Új Néplap, 1992. január (3. évfolyam, 1-26. szám)

1992-01-21 / 17. szám

1992. JANUÁR 21. Hazai tükör 3 Falusi hírek Tiszaszentimre Nemrégiben három napon ke­resztül erdélyi vendégeket foga­dott a Tisza-parti település. A Nyárád menti népi együttes Ti- szaszentimrén kívül Tiszafüred, Tiszaörs és Tomajmonostora la­kóit is tapsra fakasztotta. Külö­nösen azok után, hogy kiderült, a prímás szerepét az ottani pol­gármester látta el, míg a karnagy és együttesvezető egyben a szé­kelyföldi iskola igazgatói poszt­ját tölti be. * Január lévén különösen aktu­ális az 1991-ben elért eredmé­nyek öszegzése, amelyekről Be- leznay Sándor polgármester tá­jékoztatta lapunkat. A faluban elvégzett egyik legnagyobb mun­kának a két kilométeres útalap megépítését tartja, amelyből 650 méter a társközség, Ujszent- györgy nevéhez fűződik. Ezenkí­vül bekapcsolódtak az országos távhívásba, amelynek köszönhe­tően 168 egyéni előfizetőből 57 készüléket már be is kötöttek; U j- szentgyörgyön kétmilliós beru­házásból felépült az új ravatalo­zó; Tiszaszentimrén egymillió forint értékben elvégezték az is­kola tornatermének fűtésre­konstrukcióját; huszonötférőhe­lyes szociális otthont alakítottak ki; járdát építettek, illetve hoztak rendbe; 168 méter áteresz ké­szült; száz méter belvízcsatornát újítottak fel. * Ha már összegeztük a tava­lyi eredményeket, lássuk, mi­lyen reményekkel vágott a község az 1992-es esztendő­nek! A telefont előreláthatólag újabb 100 előfizetőnél kötik be; folytatódik a tornaterem építése; a szociális otthon bőví­tése befejeződni látszik; de ta­lán a legfontosabb lépés, hogy 40-50 embernek munkát adva, tablettázó, illetve gyógynö­vény-feldolgozó keretében osztrák-magyar kft. megalapí­tásán törik a falu vezetői a fe­jüket, amelyhez a megyei mun­kaügyi központ adna támoga­tást. A kft. keretében ipari és sörélesztők gyártásával foglal­koznak majd, a tökmagból ké­szülő tabletta pedig a szervezet immunháztartását tartja kar­ban. Befejeződik a belterületi utak útalapjának lerakása, ez­zel a burkolt felület száz száza- lékra(!) nő. * Nem hiába lépett egyik leg­fontosabb „napirendi ponttá” elő az emberek foglakoztatása. Január elsejei adat szerint a két településen a hivatalosan nyil­vántartott munkanélküliek szá­ma 243 fő. Pusztán ez az adat azonban nem fedi a valóságot, hiszen társulnak a maguk 449 főjével a jövedelemnélküliek, így viszont „kettejük” összlét- száma a munkaképes felnőtt la­kosság 46,5 százalékát!) teszi ki. * Essen szó az alapítványokról is! Az önkormányzat és a refor­mátus egyház presbitériuma a hárommillió forint értékű orgo­na megjavítására hozta létre az egyiket, míg a másik legjelentő­sebb a „Tiszaszentimrei gyer­mekekért” elnevezést kapta. Utóbbi egyrészt támogatni kí­vánja a Szentimréröl tovább ta­nuló diákokat, ugyanúgy, mint a kiemelkedő tanulmányi ered­ményt elérőket, valamint elisme­rés jár majd a legeredménye­sebb tehetséggondozó munkát végző nevelőknek. A tényékhez tartozik, hogy a mostani értelmi­ség nagy része tősgyökeres hely­béli, de származott el innen kül­földi diplomástól kezdve minisz­teri főtanácsosig szinte minden­ki. Az elszármazottak számára márciusra nagyszabású taláko- zót terveznek. Kábítószer­fogyasztás Szegeden A kábítószer-fogyasztás az utóbbi időben olyan méreteket öltött Szegeden, hogy a rendőr­ség a sajtón keresztül elsősor­ban az érintett fiatalok, fiatal felnőttek szüleinek figyelmét szeretné felkelteni a folyamat megállítása érdekében. A szi- pózás, a vadkender, a mák után ma már orvosi rendelőkbe, gyógyszertárakba törnek be a kemény drogért a kábítószer rabjai. A napokban például egy gyógyszertárból loptak el két­ezer ampulla morfiumot, vala­mint 1 kilogramm kokainter­méket. Biobor Nyugat­Európának A Szekszárdon termelt bio­bor egyre keresettebb ital Né­metországban, Angliában, Hol­landiában és a Kanári-szigete­ken; tavaly már több mint száz­ezer palackkal szállított belőle a Szekszárdi Mezőgazdasági Kombinát, s új vevők is jelent­keztek az USA-ból, Kanadából és Svédországból. A gazdaság százhektáros, vegyszerektől megkímélt ültetvényen ter­meszt ősi hagyományok szerint szőlőt. A tőkék teljes termőre for­dulásával néhány év múlva már félmillió palack biobort kínál­hat évente. Generációk életveszélyben Rákosok országa Magyarországon évtizedek óta a második vezető halálok a daga­natos betegségeké. Az elmúlt év­ben mintegy 38 ezren haltak meg rákban, s ami megdöbbentő, hogy a férfiak daganatos mortalitásában világelsők vagyunk. Százezer férfi közül Magyarországon mintegy 349-en halnak meg rákban. A fia­talok ötször-hatszor érzékenyeb­bek a daganatot kiváltó okokra, mint az idősebbek. A rákhalál lehetséges okairól dr. Farkas Ilona, az Országos On­kológiai Intézet Módszertani és Szervezési Osztályának főorvosa adott részletes összefoglalót. A fő­orvosnő elmondta, hogy országos elemzéseik nyilvánosságra hoza­talával évtizedes hallgatást törnek meg. A kormányok gyakorlatilag nem vettek tudomást a daganatos betegségek ijesztő emelkedéséről, míg az US A-ban, de a szomszédos Ausztriában is látványosan csök­ken a rákhalál, addig nálunk a gyo­mor- és a méhnyakrákot kivéve minden más daganatos betegség gyakorisága drasztikusan emelke­dik. Az egészségügyet sokáig a mennyiségi szemlélet vezette, s a maradékelvű finanszírozás az ágy­számok és orvosok gyarapodó szá­mát dicsérte. Arról például szó sem esett, hogy sugárterápiás lehe- • tőségeink rosszabbak, mint a ro­mánoké, sok helyütt nem létezik önálló onkológiai osztály sem, és a rákbetegek szakmán belüli meg­ítélése is változó. Az országos ada­tok rendkívül riasztóak. Az okok között első helyen áll­nak a környezeti ártalmak és a ke- mizáció. A növényvédő szerek például kizárólag napfény hatására bomlanak le a zöldség- és gyü­mölcstermésből, ugyanakkor egész télen a fólia alatt nevelt pri­mőrt fogyasztunk. Senki nem el­lenőrzi, hogy a piacra kerülő árut mivel kezelték, meddig fogyaszt­ható. Nos, a termelőknek vezetni kellene bizonyos permetezőkis­könyvet, de ez az eladáskor nem komoly szempont. A mezőgazdaságban dolgozó szakemberek sincsenek tisztában azzal, hányféle vegyszerrel, mű­trágyával mérgezik a földet és a környezetet. A gyümölcs- és zöld­ségtermesztésünk az extenzív gaz­dálkodás következtében teljesen műtrágya- és növényvédőszer- központú, s mint kiderült, ezek jó­szerivel mindannyian rákkeltőek. Egyetemi kutatások már évekkel ezelőtt igazolták, hogy a minden­nap használatos növényvédő sze­rek nemcsak a használót, de az utó­dot is károsítják. Mindannyian emlékezünk a DDT nevű univerzális rovarirtó szerre. Használat közben derült ki, hogy ez a kemény rákkeltő szer le sem bomlik, hanem koncentráltan kering mindenben, amibe beleke­rül, legyen az tehéntej vagy sárga­répa. Itt volt a Xyladecor nevű fa­konzerváló és gombaölő szer ese­te. A benne található dioxin súlyo­san rákkeltő, belégzéssel és fűrész- porral teljed. Mindezt bőven tud­ták róla, de még évekig forgalom­ban volt, éppen úgy, mint a Gra- moxone nevű halálos permetező­szer. Nyugaton a zöld pártok egyre inkább hallatják a szavukat, de az önszerveződő csoportok is sokkal hatékonyabbak. Nálunk egyszerű­en nincs lakossági érdekvédelem, a szakszervezetek pedig mostan­ság egészen mással vannak elfog­lalva ... Az elmúlt években a nyilvános­ság is erősen korlátozott volt. A legnagyobb titoktartás övezte az ipari botrányokat. Ilyen volt példá­ul a dél-alföldi arzénes víz esete. A hetvenes években kiderült, hogy arzénesek a kutak. Teljes volt a hírzárlat, hiszen a Békéscsabai Konzervgyár termékeit, de a Gyu­lai Húsipari Kombinát áruinak for­galmazását is azonnal be kellett volna tiltani. Most már keverik a vizet, de az arzén lassan koncent­rálódik a szervezetben. A legdrámaibb a helyzet Buda­pesten. A Mártírok úti ólom­szennyezés csak az egyik vészjel­zés a sok közül, de fuldoklik a Belváros is. Az előzetes vizsgála­tok azt mutatják, az itt lakó férfiak öt évvel halnak meg hamarabb, mint budai társaik. A világ kén­dioxid—szennyezésének két szá­zalékát Magyarország engedi a le­vegőbe, a kétütemű robbanómoto­roknak köszönhetően. A Kárpát­medence jellegéből adódóan min­den környezeti és ipari szennyezés az időjárás függvényében vissza­hullik a fejünkre ... A földek is mérgezettek: nehéz­fémekkel, kadmiummal, ólommal, nikkellel, higannyal, és nem tudni még, mit hagytak itt a kivonuló szovjet csapatok. A daganatos betegségek szo­morú sorrendje: a férfiaknál első helyen áll a tüdőrák, oka a cigaret­ta és a környezeti ártalmak. Máso­dik a gyomor- és bélrák, a zsíros és korszerűtlen táplálkozás, a harma­dik a prosztatadaganat. Negyedik helyen osztozik a vese- és hólyag­rák. Ezek keletkezésében nagy szerepe van a mértéktelen ivásnak is. Ötödik helyen áll a gégerák és a májcirrózis. A nőknél vezet az emlőrák és a bélrendszeri daganat. A helyzet nagyon rossz, s ha a felismerést nem követi összehan­golt környezetvédelmi és egész­ségpolitikai stratégia, akkor gene­rációk kerülnek közvetlen életve­szélybe. Seszták Ágnes "Keddi jegyzet Ementáli-ország kutyafuttában A hét végén Svájcban jártam szóra sem érdemes, privát úton. Nem vagyok egy világutazó, így Zü- richre annak a borjúnak a szemével tekintettem, amelyik az új kapura bámult. Hát a jólét, az egzisz­tenciális biztonság, a precíziós életvitel világfővá­rosa úgy első látásra a köpenye alatt viseli az urba­nizációs kitüntetéseit. Utcái keskenyek, kanyargó­sak, a magas építésű autósztrádák betonlábaikkal a patakmedrekben lépegetnek, és a föld mélyébe ter­jeszkedő autószerelő műhelyek azt sugallják, Svájc mit nem adna egy Hortobágyért! A pár órás „vendégszereplés” azért arra jó volt, hogy néhány felszínes dologban összevessem hazai viszonyainkat a Toblerone-aromájú országgal. Ha az ember elveszti tájékozódóképességét, a rendőrséghez fordul eligazításért. Már legalábbis külföldön. A zürichi kanton rendőrségéről essék most bővebben szó ennek kapcsán. A fotocellás ajtó, melyen beléptem, egy üvegpalota előszobájá­ba nyílt. A portán - ha lehet így nevezni a videote­lefonnal felszerelt, monitorerdővel tapétázott ve­zérlőfülkét - egy kackiás bajszú, hófehér inges, friss dezodorillatú lfegattkapitány fogadott. De olyan meleg szívélyességgel, hogy azt hittem, azért áll itt, mert híre ment, éppen most fogunk érkezni. Egy parányi utca után érdeklődtem valahol a város pe­remén. Emberünk számítógépén maga elé rendelte az illető kockáját a városnak, aztán egy gombnyo­mással kimásoltatta a térképet, s berajzolta rajta utunk végcélját. Majd olyan készségesen adta át, hogy meg voltam győződve: ha arra kérném, vigyen el a címre, biztosan kocsiba vágná magát, és házhoz is szállítana. Alighanem a rendőrnek ennyi dolga volt aznap mindössze. Megérkezvén magyar barátomhoz, termé­szetesen a rendőrség dicséretével kezdtem imp­resszióim sorát. A válasz - még négy és fél évtizedes kinttartózkodás után is - igazi magyaros volt. „Már hogy ezek az egyenruhások lennének humánusak és emberségesek? Mindent elkövetnek, hogy az autós­sal az ország egész költségvetését kifizettessék! Ha megáll egy gépkocsi a járdán, azonnal ott vannak, és követelik a 60 frankot. Ha nem fizet az illető azon nyomban, telekürtölik vele az egész környezetét, és csak behajtják rajta. Ugrik a pénz a gyorshajtásért, és azért is, ha valaki átmegy a piroson, ráadásul a számítógépükkel meg is őrzik a vezető priuszát. Ha legközelebb gyorsan hajt, a fejére olvassák korábbi bűnét, és azzal szoroznak. Újabban önkéntesekből toboroztak maguknak segítőket, beöltöztették a ma­gukéhoz hasonló szürke egyenruhába, hogy alig lehet megkülönböztetni őket. És milyen jó partne­rük a svájci polgár! A ráérős zürichi képes félórát ácsorogni hóban-fagyban a ház előtt, ha egy idegen gépkocsi érkezik, hogy megnézze, ki száll ki belőle. Ha rendellenességet észlel, bemegy a rendőrségre, és jelenti. Ott pedig megdicsérik: „Köszönjük, Herr Schöbell!” Ezért a vállonveregetésért aztán les a polgár, és jelenti, amit kell.” A svájci állampolgárságú magyar csak mondja, mondja a magáét, s én közben arra gondolok, a rendőrségnek a világ minden táján fel kell hagynia azzal az illúzióval, hogy valaha is jó fiú lehet a polgárok szemében. A parányi Svájc fölfelé is terjeszkedik: hegycsú­csai a felhőkbe nyúlnak. Aztán az ementáli-hegyek alagútjaiban motorizált egerek cikáznak. Biztosan számtalan sztrádát is építenének, ha ráférne a tér­képre még több, sok sávos autópálya. De nem fér, így hát az ámokfutó autósokra itt nem köszönt túlzottan jó világ. Hanem aztán az NSZK-ba érve! Münchentől Salzburgig a hétvége egy merő rohanás. Egy tömb­ben zúdul úgy 140 kilométeres óránkénti sebesség­gel az autócsorda. Elég egyetlen ember rossz moz­dulata ahhoz, hogy haditudósításokat kürtöljenek világgá, s a mentők tucatjai találjanak munkát ma­guknak a kibogozhatatlan közúti gubancban. Azért a sztráda mégis a tervezhető száguldás. A befutható távolság egységnyi idő alatt. És az idő ott kint mily nagy pénz! Elgondolkodtam, miért is nincs elemi társadalmi igény nálunk a sztrádák iránt? Biztosan azért, mert a fürge Trabantoknak, a szapora Zapo- rozseceknek, a mozgékony Moszkvicsoknak, La­dáknak bőségesen megteszik a mi útjaink. Akik pedig sietősebben közlekednének a mi autópályáin­kon, azok a jómódú h'yugátiak. No, nekik aztán nem fog barikádra menni'a sztrádáért a trabantos! Szá­guld az ember szaporán, egészen a magyar határig. Hegyeshalom előtt nem sokkal aztán masnit kötnek a sztráda szalagjára. Vége, ennyi, innen tessék ala­csonyabb sebességi fokozatba kapcsolni. Pedig de jó lenne azzal a tempóval hazaérni, ahogy elindul­tunk! Nem is tudom, miben bízhat az ember? Talán abban, hogy a horizonton felsejlő expo talán segít az autópályára kötött csomót kibogozni.-pb­POSTAHIVATAL ÉS ÜDÜLŐ Elkészült az új postahivatal Abádszalókon, közel 20 milliós költséggel építette meg a Közép-Tisza-Vidéki Vízügyi Igazgatóság kiskörei szakaszmérnöksége. Érdekesség, hogy a tetőtérben vendégszobákat alakítottak ki, melyekben a Postás Szakszervezet fogja üdültetni a dolgozóit. Fotó: Mészáros Hódmezővásárhelyen Csípőprotézisek sorozatgyártása MINTADARABOK KÜLFÖLDRE Az ország egyetlen, világ- színvonalú technikával implan- tátumokat gyártó műhelyében, a hódmezővásárhelyi Protein ma­gánvállalatnál megkezdte az utóbbi két évben kifejlesztett csí­pőprotézisek sorozatgyártását. A mindösssze negyven-egynéhány embert foglalkoztató cég - Ju­hász Imre, orvostechnikai és gyógyászati segédeszközöket gyártó vállalkozó üzeme - a szü­letésüktől csípőficamos betegek, illetve más jellegű sérültek gyó­gyításához felhasználható ra­gasztó nélküli és ragasztóanyag­gal alkalmazható, sebészeti al­kalmazású eszközöket készít. A ragasztó nélküli csípőprotézisek fiatal betegek szervezetébe épít­ve véglegesen pótolják a hiá­nyos, sérült vagy kopott csonto­kat, ízületeket. Az időskorú bete­geknél alkalmazott, ragasztó- anyaggal illeszthető eszközök viszont azt teszik lehetővé, hogy a beteg már három nap múlva talpra álljon, elkerülve ezáltal a fekvésből eredő megbetegedése­ket. Sorozatgyártásának megkez­désével egy időben a gyógyásza­ti eszközök engedélyezett fel- használása - Budapest és Szeged után - más kórházakban is lehe­tővé vált. A háromféle, speciális funkciójú implantátum iránt nagy az érdelődés külföldön is, ezért mintadarabokat küldtek Amerikába, Spanyolországba, Törökországba és Németország­ba.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents