Új Néplap, 1992. március (3. évfolyam, 52-77. szám)
1992-03-17 / 65. szám
1992. MÁRCIUS 17. Hazai körkép 3 Tűzoltó-„kondipálya” Nagytarcsán A Tűzoltóság Országos Parancsnoksága nagytarcsai kiképzőbázisán a BM Tűzvédelmi üktató- és Kutatóintézete tanpályát létesített a hivatásos tűzoltók számára. Mesterséges körülmények között gyakorolhatják füstben, tűzben, fény-és hangeffektusok mellett a tűzoltók az éles helyzetben előfordulható jelenségeket. Képünkön: Lontai György tűzoltó őrnagv tanár a variálható, imitációs felkészítő pálya előtt Falusi hírek Kungyalu Visszás egy dolog Kungyaluról mint faluról írni, hiszen mind közigazgatásilag, mind jogilag Kunszentmártonhoz tartozik. Ugyanakkor mintegy 10 kilométer választja el a várostól, és igenis saját, különálló élete van, annak minden gondjával és örömével. A település 160 családjában 470 lakos él, akik közül a legtöbben állattartásai foglalkoznak. Az itteniek egyetlen jelentősebb munkahelyeként a helyi Kőrösmenti Termelőszövetkezetet lehet megemlíteni, amely immár kft.-ként működik. * A gyalui emberek számára az egyik legnagyobb gondot a Homok és Kungyalu közötti öt kilométeres földút okozza. Pontosabban az, hogy még mindig csak földút, nem pedig burkolt, holott a világtól való elszigeteltség enyhítése érdekében nagy szükség lenne rá (jelenleg ugyanis nem Rómába, hanem csak Kunszentre vezet innen minden út). Réz László, Kunszentmárton polgármestere elmondta, hogy éppen egy hete utasította el a Földművelési Minisztérium a tervezetet. * Ha sikerül tanítót „szerezni” Kungyalunak, ismét megkezdődhet az alsó tagozatos oktatás. Mostanság ugyanis iskolabusz szállítja a kicsiket-nagyo- kat, mintegy ötvenfős sereggel, Kunszentmártonba. A tanítói pályázatra ketten jelentkeztek, így ismét van remény a szülők számára. Ebben az esetben az óvodába települnek át a kisiskolások. * Aki nem járt még ezen a környéken, nem is gondolná, hogy kastélya is van a településnek. Azt beszélik, hogy egykor szép volt, jó volt, mostanra viszont az összedőlés fenyegeti. Valamikor itt működött az iskola, egy viszonylag jól felszerelt tornateremmel, úttörőszobával, rendben tartott kerttel. Réz László polgár- mester is úgy látja, hogy aki érte, vitte az itt található tárgyakat. Igaz, tavaly az önkurn^ái^aát megcsináltatta a tetőt, ám egy ideig a további munkálatokra nincsen pénz. Távlatokban gondolkodva a kastély faluháznak lenne alkalmas, vagy éppen egy vállalkozó mondjuk lovaspanziót alakíthatna ki. * Itt van a vízellátás is ... Vezetékes vizet a termelőszövetkezeten keresztül kapnak a lakosok, ám a tsz kapacitása folytán nem egyszer előfordult, hogy még ebből a rossz minőségű vízből sem jutott a családoknak. Hogy ilyen ne forduljon majd elő, több mint négymillió forintos beruházással tavaly kutat fúratott a kunszenti önkormányzat, ám céltámogatással nem sikerült további pénzhez jutnia. így egyelőre meg kell elégedni azzal, hogy a víz ott van, rövidesen lesz egy kifolyása, majd jövőre a hálózatba is bekötik. * Orvosi rendelés hetente egyszer - szerdán - van helyben, ám más napokon Kunszentmárton látja el a külterület betegeit is. Záhonyban Nemzetközi kiállítás és vásár Május 8. és 12. között rendezik meg a II. Záhonyi Nemzetközi Kiállítást és Vásárt, amelyen üzletkötési lehetőséghez jutnak a kelet-európai régió országai. A helyi önkormányzat és a nyíregyházi Expo- East Kft. által szervezett árubemutatóra eddig nyolc ország jelezte részvételét, s várhatóan másfél száz kiállító érkezik majd a magyar-ukrán határ mentén fekvő szabolcsi városba. A hazai ipart csaknem száz kiállító képviseli. A legtöbb külföldi cég a szomszédos Ukrajnából érkezik, ami jórészt annak köszönhető, hogy a nyíregyházi Expo-East Kft. magyar-ukrán érdekeltségű ungvári vegyes vállalata külön megkereste a számításba jöhető kiállítókat. A Független Államok Közösségéhez tartozó nemzetek közül már Oroszország is jelentkezett az árubemutatóra, de a rendezők számítanak más köztársaságok kiállítóira is. A Cseh és Szlovák Szövetségi Köztársaságot, Lengyelországot, valamint Romániát a jelentkezések szerint számos gyár, vallalat, szövetkezet képviseli; jelezte részvételét több ausztriai és olaszországi cég. (MTI) Szakszervezet a „körbetartozás” ellen A Vasasszakszervezet Szövetségi Tanácsa aggodalommal tapasztalja, hogy a munkáltatók egyre növekvő köre mind nagyobb összeggel tartozik a Társadalombiztosítási Főigazgatóságnak. A testület szerint e folyamat veszélyezteti a munkavállalók alapvető érdekeit, az egészségügyi és biztosítási ellátásokat, illetve azok színvonalát. A Szövetségi Tanács hétfőn MTI-hez eljuttatott ezzel kapcsolatos nyilatkozata leszögezi; a helyzet további romlása kezelhetetlen állapotot idézhet elő a jövő évtől tervezett egészségügyi és nyugdíj-biztosítási önkormányzatok életbelépéséhez. A szak- szervezet véleménye szerint a ' dolgozók által végzett munka ellenérteke fedezetet teremt arra, hogy a munkáltatók törvényes kötelezettségüknek eleget tegyenek. A kialakult helyezetért annak egyik előidézője, a vállalatok pénzügyi, likviditási, „sorban állási” problémája a felelős, éppen ezért sürgetik, hogy végre szülessen komplex megoldás a körbetartozások megszüntetésére. A Szövetségi Tanács a Vasasszakszervezet tagsága érdekében kezdeményezi, hogy az ágazataiban működő adós vállalatok haladéktalanul tegyenek intézkedéseket a tartozások mielőbbi ki- egyenlítésére. Indítványozzanak tárgyalásokat a Társadalombiztosítás illetékes szerveinél az adósságterhek csökkentésének lehetőségeiről, módjairól. (MTI) Keddi jegyzet Gondolatok egy leeső virágcserépről Kínkeservesen akar az idei tavasz kibomlani. A korábbi évek se hideg, se meleg telei már-már azt sugallták, hogy talán végleg el lehet beszélni az igazi nagy zimankókat. Hiszen hány éven át nem volt szükség rendkívüli hómunkásokra, hókotrókra! Aztán ezekből a „valami van, de nem az igazi” telekből úgy észrevétlenül belecsöppentünk a szerelem évszakába. Az idén azért a tél is előállt, sőt nemzeti ünnepünkön hózáporok riogatták az egybegyűlteket. Tegnap reggel még fagyott, s lehet, hogy a mai hajnalon is bebőrö- dzenek a pocsolyák. Érdekes, korábban soha nem tartottam számon az évszakok változását. Tettem is szemrehányást magamnak, hogy miért mulasztottam el az első rügy kipattanásának pillanatát, az első tavaszi fuvallat érkezésének ünnepét, az első fecske megjelenésének szívdobogtató élményét. És jöttek a fogadkozások, hogy no majd jövőre . . . Aztán persze akkor sem. Most viszont figyelünk minden anomáliára. Nehogy valamiből évszázados rekord dőljön, mert az katasztrófa lehet számunkra. Egy 1970-es árvíz, egy Békés megyét bénította hóvihar, fóliasátrakat borogató szél emberi sorsokat tehet tönkre egyik pillanatról a másikra. Figyelünk minden apró rezdülésre, mert valahol a zsigereinkben firkáló szeizmográf sorsunkat rajzolja a végtelenített papírszalagra. Sokféle emberrel hozott mostanság össze a sors. Volt közöttük nyugdíjas, munkanélküli, vállalkozó, részvényes, vezető és beosztott. Egyetlen dologba valamennyien egyek voltak: a létbizonytalanság életérzésében. És ez nem a nincste- lenséget, a fojtogató szegénységet jelenti elsősorban, hiszen olyan ismerősöm is panaszkodott az álmatlanságról, a hirtelen feltúrázó szívritmusról, aki milliókat tudhat magáénak ilyen-olyan vállalkozásban. Kockázatosán élünk, és talán ez az, V______________ ______________ a mit neip vólt^módunk megszokni az eltelt emberöltő alatt. Nyakig vagyunk adósságban: ha kevés a fizetés, azért, hiszen fillérre be kell osztani a családi jövedelmet ahhoz, hogy ne kézbesítsen megalázó felszólításokat a postás. Ha viszont kicsit „megszaladt” a családban, akkor pedig azért: most kell megvenni a videót, az automata mosógépet, mert nem biztos, hogy a következő év is ilyen szerencsésen sikerül. így aztán valamennyien a hitelező cégek kezében vagyunk. Ami mindaddig nem tragédia, amíg nem jönnek a váratlan anomáliák. Valamelyik este ismerősöm rosszul lépett. Nem a járdaszegélyen, a sziklapárkányon, az ereszcsatorna szélén vagy a kötélen. A szobában bicsaklott ki a bokája és törött hirtelen három darabba. Sírt, amikor elvitte a mentő. És nem a fájdalomtól. Végigfutott rajta, hány üzleti tárgyalása esik kútba a közeli napokban, hány boltot happolnak el előle mások, és mennyi lesz ezen a vesztesége. Ha tőkéje van e célra is félretéve, túléli. Nem a bokatörést, a gazdasági veszteséget. Mert sajnos a kamatlábakat nem lehet gipszbe tenni. Én csodálom a magyar népet! És csodálom azt a változást, amelynek részesei vagyunk. Nekivágtunk egy tőkés gazdasági berendezkedésnek - tőke nélkül. A Dallas című televíziós sorozatban a Ewingok a pénzüket forgatják egy üzleti vállalkozásban. Mi saját magunkat, így egy-egy csődnél a tét mi magunk vagyunk: a házunk, az autónk, a gyerek továbbtanulása, egy pár cipő, egy- egy aranytárgy á családi ereklyék közül. Ahhoz képest - mit mondjak ... Korábban soha nem tartottam számon az évszakok változását. És azt sem lestem szorongva, nem akar-e a fejemre esni egy virágcserép. Ma nem engedhetem meg magamnak azt a luxust, hogy ráessen ... Palágyi Béla A félelem kapuja Mikor kinyitotta az ajtót, áporodott nedvesség csapta meg Borsos arcát. Krákogott, egy pillanatra megtorpant, de aztán elszánta magát és beljebb lépett. Kinyújtott karral tapogatódzva megtalálta a villanykapcsolót. A mennyezetről egyetlen villanykörte lógott le egy szál csupasz dróton, fényköréből csótányok, százlábúak és keményhátú fekete bogarak futottak szét, eltűntek a fal réseiben. Több jel is mutatta, hogy ezt az erőfejlesztő szobát az egykori széntároló kamrából alakították ki - valószínűleg azt követően, hogy az épületben áttértek az olajtüzelésre. A falon egy olajfestékkel is eltüntethetetlen sötétebb sáv jelezte, hogy annak idején milyen magasságig halmozták fel a fűtőanyagot. Az átépítést végző mesteremberek hanyag munkát hagytak maguk után. Nem hozták helyre a betonpadló megbomlott szigetelését, továbbra is felszivárgott a talajvíz, de a szén roppant tömege nem szívta fel többé. A lefolyóhornyok is megsüllyedtek, nem tudták átvezetni a vizet a csatornába, most a kint kellemes őszi időben is vékony nedvességréteg fénylett a betont takaró műanyag padlón. Borsos összerázkódott a párás hidegben, de erőt vett magán, lehúzta tréningruhája felsőrészét, és tornázni kezdett. Megszokott módján lassan és kitartóan melegített be: a nyaktól a láb felé haladt, így nem felejthette ki egyik izomcsoportot sem. Mikor enyhén megizzadt, az erőfejlesztő gépek elé ült. Kipróbálta, hogy működnek, időbe tellett, amíg rájött, hogy egy sarkosan meghajlított lemezzel lehet szabályozni a terhelés mértékét. Mindenütt a maximum közelében dugta be az acélsúlyok és hengerek közé. Mielőtt az egyik szerről áttért volna a másikra, néhány lazító mozdulatot végzett, kirázta és enyhén meggyúrta karját és combját, sajnálta, hogy a falról hiányzik egy tükör, melyben megfigyelhetné a mozgását. Fél óra után, mikor a kör végére ért, újra kezdte, minden szeren növelte a terhelés mértékét. Izmaiban lassan felgyűlt a fáradtság, arca eltorzult az erőlködéstől, valahányszor elindított egy emelést, mély torokhangon felnyögött, de egy pillanatra sem vett le a ritmusból, teljesíteni akarta azt az adagot, melyet előírt magának. A második kör közepén úgy érezte, hogy nem bírja tovább, hogy túljusson a holtponton, behunyta a szemét és felidézte maga elé ellenségei arcát. Látta a falusi fiúk hordáját, amint rátámadnak: leteperik, kigombolják a nadrágját, sárral kenik be és leköpködik a nemi szervét. A „szólókat" az állami gondozott otthonban, ahol három-négy évvel idősebb fiúkkal kellett kiállnia, a földre kerülve megrugdosták, megerőszakolták és besorolták a „köcsögök" közé. Úgy érezte, újra védtelenné válik, ha nem tesz meg mindent ereje fejlesztésére. Ez a sugallat új erőket szabadított fel benne, tudta, hogy a testépítők „második szél"-nek hívják ezt a menet közben feltámadó lendületet, valóságos önkívületbe esve hajtotta magát tovább. A második kör végén felállt a gépek mellől, és kézi súlyzókat markolva, gimnasztikázni kezdett, csak akkor hagyta abba a munkát, mikor a szíve szabálytalanul kezdett verni, a gyomra is felkeveredett és hányinger fogta el. 5
