Új Néplap, 1992. február (3. évfolyam, 27-51. szám)

1992-02-28 / 50. szám

2 Hazai tükör 1992. FEBRUAR 28. BUDAPEST RENDEZI AZ 1996-OS VILÁGKIÁLLÍTÁST (Folytatás az 1. oldalról) Világkiállítási Programirodá­hoz, s úgy érzem, ez jól sikerült. Az emlékezetes expóhajón volt egy térkép, amelyen azokat a helységeket jelölték meg, ame­lyekben a legígéretesebben foly­tak az előkészületek a kiállításra. Szolnokot azon a térképen igen fontos helyszínként jelölték. Bízhatunk abban, hogy a megye- székhely úgynevezett vidéki hi­vatalos helyszín lesz. A közeljö­vőben 19 megye képviselői összejönnek Budapesten, s arról tárgyalunk, hogyan kapcsolód­jon be a vidék a világkiállítás programjába.- Bár a megyei eseményprog­ramot annak idején ismertettük, kérem, említsen meg néhány ter­vet emlékeztetőül!- Ez a terv Boros Lajosnak, a megyei közgyűlés elnökének ve­zetésével készült. Létrejött egy koordinációs bizottság, s hama­rosan egy szűkebb stáb is alakul, amolyan megyei kiállítási prog­ramiroda, amelynek tagjai már főállásban végzik majd munká­jukat. De ami a tervet illeti: két nagy eseménysor köré szeret­nénk felépíteni részvételünket. Az egyik a nemzetközi közleke­dési kiállítás. Ez a tervezett vas­úti skanzenre, a nyilvánossá váló repülőgépmúzeumra és a vízü­gyi múzeumra épülne. Kiegészí­tésképpen megrendeznénk a vas­utas zenekarok fesztiválját, a vasútmodellezők világkiállítását és egyebeket. Miután mások ter­veiben a kultúra és az idegenfor­galom dominál, jó esélyünk van műszaki jellegű programunk el­ismertetésére.- De gondolom a kultúrát sem csak a vasutas zenekarok feszti­válja képviselné.- Nem bizony. Terveinkben egy színházi világfesztivál ötlete formálódik, amelyre minden földrészről hívnánk meg együt­teseket.- A megye azonban nem csak Szolnokból áll. A többi város­község hogyan kapcsolódhatna a világkiállításhoz?- Már eddig mintegy harminc településről kaptunk programo­kat, amelyekben a honismeret, a kultúra, a helyi sajátosságok megmutatása dominál. Ezeket lehetőségeink szerint támogatni fogjuk, és várunk további ötlete­ket, javaslatokat, terveket a me­gyéből. „Megmenekült” a sertésállomány Nem verik dobra Zala megye legnagyobb, egyszersmind leg­korszerűbb sertéstelepét, amely a nagylengyeli tsz-ben működik, 1150 anyakoca-férőhellyel, s évente 18 ezer hízót bocsát ki. Mi­vel a szövetkezet adóssága elérte vagyona értékének felét, a mind­máig nyereséges telep léte, s benne a genetikailag igen értékes hús­hasznú állomány sorsa veszélybe került. A tsz-szel szerződéses vi­szonyban álló Zalahús Rt. számára viszont fontos „exportalapanyag forrást” jelent a hízlalási szaka­szonként átvett 10 ezer nagylen­gyeli sertés. Ezért - a termelés és az alapanyag-ellátás biztonsága érdekében - a húsipari cég megvá­sárolt 10 ezer jószágot, valamint a tartásukhoz szükséges 1800 tonna kukoricát a szövetkezettől. Megál­lapodtak abban is, hogy amikor a gazdaság pénzügyi helyzete meg­engedi, vissza is vásárolhatja az állatokat. Ily módon sikerült elkerülni, hogy egy netán bekövetkező csőd esetén áron alul kelljen elkótyave­tyélni az értékes állományt, s az sem mellékes, hogy a sertések és a takarmány eladásával a szövetke­zet egy hosszabb átmeneti időre megszabadul a nyomasztó adós­ságteher egy részétől. (MTI) Jut eszembe! A dolog egészen hétköz­napi módon kezdődött. Be­ültem egy taxiba, és hazavi­tettem magam. Fizetni akar­tam - ez is ritka - ötezressel. A taksa úgy 200 forint körül volt, a taxis közölte, nem tud visszaadni. Hát akkor mi legyen? Keressünk egy éjjel-nappal nyitva tartó boltot, ahol talán felváltják. Elindultunk, miközben az óra vadul ketyegett. A non­stopban közölték, hogy so­ha nem tartanak nagyobb összeget az üzletben, sajnál­ják. Újabb bolttal próbál­koztunk, miközben a szám­láló már a háromszázashoz közelített. Nem volt szeren­csénk ott sem. A taxis végül rádión fordult a kollégái­hoz, hogy segítsen valaki e nem mindennapi banki mű­velet megoldásában. Jött az üzenet, hogy valahonnan felmentő sereg érkezik majd a pénzzel. Közben az óra csak számlált, csak számlált, így az is megfor­dult az agyamban, hogy leg­jobb lenne lefurikázni az öt­ezer forintot, biztos, hogy ennyi pénzért nem is jut­nánk olyan messzire. Aztán csak jött valaki, csak váltot­tak, csak fizettem, kétszer annyit, mint amennyit ak­kor fizettem volna, ha apró­pénz van nálam. Kutya le­gyek, ha még egyszer ilyen nagy pénzt hordok a zse­bemben!-pb­Négyezer forint szociális támogatás (Folytatás az 1. oldalról) tott a munkanélküli ellátásból ki­kerülők szociális ellátásáról. A szociális törvény megalkotásáig szóló átmeneti intézkedés szerint havi 4000 forintot kapnak az érin­tettek. Vagyis azok, akik korábban kaptak munkanélküli segélyt, ám arra már nem jogosultak, valamint azok, akik a munkanélküli járadék folyósítása után dolgozni kezdtek, de munkahelyük megszűnt, és még nem szereztek ismét jogosult­ságot a munkanélküli segélyre. A szociális támogatás további felté­tele, hogy a jogosult és a vele egy háztartásban élők egy főre jutó ha­vi átlagjövedelme ne legyen maga­sabb az özvegyi nyugdíj minimu­mánál. Nem jár a szociális juttatás emellett azoknak sem, akik öreg­ségi, rokkantsági vagy baleseti nyugdíjat, illetve gyest és gyedet kapnak. A támogatás iránti kérel­met az illetékes önkormányzatok jegyzőjéhez kell benyújtani, aki egyúttal el is bírálja a kérelmeket. A pénz folyósítása a munkaügyi központok feladata. A kormány a szociális támoga­tás fedezeteként a Népjóléti Mi­nisztérium szociális keretéből 600 millió forintot javasol elkülöníte­ni. (MTI) Hétszázezerből hétezer lett A szocdem tyúkper Tyúkperek mindig voltak szép számmal, és bizonyára lesz­nek is. Hiába, mi olyanok va­gyunk, hogy gyakran még apró dolgokban sem tudunk egymás­sal dűlőre jutni - megyünk a bí­róságra a magunk igazáért. Egy- egy tyúkper ezért már fel sem tűnik, nem is figyelünk rá, való­színű, hogy a bíróság is szinte rutinteendőként kezeli őket. Ami viszont új: vannak már politikai tyúkperek is! A politikai tyúkpe­rek persze lényegében nem kü­lönböznek a klasszikus értelem­ben vett tyúkperektől, csak ép­pen politikai indítékokból kelet­keznek. Egy ilyen politikai tyúkper nemrégiben zajlott le a szolnoki szocdemek háza táján. Azt sem lehet eltitkolni, hogy tulajdon­képpen az Új Néplap indította el a „lavinát”. Az történt ugyanis, hogy a lap tavaly tavasszal meg­írta: az MSZDP szolnoki szerve­zete 700 ezer forint irodai bérleti díjjal tartozik az önkormányzat- naík. Az újságíró által megszólal­tatott Baranyai Tibor - aki az or­szágos elnökség nevében nyilat­kozott - elmondta, hogy az MSZDP kasszája üres, és azt is érzékeltette, hogy jobban teszi az önkormányzat, ha búcsút int a tartozásnak, mivel ezt a pénzt ne­migen fogja látni. Sőt - mondta a nyilatkozó - még morális szem­rehányás sem illetheti a pártot, mert a szolnoki szervezetnek volt a háború után saját épülete, amit elvettek tőlük. A központ márcsak ezért sem fizet - ha úgy tetszik „pénz az ablakban”. Ez idő tájt az állandó belhar- cok az MSZDP-ben különösen élesek voltak. A Petrasovits mel­lettiek és elleniek gyakran a szó legszorosabb értelmében kézitu­sát vívtak egymással. A konflik­tus természetesen Szolnokon is jelentkezett - meglepő és néha követhetetlen fordulatokkal. Mindenesetre a Nyílt tér rova­tunkban „a pártot ért súlyos vá­dakra” gyorsan reagált Boros János, aki az ominózus időszak­ban az MSZDP megyei gazda­ságvezetői teendőket ellátta. „Elkótyavetyélt hétszázezer” címmel megírta, hogy az irodát az országos vezetőség hozzájá­rulásával bérelték, és „eszünkbe sem jutott, hogy a bérleti díj fize­tését megtagadhatják”. Szóltak, sürgették a központot - írja -, de válaszra sem méltatták őket. Ezenkívül Boros János még el­ítélően nyilatkozott említett írá­sában a pártközpontról, az ott fo­lyó gazdálkodásról: „Úgy tűnik, a Dohány utcai pakliba még az önkormányzati pénzek elherdá­lása, az adófizető állampolgárok megkárosítása is belefér!” A Nyílt tér következő számá­ban megszólalt az ellentábor Fa­ragó Sándor megyei elnökségi tag, akkor már gazdasági vezető személyében. „Ki szórta az MSZDP pénzét?” - című írásá­ban szintén „rágalomra” hivat­kozva védi a mundér becsületét - de úgy, hogy Boros Jánost vádol­ja felelőtlen gazdálkodással, „garázdálkodással”. „Azt a bi­zonyos hétszázezer forintot az Ön dicstelen munkája eredmé­nyezhette’ ’ - írja. Ezen túl kérdő­re vonja még több más pénzügy­ben is, konkrét összegeket és ese­teket említve. írását ezzel zárja: „... szerencsére több más kalan­dorral együtt Önt is kivetette ma­ga közül a becsületes tagság. Ga­rázdálkodásáért azonban felel­nie kell. Ha másutt nem, hát a bíróságon.” És mit tesz a véletlen, való­ban bírósági eset lett a dologból! Csak éppen nem úgy, ahogy Fa­ragó Sándor sejttette, hanem Bo­ros János tett feljelentést „nagy nyilvánosság előtt történt megrá- galmazás” címén. Aztán annak rendje-módja szerint sor is került az ügy bírósági tisztázására Jász­berényben - azért ott, mert Boros János Szolnokon népi ülnök. A meghallgatáson Faragó Sándor nem tudta bizonyítani állításait. Ezért rágalmazás vétségéért hé­tezer forintra büntették, az ítélet pedig azóta jogerőre emelkedett. Az ügy talán még azt is megen­gedi, hogy egy kicsit humorizál­junk rajta. Ugyanis a pénzbünte­tés le is ülhető. Napi 70 forintjá­val számolva Faragó Sándor száz napi kóterrel törlesztheti tartozását. De ő kifizeti. Ahogy mondja: „A száz nap éppen be­leesik a kongresszusba, másképp leülném.” A tyúkpereknek nincs tanul­sága, következésképpen a politi­kai tyúkpereknek sincs. Legfel­jebb megerősített bennünket ab­ban, hogy a Nyílt tér jobb alsó sarkába ezután is mindig írjuk oda, hogy „A megjelent írások tartalmáért nem vállalunk fele­lősséget”. Soha nem lehet tud­ni... Még egy fontos megjegyzés, hogy „A szocdem tyúkper’ ’ cím­mel semmiféle asszociációt nem akartunk kelteni. BI. JégkorongDOB I. - rájátszás a 3. helyért Bronzérmes a Lehel HC Lehel HC-Alba Volán 3-1 (0-0,1-1, 2-0) Jászberény, 600 n., v.: Oltyán, Füzesi, Szabó Lehel: Mihonik-Vargyas, Do­nika, Puskarjov 1, Kulikov, Vla- szov 1, Nagy, Bállá, Bálint 1, Bu­gyi, Sipos, Simon. Edző: Kereső Csaba. Álba Volán: Fekete-Miklós, Hegyi, Lukács, Baricz 1, Barta- lis, Énekes, Szilasi, Sofron A., Kóber, Sofron A., Palla, Pesti, Endrödi, Csibi. Edző: Palla An­tal. Kiállítás: 6, ill. 12 perc. Mérkőzés előtt megállapodást írtak alá a csapatok képviselői ar­ról, hogy egy találkozón döntik el a bajnokság harmadik helyét. Döntetlen esetén hosszabbítás, „hirtelen halál” várt a két együt­tesre. Nem úgy az ex-csapatkapi- tány Bató Andrásra, aki közvetle­nül a mérkőzés előtt mondott ne­met edzőjének, mert Kereső Csaba csupán két sort kívánt szerepeltet­ni. Többen már a bronzérmet is veszélyben látták az öltözői han­gulat miatt, no meg azért, mert a hazaiak trénere nem ülhetett a kis- padra. A kedvezőtlen előjelek ellenére a Lehel HC játszott fölényben, ám annyira nem, hogy a szerényebb képességű fehérváriak ne tudják kihúzni az első harmadot gól nél­kül. Sokáig a másodikban sem esett találat, mígnem a 37. percben Puskarjov szerzett vezetést a Lehel HC-nek, aztán Baricz egyenlítése következett a szünet előtt. A befe­jezőjátékrész elején a herényieken látni lehetett, nem kívánnak élni a hosszabbítás lehetőségével, ám a volánosok igen keményen tartot­ták magukat. Térfélcsere után Vla- szov halászott a „zavarosban”, a vendégek majdnem lenyelték Ol­tyán játékvezetőt, mikor középre mutatott, 2-1 az 53. percben. Négy perccel a vége előtt Bálint bebizto­sította a győzelmet, a legkitartóbb közönség pedig „szép volt fiúk”- al köszöntötte a bronzérmes kék­fehéreket. (ni) Kézilabda, NB I„ rájátszás a 9-16. helyért A győzelem „befogta” a vereséget Férfiak: Szolnoki Olajbá­nyász-Debreceni Dózsa 20-17 (10-11) Tiszaligeti Sportcsarnok, 700 n., v.: Halmai, Koutny Szolnok: Szemenov-Harta, Vozár 7 (3), Klemán 1, Rigó, Mó­ré 3, Kotormán 6 (1). Csere: Kö­teles (kapus), Woth, Moszkalec 2, Mezei, Grundmann 1. Edző: Zsiga Gyula. Debrecen: Szathmári-Lemák 1, Bécsi 2, Pusztai 1, Dayka 2, Habuczki 7, Fekete 4. Csere: Kiss, Polgár. Edző: Gheorghe Ionescu. Kiállítások: 8 perc, ill. 8 perc. Hétméteresek: 6/4. ill. 0. Szolnoki támadással, Szathmá- ri-védéssel és Habuczky révén debreceni góllal kezdődött a talál­kozó. Igazán egyik csapat sem tu­dott ellépni a másiktól, hisz’ írjíg az egyik percben 5-3-ra a hazaiak vezettek, addig a következőben már 6-6-ot mutatott az eredmény- jelző. Húzta a falat az Olajbányász, Az egykoron válogatott kapust, Szathmárit ezúttal Rigó sem tudta „bepalizni” (ko-) középen tüsténkedett a Dózsa, aminek eredményeként megszo­kottá vált egy-két gólok hátrányát csak a 23. percben egyenlített ki ismét a Szolnok, Móré furfangos találatával. Az ellentámadásnál azonban Habuczky lövése „be­csorgott” Köteles hóna alatt, így egygólos vendégelőnnyel fordul­tak az együttesek. A második já­tékrész elején Grundmann mutat­kozott be góllal, majd Moszkalec indításából Vozár „Pipi” egyenlí­tett (12-12), Kotormán előnyhöz juttathatta volna társait, de elegáns ejtése a kapufával találkozott. A debreceniek a 8. percben szánták el magukat először cserére, de a kettős hazai emberelőnynek kö­szönhetően Móré négy „fára” nö­velte az Olajosok four-ját (16-12). Nőttön-nőtt a szabálytalanságok száma és a sárga lapok után már a kiállítástól sem idegenkedtek a bí­rók. Durvult a játék, ám a Szolnok nem aggódott, hiszen telt-múlt az idő. Sorsdöntő helyzetben Szeme- nov védett bravúrosan, de az i-re a pontot félperccel a vége előtt Kotormán tette fel, miután a kapust „átejtve” beállította a végered­ményt. Ezzel a sikerrel a rájátszás­ban elért győzelmek száma „be­fogta” a vereségekét. 199Z. március 1-én Szolnokon ismét nVITVA TftRTflNAK RZ ÉLELMISZER KERESKEDELMI VÁLLALAT BOLTJAI ••- H PflflEL ABC- R VÁR ABC- fi BflSTYR ABC- fi STOP ABC- R 900-as ABC Széchenyi krt. Verseghy u.7. Városmajor u.39. Csokonai u. 35. Kassai u. AJ AIM LATI) M K, AMÍe A KÉSZLET TART •S.P-ESKEO^ 4* V A. Vasárnap, (0$ PECSEnVEKRCSR 75.~ Ft lPULVKARÉSZEK, UEDVEZmÉnVES RROn líomi mOSÓPOROK, REKLÁmÁROn IZÖLDBORSÓ 2.6.-Ft [CSEIT1EGE KUKORICA 36.-Ft ^CÉKLASRLRTR 5/8 -15.-Ft 5/íf 2.5.-Ft ^/ikg-OSTEHÉnTÚRÓ 53.-Ft ^EJFÖL-POHRRRSiO^ " í ÍIE fllEDJt, SOK KICSI SOKRA mt6V! rn '

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents