Új Néplap, 1992. január (3. évfolyam, 1-26. szám)
1992-01-04 / 3. szám
12 1991. JANUÁR 4. Az Uj Néplap Kunszentmártonban Ettől az évtől kezdve ... ... helyi adók a városban A Kunszentmártoni önkormányzat képviselő-testülete - az előzetes bizottsági egyeztetések után - 1991. december 17-i ülésén döntött arról, hogy ettől az évtől kezdve helyi adókat vezetnek be. Ez persze nem jelenti azt, hogy mindenkinek mindenféle adót fizetnie kell, hisz csak az építmények és a telkek utáni - valamint a helyi iparűzési - adók kivetéséről van szó. De itt is vannak kivételek, mivel például az építményadó hatálya alá magánszemélyek nem tartoznak, ami azt jelenti, hogy csupán a különböző cégek, intézmények, vállalatok tulajdonában lévő és nem lakás céljára szolgáló építmények után kell az adót megállapítani. Ennek alapjául az adott építmény hasznos alapterülete szolgál, mértéke pedig a következő: 150 négyzet- méterig 100 forint négyzetméterenként, az e fölötti terület után pedig 20 forint négyzetméterenként. Telekadót - a rendelet szerint - a beépítetlen földrészek után kell fizetni, de a magánszemélyek ebben az esetben is mentesülnek az adózás alól. Ennek alapja ugyancsak a telek négyzetméterben számolt területe, s Lesznek kivételek mértéke 20 forint négyzetméterenként. Ám a város képviselő-testülete e rendelet megalkotásakor sem vett minden céget egy kalap alá, hisz az építmény és telekadó fizetése alól mentesülnek a szociális, az egészségügyi, a gyermekvédelmi, valamint a nevelési és oktatási intézmények, az egyházak tulajdonában lévő templomok, a lelkészek elhelyezésére szolgáló épületek és a felsorolt építményekhez tartozó telkek is. Ami pedig a helyi iparűzési adót illeti: nos azt az önkormányzat illetékességi területén végzett különböző gazdasági tevékenységek után kell fizetni. Ebből következik, hogy minden vállalkozó - természetesen a magánszemély is -, akinek a székhelye vagy telephelye a kunszentmártoni önkormányzat területén van, beletartozik ebbe a körbe. Itt az adó alapja az értékesített termék, illetőleg a végzett szolgáltatás éves nettó árbevétele. Mértéke pedig az adóalap 2,5 ezreléke. Persze ebben az esetben is úgymond sávosan adóznak az érintettek. Hisz például az a magánvállalkozó, akinek a nettó éves árbevétele nem haladja meg a 100 ezer forintot, mentesül az iparűzési adó alól, 250 ezer forint éves árbevételig viszont 1,5 ezreléket, 350 ezer forintig pedig 2 ezreléket kell fizetnie. Mindhárom helyi adó alá tartozó adóalanyok önadózók, ami azt jelenti, hogy ebbe a körbe esők mindegyike saját maga köteles megállapítani, bevallani és megfizetni az adót. Az adózókat bejelentési kötelezettség terheli, melynek időpontja minden év január 15-e. Az ehhez szükséges nyomtatványok az önkormányzat adóhatóságánál rendelkezésre állnak. S ami még ide tartozik: az építmény-, a telek- és a helyi iparűzési adókat két egyenlő részletben március 15-ig, illetve szeptember 15-ig kell megfizetni. S akkor még nem számolnak késedelmi pótlékokat, ellenkező esetben viszont már igen. Az óév utolsó előtti napjának délelőttjén a városban sétálva fotós kollégámnak sikerült lencsevégre kapni a helybéli Kiss Sándort, akinek foglalkozását ruházata elárulja. Az ő fotójával kívánunk minden kunszentmártoninak boldog, békés, no meg szerencsés új esztendőt! Annál is inkább, mivel mindannyian ismerjük a mondást: kéményseprőt látok, szerencsét találok... Ki lehet a város díszpolgára? A képviselő-testület tavaly decemberben rendeletet alkotott a „Kun- szentmárton város díszpolgára’ ’ cím adományozásáról. Ezt az elismerést a jövőben azok kaphatják meg, akik a gazdasági, társadalmi élet, a művészetek, a tudomány és a sport területén kiemelkedő érdemeket szereznek, s hozzájárulnak a település hírnevének öregbítéséhez. Mint a rendeletből kitűnik, a díszpolgári cím adományozható helybeli vagy a városból elszármazott személyeknek, magyar és külföldi állampolgároknak egyaránt. Az erkölcsi elismeréssel járó oklevelet, jelvényt és emléktárgyat minden év március 15-én, ünnepélyes keretek között adják majd át az arra legméltóbbaknak. v ______________J A tervet megrendelték A pénzen áll vagy bukik Mikor lesz szebb a piactér? Azzal bizonyára minden helybéli egyetért, hogy a város jelenlegi piactere - amit a valamikori templomkertből alakítottak ki - rendkívül, zsúfolt, rendezetlen, áttekinthetetlen, szóval rosszul néz ki. Egyébként látszik is rajta, hogy nem ez volt az eredeti funkciója, hisz korábban a település piactere a mostani Köztársaság téren állt, csak ki tudja, milyen indokok alapján még a negyvenes évek végén áthelyezték oda, ahol most is található. Az ötvenes-hatvanas esztendőkben pedig az akkori igényeknek vagy inkább igénytelenségeknek megfelelően a kereskedők különböző bodegákat építettek, amelyek már nem felelnek meg a mai kor követelményeinek. így aztán nem csoda, hogy sok embernek oly annyira szemet szúrt a dolog, hogy még az önkormányzati üléseken is gyakran napirendre került a piactér ügye. Ma már addig jutottak, hogy hamarosan elkészül a terv, ami ha megvalósulna, bizonyára szebbé varázsolná a város központját is. Nem véletlen a feltételes mód, ugyanis a terv még nem minden, hisz annak kivitelezéséhez tömérdek pénzre lenne szükség. S pontosan ez az, ami az önkormányzatnak nincs. Tehát az anyagiakon áll vagy bukik a dolog. Mert ha lesznek jelentkezők, magánkereskedők, akik hajlandók a majdan előkészülő többszintes csarnok építési költségeit finanszírozni oly módon, hogy előre kifizetik a néhány éves bérleti díjat vagy egy- egy üzlethelyiség vételárát - nos akkor tán még az idén, de jövőre mindenképpen elkezdődhet az építkezés. Ha viszont nem lesz igény, akkor marad minden a régiben, mert mint említettük, ehhez a beruházáshoz a város egyetlen fillért sem tud adni. Nyilván logikus is ez, hisz egyetlen önkormányzatnak sem feladata az, hogy a magánvállalkozóknak üzlethelyiségeket építsenek. A tervet viszont a város megrendelte, s annak árát természetesen ki is fizeti. A támogatás egyelőre csak gesztusértékű A kunszentiek továbbra is Szentesre járnak? Nemrégiben a szentesi kórház vezetői megkeresték a helyi önkormányzatot, s tájékoztatást adtak az egészségügyi intézmény betegellátó tevékenységéről, anyagi helyzetükről és jövőbeni elképzeléseikről. Tették ezt azért, mert a szentesiek szeretnék, ha a kunszentmártoniak és a Tiszazug kistelepülésein élők kórházi ellátását az előző esztendőkhöz hasonlóan továbbra is ők látnák el, annál is inkább, mivel az ottani intézmény kapacitása ezt lehetővé teszi. S attól függően, hogy milyen választ kapnak, akarják a kórház jövőbeni helyzetét véglegesíteni. Ezekre a nyilatkozatokra azért van szükség, mert jóllehet a kórház kiadásait a társadalombiztosítás finanszírozza, ám a különböző fejlesztésekre, rekonstrukciókra, felújításokra egy árva fillért sem kapnak. Közben a kórház épületeinek állaga, a műszerek elhasználódási foka indokolja a modernizálást, ami viszont nem kevés pénzbe kerül, így a meglévő gondokon csak közös összefogással tudnak úrrá lenni. Magyarán: egészségügyi reform ide vagy oda, a szentesiek más egészségügyi intézményekhez hasonlóan minden olyan ön- kormányzat és magánember anyagi támogatásával számolnak, amelyek a szolgáltatásaikat igénybe kívánják venni. Nos a támogatást - ami egyelőre csak gesztusértékű - a szentesiek megkapták. Persze nincs kizárva az sem, hogy az anyagi lehetőségeik szerint a kunszentmártoni önkormányzat a jövőben pénzzel is hozzájárul a kórházi fejlesztésekhez. De hogy mennyivel, az még a jövő titka. Visszakapják rendházukat a karmeliták Az Akadémiai Kislexikon első kötetének 905. oldalán a Karmeliták címszó alatt ez olvasható: „A palesztinai Kar- mel hegyen élt remetékből Berthold itáliai kereszteslovag által alapított, szigorú, katolikus szerzetes rend. A XIII. század közepén Európa-szerte elterjedt. Az 1247-től kolduló rend Magyarországon 1697- ben telepedett le. A magyarországi rendtartomány működését 1949-ben betiltották.” Ám a rendszerváltás után a karmeliták visszakapták legitimitásukat, szabadságukat, amit mi sem bizonyít jobban A képen a kunszentmártoni karmelita rendház épülete látható, melynek mint az, hogy Kunszentmár- felső szintjén ma még lakások vannak Juvenál atya: - Isten áldását kérem mindannyiukra! tonban is élnek, dolgoznak már ketten a rend tagjai közül. Az egyikük Juvenal atya. O így beszél:- Nem először vagyok Kunszentmártonban, hisz itt végeztem a bölcseleti tanulmányaimat még 1944-45-ben. Ugyanis ebben az épületben volt a mi főiskolánk. Utána elkerültem, majd újból idehelyeztek már mint pátert, ’48- ban, s egészen ’59 decemberéig éltem ezen a helyen. S akkor állami nyomásra elhelyeztek, hisz a rendünket már korábban betiltották, s utána én több településen katolikus plébánosként tevékenykedtem. De szerencsére visszakerültem '89. szeptember 2-án, s azóta is itt élek.- Hogy telnek a napjai?- Szigorúan tartom, tartjuk a napirendünket. A mi életünk ugyanis elsősorban belső élet, imádságos élet. A kisebbik rész belőle pedig a lelkipásztorkodás, s így istentiszteleteket, hittanórákat tartunk. Am nekünk elsődleges célunk, hogy megőrizzük a remeteéletből mindazt, amit lehet.- Mit szól ahhoz, hogy teljes egészében visszakapják rendházukat?- Hála istennek. Tudok róla, és látjuk, nagyra értékeljük azt az akaratot, amit ezzel kapcsolatban a helyi önkormányzat részéről tapasztalunk. Tudjuk, hogy nem megy ez egyik napról a másikra, hisz a felsőbb szinten most még lakások vannak, s az ott élőknek is fedelet kell adni a fejük fölé. De ha egy év múlva erre járnak, már biztos teljes egészében miénk lesz ez a rendház. S isten segítségével talán egyszer még a főiskolai oktatás is elindulhat itt. Az oldalt írta: Nagy Tibor Fotó: Tarpai Zoltán v___________________________ _______________________________/
