Új Néplap, 1992. március (3. évfolyam, 52-77. szám)
1992-03-12 / 61. szám
1992. MÁRCIUS 12. Kunsági Extra—Kunhegyes 9 Szűkös költségvetés A város idei pénzügyi helyzetére sok minden mondható, csak éppen az nem, hogy dúskálnak a forintokban. Korlátozottak, igen-igen szűkösek a lehetőségek. Ennek több oka is van: közülük az egyik az, hogy a helyüket, jövőjüket kereső egykori nagy cégek, üzemek még a szennyvíz-hozzájárulást sem tudják fizetni. Ez is nagy terhet ró a településre. Egyébként a képviselő-testület már megvitatta, elfogadta az idei költségvetést. Ebben az évben 239,3 millióból gazdálkodhatnak, az összegnek a túlnyomó többsége, mintegy 198 millió a működési kiadásokra, az intézmények (iskolák, óvodák, egészségügy stb.) fenntartására szükséges. Fejlesztésre 32 millió fordítható: folytatják az új, szenny- vízfőgyűjtő-csatoma építését. Azután felújítják az orvosi rendelő tetejét, amelyik hovatovább úgy ereszti át a vizet, akár a szita. A középiskolai kollégium bővítéséről, átalakításáról sem feledkeznek meg, a Dózsa iskola diákotthonában pedig elkezdődik egy olyan rekonstrukció, amelyik átnyúlik a következő esztendőre is. Tartalmazza még a lista bizonyos egészségügyi műszerek beszerzését, ámbár összességében úgy sincs semmi túlzás a címben, elvégre ha csak valami csoda közbe nem jön. 1992-ben ennyire futja. Naponta kétszázan is Országos szónoklatverseny Helyi érdekegyeztető fórum Kunhegyesen is meglakult a helyi érdekegyeztető fórum, amelynek az a feladata, hogy védje a leendő tulajdonosok érdekeit, egyúttal vizsgálja, hogy a földalapok elkülönítésével, kijelölésével kapcsolatban megva- lósultak-e az előírt garanciák, feltételek. A fórum munkájában a városi önkormányzat képviseletében Szelekovszky István polgármester vesz részt. A kárpótlást igénylők közül Csete István, Fekete Imre, id. Koczó Endre, K. Kovács János, Lukács Bálint, Major Pál, Sajtos József, K. Tóth András, Vágóit Ferenc és Welchner András helyi lakosok, a Kunság Népe Téeszből Kónya László, a részarány-földtulajdonosok képviseletében Gál Lajos- né, a nem itt élők közül pedig Paksy György budapesti lakos a fórum tagja. Ezúton is kérik az érdeklődőket, hogy bármilyen, kárpótlással, földdel kapcsolatos problémáikkal bizalommal forduljanak hozzájuk. Sajátos, de mély emberi bölcsességet tartalmazó észrevétel a Kunság Népe Téesz portásától: ,,Mi újság? Ne is kérdezze! Mi már elértük a Kánaánt: nem kell dolgozni, minden dől ránk - oszt' agyonüt.” Mutatós, korszerű épület az OTP kunhegyesi fiókja, amelyet úgy alakítottak ki, hogy az üzletek alulra, a lakások az emeletre kerültek. A betérők száma - akik nemcsak helyből, de Kenderesről és Bánhalmáról is sokan keresik fel a létesítményt - különösen a keddi meg a pénteki piacnapokon tekintélyes, meghaladja a kétszázat is. Akad, aki pénzhez szeretne hozzájutni, és mivel még nem kapott, ezután futkos. azaz ez a baja, míg mások már felvették a súlyos összegeket, és az a gondjuk. Gondolok itt az újrakezdési kölcsönre, hiszen az effélét igénylőknek a harmada minden előzetes elképzelés ellenére sem fogta meg a jóisten lábát. Hasonlóan pórul jártak a szerencsétlen biogilisztások is. Az a tapasztalat, hogy a megemelt lakáskamatokat még úgy, ahogy fizetik, hiszen közel négyezer építési hitel van kinn ebben a térségben. Vadonatúj otthonok, házak felhúzására egyre kevésbé futja, ezért népszerűek az úgynevezett toldaléképítések is. Itt arról van szó például, hogy a lakásokhoz egy szobát ragasztanak. Legújabban, vagy talán már nem is legújabban, megjelent egy másik ok: az itteniek a gáz bekötésére kémek, vesznek fel kisebb-nagyobb kölcsönöket. Bár a kamat igencsak borsos, elmondták néhányan: így is megéri, mert a segítség révén nyugdíjba vagy legalább kamrába kerül a régi, megszokott, füstös, kormos kályha. Ami csak leírva az, hiszen errefelé más a becsületes neve: sparhelt. A nemzeti ünnep idei, kunhegyesi rendezvénysorozata már március 14-én elkezdődik, amikor a református nagytemplomban a Nemzeti Filharmónia ad hangversenyt. Fellép Szabó Gyula színművész, Ella István orgonaművész és Geiger György trombitaművész. Másnap délelőtt a városháza mellett lévő 1848-as emlékműnél reggel nyolckor kezdődik egy rövid megemlékezés, majd ezt követően megnyitják a Kossuth Alapítvány ifjúsági vetélkedőjét, az országos prózamondó, azaz szónoklatversenyt az általános iskolák felső tagozatainak. A színhely: a városi művelődési központ. Ezt az eseményt immár évek óta megrendezi a Kossuth Alapítvány, a Kossuth Szövetség, a Megyei Művelődési és Ifjúsági Szolgálat, a helyi önkormányzat, a helyi művelődési központ, valamint a Kossuth Úti Általános Iskola. Az előzetes jelzések szerint érkeznek versenyzők Orosházáról, Mádról, Balatonkeneséről, Budapestről és Miskolcról is. A rendezvény fővédnöke: Szelekovszky István polgármester. Szintén a nap programjához tartozik, hogy délután fél kettőkor a katolikus temetőben megkoszorúzzák az itt eltemetett 1848-as honvédek sírját, majd fél háromkor lesz a szónoklatverseny eredményhirdetése. Ugyanezen a napon a művelődési ház pódiumtermében megnyílik Oláh Lajos tárlata a szabadságharc tárgyi emlékeiből, az előcsarnokban pedig a Kossuth iskola hagyományőrző kiállítása. Csak huszonkét „Beszökött” a kábeltévé A kunhegyesi Művelődési Központ - vagy ahogyan az emberek nevezik, művelődési ház - lapos tetején behemót antenna adja tudtul a világnak; ide is „beszökött” a kábeltévé. Tény, lakossági, társadalmi kezdeményezésre, bár ezután szerencsére az önkormányzat vette a lapot, és 300 ezer forinttal segítette, segíti a tévéállomás meg az antenna létesítését, kialakítását. (Mellesleg ez az összeg a képviselők tiszteletdíjából „jön össze”.) Eddig nem kevesebben, mint százan kötöttek szerződést a Lénia Kft.-vei, amely a kivitelező s az üzemeltető is. A bekötések lakásonként 14 ezer körül alakulnak, és eddig 63 otthonban nézhetik a kunok a SAT 1, a Music TV, az RTL stb. nem mindig harmatos leánykáknak, iskolásfiúknak való hétközi, hétvégi, késő éjszakai kínálatát. Egyébként a választékot szeretnék 20 csatornára bővíteni, és remélik, a bekötések száma év végére nemcsak megduplázódik, hanem megháromszorozódik. A kultúra helyi házánál maradva ideillik, hogy az éves költségvetésük 3,8 millió. Ez sok mindenre elég, még többre viszont nem. Ezért úgy segítenek magukon, ahogyan tudnak. Népszerűek az előtérben meg a színházteremben tartott kirakodóvásárok: Katalin-, Erzsébet- napra éppúgy szerveznek ilyet, mint Mikulásra vagy karácsonyra. Ottjártunkkor is éppen effélét tartottak, amelyet felvételünk is bizonyít. Tanyai kollégium a város szívében százalék asztalosnak, villanyszerelőnek, gép- és szerkezetlakatosnak, esztergályosnak, hegesztőnek, autószerelőnek, valamint növényvédő gépésznek. Ami a mostani kilátásokat illeti, azok nem éppen rózsásak, hiszen a tavaly végzetteknek is csak a 22 százaléka tudott elhelyezkedni a szakmájában. Mivel a privatizáció üteme nem fénysebességű, a cégek, vállalatok helyett az iskola magára vállalta a gyakorlati képzést. így azután az idén jó, ha a zavartalan működést biztosítják. Jövőre minden bizonnyal a szakmaválaszték is szűkül, hiszen az elektroműszerészek és a szerkezetlakatosok további képzésével nem foglalkoznak. Áz elhelyezkedési lehetőségek ellenére az iskola népszerű, nagy az érdeklődés, és sok nyolcadikos szeretne bekerülni. Akik a Hofieren ülnek, már nincs ilyen gondjuk, hiszen bejutottak. Sőt hisznek abban, hogy mire végeznek, talán munkájuk is lesz, főleg ha szerencsésebb csillagzat ragyog az ipar meg a mezőgazdaság egén. írta: D. Szabó Miklós Fotók: Mészáros János Elfelejtett pénzt keresni Dr. Thürmer Istvánról köztudomású, hogy őszinte ember. Hosszú, hosszú ideig úgy dolgozott a tanácsnál, hogy neki volt egyedül mezőgazdasági diplomája, sőt doktorátusa. Ebben a gyorsan változó világunkban az is előfordult, hogy olyan ember adott parancsot neki, aki nem tudta pontosan leírni a nevét, lakhelyét, beosztását, jobban mondva leírta, de rosszul. Mindezt bölcs belenyugvással vette tudomásul. Meg azt is, miközben ő tanult, addig mások megszedték magukat, hiszen 6 sok mindent csinált, csak éppen nem sokat keresett. Kun szokás - jegyzi meg némi akasztófahumorral -, hogy az asszony nyolc osztállyal többet keres, tud az életről, mint az ember diplomával. Azért még volt egy fontos időtöltése: festeni mindig nagyon szeretett, és most is messze földön nevezetes naiv festőként tartják számon. Egykoron gróf Nemes János birtokán vett először ecsetet a kezébe, és ez a hobbi végigkísérte, kíséri életét. Most már, 73 esztendősen jobban ráér, több időt tölt el a vásznak előtt, hiszen négy gyerekük felnőtt, saját életét éli. Noha tulajdonképpen nem 60, hanem 65 évesen ment nyugdíjba, a havi járandósága diplomával, doktorátussal együtt 9955 forint. De hát mint az előbb említettem, erre már korábban rájött, hogy az ember élete végtelen egyszerű. Vagy tanul, vagy pénzt keres, mivel a kettő nem biztos, hogy egybevág. Sőt... A főtér mellett, közel a könyvtárhoz olyan, hosszúkás épület nézi ablakszemeivel a főutca forgalmát, amelyik egykoron a járási tanács irodáinak adott otthont. 1965-től változott a szerepe, és bizonyos elkerülhetetlen átalakítások révén tanyai kollégium lett belőle. Ma a hivatalos neve nem más, mint a Dózsa úti iskola diákotthona, és ötvenhét fiúnak, lánynak nyújt hétközi szállást, ellátást, felügyeletet. Annyiban sajátságos a szerepe, hogy ugyanitt lakik a Dózsa iskola mindahány, vidéki focipalántája: Veresegyháztól Jászjákóhalmáig, Debrecentől Csongrádig. Kívülük akad még itt olyan huszonkilenc, tanyán és más, távolabbi településen élő fiú és lány, akik szintén csak hét végén utazhatnak haza az otthonukba. Szóval e rövid históriai felsorolásból is kitűnik, hogy az épület - ámbár derekasan dacol a négy évszakkal - már nem mai legény, ezért megérett egy alapos felújításra. Ha minden igaz, ez az idén és jövőre valósul meg. Először a helyiségekbe bekötik a gázt. Ezután pedig következik a „hely- repofozás”, illetve az ebédlőnek és a környékének a bővítése, ahol felvételünk is készült. A Mezőgazdasági és Ipari Szakmunkásképzőben jelenleg a világ szinte mind a négy tája felől ötszázhúsz diák tanul. Hogy minek? Például: kőművesnek, szobafetőnek, bútor- és épület-