Új Néplap, 1992. március (3. évfolyam, 52-77. szám)
1992-03-17 / 65. szám
4 1992. MÁRCIUS 17. Húszon innen—tízen túl / Életem az utazás Erre akkor döbbentem rá, amikor késve zuhantam a távolsági busz megállójában összegyűlt tömegbe. Rosszalló pillantások honorálták produkciómat. Ügyet sem vetve rá, felnyomakodtam a járműre, miközben próbáltam megőrizni az egyensúlyomat. Elkedvetlenített volna, ha ledöntenek a lábamról. Rövidesen már egy tűt sem tudtam volna leejteni. Az ajtó is csak azután csukódott be, hogy előzőleg hosszú percekig zúgott a figyelmeztető csengőszó. Semmi különös nem volt a mai reggelben. Ugyanúgy belekönyököltek a hasamba, a kapaszkodó karok erdeje teljesen eltakarta előlem a kilátást, ráadásul egy táska is a fejemre esett, majd a szíjánál fogva a nyakamba pottyant. Ahogy megkíséreltem kibújni belőle, a vállamon csüngő hátizsákkal oldalba vágtam egy idős házaspárt. Pironkodva kértem elnézést. Szóval, semmi sem utalt rá, hogy valami rendkívüli dolog készülne, amikor odakintről benyo- makodott hozzánk a hangos durranás! Arra kellett gondolnom: drámai esemény tanúja lettem, hiszen a busz diszkréten oldalra billent, és egyre lassulva, akár egy vágtázó, aszfaltszaggató csigával is versenyre kelhettünk volna. Nyilván defektünk van. Miután megálltunk, kinyíltak az ajtók, s az első utasok lelépkedtek az árokpartra, már elszállt minden kétségem. Földet érés után feltérképeztem a terepet. Persze nem a leeresztett strandlabdára emlékeztető kerékre voltam kíváncsi. Néztem jobbra, nézem balra, mindenütt hatalmas szántóföldet láttam. Pech, konstatáltam, majd fürgén eliramodtam a város felé. Kellemes utazásnak ígérkezett, mert nyolc kilométert kellett volna megtennem becsen- getésig, vagyis kevesebb mint tíz perc alatt. Az egészségügyi séta közben óhatatlanul gondolattársításba kezdtem. Többek közt megállapítottam, hogy milyen nagyszerű dolog a tömegközlekedés. Főleg azért, mert a bérletem árában benne sem volt a szükséges testmozgás biztosítása, noha jóllehet kiröhögném, aki ilyesmit akarna rámerőltetni. Nem is e véletlen baleset miatt. Sokkal inkább azért, hogy a húsz perccel később induló busz, fittyet hányva az út mentén bandukoló óriási tömegre, lassítás nélkül húzott el mellettünk. Telve volt, bár korántsem teljesen. Minden mindegy alapon bandukoltam tovább. A hidegben már lefagytak a kezeim, arcom egyetlen jégdarabbá vált, és a lerobbant busz végképp eltűnt a szemem elől. Fogalmam sincs, mennyi idő telhetett el, amikor szemből egyszer csak felbukkant a megsegítésünkre küldött sárga-csuklós. Kis idő múlva mellénk gördült, s szinte automatikusan léptem fel rá. Türelmem már végtelen volt. Már nem idegesített a késés, a váratlan gimnasztikái gyakorlat sem. Az sem, hogy az első óráról már egészen biztosan lekéstem. M. G. A. Krzysztof Scieranski és a Bop-Art Szolnokon Magyarországi bemutatkozását 1988-ban kitörő sajtóvisszhang, a szakma elismerő főhajtása és a könnyes szemű, táncoló közönség túláradó szeretete kísérte. Nemkülönben elismerően írnak az újságok a kiemelkedő külföldi sikereket elért Bop-Art Orchestra-ról is. •5CfJ' Ap' „Krzysztof Jött, játszott, győzött-... a közönség egy életre megjegyezte az ő, illetve triója nevét, hisz ilyen elmélyült, ennyire igényes muzsika fehér holló a mi tájainkon...” B. A. 3$S 3$S ,,A Bop-Art Orchestra az idén nyáron előbb Montrealban vett részt egy grandiózus fesztiválon, majd Hágában Európa legnagyobb ilyen jellegű rendezvényére is meghívták. A tavalyi montreaux-i fesztivál reprezentatív, mindössze négy zenekart felvonultató CD-lemezére is fölkerült egy felvétel.” H. G. „Krzysztof... ma szvingből, fűnkből, blusból, reggae-ből, be- bopóból táplálkozó muzsikát csinálsz. De milyen lesz a zenéd tíz év múlva? ... - Biztos, hogy nem bújok bele semmilyen skatulyába, tehát azok az elemek, határok, amiket említettél, érzékelhetőek lesznek akkor is.- Milyen gondokkal kell megküzdenetek...?- Rohangálás, kapkodás, bürokrácia. Tisztelet az olyan kivételeknek, mint Malecz Attila (Bop-Art)...” H. P. $ $ $ „Krzysztof Scieranski... fantasztikus virtuóz.- Zenétek tele van szerelemmel, belső tűzzel, szenvedéllyel. Romantikus alkat vagy?- Igen, néha úgy érzem, hogy egy évszázaddal „elkésve” születtem. ” G. N. L. Ma este hétkor a Városi Művelődési Központban találkozhattok az-előadókkal. Sietve felvette a tréningöltöny felsőrészét, az izzadtság átütötte a vastag pamutanyagot, mélyen és élvezettel szívta be a saját testszagát. Ellenőrzésül lemérte bicepszének átmérőjét, már csak néhány milliméter hiányzott a negyven centihez, a következő edzésszakaszra ötvenes kart tűzött ki maga elé. Kint az alagsori folyosón fázni kezdett, lépteit megnyújtva visszatért a szobájába, lakótársaival most sem találkozott. Ledobta magáról a nedves ruhát, zsebéből koppanva kiesett a kondicionálóterem kulcsa. A szekrényfiókjába tette, úgy döntött, egyelőre nem adja vissza, másnap reggel újra gyakorolni akart, és nem szerette volna, ha mások megelőzik. Átment a közös mosdóba. A zuhany alá állt, hogy átmelegedjen, hosszan engedte magára a vízsugarakat, teli marokkal locsolta végig a testét. A lezúduló víz kifröccsent a zuhanytálcából, és sűrű gőz töltötte be a helyiséget. Nem tudta, mennyi ideje fürödhetett már, mikor valaki hirtelen kivágta a folyosóra nyíló ajtót:- Ki szórakozik itt? Úszik az egész kupleráj! Borsos felnézett, de csak a hangot hallotta, a párafelhőben nem tudta kivenni, hogy egy nevelő vagy egy diáktársa szólt hozzá, megvárta, amíg közelebb ér. Egy vele nagyjából egyidős, de egy fejjel magasabb, vörös hajú fiú lépett oda, egy törölközőt viselt a derekára csavarva. A jövevény a környezetben otthonos ember fölényességével benyúlt Borsos fülkéjébe, és el akarta zárni a meleg víz csapját:- Elég volt, már vízköves a hátad! Borsos visszaemlékezett korábbi összecsapásaira és feltolult benne az igazgatóhelyettes figyelmeztetése, hogy ez az utolsó lehetősége. Tudta, baj lehet belőle, ha már az első napját verekedéssel kezdi. Megpróbált kitérni a provokáció elől, nem nyúlt a jövevény kezéhez, hátradőlt, a testével takarta el a csapot előle. A vöröshajú ezt a gyávaság jelének tekintette, és a hüvelykujjával felnyomta Borsos orrát:- Mi van, roma, nem hallasz?!- Ezt hagyd abba!- Miért hagyjam?- Mert nagyon rosszul jársz majd.- Ugyan már, ne játszd meg itt a Csekonitsot! Tekerj a farkadra egy lapulevelet, és dugd az anyádba! Borsos agyát elborította a vér, és előrelendült. Ellenfele túl közel állt ahhoz, hogy ki tudja nyújtani a karját, ezért előbb a váltóval ellökte magától, és csak akkor ütötte meg, mikor hátratántorodott. Teljes testsúlyát beleadva az egyenesbe, gyomorszájon vágta, és mikor a vöröshajú a kíntól összegörnyedt, felhúzott térdével belenyomott a fejébe. A fiú orra megreccsent, nekizuhant a fülke drótüvegből készült elválasztó falának. Mikor félig térdelve ott feküdt előtte, Borsos a régi verekedések reflexével levizelte leütött ellenfele hátát:- Kell még valami? Ha még egyszer belém kötsz, szétcsapom a pofádat! 6 Egy rocklegenda feltámadása A 60-as évek beat- és hippikorszakának népszerű együttese, a Metro - több mint húsz évi hallgatás után - újra megszólal. A március 21-i koncert kétségtelenül az idei év egyik legkiemelkedőbb könnyűzenei eseményének ígérkezik. Az együttes tagjai - Brunner Győző, Frenreisz Károly, Schöck Ottó, Sztevanovity Zorán és Dusán - elmondták, hogy ezzel a koncerttel nemcsak egy nosztalgiabulit akarnak rendezni, ami a régi Metro-klub hangulatát van hivatva visszaidézni, hanem egy igazi, mai hangzású rock koncertet szeretnének prezentálni. Az Ülök egy rózsaszínű kádban, a Citromízű banán, a Mária volt, az Édes évek, a Pár csepp méz, a Dohányfüstös terem - sokak számára egyet jelent a 60-as évek, a Nagy Generáció keserű-izgalmas világával, másoknak a magyar rockzene örökzöldszámba menő dalaival. A koncertet követően jelenik majd meg egy Metró-album, amelyben öt nagylemez lesz. A két ismert korongon kívül a harmadik a legsikeresebb Metró- kislemezekből nyújt válogatást, a negyedik és ötödik nagylemez pedig a mostani koncert felvételét tartalmazza. Tamás programozónak készül Az abonyi Gyulai Gaál Miklós Általános Iskola 8.b osztályos tanulója Eberhardt Tamás. Sokoldalú diák, számtalan tantárgy iránt fogékony, több területen kiváló eredményeket ért el az elmúlt évektől napjainkig.- Mióta foglalkozol számítástechnikával?- Harmadik osztályos koromban Balogh Júlia tanító néni osztályába jártam. Julika néni az osztályából számítógépes szakkört szervezett. Öt éve huszonötén jártunk a csoportba, most már az iskolában számítástechnikával száz fő foglalkozik. Számítógépes táborba is eljutottam.- Mi izgat téged leginkább a szám ítástechn i kában ?- A számítástechnika számomra hobbi. Ez az a tevékenység, amit a legjobban szeretek. A programkészítés annál izgalmasabb, minél bonyolultabb, minél újabb. Jelenleg órarendkészítő programon dolgozom, ez elég időigényes, augusztusra leszek vele készen.- Milyen eredményeket értél el e téren?- Területi versenyben 6. osztályos koromban hatodik, hetedikben harmadik és most nyolcadikban első lettem. A napokban megrendezett megyei számítógépes versenyen nyolcadik lettem tizennégy versenyző közül. Tehát a középmezőnyben végeztem.- Úgy tudom, „más vizeken is eredményesen evezel’ ’.- Tavaly az iskolai fizika- versenyt megnyertem, idén csak második lettem. Igaz, a különböző versenyek keresztezték is egymást, s mindegyiken nem is tudtam indulni. Március 21-én lesz Cegléden a fizika területi verseny, most erre készülök. Igaz, a számítás- technikát jobban szeretem. A „Darázsfészek” című iskolai újság főszerkesztőjének- Nem. Annak ellenére, hogy szüleim is jó tanulók voltak. Eredeti szakmájukat tekintve cipőfelsőrész-készítők. Két és fél éves korom óta édesanyám egyedül nevel nagyszülői segítséggel.- Az apjával teljesen megszűnt a kapcsolat, sajnos, így nemcsak gondjainkban, de örömeinkben sem osztozik velünk... - veszi át a beszélgetés fonalát az édesanya.- Ón hogyan fogadja fia eredményeit?- Ő az egyetlen boldogságom, örömöm nekem. Csak neki élek ebben a keserves anyagi helyzetben s egyébként sem könnyű életemben. Jelenleg munkanélküli vagyok, ezért állattartással pótolom jövedelmünket. Másodfokú rokkant édesapámmal és nyugdíjas édesanyámmal élünk, az ő segítségük nélkül nem tudom, mi lenne velünk. Sok a kiadás, fiam első számítógépét is édesanyám testvére vette. Tamást segítik cipőkkel, ruhákkal is. Nagy az összefogás a családban. A mostani alkalmi vétel ű számítógép is édesanyámék ajándéka Tamás leendő ballagására. Csak így boldogulunk. Tamás szorgalmas, segítőkész fiú, a kerti és egyéb munkákban is számíthatunk rá. Csak keveset van itthon, a szakkörök nagyon lekötik.- Sok időmet elveszi a számítógépes szakkör, a matekszakkör, melyet Szikszai Györgyné vezet, a fizikaelőkészítő Nagy Andrásné igazgató- helyettes irányításával, s a rajzszakkör, amit Heiling György művész tanár tart.- Mit rajzolsz legszívesebben?- A tanulmányrajzok és a szerkesztéses műszaki rajzok állnak hozzám legközelebb. Bálint Zsuzsa is megválasztotta a szerkesztő- bizottság Tamást.- Milyen gondokkal küszködtök?- Akadozott a megjelenés nyomdai okok miatt, de a napokban már olvashatják diáktársaim a legfrissebb számot. „Számomra ez hobbi” Elsősorban szórakoztató, diákokat érdeklő írásokat választunk ki. Diáktársaink verseit is leközöljük a lapban. A rotael- járással készülő diákújságnak pedagógus segítői is vannak, akik ötleteikkel, olvasószerkesztői tevékenységükkel emelik a lap színvonalát.- Van még olyan terület, amiről még nem beszéltünk?- Három éve a 25. Nemzetközi Iskola Kupa közlekedési elméleti versenyén többek között első helyezést értem el. Tavaly az ötpróbát is eredményesen végigküzdöttem. A fentiek mellett még mélyen érdekel a matematika is.- Mit választanál legszívesebben élethivatásodul?- Programozó szeretnék lenni vagy matematika-fizika szakos tanár. Szolnokra jelentkeztem, a Vásárhelyi Pál Közgazdasági és Postaforgalmi Szak- középiskolába. Tanulmányi eredményem közel jeles.- A családban a szaktárgyakban tudnak-e segíteni a szülök? Versenyt versenyre nyer
