Új Néplap, 1992. február (3. évfolyam, 27-51. szám)
1992-02-11 / 35. szám
1992. FEBRUÁR 11. Megyei körkép 3 Falusi hírek ^ Jászfényszaru Meglehet, nem sokáig lesz alapunk ebben a rovatunkban Jászfényszaruról mint faluról beszámolni, hiszen az 1970-ben nagyközséggé lett település ismét városi rangra pályázik. Azért ismét, mert ez a titulus 1831-ben már megadatott neki mezőváros címen, ami aztán az egyre nehezedő adókötelezettségek miatt fokozatosan elhalt. Az biztos, az önkormányzati testület tavaly decemberi ülésén egyhangúlag egyetértett a pályázat elkészültével, így Győriné CzegÍ lédi Márta polgármester asszony még az első félévben benyújtja a várossá nyilvánítás igényét a Belügyminisztérium Település- fejlesztési Főosztályára. A nagyközségben jelenleg 380 munkanélkülit tartanak nyilván. Sokuk foglalkoztatására két varroda létesül az idén, egyaránt magánvállakozásként, amelyek durván 130 főnek tudnak majd munkát biztosítani. <$& 'tje Vállalkozókból 220 szorgoskodik a településen, akik között sütödéstül kezdve nyírfasepríí-készítőig szinte minden szakma képviselteti magát. 'TfT' <p- -Tps A durván hatezer fős településen ezer példányban jelenik meg a nagyközség havilapja, a „Mi újság Fényszarun?”. Az immár másodikesztendeje előfizetéses újságot még Kisvárdán is járatják, csakúgy, mint az elszármazott külföldiek közül néhá- nyan.-íbCigány Demokratikus Szövetség alakul a közeljövőben (átlagosan a lakosság 17 százalékát teszik ki ők), akiknél komoly igényként jelentkezik többek között az átképzés, valamint az önképzés. A földgázellátással kapcsolatos tervezési és kivitelezési munkálatok az időjárástól függően február-március hónapban kezdődnek el, és várhatóan nyár végén, ősz elején fejeződnek be. Most a költségek ingatlanonként 36.700 forintot tesznek ki, csakúgy, mint a február 28-ig csatlakozóknak. Az egyre növekvő inflációt Figyelembe véve azonban az ezt követő időponttól havonta várhatóan ezer forinttal emelkedik a hozzájárulás.-£+> <+> *ri> A jövő tanévtől szakiskolai képzést indít a helyi általános iskola, egyrészt a nyolc osztályt végzettek számára, valamint azon középfokú végzettséggel rendelkezőknek, akik munka- nélküliek, s szeretnék átképezni magukat (22 éves korral bezárólag). A szakiskolában háztartásgazdasági ismereteket sajátíthatnak el a tanulók, de az anyagi feltételek megteremtése és megfelelő számú jelentkező esetén kismesterképzést is tervbe vettek, népibőrös-szakmában. A szülők részére nem utolsó szempontként kezelendő információ: ha gyermekük ebben a képzésben vesz részt, a családi pótlék 18 éves korig ugyanúgy megilleti őket. >+> -f+V Egyre nagyobb hangsúlyt a testkultúrának! Ezt példázza az alsó tagozatosak és az óvodások részére épülő, 187 négyzetméteres tornaterem, amely céltámogatással készül, és átadását augusztus 20-ára tervezik. Hogyan lesz titkárnőből hostess? ÚJ RENDSZER, ÚJ FOGALOM A megyei munkaügyi központ nemrég megjelent értékelésében olvashatjuk, hogy a munkanélküliek elhelyezkedésének esélye minimális a megyében. Ennek két oka van. Egyrészt gyakorlatilag nincs kereslet - 100 munkanélkülire 2-3 javaslat -, másrészt a meglévő kereslet magas szakképzettségűek iránt nyilvánul meg. Ezért nem mindegy, hogy valaki átképzi-e magát vagy sem. Itt természetesen nem csak egyszerű átképzésről van szó. Akinek valamely szakmáról az elképzelései a korábbiakhoz kapcsolódik, az igencsak téved. Ez derült ki Réthly Gábornak, a „Claudia” Business Service ügyvezető igazgatójának szavaiból is, aki hostessek és menedzserasszisztensek képzésével foglalkozik itt, a megyében. Az ember a fenti fogalmakat nemigen tudja azonosítani egy hagyományos titkárnői fogalommal, igaz, ez utóbbiak nem is felelnek meg a mai igényeknek. Sajátos helyzet van a piacon. Sok a titkárnő, aki el szeretne helyezkedni, de akit főleg a magáncégek keresnek, nem ilyenek, mint amilyen a kínálat. Alapfokon is tudni kell egy mai értelemben vett profinak az üzleti élet etikett-protokoll szabályait, a vendéglátás fortélyait, a hatékony kapcsolatteremtést, rendezvényszervezési ismereteket, a megfelelő alkalomra a megfelelő smink és divat jellemzőit. Magasabb szinten már a nyelvtudás is követelmény, valamint a tárgyalástechnika, időgazdálkodás, referensi munka, a külföldi etikett sajátosságai. S ha az említett körbe belevesszük a marketing-, reklám-, üzleti levelezés, külkereskedelmi és vállalkozási ismereteket, akkor látható, hogy a hagyományos felfogástól igencsak eltérnek a követelmények. Már-már egyetemi szintűek - mondhatnánk -, ami persze csak részben igaz, mert az ilyen hos- tessektől, menedzserasszisztensektől éppen hogy nem az elmélet, sokkal inkább a napi gyakorlat szerteágazó fortélyait lehet, s kell elvárni. így megközelítve a kérdést láthatjuk azt is, a mai titkárnőnek nem eredendően szépnek és fiatalnak kell lennie - bár főleg ez utóbbi nem hátrány -, hanem a leírt ismeretek és képességek birtokában kell lenniük. Ha így van, bizonyára több lehetőségük lesz elhelyezkedni is, azzal együtt, hogy erre senki nem adhat garanciát. F. L / •• Uj benzinkút Öcsödön. A 44-es főútvonal mellett hat kútoszlopos üzemanyagtöltő állomás nyílt tegnap. Egyelőre ólommentest még nem tankolhatunk, de a későbbiekben lehetőség nyílik a bővítésre. Tavasztól autósbolt és büfé is várja a betérőket. A benzinkút hét személynek teremt munkalehetőséget Öcsödön, ezért mint munkahelyteremtő beruházás részesültek a Start-hitelből az építtetők. Fotó: Mészáros ‘Keddi jegyzetei^ Mellébeszélés - nem alapfokon A minap az a megtiszteltetés ért, högy Kisújszálláson jelen lehettem azon a rendezvényen, amelyet lelkes lokálpatrióták, képviselők tartottak az úgynevezett Alföld-programról. Köztudomású, a térség fejlesztését, a fejlesztési elképzeléseket az Országgyűlés is elfogadta, amely következtében ez volt a huszonkilencedik tanácskozás. Értékelni az előrehaladást, tájékozódni, történt-e érdemleges fejlődés, mert ennyi rendezvény azért már nem semmi. A pontosabb tájékoztatás érdekében többféle minisztérium többféle szakembere, ilyen-olyan főnöke is meghívót kapott. Olyannyira, hogy a megnyitó elhangzása után ők voltak az első hozzászólók. Szereplésük nem volt más, mint a mellébeszélések példája. Tisztelet néhány kivételnek, hiszen jószerével senki az évgilágon semmi kézzelfoghatót nem ígért, de arról a semmiről bőséges tájékoztatók hangzottak el a díszteremben. Cikomyás körmondatok, idegen szavaktól hemzsegő értekezések váltották egymást. íme néhány közülük: érdemi előrelépésként gyűjtik az elképzeléseket; alapjaiban feltárják a jelenlegi állapotokat, az infrastruktúra ezen a fokán ad abszurdum; kellene egy rövid távú cselekvési program; a témában még erőteljesebb fellépés szükségeltetik stb., stb. Nem folytatom tovább, noha lenne még mit idéznem. Valahogyan az volt az érzésem, mivel az Országgyűlés zöld utat biztosított a programnak, ezért nyíltan ellenezni ezt a minisztériumok képviselői közül senki nem merte. Igaz, támogatni sem, mondogatták a végén a messziről érkezett polgármesterek. Valószínűleg azért, mert ők máshol laknak, és úgy gondolták: amit itt főztek ki, egyék meg az itt élők. Azok eszik is szegények, és az apró lépések taktikájaként amit lehet, és amennyire a szűkös helyi lehetőségek engedik: gyarapodnak, korszerűsödnek ezek a békési, hajdú-bihari, Jász-Nagykun-Szolnok megyei községek, városok, falvak. Pedig a szóvirágos halandzsákon kívül jó lenne másféle központi támogatás is, hiszen akinek szeme van, és utazik, láthatja, a Dunától nyugatra másféle Magyarország is létezik. Azzal kezdte az egyik fővárosi illetékes, hogy a tisztelt jelenlévők ne várjanak most tőle világmegváltó, térségcsinosító elképzeléseket. Ezt az ígéretét azután tökéletesen be is tartotta. Olyannyira, hogy találóan jegyezte meg az Országgyűlés egyik jelenlévő alelnöke: ha egy angol vagy amerikai üzletember ezen az eszmecserén jelen lenne, nem értené, miről van szó, hiszen semmiféle érdemi határozat nem született. Ebben részben tévedett, mivel azért két döntés csak-csak lett. Az egyik az, hogy meghatározták: mikor tartják az újabb, immáron harmincadik összejövetelt. A másik is konkrét: aki ugyanis úgy döntött, hogy a diskurzus után eszik a birkapörköltből, állítólag nagyon jól járt. Ugyanis finomra főtt a megboldogult - vagy többes számot illene használni? - földi maradványa. Fájdalom, nekem ez nem adatott meg, mivel az összejövetel után tüstént rohanni kellett Szolnokra, leadni a másnapi lapba a tudósítást. Arról, hogy mi történt, akarom mondani, mi nem a pár órás összejövetelen. Éppen ezért az Alföld-program ürügyén én is változatlanul a községek, városok apró lépéseinek az eredményeiben bízom. Ugye egyetértenek velem, kedves érintett polgármesterek? Mert a központi támogatás a harmincadik összejövetel előtt is olybá tűnik, akár a hortobágyi meleg levegő. Délibábos ... D. Sz. M. Kinek ketyeg a vízóra? Valamikor úgy tanultuk, hogy az egyéni és a közösségi érdek konfrontálódhat. Ebből az összeütközésből természetesen a szocialista rendszerben a közösségi érdeknek kellett mindig győztesen kikerülni. Mostan nem is tudom, hogy áll a dolog ... Talán az lenne a jó, ha az egyén érdeke nem károsodna - de hát ki tudja jelenleg, hogy hol kezdődik az egyes ember és hol a kollektíva? No, ne titokzatoskodjunk tovább, a napokban sürgős telefonhívást kaptam Herczeg Gyulától a szolnoki Széchenyi-lakótelepről. Azt mondta, ő ugyan egyik szomszédjával viszi most a szót, de mintegy ötven lakótárs érdekét képviselik, mert ennyien bízták rájuk a problémájukat. Az pedig nem egyszerű: órákat szereltek fel a melegvíz-díj mérésére a kömyékbéliek. Nem fogadták el ugyanis azt, hogy az IKV havonta kilenc köbméternyi meleg vizet ró ki lakásonként. Mérik majd ők saját maguk, és máris úgy találják, néhány nap után, hogy havonta olyan három-négy köbmétert fogyasztanak családonként. Aki sokat pancsol, az legfeljebb öt köbmétert, de aztán nincs tovább. Hogy órát szereltek fel - a hideg víz mérésére is immár -, ezt a saját költségük csökkentésére tették. Fizettek érte nem kevesebb mint húszezer forintot, és ezt a pénzt szeretnék mihamarabb a takarékoskodásukból viszontlátni. Csakhogy: az IKV úgy döntött, hogy három hónapon keresztül nem veszi figyelembe az egyéni mérést. Egy évszak elteltével - ami három hónap - kasszát csinál, a különbözetet visszafizeti, ám addig a tarifa a kilenc köbméter. Na, hát ezt nehezményezik a lakók. Amikor a napnál is világosabb, hogy nem fogyasztanak ennyit, miért előlegez- zenek meg egy kalap pénzt az ingatlankezelőnek? Jó, hogy majd a különbözetet visszakapják - ami az átalány és a tényleges fogyasztás között van -, ez lehet egy félév is, a pénz addig romlik, netán kamatozik, ám ők ebből semmit sem látnak. Ugyanilyen tehertételnek fogható fel az, hogy a rozsdás víz kiengedése úgyszintén az órájukat terheli, márpedig nem az ő bűnük az, hogy vörös lesz a csapból kifolyó folyadék. Hát nagyjából ennyi a panasz, és most nézzük az ingatlankezelő válaszát a felvetett kérdésekre. Stefanik László igazgató elismerte, hogy a távfűtés már olyan szolgáltatás - és így a meleg víz is -, amit előre kell fizetni. Talán érthető is, hiszen az energiahordozók megvásárlását bizonyos ütemezés szerint kell végezni. Na már most, a melegvíz-szolgáltatással az IKV nem gazdálkodik, egészen pontosan nincs nyereség- érdekeltsége, így hát a cél, amit elérhet, az, hogy kifusson nullára. Nem fut ki. Jelenleg is 30 millió forint az, amennyivel nekik tartoznak. Ebből 20-22 millió a lakossági adósság, az a 8-10 millió pedig a közületek között oszlik meg. Ezentúl 170 fűtőt alkalmaznak, s ezekre az emberekre szükség van. Valaki azt írta a napokban, hogy csökkenteni kell a létszámot. Nem lehet, hisz ezen vajmi keveset spórolnának, hiszen a költségek 80 százaléka az energiaár. A sok nem fizető tehát az igazi nagy kiesés. Elképzelhető, hogy helyettük az önkormányzat támogatást ad, így olyanok szállnak bele a melegvíz-díj fizetésébe, akik ebből nem is használnak. Jó, hogy az órások takarékoskodnak saját maguknak. De azért számukra is érdemes néhány dolgot közzétenni: először is talán ők sem hiszik el, hányán vannak olyanok, akik alaposan túllépik a havi kilenc köbmétert. Akik spórolósok, ezúttal biztos, hogy jobban járnak, hiszen a három hónapi díjfizetést összeveti - mármint az átalányt és az óra állását - az IKV, a többletdíjat visszafizeti, majd egy olyan átlagot képez, ami hat hónapra lesz érvényes. Hogy miért előlegezteti meg előre a három hónapi díjat az átalány alapján? Azért, mert ő így egyezett meg az energiahordozók szállítójával. Meg talán ebből kompenzál valamit azok helyett, akik fittyet hánynak a fizetési felszólításokra. Érdekes dolog ám ez: le lehet faragni az IKV költségvetéséből azáltal, hogy egyénileg méri mindenki a saját fogyasztását, csak hát ezáltal a szolgáltató cégnek kevesebb lesz a bevétele. Márpedig a kevesebb bevételből majdhogynem ugyanannyi vizet kell előállítania. Ezt pedig nem tudja másként, csak ha az árat emeli. így hát a nagy üzlet, ami az egy órán való megkeresett összeget jelenti - a megemelt tarifánál talán mégsem lesz akkora bolt. Mondom, IKV-ellenes hangulat tombolt bennem, amikor az órások panaszát hallottam, akik méltánytalanul fizetnek sokat. Aztán kissé az ingatlankezelő felé billent a szimpátiám, mikor megtudtam, hogy bizony mi, a lakosság 20 millión felüli összeggel tartozunk nekik. Egyszóval úgy vélem, elviekben igaza van azoknak, akik a ma felszerelt órán holnap már a kevesebb fogyasztást kívánják fizetni, de azért értse meg valaki azt a céget is, aki naponta szolgáltatja nekünk egyre emelkedő és emelkedő energiaárak mellett a hőt, a meleg vizet, az emberi lét alapvető feltételeit. Azzal kezdtem közösségi szemlélet, s azzal folytatom, egyéni érdekeltség. Sajnos, ez az ország úgy épült téglánként egymásra, hogy valamiféle idealisztikus eszme jegyében kavarták az építőanyagot a fantaszta kőművesek. Lám, a rendszerváltás még a melegvíz-szolgáltatásban sem következhet be zökkenőmentesen! Palágyi Béla __________________________________________/
