Új Néplap, 1992. március (3. évfolyam, 52-77. szám)

1992-03-19 / 67. szám

(Ki)tárogató MEZŐGAZDASÁGI PROGNÓZIS Én vetek, te aratsz, Hamarosan kitavaszodik. Hogy mi fagy el, mit ver el a jég, az eső, mit visz el az aszály, azt még nem tudni. A mező- gazdaság egészének sorsát meghatározó tényezők egy része azonban már ma is látható. Mik ezek? Úgy tűnik, hogy fizetőké­pesség hiánya miatt tovább csökken a keleti kereskedelem, míg a mezőgazda- sági termékek nyugati exportjánál rob­banásszerű változásra nem lehet számí­tani, tehát termékeink jó része itthon ma­rad. A munka nélküli tömegek egy cso­portja a mezőgazdaságban fog tevékeny­kedni, ezzel saját fogyasztását biztosítva csökkenti a fizetőképes keresletet, míg piacra vitt termékeivel növeli a kínálatot. Az üzemanyagok áremelkedése az egyre drágább alkatrész- és géputánpótlás - nem beszélve a műtrágyák és növényvédő szerek áráról - jelentősen meg­drágítja a mezőgazda- sági termékek önköltsé­gét. A mezőgazdasági kistermelésre vonatko­zó adókedvezmény nö­veli a termelési kedvet - már ahol a termelés ru­galmasan növelhető. Csökken a gyü­mölcsöknél a kiskertek­ben régen megszokott pazarlás, ami abban nyilvánult meg, hogy a családi-baráti fo­gyasztáson felüli termés sok kiskertnél veszendőbe, legfeljebb a cefrébe ment. Várhatóan növekszik a házi zöldség- és gyümölcstartósítás, -fagyasztás saját termésből, tovább csökkentve a keresle­tet a konzervipar termékei iránt. Az elszegényedő tömegek elsősorban az alacsonyabb árfekvésű termékeket ke­resik, ezek fogyasztása tehát megnőhet, míg a jobb minőségű, drágább áruk érté­kesítése gondokkal járhat. Számítani lehet arra is, hogy a jugo­szláviai események miatt az ottani turis­taforgalom egy része Magyarországra terelődik. Ez az extrakereslet feltehetően jót tesz majd a magasabb árfekvésű ter­mékek eladásának. A fizetőképesség csökkenése dacára az árak további emelkedése várható. En­nek okai: a növekvő boltbérleti díjak, a kereskedők növekvő költségei, az emel­kedő adók, a kereskedők megnövekedett haszonérdekeltsége és a továbbélő lánc­kereskedelem. A termelők tehát ismét rosszul járhatnak, mivel a kereskedő a költségét, a profitját az eladásnál nem tudja megszerezni, ezért megpróbálja le­nyomni a beszerzési árat. Ez a törekvése kellemetlenül egybeeshet a termelők köl tségeinek növekedésével, és ü tközhet azok árbevételi törekvéseivel. Nagy kérdés, hogy mi lesz a mezőgaz­dasági üzemek, a tsz-ek sorsa. Ha ezeket előbb bomlasztják fel, mint ahogy a mo­dem gépesített farmergazdaságok kiala­kulnak, akkor áruhiány léphet fel. Ezek sokszor egymásnak ellentmon­dó tendenciák. Bizonyosra vehető azon­ban, hogy növekvő termelés, csökkenő fogyasztás várható. Az agrárolló pedig tovább nyílik. Mi lehet a kiút? Erre a kérdésre sem lehet egy mondatban válaszolni. Bizo­nyára sokat segítene a magyar mezőgaz­dasági termékek külföldi értékesítésénél a csomagolástechnika fejlesztése. A „bel­ső" fogyasztás is növelhető, mégpedig liberális vámpolitikával, határ menti ke­reskedelmi egységek fejlesztésével, a be­vásárlóturizmus igényeinek jobb kiszol­gálásával. Alapos piaci munkával fel kellene mérni azon termékek körét, amelyek kül­földi barterügylet formájában, akár kül­földi eladással, akár hazai beszállítással a volt vagy leendő partnerországok fe­leslegéből hasznosíthatók. Közös keres­kedelmi vállalatok alapítását is szorgal­mazni lehetne azokkal az országokkal, amelyek nagymezőgazdasági felvevőpi­accal rendelkeznek. Feltételezhető pél­dául, hogy egy kínai-magyar vegyes vál­lalat rugalma­sabban tudna működni a mil­liárdos kínai pi­acon, mint egy magyar külkc- r e s k e d ő . Ugyanez vo­natkozik az in­diai és a szovjet piacra is. Ha a, mező- gazdasági és élelmiszer­ipari termékfe­lesleg exportja útján eredmé­nyeket tudunk elérni, akkor itthon is csök­kennek a mun­kanélküliség okozta feszült­ségek, javul a szavazók jelen­tős részét alkotó falusi lakosság közér­zete. Kérdés, hogy érdekli-e ez a két év múlva esedékes választásokra még na­gyon módjával készülődő pártokat. Ha igen, akkor talán tenni kellene va­lamit. Magyarország számára a mező- gazdaság mindig is létkérdés volt, aminthogy létkérdés volt az is, hogyan érzi magát honában a vidéken élő csen­des többség. Süveges Károly DE KI VESZI MEG? ”7"av Az uram mániákus fajtakísérletező , Ki a szabadba! Aki gyermekek közt él, az tudja, hogy ilyenkor tavasztájt, amikor elő- előbújik már a rügyfakasztó napsu­gár, nyugtalanok, fészkelődnek a ta­nulók, és sehogyan sem találják a he­lyüket a négy fal között, a padokban. Várva várják már a tavaszi szüne­tet, s ha azt megfelelően töltik el, ak­kor pirosbarna arccal, megnyugod­va, erőt gyűjtve térnek vissza az isko­lába. A szabadba, a mozgásra vágyó gyermeknek - aki az év nagy részé­ben az igényénél sokkal kevesebbet lehet a levegőn - teremtsük meg a jó tavaszi szünet feltételeit. Hogyan? Ha van vidéken, kertes házban élő nagymama vagy rokon, akkor tölt- hesse ott a gyermek ezt a pár napját. A megváltozott környezet sok új él­ményt ad, és a levegőváltozás is jót tesz. Sok családnak van hétvégi kertje, de nincsenek szabadságon a szülők a tavaszi szünettel egy időben. Láttam olyan megoldást, hogy 5-6 család összefogott, és mindegyik szülő 1-1 szabadnapját áldozta fel, az 5-6 tagú gyermekcsoporttal mentek ki, hol az egyik, hol a másik család kertjébe egész napos „kirándulás"-ra. Össze­kötötték a hasznosat a kellemessel, mert befogták a gyermekeket: faleve­lek gereblyézésére, gally gyűjtésére, ásásra, az ügyesebbjét palántaülte­tésre is. Nótázásra, labdázásra, egy kis já­tékra is jutott idő, és a hideg élelem jólesett a szabad levegőn, a termosz­ban hozott forró teával. Pirultak, bar- nultak az arcok, és tervezték a másna­pot: kivel és hova is megy a „brigád" „dolgozni". Akiknek nincs hétvégi kertjük, azok hasonló programot tervezhet­nek 1-1 szülő felügyeletével közeli ki­rándulóhelyre. A lényeg az, hogy a gyermekek szabad levegőn legyenek, és élvezzék azt a sok újat és szépet, amit a természet tavasszal nyújt az embernek. így sok új fogalommal is­merkedhetnek meg: rügy, rügyfaka- dás, avar, avarégetés, fák metszése stb. Láthatják a virágba borult fákat, bokrokat, megfigyelhetik a méhek gyűjtőmunkáját. Az új ismeretek mellett szép él­ményben is lehet részük. Pompás lát­ványt nyújtanak a virágzó gyü­mölcsfák, a serkenő fű az üdezöld mezőn, az apróbb-nagyobb, színes mezei és erdei virágokkal. Szedhet­nek virágot, gyűjthetnek rovarokat, amivel iskolai tanulmányaikat egé­szítik ki. Nem utolsósorban: jó leve- gőn vannak, és élvezik a tavaszi nap­sugár gyógyító, erőt adó hatását. Tanítónak, tanárnak öröm a lát­vány a tavaszi szünet utáni első taní­tási napon, amikor meglátja az egész­séges, pihent, naptól barnított arco­kat, és fáj, ha talál néhányat, aki sá­padt, mint volt a tél végén, mert nem szervezték meg a szülei a tavaszi szü­net jó eltöltését. Reggel tovább aludt, lustálkodott, mert nem kellett iskolába menni, dél­előtt nézte a televízió szünidei mati­néműsorát, alig-alig volt jó levegőn, csak legfeljebb szombaton és vasár­nap. Ez kevés. Szeretnénk, ha egy gyermekünk sem érkezne vissza beteges színnel, sápadtan a tavaszi szünetről. Időben kérjük, szervezzék meg a szülők - ta­nácsaink alapján - a gyermek egész­séges időtöltését. A napközi otthonok működnek a szünet idején, és a pedagógusok is úgy állítják össze a tervüket, hogy minél több szabad levegős program - séta, játszótér, kirándulás - szerepel­jen a közösségben szünidőző gyer­mekek napirendjében. Dr. Gergely Károlyné (Ki)tárogató Még csak erdei szalonkára... Megkezdődött a vadászati idény A kéthetes, február végi holtidényt kö­vetően március 1-jétől ismét elkezdődött a vadászati idény. Igaz, hogy ebben a hónapban jóformán csak erdei szalonká­ra lehet vadászni, de ez sok vadász szá­mára több és nagyobb élményt jelent, mint a fácánozás vagy a tarvad selejte­zése. Esténként, amikor megjelenik az Est­hajnalcsillag, amikor a láthatatlan kar­mester intésére elhallgatnak az egyre na­gyobb hangú fekete- és énekes rigók . .. akkor várható, hogy cippegve, korrogva vagy hang nélkül áthúz a nyiladék felett egy-egy párját kereső szalonka. Hajnal­ban, a kikelet perceiben lehet az erdők királynőjének is nevezett, galamb nagy­ságú, hosszú csőrű madár repülésére szá­mítani, s ha a vadásznak szerencséje van, talán még lövést is tehet erre a titokzatos vonulású, kiszámíthatatlan röptű ma­dárra. A szalonka vadászata jóval több annál, hogy a vadász lövést tehessen! A tél és a tavasz évről évre megismétlődő, de soha nem azonos harcának közvetlen tanúja lehet, amikor a fagyott földnek ismét illa­ta lesz, amikor a dagadó rügyekből kipat­tan az első levél, amikor hóvirág és zsen­ge zöld fű bújik elő az elszáradt, kifakult réteken, tocsogók partján, erdei tisztáso­kon. A rigók féktelen lármás kergetőzése, a nászukra készülődő egerészölyvek ri­koltásai, a búbos pacsirta, a csilpcsalp fü­zike jellegzetes éneke ... mind-mind hoz­zátartozik az erdő, a természet megújulá­sához. Persze nem kell ahhoz vadásznak len­ni, hogy az erdők tavaszi hangulatának önfeledt részesei legyünk, a tél szorításá­ból szabadulva, március a gyalogtúrák, a nagy hétvégi tüdőszellőztető kirándulá­sok ideje. A saját egészségünk érdekében éljünk vele, de ne feledjük, hogy az erdő, a rét, a nádas ilyenkor a legtűzveszélye­sebb, csak a kijelölt tűzrakó helyeken rak­junk tüzet, s ne dobáljunk el égő csikke­ket.- ess ­(Ferenczy Europress)

Next

/
Thumbnails
Contents