Új Néplap, 1992. február (3. évfolyam, 27-51. szám)

1992-02-19 / 42. szám

1992. FEBRUÁR 19. Hazai körkép 3 Gyógyulást a gyógyításnak! (3.) Körzeti orvos helyett háziorvos? Költségvetési hiány — jegybanki függetlenség? Az egészségügy reformja szükséges, ez vitathatatlan. A munkát valahol el kell kezdeni, s ez lehet éppen az alapellátás is, bár kívánatos lenne egy, az egész vertikumra kiterjedő, kiérlelt koncepció közel egyidejű meg­valósítása. Ellenkező esetben reális a veszély, hogy a csatlako­zási pontokat újra és újra módo­sítani kell. Az alapellátás reformjában a kelleténél nagyobb hangsúlyt kapott - inkább a felduzzadt pub­licitás miatt - a körzeti orvos-há­ziorvos problémakör, holott nem ez az alapellátás fő gondja. A háziorvos vagy családorvos fogalma és figurája még egyálta­lán nincs kialakítva; ahány szob­rász, annyiféle faragás. A szob­rászkodásnak egy közös vonása van: a realitástól való teljes el­szakadás. A megálmodott figura alapanyaga ugyanis nem áll ren­delkezésre. A magyar orvosok­tatás - hasonlóan, mint bárhol a világon - általános orvosokat ké­pez, majd egy választott szakte­rületen speciális szaktudást ad. A betegellátás viszont minden területen a szakorvosi színvona­lat igényelné. Ez nyilvánvalóan lehetetlen. Az eddigi gyakorlat ezt az ellentmondást úgy oldotta fel, hogy megteremtette a körzeti orvos számára a szakkonzultáció csatornáit. Erre szolgált az alap­ellátás és a kórház közé ékelt rendelőintézet. Amennyiben az alapellátásá­ban a háziorvosnak végleges el­látást kell nyújtania, ráadásul er­re anyagilag is rászorítják, két variáció lehetséges: vagy min­den területen szakirányú képesí­tést szerez - ehhez annyit, hogy van vagy hatvanféle szakvizsga, és a képzés ideje általában négy év -, vagy alacsonyabb szinten látja el a beteget, mint azt a tudo­mány mai állása szerint megte­hetné. Nyilván az utóbbi fog be­következni. A háziorvoslás apostolainak másik nagy érve az, hogy a csa­ládot együttesen látja el, a beteg­séget és a gyógyítást a család keretén belül, annak belső szo­Abdászalók - hiányosságai elle: nére - egyre felkapottabb üdülő­helynek számít, hiszen magas gá­takkal övezett partszakaszát éven­te tíz- és tízezrek keresik fel napo­zás, fürdés, csónakázás - egyszó­val kikapcsolódás céljából. Nyil­vánvaló, hogy az 5 ezer 400 hely­beli élete, megélhetése egyre szo­rosabban kapcsolódik a tó létéhez, mégis rövid interjúnkban Vincze Ferenc polgármestert először a testület összetételéről faggattam.- Tizenhárom a képviselőnk, a tizennegyediknek én számítok. Függetlenként indult mindenki, noha néhány embert párt is támo­gatott.- Ennek fejében beleszólnak a munkájukba?- Hál’ istennek nem így van. Egyébként szívesen vesszük a bí­rálataikat, elismeréseiket egy­aránt, hiszen mi tizennégyen sem hisszük magunkat csalhatatlan­nak. Éppen ezért a vélemények gyorsabb áramlása érdekében lét­rehoztunk egy úgynevezett érdek­egyeztető bizottságot, amelyikbe minden itteni párt küld képviselőt.- A legnagyobb vihar?­- A partszakasz hasznosításáról alakult ki. Többen szóvá tették: az én elődöm miért adta kft. kezére a hasznosítás jogát. ■ Azért - és a lépéssel én is egyet­értek -, mert korábban öt éven ke­resztül évi másfél millióba került csak a rendbetétel. Ezt a költséget ciális és lelki összefüggéseiben, az életmódi sajátosságok figye­lembevételével szemlélheti. Am a gyakorlatban tevékenykedő or­vosok nagyon jól tudják, hogy ezt a gondolatot nem most talál­ták fel. A jó körzeti orvos most is és ötven évvel ezelőtt is ilyen elvek alapján dolgozott, nem azért, mert nagyon okos volt, ha­nem mert egyszerűen nem lehe­tett másképpen dolgozni. De ha tehette - ötven éve is és most is -, a szülészre bízta a szülést, a fogorvosra a műfogakat és a se­bészre a vakbélműtétet. Az elképzelések szerint kívá­natos lenne, ha az orvos bekap­csolódna a privatizációba. Saját erőből beszerezné a korszerű el­látáshoz szükséges műszereket, szerződést kötne a társada­lombiztosítással, a helyi önkor­mányzattal pedig egy olyan, még nem meghatározott laza kapcso­lata lenne, amely esetleg csak a rendelő helyiségének bérléséből állna. Ezt a modellt felépíteni, azt hiszem, nem kevés fejfájást okozna. A műszerek beszerzésé­hez - éppen a régtől fogva ala­csony jövedelmek miatt - kevés kivétellel nincs elegendő tőke. Sem az orvosnak, sem a társada­lombiztosításnak egy ilyen szer­ződéshez nincs kialakított és ki­próbált követelmény- és norma- rendszere. Az orvosnak a havon­kénti adatszolgálatáshoz nincs apparátusa és felszerelése; a tár­sadalombiztosításnak nincs a szakmai ellenőrzésre és a pénz­ügyi elszámolásra szervezete. Az egész rendszer vagonszámra igényelné a papírt, s a papírhegy alatt a végén nem találnánk a beteget. Az önkormányzat helyzete még ennél is cifrább. Az önkor­mányzati törvény felelőssé teszi az alapellátásért. Tegyük fel a területen adott öt különböző képzettségű, különböző felsze­reléssel rendelkező privát orvos. Az orvos csak egyezemyolcszáz beteget vállalhat, az önkormány­zat ugyanezen a területen 2500- ért felelős. Munkába állíthatná­mi fizettük, és szerettük volna megsprórolni.- Mendemondákat, kósza híre­ket hallunk a fenntartó Vakáció Kft. megingott pénzügyi helyzeté­ről. Arról, hogy nem éppen ered­ményes évet tudnak maguk mögött. Őszintén szólva: sikeres a kft.?- Őszintén válaszolva: nem si­keres, mivel erre az esetre úgy mondják mifelénk: túlhaladta a kordé a szamarat. Magyarul, na­gyobb fejlesztésbe fogott, mint amennyire fedezet volt. Igaz, már az első, nem teljes évben, amikor fizetni kellett a strandolásért, be­jött 1,7 millió. Mindezek ellenére mi, a testület, pénzügyi vizsgálatot kértünk a tisztánlátás érdekében a kft. ellen, amelynek 43 százalék­ban magunk is részesei vagyunk. Az eredményről március közepe táján pontos adatokkal szolgálok.- Evezzünk más vizekre. Mennyi az éves költségvetésük?- Százhuszonkét millió.- Fejlesztésre ...- Körülbelül huszonhárom mil­lió jut. Noha hovatovább az or­szághatárokon túl is ismert fürdő­helynek számítunk, ma még a bel­területi utaknak csak a húsz száza­léka portalanított. Ugye nem cso­dálható, hogy a testület javíthatat­lanul útépítőpárti, és tavaly is pél­dául hét új út készült el 9,1 millió­ért. Az idén is újabb négy utcában tervezzük, hogy megszűnik a sár meg a por; természetesen ehhez a nak új orvost, de nincs lakás, nincs rendelő. Az öt régi orvos­tól „kimaradó” 700-700 állam­polgár egyébként se kötelezhető, hogy egytől-egyig az új orvos­hoz jelentkezzék be. Ahogy elképzelem magam előtt a jövő orvosfiguráját, újra és újra az önkormányzatok jövő­beli gondjai tolakodnak elő. Eze­ket a cselekvési program elegán­san megkerüli. Hadd említsek néhány példát: a körzeti orvos eddig ellátta a területén lévő is­kolákat, óvodákat, bölcsődéket, kollégiumokat, az öregek nap­közi otthonát. Elvégezte a kis­üzemek orvosi alkalmassági vizsgálatait. Igazolást adott a biztosítónak, a gépkocsivezető­tanfolyamoknak, látleletet adott, véralkohol-vizsgálatot végzett éjjel-nappal, elvégezte az őrizet­be vétel előtti vizsgálatot éjjel­nappal stb. és stb. Ezután - hajói értelmezem a tervezet koncepci­óját - a különböző pontszámok­kal minősített orvosokkal, kü- lön-külön, eltérő díjazási feltéte­lekkel, szerződéseket kell kötni az említett feladatok elvégzésé­re, hiszen az orvos és a társada­lombiztosítás közötti alapszer­ződés szigorúan csak a gyógyítá­si tevékenységre vonatkozik. Honnan lesz erre pénz, és mek­kora lesz a zűrzavar? A sok megoldatlan kérdés kö­zül csak egyet emelek ki: az or­vosi ügyeletet. Ez a szolgáltatás az alapellátáshoz tartozik, tehát az önkormányzat köteles meg­szervezni. Ám az eddig fizetett ügyeleti díjak nemhogy az orvosi mun­kát, sokszor a benzinköltséget sem fedezték. Ha az önkormányzat a piaci alku szabályai szerint kénytelen megoldani ezt a szolgáltatást, a költségek többszörösére lehet számítani. Mind a társada­lombiztosítás, mind az önkor­mányzat már most is az üres zse­be mélyén kotorász. Ki fog fizetni? Dr. Király Ferenc (Folytatás: Minden hatalmat a háziorvosnak?) lakosság hozzájárulása is szüksé­ges. Azután járdák is épülnek, gya­rapszik az orvosi műszerállomás, és végre a gyermekorvosunk hoz­zánk tartozik.- Mire nem futotta?- Hosszú lenne a lista, ezért csak néhány fontos dolgot emelek ki. Egy holland cég jelentkezett, hogy ötezer négyzetméteres bevásárló- központot épít. Ha az ajánlata ko­moly, és megegyezünk, állunk elé­be. Azután baj van a telefonháló­zattal is. Noha 170 crossbarvonalunk él, további négyszáz kellene. Sőt, százkét olyan személy is akad, aki befizette a húszezer forintot, csak éppen ezért a mai napig semmit nem kapott. Én úgy ítélem meg, hogy a MATÁV, mint monopol­helyzetben lévő cég szerződést szegett, és alaposan megemelte, megemelné az árakat. Duplájára, sőt többre. Ebbe nem megyünk be­le, ezért az ügy már miniszteri „szinten’ ’ van. Ánnál inkább, mert jelentkeztek olyan cégek is, ame­lyek jóval olcsóbban elvégeznék ezt a munkát. Remélem, sikerül valamilyen megoldást találnunk. Én pedig ezt a rövid beszélge­tést azzal zárom le, hogy az üdülő­part helyzete annyira közérdekű, hogy a Vakáció Kft. elleni vizsgá­lat eredményeire a jövő hónap de­rekán mindenképpen visszaté­rünk. D. Sz. M. Maratoni üléssorozaton hagy­ta jóvá az Országgyűlés az 1992. évi költségvetést. Heves viták tárgya volt a költségvetési hiány, annál is inkább, mert már az 1991-es költségvetés tervezett hiányát is 10 milliárd forinttal túllépték. Sokan annak az aggályuknak adtak hangot, hogy a hiány fi­nanszírozása aláássa a kormány­zat antiinflációs politikáját. A költségvetési hiányt ugyanis vagy a jegybank - adott esetben a Magyar Nemzeti Bank - pótló­lagos bankjegykibocsátásából lehet fedezni, vagy azáltal, hogy a keletkezett hitelforrásokból növelik az államháztartás és csökkentik a gazdasági szféra (a termelés, a szolgáltatások, a for­galom) részesedését. Az első esetben a változatlan áru- és szolgáltatáskínálattal szemben megnő a fizetőképes kereslet, ez felhajtja az árakat, s a pénz hígu- lására vezet. Az utóbbi esetben a kínálat növelése helyett a hitelek a keresletet növelik, s ahelyett, hogy a piacon a vevők uralmi helyzetét szolgálnák, az eladók árban is érvényesülő erős ver­senypozícióját támasztják alá. Áz infláció szempontjából az első megoldás, a költségvetési deficit jegybanki finanszírozása a veszélyesebb eljárás: azonnali pénzszaporítást jelent az áruk és a termelési tényezők változatlan kínálatával szemben. Ezért nem meglepő, hogy nem sokkal a költségvetés előtt tárgyalt jegy­Nem lehet komolyan kételkedni abban, hogy a Föld éghajlata erő­teljesen módosul. Nemcsak az enyhe tél és a csapadék változása támasztja ezt alá, hanem a szokat­lan időjárási események is: heves viharok, pusztító hurrikánok, me­leg és száraz nyár Európa-szerte, másutt pedig aszályok. Több száz­millió ember egészségét és életfel­tételeit veszélyezteti a légkör glo­bális (az egész Földet érintő) fel- melegedése. Mindezért döntően az emberi civilizáció által egyre nö­vekvő mennyiségben kibocsátott szén-dioxid a felelős. Az évente ausztriányi nagy­ságú erdőterület kiirtá­sa, felgyújtása és a fo­lyamatosan növekvő ipari kibocsátásból szár­mazó szén-dioxid a lég­körbe kerül. Itt össze­gyűlve visszaveri azt a meleget, melyet a Föld termel. Hasonló hatású­ak a metán, a dinitrogén- oxid és a freonok. A me­tán a rizstermelésből és az állattenyésztésből, a dinitrogén-oxid a műtrá­gyák használatából, a freonok a hűtőberende­zésekből, a légkondicio­nálásból, a desodorok hajtógázából és az oldó­szerekből erednek. A légkörben feldúsult „üveghá­zi gázok’ ’ hatására az átlaghőmér­séklet magasabb lett, az elmúlt száz évben 0,5 Celsius-fokkal emelkedett. Még magasabb hő- mérséklere számíthatunk azonban a jövőben. Ha az előbb említett gázok szintje változatlanul növek­szik, 2020-2030-ig 2,5-4,5 Celsi- us-fok emelkedésre lehet számíta­ni. A kutatók feltételezik, hogy az általunk lakott világ 1,5-4,5 Celsi- us-fok növekedést képes csak elvi­selni. Meg kell majd változtatnunk a termesztett növényeinket. A fel­lépő aszályok miatt élelmi­szerhiány fog kialakulni. A farme­rek nem tudnak majd következtet­ni az időjárásra az elmúlt évek alapján. Különösen az évelők ese­tében kell meggondolni, hogy mit érdemes ültetni. Az aszály szomo­banktörvény vitájakor a költség- vetési hiány jegybanki finanszí­rozásának korlátozása, s azzal szoros kapcsolatban a jegybank függetlensége állt a figyelem kö­zéppontjában. A pénz mennyiségét, jobban mondva a pénz kínálatát egy or­szágban alapjában a jegybank határozza meg. A pénz értékál­landósága, viszonylag szilárd vásárlóereje nagymértékben függ attól, hogy a pénz iránti ke­reslet - azaz az áruk, a szolgálta­tások, a termelési tényezők, a külföldi fizetőeszközök kínálata - alkalmazkodjék a pénzmennyi­séghez, nem pedig fordítva. Az előbbi esetben ugyanis a megha­tározott, fizetőképes kereslet ke­retébe kell beilleszkedniük mindazoknak, akik pénzt akar­nak keresni: kínálatuk összetéte­lével, minőségével s utoljára, de nem utolsósorban annak áraival, költségeivel. Ezzel szemben a kereslet mesterséges, pénzkibo­csátással való növelése, megha­tározott körülmények kivételé­vel, csak az árak és az általános árszínvonal emelkedéséhez ve­zet. (Ez csak akkor nem követke­zik be, ha a keresett árukból és termelési tényezőkből vagy/és az előbbiek előállítására alkal­mas kapacitásokból pénzszűke miatti túlkínálat van, s így az igénybevételükhöz szükséges pénzmennyiségtöbblet nem ve­zetne általános árszínvonal­emelkedésre. Nálunk nem ez a helyzet. rú következménye lesz egyes he­lyeken a vízhiány, amivel több te­rületen már eddig is számolni kel­lett. Máshol viszont a világ óceán­szintje az elmúlt száz év alatt 10- 15 cm-t emelkedett. Ha az eddigi folyamatok folytatódnak, néhány évtized alatt megolvad a sarki jég­tömeg jó része. Ennek következ­ménye az, hogy a tengerszint 0,3-1 métert is emelkedhet. Mások sze­rint a következő 110 évben a ten­gerek szintje 2-4 méterrel is emel­kedhet. Abban valamennyien egyetértenek, hogy a kezdetben kismértékű növekedés 2050-től fel fog gyorsulni. Ebből a szempont­ból leginkább veszélyeztetettek az afrikai és a hátsó-indiai országok, melyek ráadásul szegények és né­pesek. Hollandiában a pótlólagos beru­házások közel tízmilliárd dollárra rúghatnak 2040-ig. Mindez ele­nyésző ahhoz képest, amelyre Ámerikában lesz szükség a partok védelmében. Európában viszont Velence jövője bizonytalan. Könnyen meglehet, hogy a folyók torkolatában élő embereknek be kell költöznie a szárazföldre. Ez a népvándorlás számtalan problé­mát fog felvetni. A globális felmelegedés ma­gyarországi következményei egyelőre eléggé bizonytalanok. A kihasználatlan kapacitások az adott berendezéseken előállí­tott termékek keresettségének hiányát vagy versenyképtelenül magas árát jelzik.) A költségvetés által támasz­tott keresletnek is „be kell fér­nie” a gazdaság behatárolt fize­tőképes összkeresletébe, vagy úgy, hogy adók, illetékek, vá­mok stb. formájában elvon a gazdaság alanyainak jövedelme­iből, pénzkészletéből, vagy megcsapolja a belföldi, illetve a külföldi megtakarításokat. Ha nem ezt teszik, akkor inflációs hatást vált ki. A kormányzatokat sok minden készteti a jegybanki forrás igénybevételére. Az adók körül mindig súlyos politikai harcok dúlnak, hiszen pontosan megállapítható, hogy valami­lyen adó kiket terhel; az adóvál­toztatás csak lassan, törvények útján hajtható végre. A kölcsön­tőke-kínálat igénybevétele sem problémamentes; van olyan helyzet, amikor még az igen ked­vező államkölcsön-kínálatra sincs kereslet, mint éppen mos­tanában nálunk. Az infláció viszont szétterül, végiggyűrűzik a gazdaságon, „címzettjei” nehezen és késés­sel azonosíthatók. Ezért annyira fontos, hogy a jegybank jogállá­sa, vezetőinek helyzete olyan le­gyen, hogy csak a törvényeknek és a törvényhozásnak kelljen en­gedelmeskedniük. És persze a saját lelkiismeretüknek. Ferenczy-Europress Hazánkban is többen foglalkoz­nak ezen változások előrejelzésé­vel. Az elkövetkező harminc év­ben legvalószínűbb „közepes” esetben évtizedenként 0,2-0,1 Celsius-fok melegedési ütemre számíthatunk. Ezzel párhuzamo­san az éghajlat mintegy „mediter- ranizálódik”, azaz Budapest téli éghajlata hasonló lesz, mint napja­inkban Belgrádban. Egy rövid, változékony tavaszt egy hosszabb, de melegebb nyár fog követni. Az ősz későbbre tolódik, és tovább tart. A tél enyhe lesz. Mindez első hallásra kellemesnek tűnik, a valóság azon­ban az, hogy ez a kel­lemesnek ítélt éghaj­lati változás az üveg­házhatás fokozódásá­val jár. Ilyen előrejelzések láttán meg kell álla­podni hazánkban is az „üvegházi gázok’ ’ ki­bocsátásának csök­kentésében, hogy ne veszélyeztessük a globális éghajlat egyensúlyát. Eddig a világon mintegy hét­féle egyezmény jött létre, melyekhez Ma­gyarország is csatla­kozott. Az egyik probléma az, hogy a ma meghozott áldozat legkoráb­ban 10, de inkább 50 év múlva lesz eredményes, feltéve, ha a megálla­podásokat betartják. A levegőbe került gázok tudniillik legalább 50 évig tartózkodnak a légtérben. A másik probléma, hogy át kel­lene térni az energiatakarékosság­ra, és le kellene állítani az ipar fejlesztését. Természetesen ezt sok érdekcsoport ellenzi. Vélemé­nyünk szerint fel kellene adni vég­re a gazdasági növekedés elvét. Le kell állítani a fegyverkezési versenyt, és helyette inkább pénz­ügyi eszközöket kell felszabadíta­ni akömyezetvédelmi célok meg­valósítására. Dr. Pethő Mária MDF Környezetvédelmi Csoport A polgármestereké a szó Abádszalókon útépítőpárti a testület Globális felmelegedés — éghajlati katasztrófa Aszályok, vízhiány és gázokkal teli levegő fog kialakulni

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents