Új Néplap, 1992. február (3. évfolyam, 27-51. szám)
1992-02-20 / 43. szám
bomlás idején A szövetkezetekre vonatkozó új törvények A rendszerváltásnak a gazdaság területén történő következetes véghezvitele szükségessé tette a szövetkezés és a már működő szövetkezetek helyzetének átértékelését, újraszabályozását. Ehhez egységes, új szövetkezeti törvény megalkotására volt szükség, amely felváltja a jelenleg hatályos 1971. évi III. törvényt, de ez utóbbitól eltérően:- lényegesen szűkíti az állam szabályozási jogkörét, beavatkozási lehetőségét pedig kizárja,- jelentősen bővíti a szövetkezeti önkormányzat szabályozási jogkörét (alapszabály és a belső szabályzatok tartalma tekintetében),- széles körű lehetőséget biztosít a szövetkezet és a tagja közötti - vállalkozás jellegű jogviszonyt létrehozó - megállapodásoknak, ugyanakkor- a szövetkezetét mint magántulajdon alapján működő társas vállalkozást - a lehetőségek keretein belül, a szövetkezeti jegyeket meghagyva - közelíti a gazdasági társaságokhoz,- mindezek révén lehetővé teszi az európai szabályozási irányzatokhoz való alkalmazkodást. Másrészt nemcsak a korábbi szövetkezeti törvényt kellett hatályon kívül helyezni, hanem - néhány kivételtől eltekintve - az egyes szövetkezeti „ágazatokra” vonatkozó valamennyi jogszabályt is. Az átmenet szükségessége Az új szövetkezeti törvény az általános szövetkezeti modellt szabályozza, de a jelenleg már működő közel 7 ezer szövetkezetre ez még nem alkalmazható. Szabályozni kellett tehát az átmenetet is, vagyis az új szabályok alkalmazására való áttérést Elsősorban helyre kellett állítani - azaz tulajdonképpen meg kellett valósítani - a tagság tulajdonosi „minőségét” és az ennek megfelelő érdekeltségét Meg kellett továbbá határozni a szövetkezet fenntartásáról, átalakításáról vagy megszüntetéséről (valamint ez utóbbiak esetében e vagyon méltányos megosztásáról) a tagság döntésének rendszerét, és szabályozni a szövetkezeti szervek, a vezetők szerepét és még sok más átmeneti kérdést. Az úgynevezett átmeneti törvény alapján a szövetkezetek által elvégzendő legfontosabb feladatok: a) vagyonnevesítés, b) új (vagy módosított) alapszabály elfogadása és c) az új törvény szerinti tisztségviselők választása. Ezeken túlmenően a törvény szabályozza a szervezeti változások kapcsán jelentkező feladatokat és a vagyonmegosztási lehetőségeket is. A törvény lényegében e feladatoknak megfelelően csoportosítja az átmeneti szabályokat. A szövetkezeti törvény hatálybalépése után alakult szövetkezetekre csak és kizárólag az új törvény szabályait lehet és kell alkalmazni. Újonnan alakult szövetkezeteknek kell tekinteni azt is, amely az átmenet időszakában egyesülés vagy szétválás útján jött létre. A két törvény közül, noha egymásra épülnek, a jelen időszakban az átmeneti törvénytfomias íaejen oo . . Ipari szövetkezetek Üj feladatok— Egy évnél is többet késett a szövetkezetekre vonatkozó törvények megszületése. Pedig ha valahol, akkor a törvényhozás házában minden honatyának tudnia kell (kellett volna), hogy hiába beszélnek (beszélünk) addig gazdasági rendszerváltásról, amíg nincsenek meg az ezt megalapozó törvények. Ez a késés bizony több vonatkozásban is hátrányos helyzetet teremtett az ipari szövetkezetek körében. Országos szinten is megbízható vélemények szerint: ha a privatizációs folyamat kezdetén megfelelő helyen és súllyal kezel1 ték volna az ipari szövetkezeteket, akkor 1991 végére ebben a körben legalább 10 százalék lenne a magántőke aránya. Kiábrándult tagság Természetesen hiába siránkozunk á törvényhozás késedelmén, most minden érintettnek (vezetőnek és beosztottnak egyaránt) az új feladatokra kell koncentrálnia. Sok az új feladat, ami semmiképpen nem. az úgynevezett eszményi szövetkezet megteremtése. Érthetetlen ugyanis hogy még a törvény megszületése után is számtalan nyilatkozat és publikáció tájékoztat arról, hogy a „nyugati típusú” szövetkezetek megteremtése a cél. Hosszú távon valós lehet ez a cél, de jelenleg országos szinten van egy rossz gazdasági közeg, s ebben helyezkednek el a döntő többségében kilátástalan gazdálkodási, pénzügyi helyzetben vegetáló szövetkezeteink, morális szempontból bizalmatlan és kiábrándult tagsággal. Megyénk ipari szövetkezeteinek tagsága a gazdaság kemény valóságát éli át, s a törvényeket úgy kell alkalmazni - szigorúan előtérbe helyezve a helyi körülményeket -, hogy az új feladatok új reményeket is jelentsenek a jövőt illetően. A tagok első, s legfontosabb döntése lesz a következő hetekben, hogy milyen szervezeti formációban működjenek tovább a jövőben. Ezt a döntést nem lehet sem a törvényből eredő, sem érdek-képviseleti sugallatra meghozni. E kérdés ott dől el, hogy van-e lehetőségjelentős mértékű tőke bevonására. Ha van ilyen tőke - különösen ha az még külföldi eredetű és megbízható -, akkor nem kétséges, hogy célszerű gazdasági társaságként (részvénytársaság vagy kft) tovább működni. Az enélkül történő átalakulás megfontolatlan lépés lenne, hiszen attól még nem javul a gazdálkodás, nem lesz több munka s alacsonyabb kamatozású hitel, ha a volt tagok egy elszemélytelenedő, tisztán tőkejellegű és érdekeltségű gazdasági társaságba tömörülnek. Az átmeneti időszak másik - kiemelkedően - fontos mozzanata, hogy rendeződjenek a tagok és a szövetkezet közötti vagyoni viszonyok. Ezt a célt szolgálja a törvényekben vagyonnevesítésnek nevezett folyamat, melynek az a célja, hogy a meglévő szövetkezetek is a tagok magántulajdonán alapuló társas vállalkozások legyenek. E témánál ki kell emelni, hogy a vagyonnevesítés nem jelenti a szövetkezet vagyonának természetbeni - különösen nem pénzbeni - kiosztását, hiszen az a szövetkezet (vagy a helyette létrehozandó gazdasági társaság) megszűnésével járna. Ez pedig nem lehet cél akkor, amikor egyre több a munkanélküliek száma a munkahelyek megszűnése miatt. Az üzletrészek formájában megtestesülő vagyonnevesítésnek tehát azt kell szolgálnia, hogy minden tag előtt tisztázott tény legyen a tulajdonosi mivoltában végzett munkájának hatása a szövetkezet eredményességére, illetve azon keresztül saját hasznára. Minden tag részére nagyon fontos, hogy a vagyonnevesítés szempontjai (eltöltött évek, a munkavégzés hasznossága, a munkavégzési pozíció stb.) az üzletrészre jogosult aktív tagok érdekeit tükrözzék elsősorban. Mindenképpen számolni kell a tagsági viszonyukat helyreállító és az összesen öt évet igazoló tagokkal is. A vagyonnevesítésben érintettek figyelmét még két nagyon fontos tényezőre szükséges felhívni: Meglévő üzletrész és a vagyonnevesítés Korábban már - legfeljebb a vagyon 50 százalékáig - sor került üzletrészek kiadására, s ez mindenképpen hatással van a sorra kerülő vagyonnevesítésre. Alapvető szabály az, hogy a korábban kiadott üzletrészek mértékét az új szabályozás nem érinti. Ez azt jelenti, hogy az előző üzletrész névértékét össze kell vonni a vagyonnevesítés során juttatott üzletrész értékével, és ez a kettő alkotja a teljes vagyon alapján megállapítható üzletrész mértékét. Találkozhatunk olyan esettel is, amikor az előző vagyonnevesítés során juttatott értékpapírt olyan személyre ruházták át, aki már nem tagjáia szövetkezetnek. Az ilyen értékpapír-tulajdonos számára is kell üzletrészt juttatni, de csak a már meglévő értékpapírjai értékében; tehát a vagyonnevesítésben már nem részesülhet, hiszen a vagyon létrehozásában nem működött közre. A vagyonmegosztás során előfordulhat, hogy a kiválni szándékozó tagok, vagy a gazdasági társasággá történő átalakulásnál a társaságba be nem lépő tagok a vagyonmegosztás tervezett megoldását kifogásolják. Ebben az esetben azokra a vagyontárgyakra, amelyek megosztásában a felek nem tudtak megegyezni, az árverési eljárást kell alkalmazni. Az árverés sok bonyodalmat okozhat, ezért minden érintett számára célszerű az árverés nélküli közös megegyezés! Az új szövetkezeti modell új kapcsolata-' kát igényel és feltételez a szövetkezet és tagja között. Ennek egyik fontos mozzanata, hogy a korábbi munkamegállapodásokat felül kell vizsgálni. Ez pedig azt jelenti, hogy mindkét fél részére indoklás nélküli felmondási lehetőség teremtődött. Az érdekképviselet szerepe • Az átalakuló szövetkezetek és gazdasági társaságok a jövőben is hasonló célokat valósítanak meg gazdasági és társadalmi szempontból egyaránt. Ez a tény pedig megköveteli, hogy a kormányzati szervekkel szemben megfelelő érdekképviselet ájljon az említett gazdasági szervezetek mellett. Országos szinten ezt a feladatot az utóbbi időben jelentősen erősödő OKISZ megfelelőért képes ellátni, amelynek működése célirányos megyei szervezetek aktív tevékenységét is feltételezi. Megyei szinten is az a tervünk, hogy minden olyan gazdasági szervezetnek biztosítunk érdekképviseletet, amely megfelel a csatlakozási feltételeknek. Azt, hogy a tag- szervezeteknek e szempontból milyen tevékenységre van szüksége, saját maguknak kell eldönteniük. S ha jelenleg az az igény, hogy minél több használható információ és együttműködési lehetőség kerüljön a szövetkezetekbe, akkor a KISZÖV-nck ezt kell tennie, s ehhez kell igazodnia a tevékenységi kör megállapításakor is. Természetesen nyitottak maradunk arra az eshetőségre létszám szempontjából is, ha később tagszervezeti igényre szélesedik az érdekképviselet tevékenységi körével kapcsolatos elvárás. Simon János KISZÖV-titkár
