Új Néplap, 1992. március (3. évfolyam, 52-77. szám)
1992-03-18 / 66. szám
4 1992. MÁRCIUS 18. Nyílt tér AZ ALKOTMANYBIROSAG ALLASFOGLALASA NYOMÁN Igazságáldozat a paragrafusok oltárán Elkeseredett hangú levelet sodort postaládámba a széL „Egy bigott MDF es magyar paraszt” - írta és jóllehet az igazság megcsúfolása miatti harag számos helytelen következtetésre ragadtatja, alábbi sorai és aggodalmának jogossága aligha vitatható. „Ez aztán a cinizmus: talárban kihirdetni, hogy a magyar nép ellen elkövetett bűnök nem büntethetők. Mi lesz ebből az országból?” Kedves K. S.! Kíséreljük meg nagyon higgadtan elemezni e helyzetet. Mint tudjuk, az Alkotmány- bíróság elutasította az elévülési törvényt, és ezzel négy évtized súlyos bűnei, legalábbis azok, melyek „elévültek”, a törvény jelen állása szerint nem büntethetők, elkövetőik a törvény elé nem idézhe- tők. Nyilvánvaló, hogy ebben a kérdésben is az előállott helyzet az egymásnak feszülő, egymás ellen ható érdekek eredője. A kormány- koalíció pártjai és parlamenti képviseletük, miután a békés rendszerváltás alapvető fontosságú feltételének tekintik a főbenjáró bűnök számonkérését, megszavazták az elévülési törvényt. Az ellenzéki pártok viszont elutasították, mert nyilvánvalóan nem érdekük a múlt bűneinek értelmezésmentes, tényszerű, kendőzetlen feltárása és a bűnösök még oly enyhe megbüntetése sem. Az MSZP-től senki nem várta el, hogy saját múltját, alkalmasint a párt vezéreit a vádlottak padjára ültesse, ami pedig a magukat liberális ellenzéknek mondó pártokat illeti, nos úgy látszik, a baloldallal kötött csendes paktum működik .. Látnivaló, hogy az Alkotmánybíróság csak egyszerű eszköz volt a jól számító ellenzék kezében. Mert igaz ugyan, hogy az Alkotmánybíróság merőben más értelmezést is találhatott volna, de végül is a törvényt elutasító döntése alkotmányjogilag mint lehetőség benne volt a „pakliban”. Annyira benne, hogy az ellenzék éppen erre az értelmezésre alapította az igazságot megcsúfoló, szégyenletes igazság- tétel politikáját. Világosan kell látnunk, hogy amennyiben a hajdan volt radikális ellenzék a parlamentben az igazságtétel mellé áll, mód nyílt volna egy igazságos, a bűnöket minden tekintetben európai, keresztény értékrend szerint megítélő és elítélő bírói gyakorlat megvalósítására. Minden alantas indulattól, bosszúállástól mentes jogorvoslásra kerülhetett volna sor, ahol a bűn vérzett volna el, nem a bűnös, ahol az igazság, jog és erkölcs nem egymás ellen szolgálnak, mint most, amikor igazság nélküli joggyakorlat védi a bűnt és elkövetőit. Újabban vannak hangok, amelyek ebben a szerencsétlen kérdésben a forradalom tisztítótűz szerepét hiányolják. Hiba lenne számon kérni a forradalom elmaradását, mert a forradalom igazsága sem problémamentes. A legtisztább forradalom sem mentes a rossz irányultságú erőszaktól, és ártatlanok vére árán milyen igazság osztható? Újabb bosszúra inspiráló, gyűlölködés magvait széjjelszóró, szelet vető igazság? Nem! A békés átmenetnek, a nyugalomnak, a stabilitásnak, ennek a lassú, de vitathatatlan haladásnak semmiféle glóriába öltöztetett mészárszék nem lehet az alternatívája. Van demokratikusan választott parlamentünk, ahol lehetőség volt, lett volna a békés forradalom törvényes igazságszolgáltatásának megvalósítására, feltéve, hogy a békés forradalom egykori radikális pártjai pragmatikus megfontolásból nem árulják el a forradalmat. Mindazonáltal semmi sem adhat okot olyan mérvű felháborodásra, nekikeseredésre, egyes pártok képmutatásán, köpöMég távol elődeink céljától 1848 kapcsán a máról A Magyar Szocialista Párt Országos Választmánya 1992. március 14-i ülésén megemlékezett nemzeti ünnepünkről. 1848 eszméi és céljai máig élnek a magyar társadalomban. Végre birtokában vagyunk nemzeti függetlenségünknek, de a demokratikus alapelvek érvényesítése és a társadalmi modernizáció ma is nagy feladatokat ró mindazokra, akik a 48-as hagyóAz Új Néplap politikai vitafóruma nyegforgatásán érzett csalódás nem indokolhatja, hogy bűnbakokat keressünk. A kialakult helyzetért, nehézségeinkért nem lehet nemzeti vagy etnikumi kisebbségeket felelőssé tenni, mert igaztalan, meggondolatlan eredményre semmiképpen sem vezet, legfeljebb nagyon káros pótcselekvésekre sarkall. Elhomályosítja látásunkat, és így lépten-nyomon az élet szolgáltatta provokációk áldozatai lehetünk. Mert az igazságot a paragrafusok oltárán feláldozó döntésnek éppen az a legnagyobb veszélye, hogy az igazságtartamát elhanyagolva, az igazságát érző és megsértett embert provokálja. De mindannyiunknak tisztán kell látni! Csak parlamentáris eszközökkel szabad élni s a sérelmeket orvosolni, ebben a vitás kérdésben is, csak megegyezés vezethet megnyugtató, következmények nélküli eredményre. Ne legyenek kételyeink^ Ebben a vitás kérdésben is létrejön a mindenki számára elfogadható megoldás, a békés jövő záloga. Dr. Horváth József MDF megyei alelnök néha átsétált az iskolába mintegy megmutatni magát, de Borsos ideje java részét a kollégium épületében töltötte el. A portán elkérte a KISZ-szervezet délelőttönként üres irodájának kulcsát, és könyveivel-füzeteivel behúzódott oda. Borsos nem hazudott, mikor a felvételi beszélgetésen azt állította, hogy szívesen foglalkozik versekkel, nem akarta megemlítem, hogy maga is már évek óta írogat Ezekbe a délelőtti elzárkózásokba is versesköteteket vitt magával: Faludy György Villon-fordításait, a népi költőknek egy régi, még a háború előtt kiadott antológiáját, a kortárs írók néhány könyvtárból kikölcsönzött kötetét és irodalmi folyóiratokat. Borsos arcát tenyerébe temetve lassan mormogva olvasott, egy-egy sort, mely különösebben megtetszett neki, többször is elismételt magában. Azokban az iskolákban, melyekben eddig megfordult, sehol sem tanítottak verstant, így maga igyekezett felfedezni a szabályokat. Szóról szóra végigvette a szöveget, kereste azokat a meghatározó elemeket, melyek a verset valóban, verssé teszik. Figyelte a ritmust, a rímeket, az induló sorok lendületét és a befejező periódusok emelkedettségét. Úgy találta, megalkotásukhoz semmi olyan tulajdonságra vagy képességre nincs szükség, mely belőle hiányozna, az eredmény csak a szorgalmán és odaadásán múlik. Borsos nem szokott hozzá az elvont gondolkodást, összpontosítást igénylő feladatokhoz, most a hosszan tartó feszült figyelemtől olyan állapotba került, mintha italt vagy kábítószert fogyasztott volna. Gondolatai lebegni kezdtek, ismeretlennek tűnő dallamokat hallott, ilyenkor úgy érezte, elérkezett az írás ideje, félretolta a könyveket és maga elé húzta a füzeteit. Jobb kézzel írt, de a sorai erősen balra dőltek. Dalszerű versformákat választott, a páratlan sorokat lendületesen vetette papírra, a válaszrímeken viszont sokáig eltöprengett, úgy gondolta, a rím annál hatásosabb, minél több szótag cseng egybe a sorvégeken. Elképzelt helyzetekből indult ki: szerelmesek találkozásáról vagy végleges búcsújáról írt, a kommunista rendszer börtöneiben ártatlanul sínylődő elítéltek szenvedéseiről, a pénzt és hatalmat gőgösen elutasító hősökről, titokzatos, elátkozott bujdosókról. Addig rótta a sorokat, amíg a feltoluló melódiák el nem hallgattak benne, és idegei jólesően zsongani kezdtek a megkönnyebbüléstől. Elolvasta, amit leírt, maga is meglepődött az eredményen, úgy találta, hogy versei jobbak azoknál, melyeket a folyóiratokban közöltek. Borsos nem kételkedett benne, hogy hamarosan országszerte ismert költővé válik, és műveinek jövedelméből fog élni. Délfelé el kellett hagynia az irodát - ilyen időtájt szokott megérkezni az íróasztal gazdája, elrakta a könyveit és füzeteit. Ritkán ült be a menzára, ha tehette, kiment a városba ebédelni. Valamelyik önkiszolgáló büfében vagy a piaci étkezőbódékban evett, szerette az erős, fűszeres ízeket, két-három adag füstölt csülköt vagy pacalt is megevett. Piaci rakodótársai is ott támasztották a pultot a bódé előtt, ebéd után elhívták magukkal; hátul a raktárban, a ládatomyok mögött meghúzódva iszogattak. A közeli autóbusz pályaudvarról átcsábítottak egy-egy csellengő cigánylányt, és az egész társaság végigment rajta, de Borsos fertőzéstől tartva, igyekezett kimaradni a partiból. mányok továbbvitelére törekednek. A mai magyar politikai életben is vannak olyan politikai erők, érvényesülnek olyan folyamatok, amelyek ezekkel ellentétes irányban hatnak. A szocialisták nem akármilyen rendszerváltást akartak és vállalnak. Igent mondanak a magyar társadalom modernizációjának feltételét jelentő demokratikus jogállamra, a demokratikus intézmény- rendszerre, a helyi regionális közösségek szerveződésére, önkormányzatára, a civi 1 társadalom sokféle, egymásba kapcsolódó szervezeteinek működésére, a társadalom hátrányos helyzetű rétegeinek szociális védelmét is biztosító piac- gazdaságra. A Szocialista Párt azonban határozottan nemet mond a demokratikus rendszerváltás ideológiája mögött végbemenő retrográd hatalomváltásra. Nemet mond a magyar társadalom érdekeitől és a piacgazdaságtól idegen tekintélyuralmi törekvésekre, a hatalom újbóli koncentrálására, az egzisztenciális elnyomásra és félelemkeltésre. Nemet mond a munkavállalói érdekek semmibevételére és a különböző társadalmi csoportok erősödő politikai függésére. A kormányzati erők eközben olyan viszonyokat igyekeznek létrehozni, amelyek tényleges teljesítményüktől és társadalmi elfogadottságuktól függetlenül is biztosíthatják hatalmon maradásukat. Átfogó stratégiájuk keretében most éppen a bíróságok függetlenségét és az objektív tájékoztatást szolgáló sajtót érik támadások. Ami a bírói kinevezések terén történt, az súlyosabb egyszerű jog- értelmezési kérdésnél. Az MDF először aktivistái révén avatkozott be a bírói pályázatok ügyébe, majd igazságügyminiszterük vette semmibe a bírói testületek véleményét. Ezzel nemcsak megsértette a bírói kart, hanem - a Surány i-ügyhöz ha- sonlóan, ahol az államapparátusnak szólt a figyelmeztetés - világosan tudtukra adta, hogy hol van az igazi hatalom. Az alkotmányellenes Zétényi—Takács- törvény a jogbiztonság elvét sértette. Figyelemre méltó, hogy a koalíciójobboldali előőrse most az Alkotmánybíróságot vette célba. A pedagógustársadalom, a szülők többsége ellenében is zajlik az oktatási koncepció elfogadtatása. Ez is hatalmi harc, ezúttal a lelkekért. Folytatódik a sajtó elleni koncentrált támadás is. A Rádió és különösen a Televízió kormányzati kézbe kaparintására tett elszánt kísérletek arra mutatnak, hogy a tájékoztatás feletti uralom adminisztratív biztosításával akarják megakadályozni, hogy a politikai váltógazdálkodásnak esélye legyen Magyarországon. Ugyanezt szolgálja a gazdasági hatalmi pozíciók növekvő mértékű átjátszása kormányhű személyiségek kezébe. A falvakban és a mezőgazdaságban tudatosan kialakított létbizonytalanság és válság jelzi, hogy a kormánykoalíció számára sem a vidéken élők sorsa, sem pedig az ország általános érdekei nem fontosak, ha saját céljairól van szó. A társadalmat és a mezőgazdaságban dolgozókat megosztó kárpótlási és szövetkezeti átmeneti törvény végrehajtása azt igényelné, hogy a kormány egyértelműen foglaljon állást: milyen szerepet szán a magyar agrárgazdaságnak. Tarthatatlan, hogy a bizonytalanság miatt sorra elmaradnak a mezőgazdasági munkák, miközben a konkurencia a magyar termelők érdekeit semmibe véve kivásárolja a hazai élelmiszeripart. A szocialisták arra törekednek, hogy a falvak lakóinak sorsában és az agrárgazdaság helyzetében ne következhessenek be helyrehozhatatlan károk. A Szocialista Párt Országos Választmánya úgy ítéli meg, főként a kormányzó köröket terheli a felelősség azért, hogy még mindig távol vagyunk 48-as elődeink céljától: „LEGYEN BÉKE, SZABADSÁG ÉS EGYETÉRTÉS!” MSZP Szolnok Városi Irodája Kisgazdaegység A Független Kisgazda- párt megyei vezetősége kijelenti, hogy tagságunk túlnyomó többsége a nagyválasztmány szellemében elfogadott pártalkotmány szerint jár el. Az úgynevezett történelmi platform megalakítása a Független Kisgazdapárt törvényesen elfogadott alkotmányával ellentétes, mely a párt egységének, 70 ezer fős tagságának - több százezres szimpatizánsainknak - megbontását és politikai ellenfeleink érdekeit szolgálják. A népakarat megnyilvánulásán alapuló nemzeti egységet mindennél előbb- revalónak tartjuk, mely szándék hatalmas erővel, félreérthetetlenül mutatkozott meg március 1-jén Szegeden, és a megnyilvánuló akaraterőnek lehetünk tanúi széles e hazában. Dögéi Imre megyei elnök Ecseki József főtitkár Posta Zsolt pártigazgató Guth Sándor titkár, szóvivő Dinka Tibor titkár Megkésett tüntetés Budapesten nagy tüntetést rendeztek az egészségügyi dolgozók. Nekik kétségtelenül igazuk van. Mérhetetlenül elhanyagolt terület az övék. Agyonhasznált, elavult, hiányos műszerezettség jellemzi munkaterületüket. A kórházi épületek is eléggé elavultak. Még emlékszem rá, Grósz Károly mondta: az elmúlt 40 évben csak egy új kórház épült Budapesten. Ennél is elszomorítóbb az egészségügy területén dolgozók bérezése, amely mélyen alatta van a megérdemeltnek. Az egészségügy szervezeti működése is változtatásra szorul. Nem sorolom tovább, hiszen mindenki tudja, a helyzet olyan, hogy bőven megérett a tüntetésre. Engem csak az zavar, hogy a helyzet erre már öt évv vei ezelőtt is túlérett volt. A tüntetés szervezési időpontjával tehát jól megkéstek. Bizonyára nem tudták, hogy akkortájt-olyan vezetőink voltak, akiknek szaktudása két bűvös szó kimondása után jön elő, mint vándornak a jó tündér. Ez a két bűvös szó pedig a „tüntetés és sztrájk”. Amióta Magyarországon e két szót cselekvő szándékkal ki lehet mondani, régi vezetőink szaktudása ugrásszerű növekedésnek indult. Hajói belegondolok, azt kell mondjam, hatalmas lehetőséget mulasztottak el a tüntetés ötéves késedelme miatt. Ha ugyanis öt évvel korábbi időponttal szervezik eme bűvös szavak kíséretében, hogy „tüntetés és sztrájk”, akkor régi vezetőinknek módot és lehetőséget adtak volna arra, hogy a hátralévő két év alatt megoldják az egészségügy gondjait. Azt hiszem, akkor a választások után megalakult új kormány vezetője kisebb sóhajjal nézett volna körül ekképpen szólva: lám-lám, mégis van egy terület, amely normálisan működik, ezzel nem lesz gondom. Sajnos nem úgy történt, nem talált ebben az országban semmi olyat, amellyel nem kell foglalkoznia, mert folyamatosan jól működik. Azért pedig, hogy nem lehetett ilyent találni, nemcsak az országot tönkretevő korábbi vezetők felelősek, hanem azok is, akik a tüntetéseket és sztrájkokat sokéves késedelemmel szervezik. Papp László Szolnok Frakció-információk Szolnok város lakossága Szolnok Megyei Jogú Város Képviselő-testületének, és ezen belül az MDF képviselőcsoportjának tevékenységéről több irányból szerezhet tudomást. A rendelkezésre álló információk körén túl azonban szükségesnek látjuk, hogy frakciónk munkáját, különös tekintettel a képviselő- testületi ülésekre, időközönként nyilvánosságra hozzuk. A március 10-én lezajlott közgyűlés eseményei közül a következőket emeljük ki: A szolnoki közterületi nevek eredeti formára való visszaállításában mind az előkészítő munkák során, mind a közgyűlési szavazáson meghatározó szerepet játszottunk.- A lakásépítési hitelek ön- kormányzati támogatásaként al- tematívás rendelettervezet került előterjesztésre. Határozott fellépésünk eredményeként - félbeszakadt napirendi tárgyalás után - a magasabb támogatási verzió került megszavazásra.- Megdöbbentő jelenség számunkra, hogy a város általános és középiskoláiról szinte egyöntetűen szerelik’ le az ezeréves magyarságot szimbolizáló koronás címerrel ellátott iskolatáblákat, és azokat esztétikusnak nevezett, a város közpénzén vásárolt réztáblákkal helyettesítik. A táblacserék ellen tiltakozásunkat jelentettük be. MDF Szolnok Város Képviselőcsoportja A beérkezett anyagok tartalmáért szerkesztőségünk nem vállal felelősséget.
