Új Néplap, 1992. március (3. évfolyam, 52-77. szám)
1992-03-18 / 66. szám
1992. MÁRCIUS 18. Hazai körkép 3 Próbaüzem a szegedi új malomban Bankárképzés Magyarországon Próbaüzemét tartja a Csongrád Megyei Gabonaforgalmi Vállalat szegedi új malma. Két éven át készült a napi 1500 tonna kapacitású malom, és az idén már átveszi Szegeden és vonzáskörzetében az elavult Tisza malom szerepét. MTI-fotó: Németh György A környezet kizsákmányolása ellen Nők imanapja Szolnokon A Nők Világ Imanapját Európa három országában (Németország, Ausztria, Svájc) hosszú évtizedek óta megtartják. Az elmúlt héten a szolnoki methodista gyülekezet imaházában került sor a Nők Világ Imanapjára, szolnoki lelkésznők, valamint hívő asszonyok részvételével. Az imanap célja ezúttal a környezetvédelem volt - az ökumenikus imanapból ezért idézünk most Zöld sarok című rovatunkban. „Az imanap témája arra szeretné emlékeztni a világot, hogy Isten teremtett világa jó. Csak ennek tudatosításával lehet erőnk mindent elkövetni a természettel való bölcs együttéléshez. Fedezzük fel újra magunk körül a teremtett világ szépségeit, és ismerjük fel, hogy mi is ennek a világnak a részei vagyunk. Végül tudatosítsuk, hogy életformánk milyen hatással van a teremtett világra” - hangoztatták az imanap résztvevői. Továbbá szó esett arról, hogy - idézzük -: „a téglából, amiből házat és tűzhelyet építünk, mást is lehet csinálni: tornyot annak jeléül, hogy mire képes az ember. (így lett a torony az emberi nagyság emlékévé.) A torony ugyanakkor kihívás is: éjjelnappal dolgozni kell rajta, egy életen keresztül, teljes erőbedobással. Mára ez a torony óriásivá nőtt: tudásunk és lehetőségeink lélegzetelállítóan fejlődtek. Előrehaladtunk a gyógyszergyártásban, az ipari technológiában és a gazdasági élet területén. Ugyanakkor állandóan nő a fogyasztói társadalom energiaszükséglete. Egyre több pénzt költünk fegyverkezésre, és az atomipar terjeszkedése újabb félelmeket ébreszt. A torony csúcsát már nem itt látjuk! Fejlődést és biztonságot akarunk, de a torony árnyékot vet ránk és az egész világra. Ez mindnyájunkat megfélemlít. A torony felemészti az egész életünket. Megzavar bennünket, pártokra oszt, elpusztítja emberi kapcsolatainkat.” Az imanap a továbbiakban foglalkozott a csernobili katasztrófával, amely témával kapcsolatosan az alábbiakat emelhetjük ki: Az imanap jelvénye zöldségből, a gyü„1986 egyik tavaszi reggelén az anyák nem engedték ki gyermekeiket a kertbe játszani. Ezen a tavaszon a fű különösen szépen zöl- dellt. A gondosan megművelt kertek terméséből, a mölcsből, a gyógynövényből semmit nem élvezhettünk. A tehenek tejet adtak, de senki sem akarta meginni. A talaj sugárfertőzést kapott. Csemobil- ban, messze tőlünk az atomerőműben robbanás történt. Előfordulhatott volna nálunk is. A gyilkos sugárzás felhő alakjában jutott el hozzánk, és a sugárfertőzött eső a földjeinkre hullott. Minden, ami a földön és a földből él, veszélybe került. Sokan nem akarták ezt tudomásul venni, hiszen semmit sem lehetett látni: a fák levelei és a fű ugyanolyan zöld volt, mint máskor. Mi nem akarjuk elhinni, hogy ellentétben élünk a természet törvényeivel. Pedig az igazság az, hogy felborítjuk a természet rendjét: nappallá tesszük az éjszakát, magunkra erőltetjük a gépek ritmusát. Kizsákmányoljuk a földet, beleavatkozunk az élet genetikai rendjébe, a magunk elképzelése szerint akarjuk alakítani a növények és állatok életét. Sokan még mindig az atomenergiára építenek, ezzel gyermekeinket és unokáinkat elképzelhetetlenül nagy veszélynek tesszük ki. Nem vesszük komolyan a veszélyeztetettséget. Nem látjuk, nem halljuk, nem érezzük át. Az értelmünk nem figyelmeztet többé bennünket. Be vagyunk falazva tudásunk tornyába. Látunk, mégis vakok vagyunk. Van értelmünk, mégsem vagyunk bölcsek. Miközben keressük az utat a Bibliában, hogyan is élhetnénk bölcsen a teremtett világgal, két vak emberrel találtuk magunkat szemben Máté evangéliumában. Rádöbbentünk, hogy mi is vakok vagyunk. Minket a becsvágy vakított meg. A testi vakságnál azonban nagyobb csapás a lelki vakság” - foglalták össze a környezetvédelemmel kapcsolatos véleményüket az imanap szolnoki résztvevői. Közreadta: Pethő Mária Autóbuszok Tajvanba Útnak indították az első huszonöt, tajvani megrendelésre készített autóbuszt az Ikarus Rt. székesfehérvári gyárából a hamburgi kikötőbe. A következő napokban még további hetvenötöt hajóznak be, s a félév végéig összesen 560-at szállítanak Tajvanba. A városi, illetve elővárosi forgalomba szánt buszok gyártásánál az európaitól eltérő műszaki követelményeknek kellett eleget tenniük a székesfehérváriaknak: a környezetkímélő Rába-MAN motorral felszerelt járműveket nagy teljesítményű légkondicionáló berendezéssel és automata sebességváltóval gyártották, fokozott korrózióvédelmet alkalmaztak, s az ablakokat, szélvédőket háromrétegű, színes, ragasztott üvegből készítették. A buszok szinte minden alkatrésze és tartozéka jól ellenáll majd a trópusi klímának, erről egyébként egy európai minőség-ellenőrző intézet vizsgálati eredményei alapján bizonyosodhattak meg a megrendelők. A járművek küllemre is különlegesek, ugyanis a nálunk megszokottnál magasabb homlok- és hátfallal készültek. A tajvani üzleti partner megrendelését igen gyorsan kellett teljesítenie a székesfehérvári gyárnak, mivel a banki garanciákat alig két hónapja biztosította számára a megrendelő. Az üzlettel - valamint a Törökországba szállítandó 252 autóbusz gyártásával - le is van kötve a székesfehérvári gyár első félévi termelése. (MTI) A legfontosabbak a „kirakatemberek” Gombamód szaporodnak a bankok, egyre keresettebbek a hozzáértő bankárok. Pontosabban: keresettek volnának, ha akadna belőlük elegendő a munkaerőpiacon. Az 1991 végén megjelent Magyar Pénzügyi és Tőzsdei Almanach adatai szerint a múlt év zárásakor a jegybankkal együtt 36 pénzintézetet és több száz hitelszövetkezetet tartott nyilván a szakma. Az alig három hónappal később megjelent angol kiadásban már jó né- hánnyal többről tesznek említést, a pénzintézetek száma ugyanis időközben gyarapodott. Jelentősen megnőtt a pénzintézeti szolgáltatások hozzájárulása a bruttó hazai termékhez is. Amíg 1987-ben még csak tízezer embernek, ma már több mint 45 ezernek ad kenyeret ez a szakma. Közülük mintegy 37 ezren csupán érettségizett banktisztviselők, akik a szakmai ismereteket a napi munka során szerezték, s alig nyolcezren vannak a köz- gazdasági egyetemen, a pénzügyi- és számviteli főiskolán vagy a külkereskedelmi-, illetve a belkereskedelmi főiskolán diplomát szerzett bankárok. A pénzintézeti szféra s a pénzügyi közvetítő rendszer más láncszemei - a biztosítók, a biztosítási brókerek, az értékpapírkereskedők - megjelenésével számos új munkahely teremtődött. A gazdasági rendszerváltást nemcsak a pénzügyi, hanem az egyéb szolgáltatások fejlődése is mutatja, s egyben a változások kitűnő barométere az a nagy igény is, amely a pénzintézeti és tőkeközvetítési szakemberek iránt tapasztalható. Budapest kitűnő adottságokkal rendelkezik ahhoz, hogy rövid időn belül Közép-Európa pénzügyi központjává váljék, s ez esetben a bankokban, pénzintézetekben foglalkoztatottak aránya - az összlakossághoz képest - akár a britekénél is magasabb lehet. Pedig köztudott, hogy a szigetországban minden hetedik munka- vállaló valamelyik pénzintézetnél, brókercégnél vagy biztosítónál dolgozik. S a vállalati pénzügyi szakembereknek lényegében ugyanarra az ismeret- anyagra van szükségük, mint a bankároknak. Aki csak egy-egy alkalommal, személyi jellegű ügyfélként, tehát nem vállalati képviselőként vagy vállalkozóként tér be valamelyik takarékintézetbe vagy bankba, az csak a pultnál, az „arcvonalon” dolgozókkal találkozik, akiket az angolszászok „kirakatembereknek” neveznek. Itt az udvariasság és a pontosság mellett az is fontos, hogy az illető kitűnően értsen valamelyik művelethez - például profi betétes, pénztáros legyen -, de átlássa az egész szakmát. Ha az ügyfél felvilágosítást kér, szakszerűen megadhassa vagy megtalálja számára azt a munkatársat, akihez érdemes fordulnia. Ez sem könnyű dolog, de igen fontos eleme a bankszakmának. Olyannyira ügyelnek erre a nevükre valamicskét is adó bankok, hogy renszeres tanfolyamokat szerveznek újoncaiknak. A hazai banktisztviselő-képzés új, fontos iránya a nemzetközi módszerek meghonosítása. Lehetőséget kell adni e szakembereknek, hogy külföldi tapasztalatokat szerezzenek, minél többen végezhessék el valamelyik képzési központ nemzetközi bankügyintézői tanfolyamát, s ehhez a legkorszerűbb, úgynevezett távoktatási módszert is igénybe veszik már. Az így szerzett oklevelek és a megfelelő gyakorlati idő garanciát jelenthet arra, hogy a bankok pultjai mögött felkészült szakemberek fogadják az ügyfeleket. A „kirakatembereket”, a háttér szakértőit, a bankszámvitel, a szervezés munkatársait, a számítógépesítés, a hitelezés, a lízing szakembereit meg a „generalis- tákat” - a fiókok csaknem mindennel foglalkozó zsolizsókereít - 1989 óta az egyyetem utáni posztgraduális kurzusokon és tanfolyamokon képezi ki a Nemzetközi Bankárképző Központ. Mert ha egyszer új szakma születik - iskola is kell hozzá. B.T. (Ferenczy Europress) A félelem kapuja Borsos kilépett a fülkéből, szándékoltan lassú mozdulatokkal törölközött meg, időt és módot akart adni a revánsra, de a fülke felől semmi sem mozdult. Felhúzta alsónadrágját, és elhagyta a mosdót. Kint a folyosón eszébe jutott, hogy meg kellett volna fenyegetni a vöröshajút: ne merje feljelentem az iskola vezetőinél. A gyomra remegett az idegességtől, de már nem fordult vissza, azzal nyugtatta magát, hogy az összecsapásnak nem voltak tanúi, így szükség esetén letagadhatja. dv vfv Ezzel a verekedéssel a háta mögött Borsos el akart kerülni minden további összeütközést, az első napokban fokozottan igyekezett tartani magát az iskolai és kollégiumi előírásokhoz. Hamarosan tapasztalnia kellett, hogy ezek a szabályok inkább csak papíron léteznek. A tanárok és a nevelők látták az intézet fokozatos szétesését és egyre inkább megengedték maguknak, hogy munkájuk rovására a saját ügyeikkel foglalkozzanak: napközben különböző pénzkereseti lehetőségek után loholtak, vagy beültek valamelyik városszéli kocsmába. Miután megbizonyosodott, hogy a lebukástól aligha kell tartania. Borsos megtalálta a módot, miképp alakíthatja a napjait saját tetszése szerint. Kitapasztalta, hogy ha a reggeli létszámellenőrzésnél megjelenik és nevét beírják a jelenlevők közé, a kollégiumban aznap már senki sem keresi többé. Utána a tanulók átvonulnak az iskolaépületbe, oda már nem kell velük tartania. Bejegyzik ugyan a hiányzók közé, de elég, ha hetenként egyszer-kétszer bemegy, könnyen hozzáférhet az osztálykönyvhöz és kihúzhatja a nevét. A gyakorlati foglalkozásokat sem vették komolyan; a harmadéveseket egy nyugdíjas művezetőre bízták, aki évről évre ugyanazokat a feladatokat tűzte ki a növendékek elé, a negyedikesektől meg lehetett szerezni a szükséges rajzokat és a kész mintadarabokat. Borsos tudta; előbb-utóbb kiderülnek a mulasztásai, de a jövő nem izgatta, valójában soha nem gondolt rá, hogy elvégezze a technikumot és megszerezze az oklevelet. Csak ezt az évet akarta itt eltölteni, tanulóként elkerülhette a behívást katonai szolgálatra. Egy év múlva már elmaradt korosztálynak számítana és reménykedett benne, hogy szabadabban alakíthatja majd a sorsát. Mivel társadalmi ösztöndíjat korábbi gyenge tanulmányi eredményei miatt nem kaphatott, legfeljebb néhány száz forintos szociális segélyre számíthatott. Borsosnak alkalmi munkát kellett keresnie. Munkakönyvét egyelőre nem igényelhetett, így egyetlen kisiparos sem alkalmazhatta, jobb híján a városi piacon jelentkezett, szerencséjére a felügyelőség felvette rakodónak. Mivel mindig józanul jelent meg és megbízhatóan, balesetek és károkozás nélkül dolgozott, a kereskedők megkedvelték és szívesen fogadták. Egy héten négy-öt alkalommal is dolgozhatott, viszonylag jól keresett, egy átlagos munkás fizetésének háromszorosát is összehozta. Még bontatlan volt a hajnali sötétség, mikor végzett a piacon, hazasietett és besurrant a kollégium kapuján - hogy elkerülje a lebukást, egy-egy üveg pálinkával vásárolta meg a portások hallgatását. Hét órakor szokásos módon jelentkezett a létszámellenőrzésnél, aztán átment az ebédlőbe, és a korai csoporttal megreggelizett. Megfürdött és átöltözött, 7
