Új Néplap, 1992. január (3. évfolyam, 1-26. szám)

1992-01-20 / 16. szám

1992. JANUÁR 20. Megyei tükör 3 Magánkomp a Tiszán Egy magánvállalkozó megvásárolta a valamiko­ri tiszainokai kompot, mely régóta a nagykörűi komp fegyvemeki oldalán áll partra vetetten. Je­lenleg folyamatban van a leendő kompjárat intézé­se, melynek beindításához az inokai és a tiszakécs- kei önkormányzatok segítsége is szükséges. Amennyiben sikerül újra üzembe helyezni a kom­pot, így a község sokkal közelebb kerül Tiszakécs- kéhez, mely rengeteg előnyt hoz a helybelieknek is. Felvételünk a Tisza-gátról örökítette meg a fa­lut. Fotó: Mészáros Egyházi legyen, vagy állami maradjon? Nyitva maradtak az ajtók Gondolatok egy iskolai tanácskozás után V__________________________________________ ___________________________________________ Mind ig jó szívvel térek vissza egykori iskolámba, hiszen huszon­három év emléke fűz hozzá. Nyol­cat a padokban, diákként töltöt­tem, tizenötöt tanítóként, tanár­ként az asztal másik oldalán. Hogy végül pedagógus lettem, azt a szü­léimén kívül főleg két tanárnak: Göblyös Sándoménak és Fabó Zsigmondnénak köszönöm. Nem Amikor az L-alakű épület padja­it koptatni kezdtem, az első félévi értesítőmre már nem a református név, hanem a Kunhegyes, Kossuth u. állami általános iskola pecsét került. így, félig nagy-, félig kisbe­tűkkel. Elöljáróban mindezeket azért rovom papírra, mert a minap az intézmény egyik termében kö­zel kilencvenen találkoztunk. A tantestület, a református presbitéri­um, a képviselő-testület tagjai azért tanácskoztak, hogy véle­ményt cseréljenek a létesítmény jövőjéről. Magyarul: arról, hogy egyházi vagy állami iskola legyen- e a Kossuth? Ezt a többórás maratoni ülést ti­zenkét korábbi, hosszabb-rövi- debb tanácskozás előzte meg, ame­lyek után néhány megállapodáster­vezet született. így a pedagógusok is elkészítették a sajátjukat. Ebből kiderült a keresztény szellemiségű iskolát vállalják, amennyiben igénylik a szülők: református első osztály indítását is. Ugyanakkor kérik: ha az épület az egyházé is lesz, a fenntartási jogok azért ma­radjanak az önkormányzatnál. Készült egy közös emlékeztető az egyházközség, az iskola és a polgármesteri hivatal vezetői kö­zött is, amelynek az a lényege, hogy az elkövetkező éveket átme­netinek kell tekinteni, miképpen alakíthatók ki az egyházi fenntar­tás feltételei. Alkotott egy tervezetet a lelki­pásztori hivatal is: ez tizenkét pon­tot tartalmaz. Nem akarom részle­tezni, de ebben többek között kérik a főtéri iskolaépületet vissza, mi­vel ez egyházi tulajdon volt. Ezen­kívül vállalják a nemzeti alaptan­terv érvényre juttatását, az oktatás­nevelés református szellemiségű megszervezését, azt, hogy átveszik Egy szó mint száz, a lelkipász­tori hivatal levele alaposan fel­bolygatta a kedélyeket, annak is elsősorban a szabad távozás kité­tele. Szünetben a folyosón arról véletlen, hogy az ő szakjukat vá­lasztottam: hiszen döntésemben felkészültségükön kívül szemé­lyes példamutatásuk, emberségük is benne volt. Mindenki tudta ró­luk: vallásosak, de oly módon, hogy véletlenül se sértsenek meg senkit. Ezért válhattak példaké­pekké éveken, évtizedeken keresz­tül. az igazgatót és a testületet, ugyan­akkor az önkéntes távozás lehető­ségét is biztosítják. A későbbiek során kiderült, az utóbbi tagmon­dat olaj volt a tűzre, amelyhez a hozzászólók éppen úgy vissza­visszatértek, mint kezdő táncosok a sarki kályhához. Összesen harmincán osztották meg velünk véleményüket, kéte­lyeiket, döntő többségében peda­gógusok. A teljesség igénye nélkül néhány álláspont: legyen a nagy iskola az egyházé, de ne a fenntar­tási jog. Azután ez az egyházi ter­vezet nem garancia a tantestület jövőjére. Ráadásul több pontban olyan törvényre hivatkozik, ame­lyiket még nem fogadott el az Or­szággyűlés. Kiderült az is, hogy felmérték: egyelőre a gyerekek szüleinek a tíz százaléka igényli az iskolai hitoktatást. Mi legyen a többiekkel? A másik felszólaló féltette az iskolát, elsietettnek vélte az átvé­telt. Egy huszonéves pedagógus arról beszélt: korábban itt tanult, és már tizennyolc tanév köti ezekhez a falakhoz. Az egyház szellemi­ségét vállalják, de hagyják meg a szabad vallásgyakorlás jogát. Az is hit, ha ezt valaki nem a templom­ban gyakorolja, hanem a józan ész­ben, az emberi tisztességben, a gyerekekben, a munkájában bízik. Mások szerint ne győzködjünk senkit a hitéről, ezért a létesítmény önkormányzati iskola legyen, sza­bad vallásgyakorlással. Egy fel­szólaló sírva közölte: a férje elve­szítette az állását, otthon két gye­reket nevelnek, és most a hivatal- vesztés, mint fiatal pedagógust, őt is fenyegeti. Szerinte a vallási ho­vatartozás nem lehet alapkérdése annak, hogy egy nevelő jóra tanít­ja-e a gyerekeket. folyt a diskurzus: már burkoltan fenyegetnek is, amikor még át se vették az irányítást. Hová men­jünk, amikor ideköt minden: a csa­lád, a ház. Nem vihetjük magunk­kal, a hátunkon a múltunkat - do­hogtak. Nem folytatom tovább, mert a további hozzászólások után kide­rült: azt a kultúrát, amit a keresz­ténység adott az embereknek, nem lehet kikerülni. Magyarul a vallás szellemiségének igenis helye van az iskolában, és tanulja mindenki, akinek az apja, anyja így dönt. Az­után ha sok szülő ezt szeretné, in­duljon a három, párhuzamos első osztály között vallás tagozatos is. Ugyanakkor ez az iskola a város többi gyerekeiért is felelős. Nem különböztetheti meg őket azon az alapon, hogy járnak-e templomba vagy sem. Ezzel a presbiterek nevében fel­szólaló úr is egyetértett: mondván, türelem, hosszabb átmenet szüksé­ges mindehhez. Magyarul: a meg­oldás lehetőségeit majd kiforogja az idő. Szép példáját, méltó sum- mázását adta a többórás eszmecse­rének a szintén jelen lévő esperes­plébános. Ő azt fejtegette, hogy a templom mindenki előtt nyitva áll, jó szívvel várnak oda hívőt, de ér­deklődőt is, ámbár ehhez a tevé­kenységhez, ha úgy tetszik munká­hoz, semmiféle erőszak nem kell. Mit tűzhet a tollforgató a leírtak végére? Kiderült, a tantestület szel­lemi önállóságát védve nem utasí­totta el a keresztény örökséget, kul­túrát, ugyanakkor hitet tett a szak­mai, emberi tisztesség mellett. Ami nem biztos, hogy feltétlenül csak templomokhoz vagy éppen vala­milyen valláshoz kapcsolódik. El­végre szeretni sok mindent lehet: Istent, egymást, a földet, a szakmát, egy hivatást, a családot. Van, akire eme felsorolásból több is ráillik, van, aki esetleg csak kevéssel azo­nosul, de azért a többit sem utasítja el. A szülőknek is van véleményük Mint ahogyan az iskola tantestü­lete is tette: oly módon hajtva be maga mögött az ajtót; az nyitva ma­radt. Hogy azután ez a képzeletbeli kapu szélesebbre tárul-e vagy sző­kébbre húzódik, ehhez a szülőknek is lesz néhány szavuk. Ha ezekre a párbeszédekre meghívnak, az ott elhangzottakról is szívesen tájé­koztatom az olvasókat. Elvégre úgy gondolom, hogy csak a példa kunhegyesi, de atanul- ságok ennél jóval szélesebb érvé­nyűek. D. Szabó Miklós Félig kisbetűvel Ajánlat, vagy több annál? Gazdasági térteremtés Önkormányzat és a vállalkozás A piacgazdaság megteremtése, a privatizáció fo­lyamata új követelmények és feladatok elé állította az önkor­mányzatokat. Erre a megelőző időszakban nyilvánvalóan nem készülhettek fel, így reagálásuk a megváltozott környezetre nem természetes módon történik. A korábban szinte kizárólagos ál­lami tulajdon helyébe egyre in­kább a magántulajdon lép, ahol egyre nő a foglalkoztatottak szá­ma is. Ez a folyamat már önma­gában is számos kérdést vet fel az önkormányzatok számára. Részese vagy szemlélője legyen az átalakulásnak? Tudván, hogy a város polgárai érintettek a kér­désben. Hogyan és mivel vegyen részt a gazdasági átalakulásban? Tudva, hogy valahogy meg kell „védenie” a non profit érdekelt­ségű közszolgáltatást. Mivel és hogyan kapcsolódjon a vállalko­zói piachoz? Tudva, hogy a pénzügyi források jelentős ré­szét a település számára éppen a vállalkozói szféra biztosítja. Ezen kérdések megválaszolásá­ra kértük Kéry Józsefet, Szolnok város alpolgármesterét, aki most foglalta össze gondolatait. Hisszük, hogy a felvetődött gon­dolatok más önkormányzatok számára is hasznosak lehetnek. Az önkormányzatok szerepe még ma sem tisztázódott egyér­telműen. Az alapkérdés, hogy önálló hatalmi ágról vagy közha­talmi funkciókról van-e szó, gyakorlatilag még jelenleg sem dőlt el. A vállalkozások szem­pontjából ennek a kérdésnek ott van jelentősége, hogy mennyi­ben bír önálló döntési lehetősé­gekkel az önkormányzat. A pénzügyi források elégtelensége mindenesetre kényszerít a vál­lalkozásokra. A piaci szerepvál­lalás azonban kockázattal jár, idevonatkozása kiszámíthatat­lan. A szerepkör kettősségéből mindenesetre következik az ön- kormányzati vállalkozás kettős dimenziója. Egyrészt jelentkez­het az anyagi szférában, más­részt a szelemi szférában. Az anyagi szférában megjelenő ön- kormányzat legmarkánsabb sze­repe tulajdonosi helyzetéből fa­kad. Az építési telek, a nem lakás célú helyiség, az utak, a közmű­vek a vállalkozói létfeltétel fon­tos elemei. Ezek bérbeadása, el­adása nemcsak a jövedelmeket, de a vállalkozásokat általában is orientáló szereppel bír. A pénz­ügyi támogatás az önszerveződő csoportok esetében lehet jelen­tős. A különböző társulásokban való részvétel egyrészt kényszer, másrészt lehetőség. Kényszer, amikor a belterületi föld a társu­lás tárgya. Ezen a területen még sok a vitatott kérdés. Fontos el­dönteni, mi lesz, ha egy ilyen társaság tönkremegy. A szellemi szférában is sokféle lehetőség van. A központi szabályok kialakításában való részvételen túl az alapítványok, az érdek- képviseleti, a tudományos társa­dalmi szervezetekben való rész­vétel jelenthet teret az önkor­mányzatok számára. Az „igazi” vállalkozói szféra nem igazán az önkormányzat működési területe. Realitásait tudomásul kell vennie. A kör­nyezetével együtt élő önkor­mányzat számára ebből követke­zően meghatározható a szerepe is, amely nem más, mint műkö­dési területén a gazdasági térte­remtés biztosítása. E feladat lé­nyegét úgy is meg lehet fogal­mazni, hogy nem mások helyett kell vállalkoznia, hanem a vál­lalkozás számára helyet, teret, lehetőséget kell biztosítania. Az ilyen értelmű vállalkozás tehát inkább egy szemlélet, egyfajta működési mód és nem profit­szerző tevékenység. Az önkor­mányzatnak tehát törekednie kell arra, hogy intézkedései ré­vén területén legyenek hosszú távon eredményesek a működő vállalkozások, gazdag polgárok. Eközben persze nem lehet ve­szélyeztetni egyéb feladatainak ellátását sem. Szolnok városában a le­írtakat a tervek szerint egy szá­mítógépes adatbázis, informáci­ós központ, vállalkozói inkubá­torház fogja segíteni. Eközben folyik a vagyon felmérése, keze­lésének koncepciója. Sajátos eleme lehet a vállalkozási kon­cepciónak a városi koncessziók kérdése. Ehhez azonban meg kell várni az idevonatkozó tör­vényt. F. I. Népművelő és történész egy személyben Beszélgetés Benda Kálmán akadémikussal Az első Jász Népfőiskola 50 éves évfordulója alkalmából ren­dezettjanuár 17-i jászberényi em­lékülésen részt vett és előadást tar­tott Benda Kálmán történész-aka­démikus, a Magyar Népfőiskolái Társaság elnöke. A közismert és a szakmai berkekben nagy tekin­télyt szerzett tudós a magyar nép­főiskolák történetéről beszélt. A 79 éves akadémikus számos köny­vet és tanulmányt jelentetett meg, melyekben népünk XVI-XVII. századi történelmével, többek kö­zött a felvilágosodás, a Habsburg- abszolutizmus korával, a jakobi­nus mozgalommal foglalkozik.- Van-e valamilyen kapcsolat munkája, kutatási területe és a mozgalom országos elnökeként végzett tevékenysége között?- Szoros értelemben véve nincs. A történész azonban benne él a maga korában, és amikor az 1940- es években a mozgalomban részt vettem mint fiatal, végzett tanár és népfőiskolát vezettem, akkor en­gem is az a gondolat lelkesített, mint számos barátomat és kortár­samat. Az nevezetesen, hogy a ma­gyarságnak - akkor elsősorban a parasztság állt érdeklődésünk elő­terében - ismereteket, öntudatot adjunk. A parasztság elnyomott osztálya volt az akkori társada­lomnak. Önbecsülésüket szerettük volna feléleszteni. Ebben mint tör­ténész a múltra hivatkozva, a pa­rasztság történetének feltárásával igyekeztem segédkezni. Mindezt oly módon, hogy büszkék lehesse­nek származásukra, helyzetükre, hiszen a magyar históriában ők is fontos szerepet játszottak. így a történész és a népművelő mégis­csak egymásra lelt bennem.- Igaz-e, hogy szülei a Jászság­ból származnak?- Anyai ágon családom Jászapá­tiba való, apai részről viszont Be- reg megyéből származom. Több­szörjártam a Jászságban, ahol an­nak idején nagyszüleimnek volt egy redemptus telke, úgyhogy nyaranta többször megfordultam itt. De más formában is kötődöm ehhez a vidékhez. A Jászság törté­nete, múltja mindig is érdekelt. Mint egyetemi hallgató cserkész­társaimmal eljöttünk Jászapátiba, a levéltárban kutatni. Főleg az ak­kori külterjes állattenyésztéssel kapcsolatos adatokat gyűjtöttük.- A mozgalom célja többek kö­zött, hogy szabadon, önállóan, de­mokratikusan gondolkodókká vál­janak a benne részt vevő polgárok. Van-e jövője a népfőiskoláknak ma az átlagos, egyforma embere­ket nevelő tájékoztatás térhódítá­sának időszakában ? Benda Kálmán akadémikus- Feltétlenül van jövőjük. Ter­mészetesen nem ott és nem úgy folytatjuk, ahogy abbamaradt az 50-es évek elején. Megváltozott társadalomban, egy más viszo­nyok között élő Magyarországon van hivatása. Ez pedig nem más, mint az, hogy azokat az embere­ket, akiket évtizedeken át leszok­tattak arról, hogy saját problémá­ikkal foglalkozzanak, tájékoz­tassák, ismereteket adjanak nekik, és ráneveljék őket arra, hogy a ma­guk sorsát, a maguk jövőjét igye­kezzenek saját kezükbe venni, ne felülről várják - ahogy ez sokáig kötelező volt - a parancsokat. Vannak feladatok, melyeket év­századok óta az államnak kell el­végezni. Ugyanakkor a gondolko­dás szabadságára, az állásfoglalá­sok demokrácia adta lehetőségeire minden épeszű rendszerben szük­ség van. Ennek a szükségességére fel kell hívni az emberek figyel­mét, mert nemzedékeket szoktat­tak le róla. A maga életében, a gondolatok megformálásában, azok kinyilvánításában az adott szabadságjogokat mindenkinek meg kell szereznie, hogy ezzel él­hessen is - én így értelmezem a szabadságot.- Programjaikban többnyire a gyakorlatban, az életben közvetle­nül alkalmazható ismereteket adó tanfolyamokat ajánlanak. Emel­lett azonban megemlítik az erköl­csi és a vallásos képzés fontossá­gát is. Milyen szerepet tölt be a népfőiskolái oktatásban e két tárgykör, milyen a viszonyuk egy­máshoz?- Feltétlenül szükség van bizo­nyos praktikus ismeretekre, általá­ban a tájékoztatásra. Elsősorban nem is szakismeretre, mezőgazda- sági, ipari vagy kereskedelmi tu­dásra gondolok, hanem arra, hogy az emberek képesek legyenek tájé­kozódni a modem állam szerkeze­tében, ismerjék állampolgári joga­ikat és lehetőségeiket, legyen fo­galmuk olyasmiről is például, hogy mi az útja egy szövetkezet megszervezésének. A másik oldal valóban az, hogy erkölcsi öntuda­tot szerezhessenek az emberek. Ennek része a vallási nevelés is, bár ez szerintem nem kifejezetten a népfőiskola feladata. A közössé­gi viselkedés normáinak elterjesz­tése, annak az erkölcsiségnek a megismertetése, amelyet a keresz­ténység képviselt Magyarorszá­gon, azt hiszem, ma fontosabb fel­adat, mint bármikor volt.- Találni példát arra, hogy ál­lampolgári szerveződéseket, kez­deményezéseket pártok sajátíta­nak ki, céljaik szolgálatába állít­ják őket. Megpróbálták-e a politi­kai szervezetek megszerezni az irá­nyítást a népfőiskolák fölött?- Megpróbálták, és jelenleg is kísérleteznek ezzel. A Magyar Népfőiskolái Társaság, amely összefogja a hazai népfőiskolái próbálkozásokat és mozgalmat, azon az állásponton van, hogy a szervezetekben nem enged pártpo­litikát érvényesülni. A pártok, ha úgy gondolják, hozzanak létre külön népfőiskolá­kat. szurmay

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents