Új Néplap, 1992. február (3. évfolyam, 27-51. szám)

1992-02-13 / 37. szám

10 Érdekességek 1992. FEBRUÁR 13. Kettéosztják Kaliforniát? Mata Hari hazatér szülőhelyére A kétkedők először valamiféle politikai mutatványnak tartották a kampányt, most azonban maga Statham is meglepődött, hogy milyen nagy mértékben tették magukévá a gondolatot a kali­forniaiak. A San Francisco Chronicle, az északi rész legna­gyobb városának vezető napi­lapja már jelképet is javasolt Észak-Kalifomia számára: a ma- rijuána virágát, minthogy a kábí­tószerfogyasztás nagy, bár ille­gális szerepet játszik a gazdaság­ban. Los Angelesből, ahol sok millió dolláros filmüzleteket kötnek a fehér asztal mellett, az a javaslat érkezett, hogy Dél-Ka- lifornia mottója ez legyen: „Gyerünk ebédelni! ”. Ezek a tréfás javaslatok arra kívánnak emlékeztetni, hogy 1850 óta már 26 kampány indult az állam kettéosztására, s mind­egyik kacagásba fulladt. Most azonban komollyá vált a dolog, minthogy Kalifornia már a hetedik vagy nyolcadik legna­gyobb gazdasági egység a vilá­gon, és tényleg nehezen kormá­nyozható. - Ha a szétválasztás korrekt módon történne - mond­ják helybéli politikusok -, akkor Dél-Kalifomia még mindig az Egyesült Államok legnagyobb állama maradna, Eszak-Kalifor- nia pedig a harmadik vagy a ne­gyedik helyet foglalná el. Az ak­ció sikere esetén egyébként az USA 51 államból (és District of Columbia körzetből) állna, s a nyugati partvidék a jelenlegi hat szenátor mellé még kettőhöz jut­na, 102-re emelve a szenátorok számát. MTI-Panoráma Leeuwardenben, ebben az észak-hollandiai városban a kö­zeljövőben állandó kiállítás nyí­lik, amelyet híres szülöttje emlé­kének szentelnek. A híres szülött nem más, mint Mata Hari, az első világháború legendás kémnője. Mata Harit Leeuwardenban, a kálvinizmus egyik bástyájában sokáig szégyenfoltnak tartották. Most azonban, 75 évvel kivégzé­se után nemcsak megbocsátottak neki, hanem büszkék is rá, hogy városukban ringott egy világhírű személyiség bölcsője. Mata Hari, akinek valódi neve Margaretha Geertruida Zelle volt, 1876-ban született. Apja, jómódú kalapkészítő iparos, 19 éves korában férjhez adta egy holland katonatiszthez, akivel a mai Indonéziában élt 1902-ig. Európába történt visszatérése után a házapár különvált, s Mar­garetha 1905-től kezdve hivatá­sos táncosnő lett Párizsban. Először a Lady MacLeod ne­vet vette fel, később azonban Mata Hari néven szerepelt. Ez a szó maláj nyelven a napot jelenti. Múltjáról mindenféle meséket költött, a többi között azt is elhi­tette, hogy egy napkeleti herceg leánya. A magas növésű, sötét hajú táncosnő csaknem meztelenül lépett színpadra. Kelet-indiai táncairól egy korabeli újság azt írta, hogy tropikus virág illúzió­ját kelti. Ahogyan hírneve nőtt, úgy vonzott mind nevesebb hódoló­kat, köztük Henri de Rotschild bárót és Giacomo Puccinit. Sok szeretője között katonatisztek is feltűntek, s ez lett a veszte. Bár az igazság mindmáig is­meretlen, a legenda szerint bájait arra használta fel, hogy szeretői­től az ágyban katonai titkokat csikarjon ki. A francia hatóságok megvádolták, hogy Németor­szág javára kémkedik, s 1917ok- tóberében kivégzőosztag elé állí­tották. Leeuwardenban a városi la­kosság először 1976-ban bocsá­tott meg neki. Ekkor kis bronz­szobrot állítottak emlékére. Most összegyűjtötték számos fényké­pét, hódolóinak leveleit, színházi hirdetéseket s egyéb emlékeket, köztük azt az 1932-ben készült filmet is, amelyben Greta Garbo alakította Mata Harit. A város turisztikai hivatala bízik abban, hogy a kiállítás sok látogatót vonz majd Leeuwardenba. MTI-Panoráma Kannibál irodalmár „Feudális hagyományok” Milliószám ölnek meg lány újszülötteket Kínában Itt az ideje, hogy Kaliforniát, az Egyesült Államok legnépe­sebb államát kettéosszák - ez a követelés mind gyakrabban és hangosabban hallható, különö­sen az állam északi részében. Ha van Észak- és Dél-Karolina, Észak- és Dél-Dakota, miért ne lehetne Észak- és Dél-Kalifomia is? - kérdezi egy északi republi­kánus politikus, Stan Statham. - Észak-Kalifomia rendszerint csak a morzsákat kapja, míg a déli rész a főfogást élvezi - mondta, és hozzáfűzte: az állam a maga 30 milliós lakosságával túl nagy ahhoz, hogy kormá­nyozható legyen. A két régióban az élet stílusa is különbözik. Az északiak sze­rint Dél-Kalifomia túlságosan is Disneyland, túlságosan csillogó, túlságosan Hollywood. A déliek viszont falusiaknak tartják az északiakat, akik megragadtak a hatvanas években, és túl komo­lyak. Stan Statham, aki a kaliforniai képviselőház tagja, kijelentette: „Véget kell vetni a fecsegésnek, és meg kell indítani a válópert”. Evégett kampányt kezdeménye­zett, hogy júniusban mind az 58 járásban tartsanak népszavazást a kérdésről. Minden járásban ar­ra a kérdésre kellene válaszolni: „osszák-e két részre Kaliforni­át?” A középső járásokban arra is felelni kellene: „Északhoz vagy Délhez kíván-e tartozni?” Erre senki nem számított Ná­polyban: Carmela Palazzo, egy „köztisztviseletben álló” Camor- ra-család tagja kipakolt a rendőr­ségen. És kiderült, hogy szép csen­desen emancipálódtak a dél-olasz maffiák női családtagjai is, sőt szinte teljesen természetesnek tartják, hogy férjük, öccsük, báty­juk, apjuk letartóztatása vagy halá­la után egyik napról a másikra át­vegyék azok feladatait. Carmela a nápolyi sikátorokban született és nőtt fel, itt nevelte gyermekeit is, beszorítva a híres Palazzo-klán szigorú szabályai kö­zé. A Palazzo név hallatán minden carabinieri egy kicsit össze is rez­zen: hírhedt maffiózók ők. Carme­la mégis úgy döntött, hogy szakít a családdal, és kipakol a rendőrsé­gen. Mi vezette Carmelát erre a lé­pésre? Múltjában a magyarázat. 12 éves korában elrabolta egy rivális klán, megerőszakolták, majd egy hónapig fogva tartották. Családja fegyverrel szabadította ki. Két év­vel később, 14 évesen terhes lett, és férjhez kellett mennie. Ez a há­zasság azonban nem tartott sokáig. Új férfi lépett az életébe, egy igazi Camorra-„főnök”. Ebből a kap­csolatból három gyerek született. A férfi azonban egy lövöldözés so­rán életét vesztette, és meghalt Carmela fivére is. Legnagyobb fia kábítószeres lett. Valószínűleg ez utóbbi volt a fiatal nő számára az utolsó csepp a pohárban, mielőtt elhatározta, hogy hadat üzen mind a Camorrának, mind pedig a csalá­di klánnak. Carmela vallomása a rendőrség­nek - „aranyat ért”. Tucatjával ke­rültek lakat alá a maffiózók. A raz­ziák legmeglepőbb eredménye azonban az volt, hogy sok olyan nőt is letartóztattak, akikről kide­rült: vezető pozíciókat töltöttek be a Camorrán belül. A legfiatalabb a 27 éves Rita Esposito, a legidő­Ki hinné, hogy egy 42 éves japán férfi, Issei Sagawa, aki 1981-ben Párizsban feldarabolt és felfalt egy holland diáklányt, nemcsak nyugodtan él yokoha- mai lakásában, hanem egyfajta - bár kétes - irodalmi hírnevet is szerzett Japánban? Pedig így van. A francia bíróság elmebe­tegnek nyilvánította, akit ször­nyű bűncselekményéért nem le­het felelősségre vonni. 1984-ben átszállították Japánba, ahol egy évvel később gyógyultnak jelen­tették ki. Csupán havonta egy­sebb az 55 éves Anna De Rosa, a Giuliano-klán feje volt, aki az al­világ teljes bizalmát élvezte. Ő a „hamis lottó koronázatlan király­nője”. Nemhiába mondják róla Nápolyban, hogy a családjában ő viseli a nadrágot. A többi letartóztatott mind egy- egy klán vezetőjének húga, nővé­re, felesége, szerelme vagy éde­sanyja volt, akik elsősorban a ká­bítószer-kereskedelemben, vala­mint a zsarolások megszervezésé­ben működtek közre. Ezek a feltű­nően elegánsan, modernül öltözött nők valójában kíméletlen női gengszterfőnökök voltak. A köz­vélemény csak most ébredt rá egy észrevétlenül végbement nagy változásra: arra, hogy a bűnözők között megszűnt a férfiak egyedu­ralma. Ezen még a vizsgálóbíró is meglepődött, és kijelentette: „Úgy látszik, az emancipáció már a déli gengszterek körében is végbe­ment”. F erenczy-Europress szer kell jelentkeznie a kórház­ban „bizonyos gyógyszerek át­vétele végett”. A kannibál már a börtönben írt egy könyvet „A ködben” cím­mel. Ez 1983-ban történt. Azóta, immár Japánban és szabadlábon, még két könyvet alkotott „Egészség”, illetve „Káprázat” címmel. Előzőleg azonban meg­változtatta nevét, hogy inkogni­tóban élhessen. Számos cikket is írt „speciális” profilú magazi­nokba, s ezekben nagy élvezettel taglalja és perverz módon részle­tezi, hogyan szabdalta darabokra Renée Harteveltet és evett áldo­zatának húsából. Ahelyett azonban, hogy írásai undort keltettek volna, a japán olvasók egyes köreiben tetszést aratott. Borzalmas tette témául szolgált más irodalmi műveknek is, sőt Juro Kara író „Sagawa le­vele” című regényét az egyik legrangosabb japán irodalmi díj­jal tüntették ki. S mint az AFP francia hírügynökség tudósítója Ami várható volt, bekövetke­zett. A Kennedy-film bebizonyí­totta: az amerikai közvélemény döntő többsége sosem hitte el iga­zán a magányos gyilkosról (Lee Harvey Oswaldról) szóló hivata­los Warren-jelentést. Ez annyit je­lent, hogy az utókor számára a dal­lasi rejtély megfejthetetlen marad. És nemcsak a dallasi. Pillantsunk vissza időrendben néhány olyan esetre, amely körül az idő múlásával nem oszlik, in­kább sűrűsödik a homály. 1945. január. Raul Wallenberg svéd diplomata, a nácizmus üldö­zöttéinek jótevője eltűnik a ma­gyar fővárosból. Sokáig csak sut­togni lehetett arról, ami később be­bizonyosodott: a mentőangyalt az jelenti, legközelebb filmet is ké­szítenek a történetről. Egy rock­zenész együttes pedig azért vette fel a Bois de Boulogne nevet, mert ott találták meg a bőröndöt a holland leány tetemének ma­radványaival. Az együttes dalo­kat ad elő Sagawa tiszteletére. Legutóbb intejút közöltek ve­le, miután különösen botrányos cikke jelent meg egy olyan japán folyóiratban, amely a „nem nor­málisok” részére készült. Szenvtelen arccal jelentette ki, hogy „fetisizmusból evett em­berhúst”. Csak akkor fogta el iz­galom, amikor közölték vele, hogy cikkét áldozatának családja is olvasta. „Sohasem hittem vol­na, hogy írásaim Franciaország­ba is eljutnak - mondta remegő hangon, s hozzáfűzte, kezeit tör­delve: - Többé nem teszek ilyes­mit, megelégszem azzal, hogy fetisiszta vagyok...” MTI-Panoráma oroszok hurcolták el, és 1947-ben valószínűleg megölték. De csak valószínűleg. Ahhoz, hogy az igazság kiderüljön, a jelek szerint még a Szovjetunió megszűnése sem voít elegendő. Ernst Udet, a német légierő egyik vezetője, a Luftwaffe-piló- ták bálványa 1941. november 17- én hirtelen meghal. A hivatalos verzió szerint tragikus baleset tör­tént, minden idők egyik legjobb repülőjét „fegyvertisztogatás köz­ben” érte utol végzete. Ezt a vég­zetet azóta is kérdőjelek sűrű erde­je veszi körül. A legvalószínűbb verzió az öngyilkosság. Udet nem tudott azonosulni a rablóháború­val, és nem tudta elviselni a Né­Még ma is Kína-szerte él a régi szokás: nagy számban ölnek meg lány újszülötteket, „mivel feudá­lis hagyományainkban a férfiak értékesebbek a nőknél” - jelen­tette ki a Londonban megjelenő Digest News számára adott meg­döbbentő nyilatkozatában Csen Mu-hua, a Kínai Nőszövetség el­nöke. A politikusnő szerint az elmúlt tíz évben közvetlenül szü­letésük után milliószámra fojtot­tak vízbe lánycsecsemőket, ami­nek következményeként Kíná­ban már ma 20 millióval több férfi, mint a nő. A férfitöbblet az ezredfordulóig 50 millióra nő­het, amennyiben nem vetnek vé­get a lánypusztításnak. Az 1990-es népszámlálási adatok is tanúsítják a „férfiura­lom” erősödését: míg 1981-ben 100 lányra 105,5 fiút tartott szá­metországra váró, szerinte már ak­kor biztos vereséget. 1943. július 4. Repülőgép-bal­eset áldozata lesz Wladyslaw Si- korski lengyel tábornok. Állítólag Churchill ölette meg a brit-szovjet kapcsolatokban tehertételt jelentő generálist. 1961. szeptember 18. Afrikában lezuhan és életét veszti Dag Ham­marskjöld, az ENSZ főtitkára, aki Moszkva szemében éppúgy szálka volt, mint néhány jobboldali diktá­toréban. 1977. március 6. A líbiai siva­tagban, a Kadhafi ezredessel foly­tatott tárgyalás után lezuhan az a helikopter, amely Wemer Lam- bertzet, a Német Szocialista Egy­ségpárt politikai bizottságának mon az országos statisztika, ad­dig a legutóbb már 100 lányra 111,3 kisfiú jutott. A Springer Külföldi Sajtószol­gálat (S AD) értesülései szerint a közelmúltban vidéken hallgató­lagosan felfüggesztették azt a 13 éve hozott rendelkezést, amely gyakorlatilag tiltotta, hogy egy házaspárnak egynél több gyer­meke legyen. Ettől függetlenül azonban csak a fiúgyermeket te­kintik mindmáig ténylegesen használható munkaerőnek az el­maradott kínai faluban, s az imákban is fiúgyermekekért kö­nyörögnek az anyák. A lányok születését ma is eltitkolják a ha­tóságok elől úgy, ahogyan év­századokon át tették. Ilyen érte­lemben megállt az idő Kínában. Ferenczy-Europress tagját, az NDK fiatal, népszerű po­litikusát szállította volna Tripoli- ba. Máig tartja magát a híresztelés, amely szerint Erich Honeckert fél­tékennyé tette Lambertz népszerű­sége, és Kadhafi segítségével tette el láb alól a vetélytárssá felnőtt utódjelöltet. 1986. március 1. Egy stockhol­mi filmszínháznál meggyilkolják Olof Palme svéd miniszterelnököt, nemcsak hazája, de a világ egyik legkedveltebb személyiségét. 1989-ben elítélnek egy Petterson nevű alkoholistát, majd felmentik, és a hivatalos közlemények újra arról szólnak, hogy talán a kurdok tették. Gyilkos azóta sincs - csak mindennap friss virág a politikus halálának színhelyén. Fájhat a fejük a francia anyakönyvvezetőknek Nehéz idők várnak a múltban sem nyárspolgár francia anya­könyvvezetőkre. Az a veszély fe­nyeget ugyanis, hogy az országot elárasztják a képtelennél képtele­nebb keresztnevek, ha a nemzet- gyűlés elfogadja a névadás jogá­nak megreformálását. Az igazság­ügyminisztérium törvénytervezete teljes szabadságot adna a szülők­nek a keresztnév megválasztásá­ban, és csak közönséges, megalázó vagy nevetséges keresztnevek nem lennének adhatók. Azt pedig, hogy melyik kereszt­név tenné a gyermeket egy életen át gúny tárgyává, az anyakönyvve­zető hivatott eldönteni ezután is. Jogában áll majd bírósághoz is for­dulni a gyermek érdekében. Eddig Franciaországban csak úton levő szülők választhattak teljesen sza­badon keresztnevet gyermek­üknek, a törvényjavaslat elfogadá­sa esetén azonban bárki képzelete szabadon szárnyalhat. 1978-ban a híres divattervező, André Courreges még csak máso­dik keresztnévként adhatta leányá­nak a „Meggyeslepény” nevet, s még nemrégen is vonakodott egy anyakönyvvezető a „Libertée” (Szabadság) keresztnevet beje­gyezni. De ugyanez az anyakönyv­vezető, Párizs egyik elővárosában, minden további nélkül elfogadta a „Lune” (Hold) keresztnevet. Egy szomszédos községben pedig már 1990-ben „Lambada” nevet adtak egy újszülöttnek. Julien Clerc san­zonénekesnek nemrég megenged­ték, hogy leányának a „Vanille” (Vanília) nevet adja. Igaz, más szü­lőknek eddig még nem volt szeren­cséjük a bíróságon az olyan nevek­kel, mint „Cseresznye” vagy „Ja­de”. MTI-Panoráma Az oldalt szerkesztette: Tóth András Nem elégednek meg az özvegyi fátyollal Emancipált nők a maffiában Akiknek a halála még mindig titok Influenzajárvány idején ajánljuk: „Ezt kapd el, ne a náthát!” Női csetepaté, vagyis box orosz módra. Fotó: APN

Next

/
Thumbnails
Contents