Új Néplap, 1992. február (3. évfolyam, 27-51. szám)
1992-02-10 / 34. szám
10 1992. FEBRUAR 10. Azt beszélik Cibakházán Líra és grafika Egy másik világ nyílik meg, amikor becsukódik a látogató háta mögött dr. Kertész Dénes ajtaja. A betűé, a szavaké, a gondolatoké. A nyugállományba vonult körzeti orvos szinte megszállottan gyűjti őket. Szigorú rendet tart közöttük. Éjjel, az elmaradhatatlan cigaretta hunyorogtató füstjében is meglelné a Bárány Tamásról, Baranyi Ferencről, Dékány Kálmánról, Göncz Árpádról, a kolozsvári Kántor Lajosról és neves kortársaikról készült feljegyzéseket rejtő dossziékat. Éppen egy hete tartotta 62. születésnapját. Mégis, ahogy farmerben, pulóverben előadja eszmefuttatásait, kortalannak tetszik. A könyvek nem engedik megöregedni. Az első két-három szó után már tegeződünk, elvégre „mindketten ebben a században születtünk”. A városlakó szomjazza a vidék nyugalmát, ám egy idő után nem találja helyét, mehetnékje támad. Mint az artista a dobpergést, legtöbben úgy várják, hogy újból a forgatagba léphessenek. Abban az illúzióban ringatják magukat, hogy ez az életforma többet nyújt nekik. Ülünk a község szélén álló, csendes szolgálati lakásban, s úgy érzem, mindegy melyik településen lennénk. Itt lényegtelenek a kilométerek, a távolságok. Kertész úr naprakész irodalmi ismeretekkel rendelkezik, éberen figyeli ci- baki otthonából a magyar szellemi életet.- Aki városban él, a nyüzsgést látja, a neonfényt, ám nem ettől függ, hogy olvasottak vagyunk-e vagy járunk-e színházba - magyarázza. Az ablak melletti asztalon lévő hamutartóban púposodó hamuhegy jelzi, ez a „műhely” vagy ahogy ő nevezi: a csillagvizsgáló, a „kepleráj ’ ’. Mindenütt rend van, de itt csak ő ismeri ki magát. Materialista világunkban megütközést kelthet filológusi szenvedélye. Mi haszna ennek?- Minden egyes sor amit elolvasok, látókörömet bővíti. Bizonyos szempontból önző vagyok, mert mindez csak az enyém lehet. Kétségtelen, ehhez kell egy jó adag idealizmus és naivitás. A dossziékban kartonlapok, azokon a költővel, az íróval foglalkozó, kivágott újságcikkek. Alattuk kézjegyek és jókívánságok. - Ilyen emberekért érdemes írni! - jegyezte fel Jókai Anna az egyik lapra. Az utóbbi időben az erdélyi magyar irodalom felé nyitott. Levelezést folytat a kintiekkel és személyesen is találkozik velük. Soha nem volt röghöz kötött. Egy időben mint a Fészek Klub tagja, gyakran följárt a fővárosba, és szinte természetes, hogy rendszeresen kap meghívókat az író-olvasó találkozókra. Két szenvedélye, az olvasás és a grafikák tanulmányozása szorosan összefonódott személyében. Líra és grafika - fogalmazta meg Baranyi Ferenc. Versekhez keres rajzokat és fordítva; pontosabban segítségével azok megtalálják egymást. Az oldalpárok egységbe fonódnak össze, lefűzi őket, s több tucat füzetet őriz belőlük. Amerikai barátjával egy ilyen közös könyv kiadását tervezik. Készülnek a feljegyzések, átlapozza, jegyzeteli az irodalmi, egyházi újságokat. Jönnek az újabb hírek. Belepillantok egy levélbe, amelyet Balogh Edgár író küldött neki: „...ebben az orvos-kúriában számon tartanak”. <1 Lesz-e helyi adó? kérdeztük dr. Őze Sándor polgár- mestertől Még nem tudok igennel vagy nemmel válaszolni, hiszen a döntés a testület hatáskörébe tartozik, ezzel a témával februárban foglalkozik majd. A ’92-es év eddig számbavett feladatai alapján - véleményem szerint - be kell vezetnünk. Két lényeges dologgal kell tisztában lennünk. Egyrészt azzal, hogy az elmúlt évben megszűntek az úgynevezett tárgyi adók és az így keletkezett komoly bevételi kiesést feltétlenül pótolni kell. Számbavettük természetesen azt a tényt is, hogy más jelentős bevételre nem számíthatu nk az idén. A másik alapvető dolog az, hogy községfej lesztési feladataink (a gázprogram indítása, vezetékes szennyvíztervek első üteme, a gondozóház befejezése, útépítések, az ivóvízhálózat-építés feladatai, a telefonfejlesztés) másképp nem teljesíthetőek ; számottevő lemaradást kell behoznunk. Jó tudni azonban, hogy a helyi adó általában nem jelentene az 1991. évinél számottevőbb terhet a lakosságnak - ellentétben a községben elterjedt híresztelésekkel. S még valamit: ez az adóbevétel teljes egészében a településen marad, senkivel sem kell megosztanunk. A jövő nemzedékéért A napokban egy kislány nyitott be Szarvas András espereshez. Nem tudta mitévő legyen, lelkében miként oldja fel a nyomasztó bizonytalanságot. Talán nem is a paphoz ment, hanem a felnőtthöz. Azért, hogy megossza mással kétségeit és így enyhítsen gondjain.- Rengeteg kérdés fogalmazódik meg a fiatalokban, melyekre nem kapnak választ - mondja az esperes úr. - Az iskolában tanítják őket, a családnak nevelnie kellene. Kétségeiket a pedagógusok nem, a szülők még annyira sem képesek megszüntetni. Az apának, az anyának most nincs ideje, később pedig, amikor felcseperedett a gyerek, már hiába minden, személyiségük - minden hibájával együtt - kialakult. Szarvas András keresi az utat, amelyen közelebb kerülhet a fiatalokhoz. Őket még lehet formálni, a jóra nevelni, még akkor is, ha a szülők életmódja meghatározza jellemüket, jövőjüket. A középkorúak, az idősek szokásai megcsontosodnak, ragaszkodnak hozzájuk. így aztán rögzül a rossz, a korábbi években kialakult érdektelenség is. Az pedig - mondja az esperes úr - nemcsak a vallással szemben nyilvánul meg, általános jelenségről van szó. Egy ifjúsági klubot szeretne létrehozni. Az iskolával felveszi a kapcsolatot, hiszen szükség van a pedagógusok támogatására. Már az is eredmény, ha osztályfőnöki órán találkozhat a tanulókkal. Közben próbálja összegyűjteni azokat a középiskolás korú fiatalokat is, akik korábban jártak a plébániájára.- Az idő múlik, s ha nem használjuk ki a nyitottságukban rejlő lehetőségeket, akkor később már nem lesz módunk a jövő felnőttjeinek alakítására. Tehetséggondozás az óvodában Már kisgyerek korban kiderülhet, kiben milyen tehetség szunnyad. Lehetőséget kell teremteni ahhoz, hogy ez felszínre kerüljön. Az óvodában négy fakultációt indítottak: zenét oktatnak, megismertetik a gyermekeket a német nyelv alapjaival, tornásznak; az életkori sajátosságoknak megfelelően néptáncot tanítanak a kicsikkel. Bár egyre több óvoda rukkol elő hasonló kezdeményezéssel, azért a Tiszazug kisebb településein korántsem természetes, hogy ilyen többletet nyújtsanak az óvodásoknak. A német nyelvtanításnak voltak ugyan ellenzői, de végül is sikerült minden feltételt megteremteni a képzés beindításához, az aggályok megszüntetéséhez. A német nyelvtanfolyam elkezdésének egyik feltétele volt, hogy a gyerekek az iskolában folytathassák a tanulást. Az intézménnyel történt egyeztetést követően erre lesz mód a jövőben. Szerencsére találtak olyan óvónőt, aki beszéli a nyelvet. A nagyközség minden harmadik óvodása várja a „németes” óvónénit, hogy újabb játékokat, mondókákat, dalokat tanuljanak. Ezen a fakultáción félszáz óvodás vesz részt. A szülőknek mindössze 150 forintot kell fizetniük havonta. Ennyibe kerül a részvétel a többi fakultáción is. A foglalkozások időpontját úgy állapították meg, hogy akár mind a négyre járhatnak a jelentkezők. Mindegyiknek fontos szerepe van a tehetséggondozásban, de létük a lemaradt gyermekek felzárkóztatása miatt is fontos. Jól érzékelhető ez a zenés torna esetében. A fakultációk plusz terheket rónak az óvónőkre. Munkaidőn túl kell tanfolyamra járniuk. így például aki a zenés tornát vezeti, péntek délutánonként rendszeresen buszozik Szolnokra. Ez nem olyan hivatás, amelyet csak a fizetésért választanak. Meg lehet-e élni a mezőgazdaságból? A Cibakházi Termelőszövetkezetnek 880 tagja van, s több mim 200 alkalmazottja. A községben szinte minden család legalább „rokoni” kapcsolatban áll a téesz-szel. Az előttünk álló változások nem vethetők össze az elmúlt években történtekkel - említette Túróczi János tsz-elnök. Egyelőre még nem tudják, mekkora lesz a kárpótlás alapjául szolgáló földterület. December 1-ig 92 hektárnak megfelelő aranykorona érték után kértek kárpótlást. Ez a határidő lejártáig megháromszorozódott. A 250-300 hektár a szövetkezet szempontjából nem számottevő, különösen akkor, ha ennek csak minimális részét kívánják a jövő tulajdonosai sajátkezűleg művelni. (A szövetkezet ma 3800 hektáron gazdálkodik.) Hamarosan dönteniük kell a még fel nem osztott vagyonok nevesítéséről. Személyi tulajdonba kerül a teljes vagyon, ez vonatkozik a megmaradó földterületre is. Tagjaik, alkalmazottaik között ezt is felosztják. Tulajdonosi pozícióba kerül mindenki. Szabadon dönthetnek, mit kezdenek „jussukkal”.- Egyes vélemények szerint a tagság újra a szövetkezeti formát választja - tájékoztat Túróczi János. - Ez a szövetkezet azonban önkéntességen, a magán- tulajdonon alapul. Lehet, hogy lesznek olyanok, akik egyénileg vagy csoportosan kiválnak. Részükre kiadjuk a vagyonhányadot, sok sikert kívánva egymásnak, külön-külön gazdálkodunk. Az igazi mozgás, az új tulajdonosi struktúra kialakulása nem várható ebben az évben. Véleményem szerint erre csak az elkövetkező négy-öt évben lehet számítani. Gazdálkodásunkat - természetesen a közgyűlés döntésétől függően - önelszámoló egységben végezzük, megteremtve ezzel a fokozottabb érdekeltséget. Aki többet termel, döntsön is munkája felett. Bizonyára lesznek olyanok akiket ez hátrányosan érint, de remélhetően a döntő többség a valódi tulajdonosi érzésből fakadóan jobb gazda lesz, több jut majd neki. Óriási változás ez, s személy szerint csak sajnálni tudom, hogy nem az átalakulás mikéntje a fő kérdés, hanem az: meg lehet-e élni a mezőgazdaságból? MELLÉKÜZEMÁG AZ ÜZEMBEN A Mezőgép cibakházi gyáregységében a csehszlovák piac megszűnése miatt új termék, a bálabontó gyártására tértek át. Emellett - a törzsgyári munka- megosztásnak megfelelően - gépi részegységeket is készítenek, többek között a német Claas cégnek és egy francia vállalatnak. Az idén némi létszámcsökkenéssel számolnak. Nincs annyi megrendelés, amennyi elegendő munkát adna a dolgozóknak. Ebben az évben átalakítják a vállalatot. Bárhogy is alakulnak a dolgok, a vidéki gyáregységeknek nagyobb lesz az önállósága és felelőssége - tudtuk meg Novák István igazgatótól. Azt szeretnék, ha a szervezet mégis megmaradna. Annál is inkább. mert a külföldi piacon csak így tudnak jelen maradni. A Mezőgépnek neve van Nyugaton. A központban külkereskedelmi tapasztalatokkal rendelkező szakemberek dolgoznak. A 180 embert alkalmazó üzem legfontosabb célja most a fizetőképesség megőrzése. Olyan gyártó centrummá kívánnak válni, ahonnan korszerű termékek kerülnek ki. Ehhez azonban képzett szakmunkásokra lenne szükség. Gond az is, hogy kevés a felsőfokú végzettségű dolgozó. Nemcsak azért jönnek ide kevesen, mert nem vonzó az üzem. A lakáshoz jutás szinte reménytelen, a közlekedés körülményes. Belföldön önállóan keresik üzleti partnereiket. Elsősorban javításokat és egyéb szolgáltatásokat vállalnak. Profiljukat teljes egészében lekötő megrendelések híján, igény szerinti mennyiségben üstöket, itatókat, vas szekrényeket, ajtókat készítenek. Az oldalt írta és szerkesztette: Szurmay Zoltán Fotó: Mészáros János