Új Néplap, 1992. február (3. évfolyam, 27-51. szám)

1992-02-19 / 42. szám

4 1992. FEBRUÁR 19. Nyílt tér Címzett: az MSZP Válasz Kenderesről Kenderesre Tisztelt Jámbor Úr! Elnézést kérünk, hogy nem elnök úrnak szólítjuk. Bizton te­hettük volna ezt, ha az bizonyo­sodik be, hogy Ön szervezete 5 fős regisztrált tagságának tudtá­val és véleményük előzetes kiké­résével bírálta a Nyílt térben a település önkormányzatát. Ad­dig azonban, amíg személyes vé­leményét a szocialisták helyi szervezetének elnökeként tol­mácsolja, megszólításunkat így szíveskedjen elfogadni. Meglepett bennünket cikké­nek azon része, melyben azt ál­lítja, hogy az önkormányzatnak 1992. évre elfogadott költségve­tése van. Talán nem is csodál­koznánk ezen közlésén, ha nem tudnánk valamennyien, hogy az MSZP képviseletében szemé­lyesen vett részt az 1991. decem­ber 12-i önkormányzati ülésen, melyen az ez évi költségvetés előzetes tárgyalására került sor, és a jelen lévők tájékoztatást kaptak arról, hogy ezt követően közmeghallgatást tartunk, s majd csak ezután kerül a költség- vetési rendelet megalkotásra. Kérdezem: személyes jelenléte az önkormányzati üléseken mennyiben jelent garanciát a hi­teles információszerzésre, illet­ve azok továbbítására? Az emlékművel kapcsolato­san némi pontosítás: szovjet em­lékmű lebontásáról van szó, melynek technikai kivitelezése aligha képzelhető el más mód­szerrel - legfeljebb rövidebb idő alatt lehetett volna elhordani a romot. Településünkön több mint száz, II. világháborúban elesett hősről tudunk, akiknek hozzátartozói végre méltó mó­don és kifejezetten az ő emlé­kükre felállított emlékműnél he­lyezhetik el a kegyelet és hála virágait, remélhetően ez év ha­lottak napján. A kibontakozó demokrácia korlátozására konkrét dolgot nem jelölt meg, de megjegyezni kívánjuk, hogy ilyenről nincs tu­domásunk. Feltételezzük, hogy törvénytelenségen törvénysér­tést ért. Mind a testületi munká­ban, mind pedig a hatósági tevé­kenységben elsődleges szem­pont a jogszabályok betartása, a törvények tisztelete. A népkép­viselettel való visszaélést hatá­rozottan visszautasítjuk. Vala­mennyien, egyénenként és testü­letileg arra vagyunk hivatva, hogy választópolgáraink, az egész lakosság érdekeit szem előtt tartva hozzunk döntéseket. A szocialisták által tett érde­mi javaslatokról tudomásunk nincs. Nincs összefüggés a vál­lalt felelősség és a szavazati arány között. A felelősség ugyanakkora, ha az állampolgá­rok akárhány százaléka választja meg törvényesen a polgármes­tert. Ugyancsak téves informáci­óra alapul az a megállapítása, mely szerint 50 százalék kisgaz­dapárti képviselet van jelen a tes­tületben. A 14 testületi tag közül „csupán 5 fő kisgazdapárti kép­viselő”, 9 pedig független, aki­ket sért a cikk szerzőjének az a megállapítása, hogy szavazó­gépként működnek. Valamennyi testületi tag saját lelkiismerete és józan belátása szerint dönt, nem pedig pártérde­kektől vezérelve. Önt is ugyan­olyan felelősség terhelte volna képviselőként, ha a 28 induló je­löltből nem a 27. helyen végez. A túlköltekezésről annyit, hogy mind az 1991. évi, mind a készülő 1992. évi költségveté­sünk biztonságos gazdálkodást garantál önkormányzati, de kü- lön-külön intézményi szinten is. Az önkormányzat megalaku­lása óta közszemlére bocsátja írásos előterjesztéseit, üléseinek teljes anyagát. Hatályos rendele­téi ki vannak függesztve a köz­Egy felhívás kapcsán ALRUHAS SZDSZ-ES VÉLEMÉNYKUTATÁS? Az Új Néplap 1992. január 22-i számában felhívás jelent meg „Véleményfelmérés az is­kolákban” címmel. A felhívást egy ún. Szolnoki Szabadelvű Klub adta ki. Sokunkban felme­rült a gyanú, hogy e klub nem egy Az Új Néplap politikai vitafóruma ségháza hirdetőtábláján. Az Ön szervezete külön meghívóval minden írásos anyagot megkap testületi ülés előtt. A közrend, közbiztonság erő­sítésén közös erővel fáradozunk. Ezen a téren azonban egyénen­ként nagy a felelőssége a telepü­lés minden állampolgárának. Szülőként olyan példamutató magatartást kell tanúsítanunk, hogy gyermekeink ezt látván, telve ezekkel az értékekkel, ha­sonló módon élhessenek, és olyan közösséget alkossanak, melyben rend és biztonságérzet uralkodik. Itt kezdődik a bűn- megelőzés. A társadalmi és állami ünne­pek helyi megemlékezéseire ma már nem kötelező elmenni. A méltó módon történő megemlé­kezés nem a tömegek toborzását jelenti, annál inkább azt, hogy azon mindenki saját belátása szerint vesz részt. A mezőgazdaság átalakulá­sát illetően a törvény szellemé­ben járunk el, ma nem téma már a reprivatizáció. Tisztelt Jámbor Úr! Felhívjuk szíves figyelmét arra, hogy a testületi üléseken szerzett információiért, azok va­lóságtartalmáért a jövőben szí­veskedjen felelősséget vállalni. Baranyi Mihály polgármester Születésnapi köszöntő Fekete Gyula hetvenéves A születésnapi köszöntő csak az ünnep pillanatának felvillantására ele­gendő, hiszen Fekete Gyula életútja, munkássága „ezer korty tenger” terje­delmű írásba se férne bele. Az életmű­vet hasznossága méltatja legmaradan­dóbban. * Trianon sorscsapásának sebe még nagyon friss volt a nemzet tudatában, amikor 1922. február 26-án megszüle­tett Mezőkeresztesen Fekete Barnabás és Okos Erzsébet második gyermeke, Gyula. Hamar kiderült, a pendelyes gyere­ket mennyire vonzza a kimondott és írott emberi szó. Ötéves volt, amikor a nagyapjától kapott Petőfi-kötetből már olvasni tanult. Gyerekfejjel is tisztes­ségtartó, értékőrző: tanítójaira bő hat­van év távlatából név szerint is emlék­szik. Az úr-ír gyermekvilág napjait él­te, amikor első versét Nagy Dezső ta­nító úr kiszögezte az osztályterem fa­lára. Sárospataki diák lett, jelesen érett­ségizett a református gimnáziumban. De még pataki eminens, amikor első, nagyobb nyilvánosság elé szánt publi­kációi az országos lapokban megjelen­tek. Az újra háborúba sodródott ország már a „Csak egy nap a világ . . .” kétségbeesett hangulatában élt, amikor Fekete Gyula egyetemi hallgató, a Győrffy Kollégium tagja háború- és németellenes vezércikket írt a Függet­len Magyar Újság 1944. március 15-i számában. A németek bevonulása után ezért bujdosnia kellett, visszatért szü­lőfalujába. Az új, éledő demokratikus Ma­gyarország hívó szavára 1945 január­jában szülőfalujából Debrecenbe gya­logolt. Néhány hónap múlva, huszon­három évesen, Nagy Imre megbízóle­velével Borsod miniszteri biztosa: el­indította a földosztást. Ezzel párhuza­mosan a Nemzeti Parasztpárt észak­magyarországi szervezője, később a Miskolci Szabad Szó szerkesztője. Il­letéktelen hatósági beavatkozás nyo­mán a 25. születése napját egy börtön­cellában töltötte. Közéleti tevékenysége mellett publicisztikai munkássága is mindjob­ban kiteljesedett. Különböző, a pa­rasztság érdekeit messzemenően kép­viselő országos lapok vezető munka­társa volt, majd 1952-ben megjelent az első szépprózai kötete is, felvették az írószövetségbe, József Attila-díjat ka­pott. Tevékeny részese volt 1956 őszén Bibó Istvánnal, Illyés Gyulával, Né­meth Lászlóval, S. Szabó Ferenccel és Veres Péterrel szoros eszmei közös­ségben a Petőfi Párt megalakításának. 1956. december 11-én letartóztatták. 1957 októberében szabadlábra helyez­ték, majd egy hét múlva bíróság elé citálták és elítélték. A hallgatás évei következtek, ki­sebb munkái később megjelentek, majd 1963-ban kiadták „Az orvos ha- Iálá”-t, legnépszerűbb s egyben leg­maradandóbb könyveinek egyikét. Az irodalomtörténészek az elmúlt évtizedekben sűrű egymásutánban ele­mezték, méltatták Fekete Gyula eddigi életművét. Ezekből - a szűkre szabott köszöntőben - csak jelzést adhatok közre: a népben, nemzetben gondolko­dó íróember mindig a legégetőbb gon­dok feltárását vállalta, nagy felelős­séggel, szókimondó őszinteséggel. Idézhetném adátumokat, mellettük Fe­kete Gyula erős, a hatalomnak nem tetsző gondolatait. A nemzethalál kí­sérletéről szólt akkor is, amikor jobbá­ra eredményeinket kellett ünnepelni, írói bátorságát a hatalom is kénytelen volt felismerni, de a puha diktatúra mű­vészetpolitikával foglalkozó korifeu­sainak sohasem sikerült Fekete Gyula igazságai fölé kerekedni. író a javából. Nem a baráti elfo­gultság íratja ezt, könyveivel igazolt a megállapítás. De mégis huszon-vala- hány kötetét, közéleti publikációinak nem rőffel, hanem értékkel mért soka­ságát csak a jéghegy csúcsának foghat­juk fel. Az eddigi életmű méltatása csak akkor közelíthetné a teljességet, ha emberi magatartásáról, szerteágazó közéleti tevékenységéről is szólhatna az írás. Ezúttal eije nem vállalkozhatom, helyette az „Éljünk magunknak?” cí­mű, 1972-ben megjelent könyvét emlí­tem. Ez a munkája túllépett az iroda­lom lehetséges viharain, egyenesen po­litikai skandalum volt. íróját demagóg­nak, fajmagyamak minősítették, de Fe­kete Gyula gondolatainak megalapo­zott igazsága elől az akkori hatalom nem tudott kitérni. Csak egyet tehettek: ama bizonyos népesedéspolitikai fel­adatokat sajátjuknak minősítették. Az erős igazságérzetű, konok em­bernek másodszor is megadatott, hogy munkálkodjék az új Magyarország megszületéséért. A Magyar Demokra­ta Fórum egyik alapító tagja, majd 1990 januárjában megválasztották a Magyar Néppárt-Nemzeti Parasztpárt elnökének. A harmadik út híve, elméleti alap­jainak továbbfejlesztője, a parasztság érdekeinek rendíthetetlen szószólója. Mit is kívánhatnék a kiváló írónak, eszmetársamnak e jeles dátumon? Azt, amit olvasótábora, barátai, tisztelői kí­vánnak most: lehetőséget számára, hogy a nemzet gyarapodásáért, boldo­gulásáért dolgozhasson még sokáig. Isten éltessen, Gyula bácsi! Dr. Törőcsik Mihály a Magyar Néppárt-Nemzeti Parasztpárt új pedagógiai érdekvédelmi vagy még inkább nem szakmai szerve­zet, hanem a név mögött legjobb esetben is a liberális pártok vala­milyen „háttérintézménye” bú­jik meg. Sajnos a gyanú beigazoló­dott! A klub után érdeklődve ki­derült, hogy még meg sem ala­kult, most van szervezés alatt, és gyakorlatilag nem más, mint egy újabb próbálkozás valamilyen li­berális klub életrehívásának, csak most magyarosítva: „sza­badelvű”. (Eddig valamennyi halva született.) Ez már a felmé­rőlap kísérőszövegéből is kide­rült, amikor a klub címe, vezető­jének neve helyett szerényen, fe­dőnévként csak ennyi állt: „Ok­tatás ’92”, és a megadott posta- fiókszám nem másé, mint a Sza­bad Demokraták Szövetségéé. Tehát a nyilatkozó pedagóguso­kat a szakszerűség és hivatalos­ság látszatát keltve - enyhén szól­va - becsapták. A megye iskoláiban ilyen fel­mérést csak a megfelelő szakér­telemmel és felhatalmazással rendelkező önkormányzati és szakmai szervezetek végezhet­nének. Éppen ezért az ún. Sza­badelvű Klub ezen tevékenysége nem egyéb, mint közvetett be­avatkozási kísérlet a helyi liberá- lis csoportosulások részéről a közoktatás irányításába, a peda­gógusok véleményalkotásába. A pedagógusoknak számtalan lehetőségük volt és lesz a jövő­ben is az új oktatási törvényter­vezettel kapcsolatos vélemé­nyük kifejtésére, javaslataik megtételérea különböző nyílt fó­rumokon. Ok eddig sem vártak felszólításra, felhívásra, még ke­vésbé az SZDSZ manipulativ su­gallatára. Meggyőződésünk, hogy az iskolák nem furfangos felméré­seket, hanem új oktatási törvényt és autonómiát akarnak. MDF Szolnoki Szervezetének Elnöksége Az elmúlt négy évtizedet sok mulasztással lehet vádolni, de hogy a fasizmus elleni harcot elha­nyagolta volna, azzal aligha. Ez a megállapítás - úgy gondolom - mind a polgári demokráciákra, mind az ún. szocialista országokra egyaránt érvényesnek tekinthető. A legnagyobb megnyugvással tölthet el mindannyiunkat, hogy a rendszerváltozás első lépéseitől kezdve a fasiszta gondolatiság el­leni küzdelem töretlen lendülettel zajlik, és hála a plurális demokrá­ciának, az ellenzék a kormányt is meghaladó mértékben karolta fel az ügyet. Az éber ellenzék a fasiz­mus irányába mutató minden le­hetséges és lehetetlen utat ellenőr­zése alá vont, a legkisebb vélhető tendenciára is lecsapott. Már a le­hetőség lehetőségét is számon kéri, vallatóra fogja. Hadd utalok csak - a teljesség igénye nélkül - az anti­szemitizmus, szélsőjobbos popu- lizmus, kunszabóizmus, csurkiz- mus, torgyánizmus, a kormányzó­pártok diktatórikus törekvéseinek pellengérre állítására. Az ellenzék azonban többnyire megalapozat­lan, légből kapott ötletekkel szem­ben vitézkedik, és e tevékenység keretében gyakran alkalmat lel a kormányzó pártok nem mindig fi­nom besározására is. Mindezeken túlmenően ez a harc a reális veszé­lyeket és félelmeket illetően egyol­dalúnak, sőt figyelemelterelőnek tűnik. Úgy folytatja az ellenállást a szélsőjobboldali útra is elterelhető minden kezdemény ellen, mintha az közvetlen és egyedüli veszély- forrás lenne, mintha más és sokkal valódibb veszély a térségben nem is léteznék. Körülöttünk, a határa­inkon túl, a kisebbségben élő ma­gyarokat naponta érik sérelmek, a kommunizmus legreakciósabb, legpártállamibb elemei a legsovi­nisztább erőkkel összefonódva nyílt terrorista diktatúrát folytat­nak. A területhódítás érdekében gyűlöletet szítanak, tízezreket öl­nek meg, üldöznek el szülőföld­jükről, de a vak félelem és a nyitott szemű szándék jelentéktelen fél- nótásoknak, mint a legsovinisz­tább elemeknek a finánctőkével való összefonódásra irányítja a közfigyelmet és foglalkozik vele messze többet, mint amennyit megér az egész. Mert nyilvánvaló, hogy minden szélsőjobboldali le­hetőséget számba véve is Európá­ban a fasizmusnak nincsenek reális esélyei. A volt szocialista orszá­gokban pedig még ennél is keve­sebb esélye van. Ezekben az orszá­gokban negyven évig szovjet fil­mek garmadája, irodalom, média, sajtó, oktatási intézmények, sze­mináriumok vitték naponta házhoz a fasizmus rémtetteit, a fasizmus jogos gyűlöletét, és ezzel egyide­jűleg a kommunista ember hősies helytállásának, bátorságának, a kommunizmus igazának utolérhe- tetlenül fennkölt példázatait. Néhány éve kiderült, hogy ha­zugság az egész. Fasizmus, bolse- vizmus egyre megy. Kérdés csak az, hogy ez a tény mennyire van tudatosítva? A kommunizmus le­leplezésére, embertelenségének, gaztetteinek bemutatására te­szünk-e, tettünk-e már annyit, amennyivel a becsapott emberek szeme felnyitható, a negyvenéves lelki terror hatása ellensúlyozható, az emberek lelki beállítottsága az igazságra ráhangolható? Tettünk már e téren annyit, hogy nagyvo­nalúan napirendre térjünk olyan jelenségek felett, melyek egyértel­műen arra utalnak, hogy még ma is elfogultság mutatkozik és nem el­hanyagolható mennyiségben a bolsevizmus javára? Amikor körülöttünk durva bol­sevik erőszak zajlik, tehetünk bár­mi engedményt a szélsőbal számá­ra? Akár úgy is, hogy mindig a szélsőjobbtól rettegünk? Ép elmé­jű ember alig vitathatja, hogy a térségben ma is lényegesen na­gyobb a kommunista befolyás, ezen keresztül a kommunista ve­szély, mint bárminemű fasisztoid szélsőjobbos törekvés. Illenék te­hát legalább egyenlő mércével kö­zelíteni ehhez a kérdéshez, és mindkét szélsőség ellen egyenlő muníciót felhasználni. Dr. Horváth József Szolnokon is megalakul Zászlót bontott a baloldali nőmozgalom Az elmúlt szombaton az MSZP asszonyokkal, leányokkal megtelt Köztársaság téri székházában zászlót bontott a baloldali nőmoz­galom. A sok felszólalóra való te­kintettel öt percre korlátozott hoz­zászólásokban az ország minden zugából fogalmazták meg a balol­dali nőmozgalom megalakításá­nak szükségességét. Elhangzott, hogy az elmúlt években jelentősen romlott a nők helyzete. A munka- nélküliek 40 százaléka, a pálya­kezdő munkanélküliek 45 százalé­ka nő. A női munkaerő nagyon ol­csó, keresetük lényegesen alacso­nyabb a férfiakénál. Tovább csök­kent a nőkérdés iránti társadalmi érdeklődés. A közéletből való ki­szorulásuk jellemző adata, hogy a parlamentben 28 képviselőnő van, és ezek közül is csak 6 került meg­választásra egyéni választókörzet­ben. A hivatalos politika egyelőre elhallgatja, hogy a nők foglalkoz­tatását nem is tartja fontosnak. Fennáll a veszélye, hogy a privati­záció okozta változások következ­tében a nők kiszorulhatnak a mun­ka világából. Munkahelyük el­vesztésével együtt elvesztik az anyaság szociális támogatásához eddig létező jogaikat. A tanácsko­zás résztvevői szerint egyre több nyílt foglalkoztatási diszkriminá­cióval lehet találkozni. Egyes ma­gánvállalkozásokban sokszor az elemi munkavédelmi előírásokat sem tartják be. Példaként említet­ték a gyermekmunka megjelené­sét, hogy 15-16 éves lányok néhol napi 30 forintért dolgoznak. A dol­gozó nőt támogató anya- és gyer- mekellátási rendszerek, szociálpo­litikai támogatások, az átgondolat­lan leépítési törekvések (óvodák- bölcsődék körüli vita) tovább fo­kozzák a nők terheit. Növekszik a nők körében a deviáns magatartás, az alkoholizmus, a drogfogyasz­tás. A pályakezdők kilátástalan élethelyzete miatt terjed a prostitú­ció. A baloldali nőmozgalomnak nagy felelőssége a nők mozgósítá­sára, önvédelmük megszervezésé­re pozitív program kidolgozása. Mondjuk ki, a nők emberi jogai­nak érvényesülése a baloldal szá­mára az új társadalmi berendezke­dés minőségi mércéje. Hogy a nők anyai hivatását veszélyeztető elvo­nások széles néprétegek gyerme­keit teszik védtelenné, a gyermek­ek kulturált, felkészült emberré ne­velését kérdőjelezi meg. Hívjuk a nőket, hogy legyenek aktív és tu­datos résztvevői egy érdekeiket ér­vényre juttatni kívánó mozgalom­nak - hangsúlyozták a tanácskozás résztvevői. * Szolnok városban is megalakult a Baloldali Nőmozgalom Ideigle­nes Szervező Bizottsága, amely hívja a szocialista párt nőtagjait, pártonkívüli szimpatizánsait a nő­mozgalom életre hívására 1992. március 5-én (csütörtök) 17.00 órakor a Tófenék utcai irodába. Az ideiglenes szervezőbizott­ság nevében: Fazekas Katalin A beérkezett anyagok tartalmáért szerkesztőségünk nem vállal felelősséget.

Next

/
Thumbnails
Contents