíteniük kell. Szóval az itteni tanárkodás nem csak délelőtti, hanem 24 órás elfoglaltság.- Mit kapnak a pedagógusok ezért?- Egy összkomfortos lakást, napi háromszori étkezést, világí­tást, fűtést, betegellátást, mind­ezt ingyen. Ezenkívül évente 24 ezer dollárt készpénzben. Beszélgetés egy amerikai magángimnázium igazgatójával- Ki felügyeli az iskolát?- Én. Mint korábban említet­tem, magáncég vagyunk, peda­gógiailag pedig függetlenek. Végül is a gyerekek további éle­te, az egyetemi továbbtanulásuk dönti el, hogy hozzáértően irá- nyítom-e a létesítményt és jók-e a nevelőim. Ennél tisztább, pár­tatlanabb értékelés nincs. Ha a diákjaink - innen kikerülve - megállják a helyüket, bejutnak a leghíresebb egyetemekre, minek ide szakfelügyelet? Egyébként azért előfordulnak állami ellen­őrzések, ezeket esetenként én kérem, hogy tudjuk, hol is állnak mondjuk a kínai vagy a japán nyelv oktatásában. De ismétlem, az iskola minősítését a gyerekek további élete határozza meg.- Összehasonlításképpen mit tapasztalt egy magyar és egy amerikai gimnázium között?- Sok a közös érték, ami itt is meg nálunk is fontos. Az azért feltűnt, hogy a Vargában mennyire magas színvonalú az egyéni versengés szintje. Azt is meg kell mondanom, hogy az itteni diákok fegyelmezetteb­bek, mint a mieink. A mi oktatá­sunk viszont gyakorlatiasabb, kevesebb benne a megtanulan­dó, de bővebb a rögtön haszno­sítható elem meg az egyéb elfog­laltság, például a kirándulás, a sport.- A gyerekek talán még a ne­velőiket is megválaszthatják önöknél?- Az évek múltával igen. Első­ben például mi jelöljük ki az osz­tályfőnököket, de már második­ban választhatók. Ugyanez vo­natkozik a felsőbb osztályokban a tanárokra is. Nálunk központi kérdés az úgynevezett közösség- építés. Az, hogy a gyerekek ne csak a nevelőiket válasszák ki, hanem önmaguk közül azokat a vezetőket, akikre hallgatnak. Hogy az összetartozás érzését, tényét erősítsük, az idősebb osz­tálybeliek felelősek a kisebbe­kért is.- Előfordul fegyelmezés?- Elő bizony, hiszen a gyere­kek mindenhol gyerekek. A ko­molyabb szabálysértésekről a tantestület dönt. Négy ok miatt azonnal itt kell hagyni az intéze­tet: kábítószer-fogyasztás, italo­zás, lopás és a tanórai puskázás.- Jól értettem, az órai puská­zás miatt?- Igen, ezt mifelénk hallatlan szigorúan veszik. Ha valaki gyorsan ki akar kerülni az isko­lából, és mondjuk tesztíráskor a pad alatt puskázik, máris veheti a kabátját.- Önöknél melyek a jó tanár ismérvei?- Három dolog fontos. Először is jó és következetes szakember legyen. Azután megértő, azaz szeresse a diákokat. Végül, de nem utolsósorban isteni adott­ság, ha valakinek jó a humorér­zéke.- Hány tanítási napjuk van?- Száznyolcvanöt, és ezt álla­mi törvény szabályozza. Bár 221 napot járunk iskolába, de mint mondottam, sok a kirándulás, az ilyen-olyan túra, a sportverseny.- Említette, hogy a feladata kétemberes. Hogyan értsem ezt?- Oly módon, hogy van 24 kuratóriumi tagunk, és nekem mint igazgatónak őket rend­szeresen vendégül kell látnom. Ezek szervezése, lebonyolítása a feleségemé is, ami nem kis fel­adat. Elvégre a létünket ezeknek az embereknek köszönhetjük, hiszen ők adják, teremtik elő a pénzt.- Hobbira futja?- Amatőr mezőgazdászok va­gyunk, birkákat tartunk. Szere­tem őket gondozni, nyírni. Az­után a sportolás, a kerékpározás, a síelés, a kajakozás sem idegen tőlem.- Innen hazatérnek?- Mivel most tavaszi szünet van, még Németországot és Spa­nyolországot felkeressük.- Jó utazást, és köszönöm a beszélgetést! D. Szabó Miklós CS3k kút napig. Sárkány Sándor és Koronczi Endre képzőművészeti kiállítása látható Szolnokon, a Helyőrségi Művelődési Házban. Fotó: Tarpai „Van botrány vagy nincs bot­rány? Lesz botrány? Botrány lesz!” Évek óta így megy a fel­vételi vizsgák idején, és elsősor­ban nem az egyetemieknél, ha­nem a középiskoláknál. Az idén szerkesztőségünkbe a legtöbb le­vél, panasz az egyik legdivato­sabb szakmára való alkalmassági vizsgával kapcsolatosan érke­zett. A Vásárhelyi Pál Közgazdasá­gi és Postaforgalmi Szakközépis­kola az 1992/93-as tanévben egy új ágazaton külkereskedelmi osztályt indít, valamint egy vi­lágbankit. A kettő közül monda­nom sem kell, mekkora ostrom volt a külkereskedelmi tagozat 34 férőhelyéért. Aki ebbe az osz­tályba felvételt nyer, első dolga, hogy fel kell mutatnia a 40 ezer forint tandíj befizetéséről szóló csekket, mégis százkilencvenné- gyen jelentkeztek a 34 férőhely­re. (Az igazsághoz tartozik, hogy ez a pénz öt évre szól, és a szülő adóalapjából levonható, mivel ez az összeg egy, a szakközépiskola által létrehozott, diákok külföldi tanulmány útját támogató alap számlaszámára megy.) Zsiday Emil igazgatónak tet­tük fel a felvételivel kapcsolatos panaszos levelek kérdéseit egy- egy témakörhöz csoportosítva.- Igaz-e az a hír, mely szerint Ön megtagadta néhány szülő arra vonatkozó kérését, hogy megnézhesse gyermeke alkal­massági vizsgán készített dol­gozatát?- Kérem, nem mutattam meg a dolgozatot, én sem láttam. Én megbízom a kollégáimban, Önök is bízzanak meg bennem. Minden dolgozatot két tanár javí­tott, a javítóbizottság délután öt órára lett kész a munkával. Ez­után számítógépre vitték az ada­tokat, de a számítógépes adatfel­dolgozás csak egy dolog, a sok jó eredményt újra rangsorolni kell, és ezután a döntés joga az enyém. A lehetőségekhez képest igye­keztem a legjobban dolgozni. El lehet képzelni, hogy probléma mindig van ott, ahol csak minden hatodik gyereket tudom felvenni.- Egyes tanulók az utolsó percben, vagyis az alkalmassá­gi vizsga előtt egy nappal kap­ták meg az értesítést a vizsga időpontjáról. Hallhatnánk en­nek okairól néhány szót?- Azok a tanulók, akik első helyen jelölték meg iskolánk kül­kereskedelmi ágazatát, időben megkapták az értesítést, akik má­sodikként, azoknak csak szerdán tudtuk postázni, mivel az első he­lyen megjelölt iskolából kedden délután érkeztek ide a jelentkezé­si lapok. A felvételi szombaton volt, elvileg csütörtökön min­denkinek kézhez kellett volna kapnia az értesítést.- Olyan gyerekeket, akik ötödiktől kitűnő tanulók vol­tak, elutasítottak, míg másokat hármas-négyes bizo­nyítvánnyal felvettek. Ez ho­gyan lehetséges?- Az általános iskolai eredmé­nyeket az alkalmassági vizsgán 40 százalékban vesszük figye­lembe, míg a másik 60 százalé­kot az itt elért eredmény teszi ki. Természetesen még így sem le­het a pontokat mechanikusan összegezni.- Amikor Ön a döntését meghozta, törekedett-e arra, hogy lehetőleg jómódú szülök gyerekei kerüljenek be, akik később is tudják támogatni az iskolát anyagilag, hiszen ez egyértelműen fontos kérdés napjainkban, s bizonyára még hosszú ideig az is marad?- Természetesen ezt a szem­pontot nem vettük figyelembe, annál is inkább, mert a 40 ezer forintot eleve minden felvett ta­nulónak be kell majd fizetnie, ezután már nem tartottuk szüksé­gesnek a szülők anyagi helyzetét figyelembe venni.- Többnyire nagyon nehéz­nek találták a gyerekek az al­kalmassági vizsga anyagát.- Ez egyformán nehéz volt mindenkinek. Amikor az öt első évfolyam (külkereskedelmi, vi­lágbanki, számítástechnikai, gépírói), összesen 170 férőhely­re közel 500 gyerek jelentkezik, gőzerővel dolgozik az egész tan­testület ilyenkor. Ember legyen a talpán, aki úgy tud dönteni ilyen helyzetben, hogy ott probléma nem merül fel. Az a vélemé­nyem, mindegy, hogy mit mon­dok, nem hiszem, hogy sok em­bert meg tudok győzni a válasza­immal. K. Sz. A félelem kapuja- Ez nem ládagyár! Az én munkámat nem lehet olyan alapon értékelni, hogy hány órát ülök itt. Bartók a mellére tette a kezéig—- Miklós éppen annyiban különbözik az orthodox kommunista vezetőktől, hogy ezt ő is érti. Igazán nem formális alapállású, hanem minőségcentrikus.- Azért az orthodox kommunistáknak is van egy előnyük vele szemben.- Mi volna az?- Ők legalább az orthodox kommunistáktól nem félnek. Bartók megdöbbent, ajka sokáig hangtalanul mozgott - Martinnak úgy tűnt, mintha emlékezetébe szeretné vésni az elhangzott szavakat - aztán hirtelen elmosolyodott:- Ez nagyon szellemes volt, még akkor is, ha meg vagyok győződve, hogy te sem így gondolod. Nem is zavarlak tovább, szervusz. Bartók biccentett, és kilépett a folyosóra, Martin merev pillantással nézett utána:- Már nem tarthat soká, nem létezik, hogy ez a rendszer soká tartson. Össze kell omlania. Mégis megbánta, hogy kitört magából, úgy érezte, egyelőre még nem engedhetett volna meg magának hasonló megjegyzéseket, mert a rendszer még összeomolva is maga alá temetheti őt. Lelkiismeret-furdalását elfojtotta, de tudta, hogy éjszaka fel fog ébredni rá, és szemrehányásokat tesz majd magának. Egy ideig türelmetlenül lapozgatott az előtte fekvő kéziratban, figyelmét csak nehezen tudta a gépelt szövegre kényszeríteni. Öt óra után hajtotta be az utolsó lapot, jegyzeteit a dossziéba csúsztatta, és a csomagot bezárta a fiókjába. Újra felhívta a Vörösmarty Antikváriumot, ezúttal Vojtekovszky vette fel a kagylót:- Mi legyen? Megvársz bent? - kérdezte Martin.- Már rögtön zárunk, inkább találkozzunk valahol. A Deák téri metró- állomásnál jó lesz?- Jó, indulok. Martin bezárta a szobáját, leadta a kulcsot és elhagyta a kiadó épületét. A munka utáni csúcsforgalomban csak a harmadik metrószerelvényre tudott feljutni. A Kossuth téri megállónál szállt le - ha telefonon beszéltek Vojtekovszkyval, a lehallgatástól tartva, sohasem a találkozásuk valódi színhelyét mondták be, hanem az eggyel korábbi állomás nevét. Néha mosolyogtak ezen a trükkön, de egyetlen más konspirációs rendszabály sem ígért többet. A tér közelében beült a megszokott eszpresszóba, egy konyakot rendelt, rögtön ki is fizette a számlát. Vojtekovszky szemüveges telt arca csak egy pillanatra tűnt fel az eszpresszó utcai bejáratánál, körülnézett, és mintha nem találná azt, akit keres, vissza is húzódott. Martin várt két-három percet, aztán felemelkedett a helyéről. Közben kint Vojtekovszky egy kört írt le a háztömb körül, így csak néhány lépéssel járt a kilépő Martin előtt, a hóna alatt egy vastag könyvet hozott. 13

Next

/
Thumbnails
Contents