Új Néplap, 1992. január (3. évfolyam, 1-26. szám)

1992-01-04 / 3. szám

1992. JANUÁR 4. Családi körben 11 Pofon helyett... jó szót Állok a buszmegállóban. Fiatal házaspár is várakozik 3-4 éves gyermekével. A szülők meghitten beszélgetnek. A kicsi lenn áll a földön, kapaszkodik anyja ruhájába, csimpaszkodik rajta. Szeretne ő is részese lenni beszélgetésüknek. Sírva akar valamit mondani. A válasz egy pofon ... s még ... Megdöbbentem. Mit tegyek? - hogyan segítsek a gyermeken? Nem egy esetben tapasztaljuk a szülők türelmetlenségét gyerme­kükkel szemben. A rohanó, zajos, hajszás életünkben egyre fáradtab­bak vagyunk, kevés az időnk, gyermekünk, aki a mi akaratunk által született e világra, nem lehet ennek áldozata. A beszédfejlődés egyik elengedhetetlen kritériuma a beszélő fel- nőttkömyezet. A gyermek beszédpélda alapján tanul meg beszélni. Nagyon sok édesanya megfeledkezik erről. Minden gondozási fel­adatot kiválóan végez gyermeke körül, csak éppen nem beszél hozzá eleget. A gyermektervezésnél nagyobb felelősséggel kellene készülni az anyaságra. Csak akkor szabadna gyermeket szülni a nőknek, ha testileg, lelkileg felkészültek az édesanyaszerep ellátására, mely a gyermek megszületésével kezdődik igazán. Az újszülött csecsemő tehetetlen magárahagyatottságában elpusz­tulna, ha édesanyja nem táplálná, nem gondozná. Az anyai gondos­kodás nélkül biztos halál várna reá. Az újszülött születése pillanatában meg kell kezdeni a beszéd fejlesztését. Minden tevékenység közben, melyet a gyermekkel vég­zünk, beszélni-beszélni kell hozzá. Az újra és újra hallott hangingerek megtelnek jelentéstartalommal, reagál rá, felismeri azokat. Sírásával már az első napokban jelzi kívánalmait. A születés pillanatában felcsendülő oá-szerű őshang az első kom­munikációs jel a környezet felé. Megszülettem, élek ... A nap mint nap adott hangingerek következtében 3 hónapos korban színesen, változatosan kezd el gagyogni a gyermek. Egy-másfél éves korban tekintetével követi a körülötte beszélők száját, nyelvét, annyira sze­retne ő is beszélni. Figyel és utánoz. Ezért fontos a tiszta, érthető, jól artikulált beszédpélda. Ölbe véve, magunk felé fordítva, tagoltan kell ejteni a szavakat a gyermek előtt, hogy megfigyelhesse, hogyan is kell képezni a hangokat. Ne feledjék tehát, a gyermeket meg kell tanítani beszélni. Ez nagy türelmet, figyelmet, szeretetet igénylő, de szép és nemes feladat, mely minden édesanya kötelessége. Hiszen ezért édes anyanyelv, mert az anya tanítja meg gyermekét rá. Patakvölgyi Jánosné logopédus B-vitamin a házi béke védelmében- és egyéb tanácsok a hideg évszakokra- Csak vitatkozunk - állítja sok házaspár, ha a szomszédok sze­mükre vetik az átlagosnál hango­sabb szóváltást. Marianna Kawohl freiburgi pszichológus és pszichi­áter rájött, miért vitatkozunk és ve­szekszünk télen gyakrabban, mint nyáron. Akármilyen meglepően is hang­zik, de mindennek a szervezetben fellépő B-vitaminhiány az oka - állítja a 46 éves orvosnő. Télen, amikor “általában kevesebb gyü­mölcsöt és friss zöldségfélét fo­gyasztunk, önmagától lecsökken a szervezet B-vitaminszintje, sőt az elfogyasztott, cukortartalmú édes­ségek a maradék B-vitamint is el­vonják. Mindez megelőzhető, ha sok gabonafélét, zabpelyhet, gyü­mölcsöt vagy bamakenyeret fo­gyasztunk.- Miért vágyik hidegben a nő több gyengédségre, a férj viszont látszólag nagyobb nyugalomra? A legtöbb asszony nem is sejti a vá­laszt, pedig egyszerű. Meztelen kar a meztelen vállon - ez télen csaknem kizárt. Szinte mindenki vastag pizsamában vagy hálóingben alszik, és fázósan összehúzza magát. Áz orvosnő re­ceptje: fűtsünk jobban, és akkor sok minden megjavul - először is a házaséletünk. Hálóingből és pi­zsamából is elég a vékonyabb.- Veszélyhelyzetet jelent az is, ha a férj téli estén ok nélkül jóval később ér haza. Neje ilyenkor va­lószínűleg aggódik érte, és arra gondol, hogy ura kocsija meg­csúszhatott az úton. Ha a férfi ha­zaér, mindez meg is látszik az asszonyon. A pszichológus taná­csa: kevésbé mutassa ki, mennyit aggódott. Inkább azt lássa a férj, mennyire örül, hogy végre haza­ért! Ferenczy-Europress Inkubátorból kikerült medvebocs Tekintetét gondozójára függesztve, nagy igyekezettel cumizza az üvegből a tápszert a helyi állatkertben született medvebocs, „akit” nemrég vettek ki az inkubátorból. A mackófiú két, szintén fiú testvérével csatlakozhat az állatkert népes medveközösségéhez. Helyet növényeinknek Nagyobb növényeink - pálma­félék, leanderek, páfrányok stb. - legjobb helye a kellő méretű fadézsákban, faládákban van. Aki ügyes, és tud a fával bánni, niaga is készíthet ilyesmit. Dé­zsánkat, ládánkat kívülről kezel­jük: fakonzerváló anyaggal, be­lülről pedig égessük ki forrasztó­lámpával. A fadézsa aljára (A) érdemes a zsúrkocsiknál használatos gör­gőt felszerelni, így könnyen tud­juk a kívánt helyre tolni a nö­vényt. A szögletes virágláda aljára feltétlenül szögeljünk rá négy kis lapos lábat, mint a B ábra mutatja. A deszkából készült (C) nö­vénytartót legalább 2,5 cm vas-- tagságú anyagból készítsük, és kívül-belül impregnáljuk. Tar­tóssága lényegesen növelhető, ha korrózióálló horganylemez­ből tervezünk betétet. Áz ilyen lapos ládákba cserepestől állít­juk a növényeket, és a cserepek között nagyszemű kavicsot vagy érdekes alakzatú köveket he­lyezhetünk el. A zárt fémbetét a felesleges öntözővíz kicsöpögé­sét megakadályozza, ugyanak­kor a párolgást biztosítva, ked­vező mikroklímát nyújt a növé­nyeknek. Ezt a megoldást főleg száraz levegőjű, központi vagy távfűtéses lakásokba ajánljuk. (MTI-Press) Elefántpolc kicsiknek A gyermekszoba falára több­nyire vidám, színes plakátok,' textil faliképek, filcfigurák ke­rülnek. Kiegészíthetjük a szoba dísztárgyait egy kis polccal is, amely amellett, hogy új színfolt­ja a helyiségnek, még apróbb já­tékszerek tárolására is alkalmas. A polc kialakítása és elkészí­tése egyszerű, s az elefánt alakú falemez hátlap kivágása sem ne­héz. (Hátlap nélkül a két-két deszkalapból összeállított polcot fűszertartóként, fürdőszoba­polcként is felhasználhatjuk.) A hátlapot 60 x 40 cm-es fale­mezből alakítsuk ki. Faanyag­ként 5-8 mm vastag rétegelt le­mezt, esetlegfarostlemeztválasz- szunk. A lemez színoldalára ce­ruzával rajzoljuk elő az elefánt alakzatot. Keskeny pengéjű, ap­ró fogazású kézifűrésszel, lomb­fűrésszel, esetleg barkácsgépre szerelt lyukfűrésszel vágjuk ki. Kivágás után csiszoljuk le az éle­ket. Á csiszolás után keletkezett port alaposan töröljük le a fale­mezről. Linocolor színezőpasz­tával (melyet szikkatív oldattal, például Siccosollal hígítottunk) vagy plakátfestékkel díszítsük a polc hátlapját, az elefánt alakza­tot. Fessünk rojtos szélű takarót a hátára, homlokára, agyarat az ormány alá. Amíg szárad a festett felület, készítsük el a kis polcot, amely úgy hat majd, mintha az elefánt hátára lenne erősítve. A polchoz 24 x 8 x 1 cm-es lécdarabok kel­lenek. A pontos méretre lefűré­szelt léceken jelöljük meg az ösz- szeállításhoz szükséges bevágá­sok helyét. Minthogy a léceket a bevágásokon kívül csak kevés ragasztóval erősítjük össze, a ré­sek mérete pontos legyen. Mind­egyik a polc mélységének feléig érjen, és a felhasznált léc vastag­ságával egyező szélességű le­gyen. (Ha a lécek 8 mm szélesek és 1 cm vastagságúak, a bevágás 4 cm mély és 1 cm széles le­gyen.) Ha lombfűrésszel dolgo­zunk, alig igényel utólagos csi­szolást (az összesen nyolc darab) rés kialakítása. A jobb oldali raj­zon a polcok összeerősítése lát­ható. (A hátlapot alkotó elefánt alakzatnak csak egy kis részlete van feltüntetve.) Mindegyik-be­vágásba kenjünk kevés ragasz­tót, majd kalapáccsal, egy puha­fa lécdarabka közbeiktatásával üssük össze a két függőleges, il­letve a két vízszintes helyzetű polclapot. Ha a ragasztó megszá­radt, színtelen lakkal vagy tet­szés szerinti színű festékkel von­hatjuk be a polcot. A festék szá­radása után a hátsó polcéleket is ragasztózzuk be, majd illesszük a kifestett hátlapra. (Ha nagyobb méretű a polc, vagy súlyosabb tárgyakat tárolunk majd rajta, a ragasztást a hátlap felől behajtott kisméretű facsavarokkal is erő­sítsük meg.) A kész elefántpolcot a hátlap­ba hajtott képakasztó karikánál fogva, vagy két kis furatba befű­zött zsineggel erősíthetjük a fal­ra. S. B. Télen is - salátaparádé Télen a háziasszonyok nagy része kevesebb nyers salátafélét készít, inkább ecetes uborkát, pap­rikát vagy párolt káposztát kínál a sültekhez. Pedig télen, a vitamin- és napfényszegény hónapokban még fontosabb szerepe van a táplálkozásban a sa­látaféléknek, mint nyáron, amikor gazdag válasz­tékot találunk a piacokon gyümölcsből, zöldfélék­ből. Az egészséges táplálkozás hívei külföldön és belföldön már régen követik azt a helyes szemléle­tet: együnk mindennap salátát! A francia nők több­sége annak köszönheti karcsú alakját, bőre üdesé- gét, szépségét, hogy sok salátafélét fogyaszt, amelyben nemcsak vitaminok, hanem a szervezet részére fontos ásványi anyagok is vannak. Ezek „belülről” szépítik a bőrt. Nézzünk körül a piacon, milyen nyersanyag kap­ható, amelyből salátát készíthet a háziasszony a családnak. Autósoknak Észfék... Sebesség a finn utakon Az Országos Közleke­désbiztonsági Tanács delegáció­jának tagjaként nemrég Finnor­szágban jártam. Sok érdekes ta­pasztalatot szereztünk a baleset­megelőzési munka módszerei­ről. Ezek egyikét, nevezetesen a sebesség időszakos korlátozását emejném ki. Arról van szó, hogy a finn közlekedési miniszter úgy rendelkezett, hogy 4500 kilomé­ternyi autóúton óránként nem 100, hanem 80 kilométer a meg­engedett sebesség a téli időszak­ban, vagyis szeptember közepé­től április közepéig. Az autópá­lyákon 120-ról 100-ra módosul a felső határ. A finn kollégák elmondták, hogy ezzel az időszakos korláto­zással négy éve kísérleteznek. Először kisebb, majd egyre bő­vülő útszakaszokon, és idén elő­ször teljes körően vezették be. Tapasztalataik igen kedvezőek, egyértelműen kimutatható az in­tézkedés kedvező hatása a bal­esetek számának csökkenésé­ben. Azt is elmondták, hogy a gépjárművezetők nem mind­egyike fogadja kitörő örömmel a korlátozást, sőt egyes érdek- képviseleti szervezetek is elle­nezték az általános kiterjesztést. Leginkább arra hivatkoznak, hogy az utóbbi években igazán kemény telek nem voltak, külö­nösen Dél-Finnországban. A hatóságok azonban - szerin­tem nagyon helyesen - a többség, közöttük a gyalogosok és a ke­rékpárosok védelmére tekintet­tel, nem veszik figyelembe eze­ket az ellenérveket. Úgy vélem, nálunk is óriási vitát kavarnának hasonló intézkedések. Évek óta szorgalmazzuk például, hogy la­kott területen 60-50 kilométerre csökkentsük a sebesség felső ha­tárát. Egy felmérés során meg­kérdezett gépjárművezetők többsége, különösen a fiatalok közül nem értenek ezzel egyet, sőt azt is javasolják, hogy or­szágúton 80-ról 100-ra emelked­jen a felső határ. Azt viszont so­kan nem tudják, hogy a gyalo­gos- és kerékpáros-gázolások je­lentős része megelőzhető lenne a lakott területek külső szakaszain - ezek zöme itt történik -, ha esti, éjszakai időszakban mindenki szigorúan megtartaná a megen­gedett sebességet, vagy kevéssel az alatt közlekedne. . Ezt az OKBT által végeztetett kísérletek egyértelműen bizo­nyítják. Azt sem szabad elfelejteni, hogy az országút (a KRESZ sze­rint egyéb útvonal) kategóriába beletartozik a széles, jól kiépített egy számjegyű főútvonal és a szabolcsi vagy borsodi keskeny összekötő út, és ilyenből van a több. Az előírások mindegyikre egyformán érvényesek, így sze­rintem célszerűbb korlátozni a kisebbséget a többség érdeké­ben. Fölösleges azzal érvelni, hogy főútvonalakon a járművek többsége úgysem tartja meg a nyolcvanat, hiszen a százat sem tartaná meg, és akkor a határ a csillagos ég! Talán eljön az idő, hogy a ha­tóságok és az autósok egyfor­mán megértik, az ésszerű korlá­tozás a biztonság eszköze, de ez igaz ellenkező előjellel is. Olyan lakott területi utakon, ahol a 80- as tempó is biztonságos, azt kell engedélyezni. (MTI-Press) Kalanovics László r. ezredes az OKBT titkára Az oldalpárt összeállította: Rónai Erzsébet

Next

/
Thumbnails
Contents