Új Néplap, 1992. február (3. évfolyam, 27-51. szám)

1992-02-10 / 34. szám

10 1992. FEBRUAR 10. Azt beszélik Cibakházán Líra és grafika Egy másik világ nyílik meg, amikor becsukódik a látogató háta mögött dr. Kertész Dénes ajtaja. A betűé, a szavaké, a gondolatoké. A nyugállományba vonult körzeti orvos szinte megszállottan gyűjti őket. Szigorú rendet tart közöttük. Éjjel, az elmaradhatatlan cigaretta hunyorogtató füstjében is meglel­né a Bárány Tamásról, Baranyi Fe­rencről, Dékány Kálmánról, Göncz Árpádról, a kolozsvári Kántor Lajosról és neves kortársa­ikról készült feljegyzéseket rejtő dossziékat. Éppen egy hete tartotta 62. szü­letésnapját. Mégis, ahogy farmer­ben, pulóverben előadja eszmefut­tatásait, kortalannak tetszik. A könyvek nem engedik megöreged­ni. Az első két-három szó után már tegeződünk, elvégre „mindketten ebben a században születtünk”. A városlakó szomjazza a vidék nyugalmát, ám egy idő után nem találja helyét, mehetnékje támad. Mint az artista a dobpergést, leg­többen úgy várják, hogy újból a forgatagba léphessenek. Abban az illúzióban ringatják magukat, hogy ez az életforma többet nyújt nekik. Ülünk a község szélén álló, csendes szolgálati lakásban, s úgy érzem, mindegy melyik települé­sen lennénk. Itt lényegtelenek a kilométerek, a távolságok. Kertész úr naprakész irodalmi ismeretek­kel rendelkezik, éberen figyeli ci- baki otthonából a magyar szellemi életet.- Aki városban él, a nyüzsgést látja, a neonfényt, ám nem ettől függ, hogy olvasottak vagyunk-e vagy járunk-e színházba - magya­rázza. Az ablak melletti asztalon lévő hamutartóban púposodó hamu­hegy jelzi, ez a „műhely” vagy ahogy ő nevezi: a csillagvizsgáló, a „kepleráj ’ ’. Mindenütt rend van, de itt csak ő ismeri ki magát. Ma­terialista világunkban megütkö­zést kelthet filológusi szenvedé­lye. Mi haszna ennek?- Minden egyes sor amit elolva­sok, látókörömet bővíti. Bizonyos szempontból önző vagyok, mert mindez csak az enyém lehet. Két­ségtelen, ehhez kell egy jó adag idealizmus és naivitás. A dossziékban kartonlapok, azokon a költővel, az íróval foglal­kozó, kivágott újságcikkek. Alat­tuk kézjegyek és jókívánságok. - Ilyen emberekért érdemes írni! - jegyezte fel Jókai Anna az egyik lapra. Az utóbbi időben az erdélyi ma­gyar irodalom felé nyitott. Levele­zést folytat a kintiekkel és szemé­lyesen is találkozik velük. Soha nem volt röghöz kötött. Egy idő­ben mint a Fészek Klub tagja, gyakran följárt a fővárosba, és szinte természetes, hogy rend­szeresen kap meghívókat az író-ol­vasó találkozókra. Két szenvedélye, az olvasás és a grafikák tanulmányozása szoro­san összefonódott személyében. Líra és grafika - fogalmazta meg Baranyi Ferenc. Versekhez keres rajzokat és fordítva; pontosabban segítségével azok megtalálják egymást. Az oldalpárok egységbe fonódnak össze, lefűzi őket, s több tucat füzetet őriz belőlük. Ameri­kai barátjával egy ilyen közös könyv kiadását tervezik. Készülnek a feljegyzések, átla­pozza, jegyzeteli az irodalmi, egy­házi újságokat. Jönnek az újabb hírek. Belepillantok egy levélbe, amelyet Balogh Edgár író küldött neki: „...ebben az orvos-kúriában számon tartanak”. <1 Lesz-e helyi adó? kérdeztük dr. Őze Sándor polgár- mestertől Még nem tudok igennel vagy nemmel válaszolni, hiszen a dön­tés a testület hatáskörébe tartozik, ezzel a témával februárban foglal­kozik majd. A ’92-es év eddig számbavett feladatai alapján - vé­leményem szerint - be kell vezet­nünk. Két lényeges dologgal kell tisztában lennünk. Egyrészt azzal, hogy az elmúlt évben megszűntek az úgynevezett tárgyi adók és az így keletkezett komoly bevételi kiesést feltétlenül pótolni kell. Számbavettük termé­szetesen azt a tényt is, hogy más jelentős be­vételre nem számíthatu nk az idén. A másik alap­vető dolog az, hogy köz­ségfej lesztési feladataink (a gáz­program indítása, vezetékes szennyvíztervek első üteme, a gondozóház befejezése, útépíté­sek, az ivóvízhálózat-építés fel­adatai, a telefonfejlesztés) más­képp nem teljesíthetőek ; számot­tevő lemaradást kell behoznunk. Jó tudni azonban, hogy a helyi adó általában nem jelentene az 1991. évinél számottevőbb terhet a la­kosságnak - ellentétben a község­ben elterjedt híresztelésekkel. S még valamit: ez az adóbevétel tel­jes egészében a településen marad, senkivel sem kell megosztanunk. A jövő nemzedékéért A napokban egy kislány nyitott be Szarvas András espereshez. Nem tudta mitévő legyen, lelkében miként oldja fel a nyomasztó bizony­talanságot. Talán nem is a paphoz ment, hanem a felnőtthöz. Azért, hogy megossza mással két­ségeit és így enyhítsen gondjain.- Rengeteg kérdés fogalmazódik meg a fiata­lokban, melyekre nem kapnak választ - mondja az esperes úr. - Az iskolában tanítják őket, a családnak nevelnie kellene. Kétségeiket a peda­gógusok nem, a szülők még annyira sem képe­sek megszüntetni. Az apának, az anyának most nincs ideje, később pedig, amikor felcseperedett a gyerek, már hiába minden, személyiségük - minden hibájával együtt - kialakult. Szarvas András keresi az utat, amelyen köze­lebb kerülhet a fiatalokhoz. Őket még lehet for­málni, a jóra nevelni, még akkor is, ha a szülők életmódja meghatározza jellemüket, jövőjüket. A középkorúak, az idősek szokásai megcsonto­sodnak, ragaszkodnak hozzájuk. így aztán rög­zül a rossz, a korábbi években kialakult érdek­telenség is. Az pedig - mondja az esperes úr - nemcsak a vallással szemben nyilvánul meg, általános jelenségről van szó. Egy ifjúsági klubot szeretne létrehozni. Az iskolával felveszi a kapcsolatot, hiszen szükség van a pedagógusok támogatására. Már az is eredmény, ha osztályfőnöki órán találkozhat a tanulókkal. Közben próbálja összegyűjteni azo­kat a középiskolás korú fiatalokat is, akik koráb­ban jártak a plébániájára.- Az idő múlik, s ha nem használjuk ki a nyitottságukban rejlő lehetőségeket, akkor ké­sőbb már nem lesz módunk a jövő felnőttjeinek alakítására. Tehetséggondozás az óvodában Már kisgyerek korban kiderül­het, kiben milyen tehetség szunnyad. Lehetőséget kell terem­teni ahhoz, hogy ez felszínre kerül­jön. Az óvodában négy fakultációt indítottak: zenét oktatnak, megis­mertetik a gyermekeket a német nyelv alapjaival, tornásznak; az életkori sajátosságoknak megfele­lően néptáncot tanítanak a kicsik­kel. Bár egyre több óvoda rukkol elő hasonló kezdeményezéssel, azért a Tiszazug kisebb településein ko­rántsem természetes, hogy ilyen többletet nyújtsanak az óvodások­nak. A német nyelvtanításnak vol­tak ugyan ellenzői, de végül is si­került minden feltételt megterem­teni a képzés beindításához, az ag­gályok megszüntetéséhez. A né­met nyelvtanfolyam elkezdésének egyik feltétele volt, hogy a gyere­kek az iskolában folytathassák a tanulást. Az intézménnyel történt egyeztetést követően erre lesz mód a jövőben. Szerencsére találtak olyan óvónőt, aki beszéli a nyel­vet. A nagyközség minden harma­dik óvodása várja a „németes” óvónénit, hogy újabb játékokat, mondókákat, dalokat tanuljanak. Ezen a fakultáción félszáz óvodás vesz részt. A szülőknek mindössze 150 forintot kell fizetniük havonta. Ennyibe kerül a részvétel a többi fakultáción is. A foglalkozások időpontját úgy állapították meg, hogy akár mind a négyre járhatnak a jelentkezők. Mindegyiknek fontos szerepe van a tehetséggondozásban, de lé­tük a lemaradt gyermekek felzár­kóztatása miatt is fontos. Jól érzé­kelhető ez a zenés torna esetében. A fakultációk plusz terheket ró­nak az óvónőkre. Munkaidőn túl kell tanfolyamra járniuk. így pél­dául aki a zenés tornát vezeti, pén­tek délutánonként rendszeresen buszozik Szolnokra. Ez nem olyan hivatás, amelyet csak a fizetésért választanak. Meg lehet-e élni a mezőgazdaságból? A Cibakházi Terme­lőszövetkezetnek 880 tagja van, s több mim 200 alkalmazottja. A községben szinte min­den család legalább „ro­koni” kapcsolatban áll a téesz-szel. Az előttünk álló vál­tozások nem vethetők össze az elmúlt években történtekkel - említette Túróczi János tsz-elnök. Egyelő­re még nem tudják, mekkora lesz a kárpótlás alapjául szolgáló föld­terület. December 1-ig 92 hektár­nak megfelelő aranykorona érték után kértek kárpótlást. Ez a határi­dő lejártáig megháromszorozó­dott. A 250-300 hektár a szövetke­zet szempontjából nem számotte­vő, különösen akkor, ha ennek csak minimális részét kívánják a jövő tulajdonosai sajátkezűleg művelni. (A szövetkezet ma 3800 hektáron gazdálkodik.) Hamarosan dönteniük kell a még fel nem osztott vagyonok ne­vesítéséről. Személyi tulajdonba kerül a teljes vagyon, ez vonatko­zik a megmaradó földterületre is. Tagjaik, alkalmazottaik között ezt is felosztják. Tulajdonosi pozíció­ba kerül mindenki. Szabadon dönthetnek, mit kezdenek „jus­sukkal”.- Egyes vélemények szerint a tagság újra a szövetkezeti formát vá­lasztja - tájékoztat Tú­róczi János. - Ez a szö­vetkezet azonban ön­kéntességen, a magán- tulajdonon alapul. Le­het, hogy lesznek olya­nok, akik egyénileg vagy csoportosan kivál­nak. Részükre kiadjuk a vagyonhányadot, sok sikert kíván­va egymásnak, külön-külön gaz­dálkodunk. Az igazi mozgás, az új tulajdonosi struktúra kialakulása nem várható ebben az évben. Vé­leményem szerint erre csak az el­következő négy-öt évben lehet számítani. Gazdálkodásunkat - természetesen a közgyűlés dönté­sétől függően - önelszámoló egy­ségben végezzük, megteremtve ezzel a fokozottabb érdekeltséget. Aki többet termel, döntsön is mun­kája felett. Bizonyára lesznek olyanok akiket ez hátrányosan érint, de remélhetően a döntő több­ség a valódi tulajdonosi érzésből fakadóan jobb gazda lesz, több jut majd neki. Óriási változás ez, s személy szerint csak sajnálni tu­dom, hogy nem az átalakulás mi­kéntje a fő kérdés, hanem az: meg lehet-e élni a mezőgazda­ságból? MELLÉKÜZEMÁG AZ ÜZEMBEN A Mezőgép cibakházi gyár­egységében a csehszlovák piac megszűnése miatt új termék, a bálabontó gyártására tértek át. Emellett - a törzsgyári munka- megosztásnak megfelelően - gé­pi részegységeket is készítenek, többek között a német Claas cég­nek és egy francia vállalatnak. Az idén némi létszámcsökke­néssel számolnak. Nincs annyi megrendelés, amennyi elegendő munkát adna a dolgozóknak. Ebben az évben átalakítják a vállalatot. Bárhogy is alakulnak a dolgok, a vidéki gyáregy­ségeknek nagyobb lesz az önál­lósága és felelőssége - tudtuk meg Novák István igazgatótól. Azt szeretnék, ha a szervezet mégis megmaradna. Annál is in­kább. mert a külföldi piacon csak így tudnak jelen ma­radni. A Mezőgépnek neve van Nyugaton. A központban külkeres­kedelmi tapasz­talatokkal rendelkező szakemberek dolgoz­nak. A 180 embert alkal­mazó üzem legfonto­sabb célja most a fize­tőképesség megőrzé­se. Olyan gyártó cent­rummá kívánnak vál­ni, ahonnan korszerű termékek kerülnek ki. Ehhez azonban képzett szak­munkásokra lenne szükség. Gond az is, hogy kevés a felső­fokú végzettségű dolgozó. Nem­csak azért jönnek ide kevesen, mert nem vonzó az üzem. A la­káshoz jutás szinte reménytelen, a közlekedés körülményes. Belföldön önállóan keresik üz­leti partnereiket. Elsősorban javítá­sokat és egyéb szolgáltatásokat vállalnak. Profiljukat teljes egészé­ben lekötő megrendelések híján, igény szerinti mennyiségben üstö­ket, itatókat, vas szekrényeket, aj­tókat készítenek. Az oldalt írta és szerkesztette: Szurmay Zoltán Fotó: Mészáros János

Next

/
Thumbnails
Contents