Új Néplap, 1992. március (3. évfolyam, 52-77. szám)
1992-03-12 / 61. szám
1992. MÁRCIUS 12. Hazai tükör 3 lusi hírek "■ IS Jánoshida Kitartás, már nem kell sokáig sarat dagasztani, vagy a porfel- ők lovagjai közé tartozni né- ány utca lakóinak, ugyanis eben az esztendőben körülbelül 000 négyzetméter szilárd bur- olatú úttal gazdagodik a telepü- ;s. Ez a 3,6 millió forintos beru- ázás a Damjanich, a Zrínyi, a Serek, a Vörösmarty utcákat rinti teljes egészében, valamint Széchenyi és Bocskai utak vé- ét, ezenkívül a Kossuth körűt elét szélesíteni szándékoznak, minek a befejezése a jövő éven lesz esedékes. $ Az idei 60 milliós költségve- zsből - amely a tavalyihoz ké- est úgy tízmillióval több - 6-7 nlliós ráfordítással egy száz öbméteres víztározót és egy új ulladéklera/có telep kialakítóit vette tervbe az önkormányát.-d> j+v -jí> íp íp Még mindig az önkormányainál maradva, bizonyára örömteli hír a szülők számára, hogy a polgármesteri hivatal szeptemberben átvállalja minden iskolás gyerek tankönyvellátását, ezenkívül 1500 forintot „dob” a családfők zsebébe. Ezzel még nem merült ki kínálatuk ötlettára, hiszen ugyancsak az általános iskolások és az óvodások számára június 30-ig fedezik az étkeztetés ötven százalékát, sőt a három- és többgyermekes családok pénztárcáját fejenként és naponként alig néhány forint erejéig veszi igénybe. Igaz, jobb a meglepetés, mégis bocsássák meg nekünk, hogy már most eláruljuk: a 70 éven felüliek karácsony tájékán ajándékcsomagban részesülnek majd. A leszerelő katonák duplán örvendezhetnek, hisz’ a civil ruha mellé „koponyánként” 4000 forint dukál, azok számára pedig, akik munka- nélküliként bújnak angyalbőrbe, ennek az összegnek a fele jár. Az első lakáshoz jutó fiatalok összesen 1,1 millióval gazdálkodhatnak, ez tíz jelentkező esetén magától értetődően 100 ezer forint - amelyből 50 ezer vissza-, 50 ezer pedig vissza nem térítendő. ^ SíJjS A legnagyobb fejtörést jelenleg Jánoshidán a munkanélküliség jelenti, amely százalékban kifejezve a lakosság 12-13 százalékát érinti. Emellett romlik a lakosság anyagi helyzete, s a cipőfelsőrész-készítő, munkahelyteremtő beruházást, amelyet 1991 októberében hoztak létre, ugyebár nem lehet csak úgy minden évben megismételni. $s $ $ 40-45 vállalkozó bontogatja szárnyait a községben, akik között fuvarozótól kezdve száraztészta-készítőig majdnem minden szakma képviselteti magát. De csak majdnem, hiszen az autószerelők és a férfiszabók palettája még üresen áll. Jánoshida is benevezett a Challange Day, azaz a Kihívás Napja május 27-i küzdelmébe. Kiállítás a Tiszapartiban Kaposváriné Mihályi Mária festő munkáiból nyílt kiállítás tegnap délelőtt Szolnokon, a Tiszaparti Gimnázium és Egészségügyi Szakközépiskola aulájában. Az érdeklődők március 27-ig nézhetik meg a kiállított festményeket, vasárnap kivételével. Fotó: Mészáros Nemrégiben, amikor Szolnokon rendeztek egy privatizációs konferenciát, megkérdeztük az AVÜ igazgatóhelyettesét, miért nem hangolja össze a kormány a privatizációt a struktúrapolitikával. Csak egy ingerült választ kaptunk. Negyven évig volt struktúrapolitika, ennek viszont láthatók az „eredményei” - mondotta. Ebből tehát az következik, hogy ma nincs erre szükség. Hasonló válaszokat lehet kapni a különböző minisztériumok képviselőitől, akárhogyan is fogalmazódik meg a kérdés. A legnagyobb logikai bukfenc már a kiindulásnál található. Ami eddig létezett ugyanis nem attól rossz, hogy létezett, sokkal inkább azért, mert rosszul alkalmazták. További probléma abban fogalmazható meg, hogy struktúra-, regionális, ipar- stb. politika a fejlett tőkés országokban is létezik, csakúgy, mint az Európai Közösségben. Az inger rült elutasítással szemben ezzel együtt is az a legfontosabb érv, hogy a privatizációval párhuzamosan gyakorlatilag szanálni kell a magyar gazdaságot. Hogy hogyan? Erre ezen cikk keretein belül nem lehet válaszolni. Viszont be tudjuk mutatni a volt NDK példáján keresztül, hogy ott hogyan csinálják. Segítségünkre Horst Simont hívtuk, aki a Friedrich Ebert Alapítvány kecskeméti konferenciáján meghívott előadóként fejtette ki gondolatait. Hort Simon először arra hívta fel a figyelmet, hogy a volt nyugatnémet kormány igen optimistán ítélte meg az NDK-beli átalakulás lehetőségeit^ de később a helyzet változásával nem csinált presztízskérdést abból, hogy meg kellett változtatni a korábbi véleményüket. A helyzet valóban kritikusnak volt mondható. A bruttó termelés a keleti területeken harmadával, az ipari termelés 65 százalékkal esett vissza. A munkanélküliség rövid idő alatt elérte a 12 százalékot, ám valójában 30 százalékot tett ki, egyes körzetekben pedig az ötvenet is meghaladta. Ez minden térséget, ágazatot érintett. Mindez mély válságot jelentett és jelent ma is. Persze rögtön hozzá kell tenni, a volt NDK-nak ott a volt NSZK. 1991-ben például 151 milliárd márka áramlott keletre. A törésszerű változásra azonban ez sem lehetett azonnali gyógyír. Le kell bontani a monopóliumokat, át kell állítani a termékszerkezetet, emelni kell a minőséget, a technológiai szintet nagyságreddel kell megváltoztatni, piacot kell biztosítani az itteni termékeknek, privatizálni kell. Mindehhez idő kell. A régiók keleten ráadásul monostrukturálisak voltak, ami a válság esetén (lásd nálunk az ózdi térséget) térségi veszélyt jelent. A németek ezért is tették a hangsúlyt a lényegi pontok megmentésére, a? új vállalati telephelyek létesítése mellett. Az esély érdekében a regionális ipari körzetek szanálását tűzték ki célul, nem annak tönkretételét. Igaz, nem mindenáron, hiszen makroökonómiai szempontból értelme kell hogy legyen a dolognak, s most aszociális költségekről nem is beszélünk. Ott úgy ítélték meg, a szanálás jobb, mint az új, minthogy a képzett munkaerő így nem hagyja el a térséget, nem vész el a felhalmozódott ismeret, fejlesztés, s a leomló ipart nem követik a többi ágazatok, beleértve a kereskedelmet, a szolgáltatást. Ebben a vonatkozásban persze a telepítést is hangsúlyozni kell, mert szolgáltatás például csak ott van, ahol szükség van rá, ahol jövedelem keletkezik. A kormány ezért is dotálja az ide települőket. Igaz ahhoz, hogy a nyugati területek szintjét elérjék, tízszeres mértékű dotációra lenne szükség. Emiatt ott is gond, hogy az új beruházók inkább a kereskedelembe, forgalmazásba, s kevésbé a termelésbe fektetnek be. Ebbe nem is óhajtanak beleszólni, ugyanakkor Hort Simon is felhívta a figyelmet, hogy vonzóvá e területek éppen az által válnak, ha van megfelelő képzettségű munkaerő, működőképes infrastruktúra, biztos jogi háttér a beruházáshoz, működőképes regionális közigazgatás. Ha csak ez utóbbiakból indulunk ki, akkor is elmondhatjuk: az állam nálunk nem igazán áll a feladata magaslatán. A német tapasztalatok arra is felhívják a figyelmet, hogy a meglévő pénzeket decentralizáltan célszerű felhasználni. A keleti területeken úgynevezett újjáépítési bizottságokat hoztak létre, amelyek jó kiindulási pontokat jelentenek a térségi döntésekben, minden érintett fél által be- folyásolhatóan, s így azt mindenki magának tekintheti. Speciális fejlesztési társaságokat hoztak létre állami finanszírozással, megfelelő szakértők létrehozásával a regionális politika részeként. Feladatuk kiterjed a szerkezetátalakítás, a foglalkoztatás, a szociálpolitika területeire. A regionális politika persze önmagában nem sokat ér. A régióknak szükségük van az általános gazdaságpolitikára, amely az ország egészére fogalmazzák meg a kormányzati törekvéseket. Végezetül pedig Hort Simon felhívta a figyelmet arra, hogy a piac- gazdaság nem egyszerűen piac- gazdaságot jelent. Ennek része kell hogy legyen a szakszervezetek és az állam, valamint a munkáltatók korporációja, összehangolt munkája. A siker csak így képzelhető el. Füle István A költségvetési hiány: 36,8 milliárd forint Február végére a költségvetésben 36,8 milliárd forintos hiány alakult ki azt követően, hogy a deficit már januárban elérte a 19,2 milliárd forintot. A februári hiány mind az időarányosnál, mind pedig a tavalyi második havi deficitnél magasabb. A kiadások összességében az időarányos szint körül alakultak, míg a bévé telek attól 3 százalékponttal elmaradtak. t, A Pénzügyminisztérium szakemberei úgy vélik, mindez elsősorban azzal magyarázható, hogy sokkal kevesebb társasági adó folyt be, és a lakosság adó- befizetései is elmaradnak a tervezettől. Növekedtek viszont februárban a privatizációból származó bevételek, februárban elérték a 10 milliárd forintot. A költségvetés számára egyre nagyobb kiadást okoz a munka- nélküliség növekedése. A Szolidaritási Alap az első két hónapban nagyobb költségvetési támogatásra szorult a tervezettnél. A munkavállalóknak és a vállalkozóknak, vállalatoknak a korábbinál több járulékot kellene fizetni - a járulékkulcsok ugyanis jelentősen emelkedtek -, de a befizetések egy része elmaradt. NAGYZENEKARI KONCERT SZOLNOKON ✓ A MÁV Szimfonikusok hangversenye a Városi Művelődési Központban !; Az eredetileg meghirdetett színhely: a Szigligeti Színház helyett a megyeszékhely művelődési központjá- lak hangversenytermében tartot- :a meg a Nemzeti Fil- larmónia soron következő bérleti kon- :ertjét. A pontos tá- lékoztatás következében ez a változás semmi bonyodalmat lem okozott; így a langversenyterem- ien tisztes számú közönség fogadta az előadóművészeket. A koncert programján három larab szerepelt; közülük első- cént Franz Schubert: IV. („Tragikus”) c-moll szimfóniája íangzott el. A zeneszerző 19 íves korában írta ezt a művét, nelynek elnevezése kivételesen öle magától származik. Schule rt - aki már ily fiatalon aka- lálytalanul ki tudja fejezni maját a zene eszközeivel - korai ;zimfóniáit a forma, a tételek >első arányai alakításával és a langszerelés segítségével szoro- an a klasszikus: a műfaj Beetho- 'en előtti típusához kapcsolja, ichubért e korai művének sorsa nostohán alakult: a szerző életéjen nem talált utat a koncertpó- liumra; a hangversenyek műso- án csak a XX. században nyerte :1 méltó helyét. A Schubert-szimfóniát köVe- ően Richard Strauss „Négy itolsó ének” című dalciklusa íangzott el a koncerten. A dalo- ,at 1948-ban komponálta a szer- ;ő; az első három megírására „Tavasz”, „Szeptember”, „Le- ekvéskor”) az irodalmi Nobel- líjas Hermann Hesse, a negyedikre („Alkonyfényben”) pedig lichendorff költeményei ihletek. A mű 1950-ben hangzott el lőször Londonban; a dalok a 84 vés zeneszerző legpóztalanabb, egőszintébb, legmélyebb darab- ai, bennük minden az elmúlásól beszél. A zenei folyamat és a orma hordozója a zenekar - az nekszólam erre épül széles, égtelen íveivel. A koncert utolsó műsorszá- laként ugyancsak egy Richard Strauss-mű, a „Till Eulenspiegel vidám csínyjei” című szimfonikus költemény hangzott el. A zeneszerző figyelmét felkeltette ez a néphagyományhoz tartozó figura; így született meg 1895-ben a mű, mely kétségkívül Strauss művészetének egyik csúcspontja. A szimfonikus költemény formáját tekintve utóda Liszt műveinek - de Strauss ehhez hozzáépítette a saját eszközrendszerét. A mű címéhez egy alcím is tartozik: „Régi csibésztörténet - rondóformában”, ezáltal jelölve meg a zenei feldolgozás módját. Az ábrázolt hős: Till Eulenspiegel nem költött alak: a XIV. században élt, s bár merész tréfáival sok borsot tört embertársainak orra alá, ma is a nép humorának és kritikájának megtestesítője. Eulenspiegelt a kürtökön megszólaló jellegzetes motívum személyesíti meg, mely végigvonul az egész kompozíción - de ehhez a motívumhoz egy másik is társul a klarinét éles, csúfon- dáros hangján: „Szörnyű fickó volt”. A mű maga Till útját követi. A középkori városka zsibongó piacterétől a bitófáig, majd az epilógusig: hősünk nem halt meg, hisz emlékezete megszépülve ott él a nép lelkében. A koncert első felében elhangzott Schubert-szimfónia előadásával zenekar és karmestere, Pál Tamás nem tudtak igazán a szolnoki közönség szívéhez férkőzni. Ennek első számú oka az indokolatlanul visszafogott dinamikában keresendő; a mindkét véglettől tartózkodó interpretáció nem felel meg sem a klasszika, sem pedig a romantika hangzásideáljának. Az egyébként minden részletében alaposan kidolgozott előadás másik fogyatékosságaként az róható fel, hogy a dallamhordozó szólamok nem tudtak érvényesülni; ez alól kivételt képezett az első hegedű, mely - talán a közvetlen közelében elhelyezett, bekapcsolva felejtett mikrofon következtében - okkal, ok nélkül - uralta a hangzásképet. Zavaró hatást keltett még a harmadik tétel „A”-szakaszában az Auftakt értelmezése is. A nem túl nagy tetszést arató szimfónia után kellemes meglepetést okozott a hangverseny közönségének R. Strauss: Négy utolsó énekének úgyszólván maradéktalan szépségű tolmácsolásával zenekar és karmestere - és természetesen a megbetegedett Kincses Veronika szerepébe bravúrosan beugró Szendrényi Katalin. A gyönyörű hangú, pia- nóival is a nagyzenekari hangzás fölé emelkedni tudó, szólamát minden ízében intelligensen megformáló énekesnő, a MÁV Szimfonikusok és Pál Tamás kétségkívül a koncert legszebb perceit szerezték interpretációjukkal hálás közönségüknek. A Négy utolsó ének után elhangzott Till Eulenspiegel frappáns csattanó volt a koncert végén. Habár nem minden epizódban nyújtott maradéktalan élményt zenekar és karmestere, a koncertről távozók végül is egy újabb kellemes emlékű hangverseny birtokosaként térhettek még otthonaikba. Szathmáry Judit Pénz, money, das Geld «■ Tömjénfüst-e a regionális politika?
