Új Néplap, 1992. március (3. évfolyam, 52-77. szám)
1992-03-19 / 67. szám
(Ki)tárogató Lakás A lakásfestés nem mindennapi esemény. Egy időre megállítja a család életét, hétköznapi, ünnepi életritmusát, felfordulást okoz, és nagyon sok munkát jelent. Ugyanakkor különböző elmaradt munkák elvégzésére is ösztönöz: ilyenkor felforgatjuk, „ki poroljuk” a lakás minden holmiját. A tavasz a lakásfestés ideje, bár ma, a műanyag festékek korában nem szükséges a száradásra várni, tehát télen is elvégezhető. A lakásfestés „kulcsátadással” - kényelmes; a háziaktól nem is kíván különösebb erőfeszítést, legfeljebb annyit, hogy a festés ideje alatt szállás után kell nézniök, és mélyebben kell a pénztárcába nyúlni- ok. A másik megoldás a gyakoribb: a lakó minden holmijával benn marad a lakásban, és mellette, körötte a család életével párhuzamosan zajlik a festés. Első és legfontosabb - a mesterrel együtt - a terv elkészítése: hol, melyik szobában kezd, mit kell megvásárolni, előkészíteni a festéshez. Az apró tárgyakkal kezdjük a szoba kipakolását: a törékeny, sérülékeny tárgyakat olyan helyre tesszük, ahol az egész festés ideje alatt védve vannak: beépített szekrénybe, bútorba, mosogató alá stb. Külön figyelmet fordítsunk növényeinkre! „Ók” az emberi lényekhez hasonlóan érzékenyek e változásokra, főképp a helyváltoztatásra. Lehetőség szerint csak egyszer változtassuk meg helyűestés két, ügyeljünk, hogy világos, huzatmentes helyre kerüljenek. Még jobb, ha egy szomszéd befogadja őket. A nagy szekrénysorokat, szekrényeket ki kell pakolnunk. Minden családban felgyűlnek a nylon bevásárló reklám- szatyrok. Fajtánként rajuk egy-egy szatyorba - vagy többe a holmijainkat. Zsebkendők, pulóverek, zoknik vagy épp a varrófiók tartalma kerüljön egybe. A festés várható időtartamára minden családtagnak készítsünk csomagot a szükséges fehérneműkből. Az akasztós ruhákat, a tartóról takaróba, lepedőbe tekerve tegyük lehetőleg elsimítva egy védett sarokba. A lámpákat, az üvegbúrá- kat, csillárokat, amennyiben nem lehet leszedni őket, csomagolópapírral, újságpapírral tekerjük be és ragasszuk át, a zsinóron olyan magasságba tolva, ahol a létra már nem érheti. El kell döntenünk, hogyan védjük meg a padlót: fólia jó, de a festő nehezen tud közlekedni rajta a létrával, s valószínűleg eltépi, mint a papírt, ezért aztán végül több festék jut rá, mintha a másik módszert választjuk: a fűrészporral való befedést. Egy 25-30 négyzetméteres szobához egy zsák fűrészpor szükséges, hogy a festék nagy részét elfogja. Ezt azután a többi helyiségben is használhatjuk. Ugyancsak jó a vastag hulA fűrészport nylonzsákban vásároljuk. Fontos a csomagolópapír és a ragasztó lámpapír. A nagy-és kiürített - bútorokat fóliával, öreg - és ezután már kidobásra ítélt - szőnyegekkel, lepedőkkel borítsuk be. A kisebb, de nem mozdítható tárgyakat csomagolópapírral vonjuk be és ragasztó- szalaggal rögzítsük. A festő számára legfontosabb munkaeszköz a létra, amelynek jó felépítésűnek, vaspánttal, lánccal ellátottnak, erősnek és elég magasnak kell lennie. Erről rendszerint a festő maga gondoskodik. A szoba kiürítése jó alkalom arra, hogy felesleges tárgyainktól, használaton kívüli ruhaneműnktől megszabaduljunk. Mi legyen a mérce? Ami egy-két éve nem került használatba, ami elporosodott, elhasználódott, kopott vagy éppen kinőtt, az csak a helyet és a port fogja a lakásban. Gyűjtsük össze a holmikat a lakáson kívül, és alkalomadtán a MEH-be vihetjük vagy a lomtalanítás során megszabadulhatunk tőle. Az sem haszontalan, ha tovább ajándékozzuk, hiszen akad, aki használni tudja. Ügyeljünk arra, hogy a tiszta helyiségbe már csak tiszta holmi kerüljön vissza. A bútor portalanítva, a könyvek mindegyike letörölve foglalja el újra a helyét. A lakásfestés alatt ván(Ki)tarogato Időszerű munkák a szőlőben A szőlőskertben most a legfontosabb munka a metszés. Mivel a télen a hőmérséklet jó néhányszor több helyen tartósan -20 fok alá csökkent, számítani lehet fagykárokra. Ezért a metszésre a szokottnál nagyobb figyelmet fordítsunk, s mielőtt e munkához kezdenénk, feltétlenül végezzünk rügy-és vesszővizsgálatot. A rügyeket a szőlőskert különböző tőkéiről lemetszett, teljes hosszúságú vesszőkön és a rügyek sorrendjében ellenőrizzük. Gondoljunk a fajták eltérő fagyérzékenységére, és fajtánként vizsgáljuk meg a rügyeket. Legérzékenyebb például a csemegeszőlők közül a Pannónia kincse, a Cardinal, a Szőlőskertek királynője, az Afuz Ali, a borszőlők közül az Ezerjó, a Mézesfehér, a Bánáti rizling. A rügyvizsgálatkor a rügyeket éles késsel vágjuk át hosszában és keresztben. Az egészséges, nem károsodott rügy belseje zöld, és jól láthatók a fő- és mellékrügyek. A fagyott rügy főrügye barna vagy fekete. Jelentősebb fagykár esetén vizsgáljuk meg a diafragmát (a bél rekeszt) és a háncsot is. Ha barnák, a vesszőnek ezek a részei is károsodtak. A vesszők feldarabolásával a fagyott és az egészséges részek kitünően felismerhetők. A metszést a károsodás szerint végezzük. Részleges fagykár esetén a metszéskor a kár mértékének megfelelően több rügyet hagyunk meg. Ha a fagykár eléri a 40-50 százalékot, várjuk meg a szőlő fakadá- sát, és csak ekkor metsszünk. Amennyiben minden rügy elfagyott, a tőkét rövidcsaposra (1-2 rügyesre) metsszük. Teljes fagykár esetén, amikor a vesszők, sőt az idősebb részek is károsodtak, a fakadás után az elpusztult tőkerészeket, karokat az élő részig vágjuk vissza, és majd az idős karrészekből, törzsből, tőből kitörő erős hajtásokkal próbáljuk újranevelni a termőfelületet. A metszést a fagytűrőbb fajtákkal kezdjük, s a tőke erőssége, a fajta igénye, a trágyázás mértéke szerint végezzük. A magaskordon és a lugasművelésű szőlők metszését követően nyissuk ki a befedett hagyományos művelésű tőkéket, és ezeket is metsszük meg. A nyitás előtt szórjuk ki a ni trogénműtrágyát, s ha nem adtunk volna szerves trágyát, most még pótolhatjuk. A metszéskor fordítsunk nagy figyelmet a tőketisztogatásra. A beteg, fertőzött, száraz csonkokat, csapokat vágjuk le, s távolítsuk el a felesleges nyakhajtásokat is. Az idősebb, elhanyagoltabb tőkéket, kordonkarokat drótkefével, esetleg kéregkaparóval is tisztítsuk át, mert ezzel jól megsemmisítjük az átteleló hernyókat és más kártevőket, a búvóhelyeiken megtelepedett pajzstetveket. Ha idős tőkéket ifjítunk, a jobb és gyorsabb sebforradás céljából kenjük be a metszfe- lületeket a gombaoló szert is tartalmazó Santar SM sebkezeló pasztával. Annak, aki úgy érzi, hogy nem elég tájékozott, gyakorlott a metszésben, feltétlenül hasznára válik, ha áttanulmányozza Prohászka Ferenc: Szőlő és bor, Csepregi Pál: A szőlő metszése című könyvét. Ezekben az egyéb munkákról is részletesen olvashatunk. A termőszőlőben, a fiatal és új telepítésben egyaránt pótoljuk a tőkehiányokat. Ez azért fontos, mert ahány százalék hiánya van a szőlőnek, többnyire annyival kevesebbet terem, ugyanakkor pedig a munka- és az anyagráfordítás költségei annyit tesznek ki, mintha minden tőke meglenne. Most még talán jut rá időnk: írjuk össze, hogy a szőlő ápolásához, gondozásához milyen eszközökre, anyagokra, gépekre lehet szükségünk, és a növényvédő szerekkel együtt mielőbb vásároljuk meg. Tervszerűen dolgozva munkánk eredményesebb és gazdaságosabb lesz, hiszen a szakszerű gondoskodást a növények nagyobb és szebb terméssel hálálják majd meg. Szent- Miklóssy Ferenc Tavaszi fáradtság
