Új Néplap, 1992. január (3. évfolyam, 1-26. szám)

1992-01-22 / 18. szám

2 Körkép 1992. JANUÁR 22. H I Padlóra kerül a „nyereséges” zagyvarékasi téesz? A Béke elnöke fizetést emelt, és maradni kíván (Folytatás az 1. oldalról) megfizetésén kívül a téesznek több mint 600 millió forintnyi középlejáratú hitele is esedékes­sé válik. A tartozások így számított összege már jóval meghaladja a szövetkezet vagyonát. „Érdekessége” a zagyvaréka­si ügynek, hogy az FM-hivatal véleménye szerint tavaly ebben a helyzetben „ész nélküli”, 30 százalékos béremelést hajtottak végre a szövetkezetben, és igen magas jutalmat kaptak a gazda­ság vezetői. „A tagság szinte semmit sem tud a helyzete kriti- kusságáról, jóhiszeműségének megtartása érdekében szükség is volt a jövedelmek növelésére ­állította lapunknak Török István -, hiszen Budai Kálmán elnök továbbra is székében akar ma­radni. Már csak azért is, hogy ki ne derüljön, miként sikerült a Béke néhány telepét, többek kö­zött igen életképes szolnoki ipari üzemét fiaival családi vállalko­zásába átjátszani.” Bizonyos szempontból már megpecsételődött a tószegi Pető­fi Tsz sorsa, hisz a Reál Bank saját követeléseinek behajtása érdekében felszámolási eljárást indított a szövetkezet ellen. Bo­nyolítja a tószegi helyzetet, hogy a téeszen belül (egy, a Külkeres­kedelmi Bank által indítandó másik felszámolási ügy kivédé­sére, adós és hitelező kompro­misszumaként egy éve) született kft.-kkel folytatott vita miatt a szövetkezet talán még a pénz­ügyi helyzetét tisztázó múlt évi mérleget sem képes elkészíteni. A legválságosabb helyzetben lévő „közös gazdaságok” kö­zött lévő besenyszögi termelő- szövetkezet sorsa a január 10-én megindított csődeljárás során tisztázódik majd, a tavalyi esz­tendőt 40-60 milliós veszteség­gel záró csépai szövetkezet jövő­je pedig azon múlhat, hogy befe­jezetlen borkombináti beruházá­sának üzembe helyezését a hite­lező bank (Kereskedelmi Bank Rt.) érdemesnek tartja-e finan­szírozni, illetve hogy közösen találnak-e vevőt erre a „félkész” üzemre. V. Sz. J. ißiU i VINKOVCI - A KIHALT VAROS . A horvátországi Vukovár melletti Vinkovci lakói a hosszan tartó ostrom miatt elhagyták feldúlt, szétlőtt otthonaikat. Az utcán csak nagy ritkán tűnik fel egy-egy gyalogos vagy jármű. MTI-fotó: Mónos Gábor Kérni kell! Sorsoltak a radiátorgyárban Borítékolható döntés a városházán Az új színházigazgató: Spiró György Monoron a nyeremény Samara Magyar-amerikai katonai tárgyalások ______ A magyar—amerikai kato­nai kapcsolatok fejlesztésé­nek lehetőségeiről tárgyalt kedden Budapesten Raffay Ernő, a Honvédelmi Minisz­térium politikai államtitkára és Donald B. Rice, az Amerikai Egyesült Államok légierejének miniszteri ran­gú főnöke. A vendég Richard Cheney amerikai védelmi miniszter személyes megbízásából ér­kezett a magyar fővárosba. Devizaszámlák: növekedés________ Az elmúlt évben mintegy 700 millió dollárral növeke­dett a belföldi magánszemé­lyek devizaszámláinak értéke. December 31-én 131 milliárd forint - 1,7 milliárd dollár - értékben vezettek deviza- számlát a pénzintézetek. Egy évvel ezelőtt, 1990 vé­gén ez az érték 68,6 milliárd forint volt, míg 1989. decem­ber 31-én még csak 27,5 mil­liárd forint. így két év alatt majdnem ötszörös a növeke­dés, igaz, ebben némiképpen szerepet játszanak a leértéke­lések is. Ennek mértéke 1991-ben 20,8 százalék volt. (Folytatás az 1. oldalról) Schwajda György igazgató el­mondta, hogy ami a tegnapi köz­gyűlésen történt, az precedens a színházi szakmában, ugyanis ez a művészeti ág súlyos vezetői válsággal küszködik. Mint emlí­tette, hat vidéki színházban nincs igazgató, a korábbi pályázati rendszer csődöt mondott. Nincs igazgatói utánpótlás, megoldat­lan az intézmények sorsa, élete.- A pályázatokra nem jelentkez­nek valódi személyiségek - hangsúlyozta a leköszönő igaz­gató -, én nem garantálhatom, hogy Spiró György lesz a leg­jobb színházigazgató, de azt gondolom, hogy ebben a pilla­natban - a fővárost is beleértve - Szolnok város van e tekintetben a legjobb helyzetben. Ez a társu­lat talán nem szalad szét. Remél­hetőleg együttmarad és tovább erősödik. Ézzel a megoldással, amit az én javaslatomra előter­jesztettek, tökéletesen egyetért a szakma. Felhívta a figyelmet egy ab­szurd munkajogi helyzetre is.- Miközben a színészek szerző­dései augusztus 1-től július 31-ig szólnak, a törvény azt írja elő, hogy március 31-ig kell szerződ­tetni a művészeket. így aztán már decemberben, január elején el­kezdődnek a titkos szerződtetési tárgyalások. Tudom, hogy Ko­zák Andrásnál például ott volt a Nemzeti Színház ajánlata. Tu­dom azt is, hogy a többieket kik keresték meg... A színészeknek február végén, március elejép tisztában kell lenni azzal, hogy hol dolgozik a következő évad­ban. Én, mint távozó igazgató, nem írhatok alá a következő évadra szerződést más helyett. Ez nem lenne tisztességes - mon­dotta Schwajda György. Csala Sándor, a Magyar De­mokrata Fórum frakcióvezetője üdvözölte az új igazgatót, és fel­hívta a figyelmet a pályázatok kiírásának és megmérettetésé­nek körülményeire. König Lász­ló, a SZDSZ-képviselőcsoport vezetője megjegyezte, hogy egy kinevezési eljárás alkalmával három feltételt kell szem előtt tartani: legyen törvényes, de­mokratikus és megfelelő sze­mély kerüljön a kiszemelt poszt­ra. Nem értett egyet az MDF ko­rábban megfogalmazott színház­igazgató-óvodavezető kineve­zés összehasonlítással. Az ülés eme sokakat érdeklő napirendjét követően kinevezték az Ingatlankezelő Vállalat új igazgatójává Stefanik Lászlót, az eddigi ügyvezető igazgatót. A közgyűlés többi lényeges ese­ményeit holnapi lapszámunkban ismertetjük. Mozgás­korlátozottak adómentesítése A gépjárműadóról a közel­múltban elfogadott törvény sze­rint a mozgáskorlátozottak ak­kor mentesülnek az adó befize­tése alól, amennyiben ez irányú kérelmüket bejelentik vidéken a települési, a fővárosban pedig a kerületi önkormányzati adóha­tóságnak. A mentesítés a beje­lentés alapján jár a mozgáskor­látozottaknak, vagyis ha valaki megfelel a törvényi előírások­nak, akkor az önkormányzat nem tagadhatja meg tőle a men­tességet. A kérelemhez mellékelni kell az Országos Társada­lombiztosítási Főigazgatóság Orvosszakértői Intézetének a mozgáskorlátozott lakóhelye szerint illetékes megyei, illetve fővárosi szervezete által kiállí­tott igazolást. Aki azonban a 91/1991. (VII. 18.) kormányren­delet alapján kiadott parkolási engedéllyel rendelkezik, az elég, ha ennek másolatát küldi el az igazolás helyett. A bejelentés­hez csatolni kell a gépkocsi ada­tait igazoló papírt is. Jó tudni, hogy a lakóhelynek ez esetben a forgalmi engedélybe bejegyzett címet tekinti a hatóság. Azok­nak, akik saját háztartásban el­tartott mozgáskorlátozott után igénylik a mentességet, a fent említett dokumentumokon kívül mellékelniük kell az eltartás té­nyét igazoló papírt is. Egy moz­gáskorlátozott részére csak egy gépkocsi után igényelhető adó- mentesség. Bordó öltönyben feszengő, érettségi előtt álló, magas, vé­kony, pici copfba összefogott ha­jú fiatalember állt tegnap kora délután kissé megszeppenve édesanyja és egy tűzpiros Lada Samara mellett. Kora ellenére komolyságot próbált arcára ül­tetni, s ez a körülményeket el­nézve nem is okozott túlzott ne­hézséget számára. Egy gyár dol­gozói, elegáns vezetői, újság­írók, fotósok vették ugyanis kö­rül, s nem csupán mint mellék- szereplőt . . . Mindez Jászbol- dogházán, a Jászberényi Hűtő­gépgyár Radiátor-gyáregy­ségében történt, ahol kis időre még a munkát is félretették az emberek. Átadásra került ugyan­is az a vadonatúj, tűzpiros Lada Samara, amit a gyár ajándéka­ként Ajtai Zsolt és édesanyja, monori lakosok vehettek át. Per­sze nemcsak mint hirtelen odaté­vedt, nem kevésbé hirtelen bol­doggá lett tulajdonosok, hanem egy két hónapos akció végered­ményeként. Még novemberben elején történt, hogy Lipták Zol­tán gyárigazgató egyik új termé­kének reklámozásaként egy fel­hívást tett közzé, amely szerint, ha valaki az év végéig 30 ezer forint felett vásárol, sorsjegyet kap, ezzel az új esztendőben - esetleg - egy Lada Samara bol­dog tulajdonosa lehet. Persze, amennyiben bárki az üzlet vé­geztével 150 ezret számolt le a pénztárosnak, öt darab sorsjegy ütötte a markát. így jártak Ajtai- ék is, akik egyetlen fiúk házépí­téséhez szerezték be Jászboldog- házán a vadonatúj melegítőteste­ket. A napok teltek, s ők mit sem sejtve élték át január 13-át, ami­kor is a Petőfi rádió hétfői kíván­ságműsorában, a sorsoláskor fény derült a nagy kérdésre. Már­mint hogy az újpesti műszaki szakközépiskola diákja egy új autóval gazdagodott. A vecsési üzem nem hagyta szó nélkül a dolgot, rögtön érte­sítette a - jászsági gyárral rajtuk keresztül kapcsolatba kerülő - családot, amit az ismerősök gya­korta megcsörrenő, gratuláló te­lefonhívása követett. Igaz, ami igaz, a szülők gya­korta kölcsönadták az egy éve jogosítványt szerzett fiuknak ré­gebbi autójukat, de ismerjük el, az érettségi, majd a techniku­mi végzettség után az új házhoz jól jön majd egy szintén nem megvetendő színvonalú „jár­gány”. A slusszkulcs átadását követő­en állófogadásra voltak hivatalo­sak a vendégek, ahol a hidegtál ínycsiklandozó falatai előtt Lip­ták Zoltán gyárigazgató adott rö­vid interjút lapunknak.- Nem titkoljuk, reklámfogás­nak szántuk az akciót, amellyel egyik új termékünket, a panelra­diátort kívántuk minél inkább megismertetni a közvélemény­nyel. Magyarországon jelenleg ezt tartom a legjobbnak, rendkí­vül jó futóteljesítménye miatt, ami annak köszönhető, hogy 99,5 százaléka alumíniumból készül. Különböző kiállításokon, többek között a BNV-n vettünk vele részt, szórólapokat, propa­gandafüzetet terjesztettünk, ezt mégis kevésnek tartottam. Véle­ményem szerint minél gyorsab­ban fel kell kelteni az érdeklő­dést a lakosságnál, intézmé­nyeknél, hiszen a piacon egyre nagyobb a harc. Az 1990-es évet több mint 118 millió forint nye­reséggel zártuk, a tavalyi évben a gazdasági nehézségek miatt ez lecsökkent 35-40-re, az idei esz­tendőben azonban ismét fellen­dülésre és 70-75 milliós haszon­ra számítok. Utóbbiban összeg­ben különösen azért reményke­dem, mert nyitottunk a külföldi kereslet, így Románia, Lengyel- ország, Németország és Jugo­szlávia felé. Déli szomszédaink­tól éppen kedden délelőtt érkez­tünk haza, ahol máris szerződést kötöttünk egy rt.-vel. Legújabb termékünk egy vasoxid alap­anyagú, metál színű radiátor, amely hat százalékkal megnöve­li afütőteljesítményt. K. E. Csütörtökön +8 OLDAL Pálya­választási iránytű az Új Néplapban Sz. Z. A pilóta vallomása, kilenc évvel a tragikus eset után „ÉN LŐTTEM LE A KOREAI JUMBÓT” Egy 47 éves embernek azzal a tudattal kell élnie, hogy halálba küldött 269 embert. Gen- nagyij Oszipovicsnak hívják, és 1983. szep­tember 1-jén, akkor még a szovjet légierő őrnagyaként, 10 ezer kilométer magasság­ban, a Szahalin-szigettől délnyugatra lelőtte a koreai légitársaság, a Koreán Air Lines Boeing 747-es Jumbóját. Minden utas és a személyzet összes tagja szörnyethalt. Arról a bizonyos éjszakáról, amikor 269 em­bert küldött a halálba, így vall: „A többi vadász­repülővel együtt neki is az volt a feladata, hogy megakadályozza az RC-135-ös amerikai kém­repülőgépek behatolását az ország légterébe. Azon a napon, úgy hajnali 5 óra lehetett, amikor megcsörrent a riadótelefon. Azonnal beszálltunk a startra kész gépekbe, és vártuk a további utasításokat. Tíz perc telt el. Azt gondoltuk, hogy ez is csak egy próbariadó, mint már annyiszor. Most mégis komoly dolog­ról volt szó. Rádión keresztül kaptuk az infor­mációt, hogy idegen repülőgép sértette meg a szovjet légteret. Ez igaz is volt, mert a KAL 007-es járatának pilótája - ma már tudom, hogyy a 45 éves Shun-Byung-In - 450 kilomé­terrel letért a légifolyosóról, és útját nem keleti, hanem északi irányban folytatta.” Oszipovics Szuhoj típusú elfogó vadászgé­pével, a SZU 15-tel, osztagának pilótáival együtt a felszállás után 20 perccel, 8500 méter magasban pillantotta meg a Jumbót. „Sötét volt, csak a repülőgép fényeit láttam, nem tűnt Boeingnek. Ákkor kaptam a paran­csot: Semmisítse meg a célt! Azonnal jelentet­tem, hogy a repülőnek pozíciószámai vannak, és látom a kabinablakokból áradó fényt.” Erre a gyilkos parancsot visszavonták, s új parancs érkezett: „Kényszerítse a gépet leszállásra!” A pilóta gépével az idegen repülő elé került, és szárnyait le s fel mozgatta. A Boeing kapitá­nya nem reagált. A szovjetek később azt állítot­ták, hogy megpróbáltak világító lövedékkel fi­gyelmeztetni a berepülőt. „Ez nem igaz” - he­lyesbít az egykori vadászrepülő -, „hiszen nincs is ilyesmi a fedélzeten”. A pilóta ekkor elhatározta, hogy figyelmez­tető lövéseket ad le. „Lehet, hogy ezt a koreaiak észre sem vették” - fűzi hozzá. A KAL-gép viszont felgyorsult, és igyekezett egérutat nyer­ni.” Ekkor érkezett az új utasítás: „Semmisítse meg a célt!” Oszipovics a Jumbo mögé került, és meg­nyomta a gombot egyszer, kétszer. Holtbiztos akart lenni a dolgában. Két rakétát lőtt ki: az egyiket a hajtóművekből kiáramló levegő „húz­ta” a géphez, míg a másikat radar irányította az utasszállító törzséhez. „Azonnal kialudtak a fények, és a gép spirá­losán csavarodva lezuhant. Mást nem láttam”- állítja a hajdani pilóta. Arra a kérdésre, hogy akkor mit érzett, így felel: „Ilyenkor nincs helye érzelmeknek. Nem va­gyok hibás, végső soron parancsoknak engedel­meskedtem, és ezek közvetlenül Moszkvából jöttek. Csak kötelességemet teljesítettem.” S még ma is szilárdan hiszi, hogy a koreai repü­lőgép kémkedési feladatot látott el. Oszipovicsnak talán hinnie kell mindenben, hogy „túlélhesse” az emlékeit. Az eset után egy héttel áthelyezték a majkopi repülőiskolába. Amikor kezébe kerül egy olyan újság, amely az áldozatok fényképeit közli, hosszasan nézi a fotókat, mintha az összesét meg akarná jegyez­ni. S olykor elveszti az önipalputt. .„Borzasztó dolog, ha valaki katonai pilóta. Pocsék érzés. Átkozott egy foglalkozás.” Ferenczy-Europress

Next

/
Thumbnails
Contents