Új Néplap, 1992. január (3. évfolyam, 1-26. szám)

1992-01-22 / 18. szám

1992. JANUÁR 22. Hazai körkép 3 A polgármestereké a szó Besenyszögön napirenden van a gázprogram Besenyszögre érve a 3 ezer 700 lelkes község határában, az úttest jobb oldalán tábla fogad, amely szerint üdvözölnek a köz­ségben. Vajon mindenkinek egy­formán szól a jókívánság? - kér­deztem Boros Emil polgármes­tert.- Amikor sok évvel ezelőtt odakerült ez a felirat, valóban általános érvényű volt, és a hoz­zánk utazóknak szerettünk volna kedveskedni.- Igen ám, de azóta hallottam, hogy a gépkocsival közlekedő bűnözök is be-belátogatnak.- Sajnos, az utóbbi időszakban nem egyszer előfordult, hogy lo­pott autóval éjszaka lopni érkez­tek ide. Különösen a vas-műsza­ki üzlet és az ABC-k veszélyez­tetettek. Az is tény, hogy a rend­őrségtől keveset hallunk vissza abból, meglesznek-e végül az el­követők.- Hány rendőr teljesít szolgá­latot?- Egy, és mivel az önkéntes rendőrség megszűnt, más őrző­védő közösség sincs. Polgár­őrség sem, hiszen a tapasztalatok szerint kevés a jogosítványa. Meglehet, ennek ellenére nálunk is szerveződik majd.- Váltsunk témát. Hány tagú a képviselő-testület?- Velem együtt tizenkettő. A többség független jelöltként in­dult, de van két MDF-es is.- Cserélődnek?- Nincs lemondás, mindenki igyekszik végigvinni ezt a cik­lust.- Mennyiből gazdálkodnak?- Az idei terv még ismeretlen, tavaly 60 millió volt, amiből 9 millió jutott fejlesztésre.- Éspedig?- Megépült egy kilométer hosszúságú útburkolat, buszfor­duló, parkoló. Azután félmillió­ért elkészült a második világhá­borús emlékmű, amely költsége­iből 130 ezret a lakosság adott. A bölcsőde épületéből pedig két­millióért iskolai konyhát alakí­tottunk ki, és ott főzünk a telepü­lés valamennyi intézményének.- Mire nem futotta?- Két fontos dologra. Az egyik a gáz, a jászsági programra ta­valy, év végén írtuk alá a vállal­kozási szerződést. Az idén meg­épül a térséget ellátó gerincveze­ték, és remélem, jövőre fűthe­tünk is ezzel az energiával. Az­után a telefonhálózat korszerűsí­tését is terveztük, mert itt még a régi rendszer található.- Helyi adók?- Nem lesznek.- A legnagyobb vita miről volt a testületben?- Az elsőlakáshoz-jutók támo­gatásáról, mert nálunk változat­lanul jelentős az építkezési kedv. Tavaly például 33 új lakásnak adtuk ki a használatbavételi en­gedélyét, és a rászorulók csalá­donként 100 ezer forintot kap­tak.-Az idén?- Több lesz a segítség, mert az építési kedv is jelentős. Eddig már közel negyven további új ház munkálatairól tudunk. D. Sz. M. Szigorítások Használt autógumik importja Az autógumi-import átmeneti szabályozását tervezik az Ipari és Kereskedelmi Minisztérium, valamint a Nemzetközi Gazda­sági Kapcsolatok Minisztériu­mának szakemberei. Bakonyi Árpád, az Ipari Mi­nisztérium környezetvédelmi fő­osztályának vezetője elmondot­ta: a használt autógumik, illetve az újrafutózásra szánt szállítmá­nyok, amelyek ingyenesen ér­keznek, magas százalékban hul­ladékgumit tartalmaznak. A ra­kományok 70-80 százaléka használhatatlan vagy újrafutóz- hatatlan. Az így érkező gumi az ország környezetét terheli. Vitathatat­lan tény, hogy a használt és az újrafutózott autógumikra reális kereslet van. Az autósok egy része csak ezt tudja megfizetni. Ezért nem az import teljes leállítását, hanem a szállítmányok minőségi ellenőr­zésének szigorítását szeretné el­érni a két tárca. Geiger Tibor, az NGKM kép­viselője elmondotta, reméli, hogy a két minisztérium talál olyan közös megoldást, amely a fogyasztói és a környezetvédel­mi szempontoknak is megfelel. Bakonyi Árpád beszámolt ar­ról, hogy a gumihulladékok tel­jes körű ártalmatlanítására - be­leértve a gumiimportból szárma­zó hulladékot is - műszaki-gaz­dasági tervet dolgoz ki az IKM a Környezetvédelmi Minisztéri­ummal együttműködve. Vége a vadászati szezonnak Lassan vége a vadászati szezonnak, melyet alapjában véve jól zárt az abádszalóki Hubertus Vadásztársaság. Azonban itt is, mint mindenütt az országban, kevés volt a fácán, ez a tavaszi rossz idő következménye, amely tönkretette a fészkeket, ezért kevés volt a természetes szaporulat. A leendő törzsállomány március elejéig a tárolóketrecekben telel. A madarak szárnyát lekötötték, hogy ne tudjanak elröpülni. Fotó: Mészáros Magyar Ikarusokat ünnepelnek Görögországban Egymillió kilométert futottak a magyar Ikarusok Görögország fővárosában, Athénban, ahol a ju­bileumot tegnap kisebb ünnepség keretében ünnepelték meg a fel­használók és a gyártók. Mint Vadnai Zoltán, az Ikarus Rt. budapesti gyárának vezetője elmondta: az első 200 Ikarus 1978-ban került Athénba, erre alapozták az EAS állami közleke­dési vállalatot. Korábban a vona­lak magánkézben voltak, egy-egy szakaszon magánüzemeltetők bonyolították a tömegközleke­dést. A magyar buszokból a görögök 1981-ben újabb 200, majd 1983- ban 202 darabot vásároltak, míg a Steir Hellas céggel közösen to­vábbi 145 darabot a helyszínen szereltek össze. Athén utcáin je­lenleg 747 Ikarus fut, amelyek közül az első 20 kilométerórája már egymillió kilométer fölötti számot mutat. A tegnapi jubileumi ünnepsé­gen az Ikarus bemutatta legújabb alacsony padlós, DAF-motoros városi buszát és a Mann-motorral felszerelt csuklós autóbuszát. Mi­vel a görögökkel ez évre még nem kötöttek szerződést, az esemény­nek üzletkötési szándéka volt a magyarok részéről. Mégis van egy tenyérnyi hely Szombati lapunkban írtuk meg Kardos Laci kálváriáját. Az írás arról szólt, hogy 15 éves fiú viselkedészavarai a segíteni szándékozó szakemberek minden erőfeszítése ellenére is növe­kedtek. Ügyével kapcsolatban több telefon érkezett szerkesztő­ségünkbe, melyek azonban igazi segítséget, megoldást nem kínáltak a gyermek problémájára. Kivéve talán ezt az egyet, melyet az alábbiakban ismertetünk. Polónyi Jánosné, a kisegítő iskola igazgatója így foglalta össze az esettel kapcsolatos véleményét: „Az írás, amely szombaton Kardos Lászlóról megjelent az Új Néplapban, azt a problémát vetette fel, hogy vajon hol van a helye egy olyan gyermeknek, aki szellemileg ugyan ép, de pszichés sérülései olyan mértékűek, hogy egészséges gyerekek közé beilleszkedni nem tud. Én, mint gyógypedagógus szakem­ber, úgy látom, Lacinak minél előbb munkába kellene állnia. Egyszerű, egészséges felnőttek közössége javíthatna viselke­dészavarain, iskolai képzését csak ezután kellene erőltetni. Emellett azt a kétséget is szeretném eloszlatni, hogy mi, iskolánkból „csak úgy” kiteszünk egy gyereket. Erről szó sincs, hiszen éppen azért vagyunk, hogy szeretettel, valamint azt mondhatom, magas szintű szakképzettséggel várjuk a sérült gyerekeket. Kardos Laci viszont szellemileg ép, épek között is van a helye, ez természetes. Az erről szóló szakvéleményt Szolnok áthelyező bizottságának szakemberein kivül a buda­pesti Gyógypedagógiai Főiskola áthelyező bizottsága is meg­erősítette, épértelműnek nyilvánítota a gyermeket. Az most egészen más kérdés, hogy az épek közössége miért nem tudta befogadni, vagy pozitív irányba befolyásolni az érzelmileg súlyosan sérült gyermek viselkedését? Ennek megítélése azon­ban már nem ránk tartozik.” Ennek megítélése már társadalmi probléma, és ennek meg­felelően kell rá megoldást találni. (ksz) zöld Határtalan sarok j környezetvédelem Spadaru Florin, a román ökológiai mozgalom Márama- ros megyei vezetője nemrégiben Szolnokon járt, többek között dr. Hamar József ökológus (a Tisza Klub elnöke) meghívására. A környezetvédelmi kérdések nem érnek véget az országok ha­tárain, a két megye (Szolnok és Máramaros) programjában fon­tos helyet foglal el ez a környe­zetvédelmi kapcsolat. A gondok hasonlósága miatt is fontosnak tartottuk, hogy közreadjuk Spa­daru Florin előadásának össze­foglalását.- Nagybánya, mint me­gyeszékhely, Európa egyik legszennyezettebb városa. A rézfeldolgozó üzem olyan mennyiségű kén-dioxidot bocsát a le­vegőbe, amelynek követ­keztében néha csak az óri­ás a száj elé tartott zseb­kendővel lehet járni az ut­cán. Ami tulajdonképpen azt jelenti, hogy vagy ki kellene üríteni a várost, vagy az itt élőknek gáz­álarcban kellene járniuk. A levegőbe jutó kén-dio- xid a levegő víztartalmá­val egyesülve kénsavvá alakul, ezért a savas esők olyan gyakoriak, hogy az emberek bőre már megsé­rült. Az újabb és újabb esők egyre jobban csípik az emberek bőrét. Az eső savas intenzitásának bizo­nyítéka, hogy a ruhát is át­lyukasztja. Nagybánya környékén a természet is lassan-lassan tönk­remegy. A várost körülvevő er­dők régen óriási jelentőségűek voltak az ország életében, ugyanis az egyetlen hely volt az országban, ahol a szelídgeszte­nye is megtermett. Ezeken a fá­kon most júliusban már nincs le­vél. Nagybányán van egy ólom­feldolgozó üzem is, amelyik olyan nagy mennyiségű ólom­port bocsát a levegőbe, hogy a csecsemők már az anyatejjel a megengedett ólomhatárérték öt­szörösét, tízszeresét szívják ma­gukba. Lovak, sertések pusztul­nak el a környéken, az emberek mégsem veszik komolyan a kér­dést. Az ólompornak ugyanis nincs íze, nincs szaga - éppen „csak” krónikus ólommérgezést okoz, de amíg nem halnak bele, azt hiszik, ez nem olyan veszé­lyes. A városban a réz- és ólombá­nya mellett ezüst- és aranybánya is van. A közéjük települt ércfel­dolgozó ipar teszi még tragiku- sabbá a környezeti ártalmakat. Mindezek nemcsak az erdőt, ha­nem a vizeket is veszélyeztetik. Míg 1950-ben még 64 folyóban élt pisztráng, addig most alig tíz­ben. Az ércek mosása következ­tében ólom, réz, mangán kerül a vizekbe. Nagybánya folyója, a Zazar gyűjti össze a környék összes vizeit, ezért mára holt fo- lyóvá vált. Iszonyú bűzt áraszt, a színe pedig naponta változik: hol piros, vörös, sárga, aszerint, hogy éppen mit engednek bele. A Zazar Vize továbbfolyik a Lá- pos patakba, az a Szamosba, az pedig a Tiszába. Az az érzésem sokszor, hogy az élet Nagybányán egyszer csak meg fog szűnni. Zöldségféle a környéken például már nem te­rem a kén-dioxid miatt, de ha terem is, olyan nagy az ólomtar­talma, hogy nem volna szabad fogyasztani. A nagybányai ökológiai moz­galom 1989 decemberében ala­kult, nem mint politikai párt, ha­nem mint társadalmi mozgalom. Sajnos azt tapsztaljuk, a tudván tudott, a megtapasztalt, saját sze­mükkel látott környezeti károk ellenére is az emberek jó része fölöslegesnek tartja működésün­ket. Nagyon előtérbe helyezik a gazdasági problémákat, holott ha ez így megy tovább, valóban nem lesznek gazdasági problé­mák, de csak azért, mert nem lesznek emberek sem. Egyik alkalommal például egy egyszerű, békés tün­tetést szerveztünk tilta­kozással a fent elmondott borzalmak ellen. Mi har­mincán voltunk, a gyári munkások háromszázan. Ellenünk jöttek lapátok­kal, kapákkal, szer­számokkal, hogy elza­varjanak bennünket. Há­romszázan harminc el­len. Számukra az mind­egy, hogy érzik a kén édes, csípős ízét a szájuk­ban, nem engedték el­mondani, hogy ez mennyire veszélyes. A technológia megváltoz­tatását, és nem az üzemek bezárását követeltük pe­dig. Máramaros vidéke pe­dig gyönyörű hely lenne. Hetven százaléka hegy­vidék, ennek nagy része a maga természetes állapo­tában található. Havasok, természetvédelmi terüle­tek, és mindez lassan tönkre­megy. Ezért is van rá nagy szük­ségünk, hogy a Tisza Klubbal mint természet- és környezetvé­dő egyesülettel együttműköd­jünk. Úgy gondoljuk, közös erő­vel jobban tudunk hatni az em­berekre, kormányokra, politiku­sokra, önkormányzatokra az em­beri környezet megmentése ér­dekében. K. Sz. Fotó: (ké) Kéthetenként jelentkező környe­zetvédelmi rovatunkat Kátai Szil­via szerkeszti. Továbbra is várjuk a témával kapcsolatos írásaikat, hozzászólásaikat. Spadaru Florin

Next

/
Thumbnails
Contents