Új Néplap, 1992. január (3. évfolyam, 1-26. szám)
1992-01-16 / 13. szám
4 A szerkesztőség postájából 1992. JANUÁR 16. Aki tud, segítsen egy kisfiún Kunsztmártonban egy súlyosan mozgássérült kisfiú jelenleg az általános iskola 6. osztályának anyagát igyekszik elsajátítani otthon - külön tanár felkészítésével, mert nem tud iskolába járni. Sajnos a kezében ceruzát sem bír tartani, ezért egy régi típusú, használt vagy leselejtezett „Erika’ ’ táskaírógépre lenne szükségeA Mozgássérültek Jász-Nagy- kun-Szolnok Megyei Egyesületének kunszentmártoni csoportja ezúton fordul elsősorban a hivatalok, intézmények vezetőihez, és kéri, ha valaki tud, segítsen a bajba jutott gyereken. Az írógépet a Kunszentmártoni Családsegítő Központhoz juttassák el (címe: Kossuth L. út 38.), vagy írják meg, hol lehet átvenni. Az emberi szeretetben, humanitásban és segíteni akarásban bízva reméljük, a kisfiú tanulásának feltételeit sikerül mielőbb megteremteni. A mozgássérültek megyei egyesületének kunszentmártoni csoportja Komoly anyagi és erkölcsi teherről van szó A szolnoki, Jubileum tér 3. számú ház lakói nevében és megbízásából juttatta el hozzánk Pozsonyi Miklós olvasónk azt a levelet, amit január 6-án, „Meddig várjunk még?” címmel adtunk közre. Szolnok megyei jogú város alpolgármestere az abban foglaltakat megvizsgáltatta, s az alábbi tájékoztató választ adja: Tisztelt Pozsonyi Úr! A levelében jelzett pontos, ellenőrizhető szolgáltatás csak akkor valósítható meg, ha az egyes lakásokban a hideg és meleg víz konkrétan mérhető. A vízdíjak megállapításával kapcsolatos korábbi jelzésük alapján a polgármesteri hivatal - a VCSM V és az IKV bevonásával - 1991. szeptember 17-én a ház lakóközössége lakógyűlést tartott. Ennek fő témája a vízdíjelszámolás volt, melyre az érintett vállalatok és a polgármesteri hivatal képviselője választ adott. Az IKV elismerte, hogy mulasztás történt a vízdíjelöírás számításánál, mert két közület - a VO- LÁN-iroda és a katonai ruházati bolt - fogyasztását nem vonták le. Ezt a vállalat pótolta, és az új előírásról szeptember végén írásban tájékoztatta a lakókat. Az 1991. évi 11. sz. önkormányzati rendelet szabályozza az önkormányzati tulajdonú lakások és nem lakás célú bérlemények víz- és csatornadíj-elszámolását. E rendelet 6. paragrafusa szerint: ha a bérlő (közület) és bérbeadó a vízdíjban nem tud megállapodni, akkor az IKV jogosult a bérlő költségére mellék- vízmérőt felszerelni. A VOLÁN a kivetett 1639 m3 éves vízfogyasztást nem fogadta el, ezért december 6-án hideg- és melegvíz-mérőt szereltetett fel. A katonai ruházati bolt a 192 m3-es éves fogyasztást elfogadta, azért a kezelő nem kötelezhető a mellékvízmérő felszerelésére. Az IKV a jelzett lakásoknál és közü- leteknél kétszeresen nem szedte be a vízdíjat, hanem az előzőek szerint járt el, azaz csökkentette a lakóépület lakásokra jutó víz- mennyiségét. A kifogásolt meleg vízhez felhasznált hideg víz mennyiségének megállapítása nem mérés alapján, hanem a 29/1991. (X. 1.) IKM rendelet szerint, a lakás nagyságát figyelembe véve történt. A kiszámlázott hődíj megállapításánál az önkormányzati rendeletnek megfelelően jártak el, a meleg vízhez felhasznált hideg víz elosztásakor - lakossági kérésre és közgyűlési rendelet alapján - a személyek számát vették figyelembe. Az IKV - a korábbi bejelentés alapján - a lakók bevonásával tavaly szeptember 23. és 27-e között, az éjszakai órákban (23 és hajnali 5 órakor, valamint éjjel 1 és 2 órakor) vízóra-leolvasást tartott. Ezen épületnél - egy óra alatt - 0,527 m3 volt a vízfogyasztás, ami arra enged következtetni, hogy éves szinten több mint 4000 m3 víz folyik el - fel- használás nélkül. Ezt követően - Pozsonyi úr és lakótársai bevonásával - az IKV a lakások vizesberendezéseit végigellenőrizte, és azt állapiították meg, hogy 11 WC és 2 csap hibás, folyik. A bérlők egy része a berendezések javításáról gondoskodott, így a szeptember és december havi vízfogyasztás több mint 300 m3- rel csökkent. Intézkedek, hogy az IKV - kérésüknek megfelelően - az 1990. és 1991. évi vízfogyasztási adatokat a lakóházba függessze ki. A Víz- és Csatornamű Vállalat a vízmérők cseréjéről, illetve a hitelesítéséről rendszeresen gondoskodik - a saját érdekében is, mert e mérők az elhasználódás során a tényleges fogyasztásnál kevesebbet mérnek. Á negyed- évenkénti elszámolás - figyelembe véve azt is, hogy egyre inkább megjelenik a lakásonkénti vízmérés - hatalmas többletadminisztrációval járna, melynek költsége előbb- utóbb újra a vízdíjban jelenne meg. Tisztelt Pozsonyi Úr! Levelének fő kérdésére, hogy „Meddig várjunk még?”, azt tudom válaszolni, hogy az önkormányzat és az érdekelt vállalatok vízmérősí- tési koncepciója és annak indokolt esetekben történő támogatási rendszere várhatóan ez év február végére elkészül. Ezzel természetesen a gondok nem oldódnak meg azonnal, hiszen a 15-20 évvel ezelőtt tömegesen épült lakóházak egyedi vízmérésre történő átalakítása csak jelentős és a lakáshasználókat terhelő költséggel valósulhat meg. A problémák megoldásakor a nem bérlakásban élők szempontjait is figyelembe kell venni. Ezeknek az épületeknek az építése idején - valljuk meg őszintén - senki nem gondolt arra, hogy valamikor a hideg víz díja egy háztartás fajsúlyos költségévé válik. Most, amikor a gazdasági feltételek amúgy is romlottak, az önkormányzat és az érintett vállalatok nyakába zúduló problémákat nem lehet gyorsan megoldani. Ez az állapot úgy az önkormányzatnak, mint az IKV-nak és a VCSMV-nek egyaránt komoly anyagi és erkölcsi terheket jelent. A fenti problémák tovább súlyosbodnak - miután ebben az évben az állami támogatás megszűnik, és az önkormányzatnak ezután sincs beleszólása a vízdíjmegállapítás mértékébe. Ezt az alkalmat szeretném megragadni arra, hogy a december 12-i Új Néplapban megjelent, a távfűtés díjával kapcsolatban felvetett problémájukra is röviden reagáljak. Az önkormányzat - a lakosság szakembereinek bevonásával - átfogó vizsgálatot végzett az IKV-nál, mely a fűtési díjak megállapításának helyességére vonatkozott. Egyöntetű vélemény volt, hogy a vállalat az érvényes miniszteri rendeletnek megfelelően, korrekten képezte árait. Tájékoztatásul megemlítem, hogy a fűtési díj 85 %-át az energiaköltségek teszik ki. Az IKV-nál jelenleg folyó átszervezés megteremtheti annak a lehetőségét, hogy igen szűk határok között az energiára rárakódó költséget csökkenthesse. Buday György alpolgármester Az ügyeletes és a mentőorvos válasza „Hiába hívtam éjjel az orvost, a mentőt...” címmel adtuk közre január 9-én Olléné Kalmár Katalin újszászi olvasónk levelét, melyre az érintett ügyeletes orvos, valamint a megyei mentő- szervezet vezető főorvosa válaszolt. Levelüket az alábbiakban közöljük: December 19-én, 03.30 órakor hívott fel telefonon a beteg kisfiú, Nagy Attila anyja, és érdeklődött: „Gyermekem fullad, mit csináljak?” Azt mondtam, hogy a kérdésére nem tudok válaszolni, ha be tudja hozni, hozza be, ha nem, lakásán látogatom meg. Ekkor az anya a telefont válasz nélkül letette. Körülbelül 5 perc múlva felhívtam az OMSZ szolnoki állomását, s a beteghez megrendeltem a mentőt. Ezzel egy időben az anya is hívta a mentőszolgálatot, akivel az ügyeletes szolgálattevő közölte, hogy az orvos most indul a beteghez. Kocsimmal azonnal el is indultam. Lakásukhoz érve, az anya azt mondta, „ha be mer jönni, az autómmal széttaposom!” Körülbelül 5 perc telt el, amikor - feltehetően gyermekével - terepjáró gépkocsival Szolnok felé távozott. Körülbelül 10 perc múlva érkezett meg a mentőszolgálat, és a sikertelen szállítást a rendelőmben aláírásommal igazoltatta. Amennyiben az anya a Néplapban megjelent vádjait ugyanezen a helyen nem vonja vissza, úgy polgári peres úton kívánom az ügyet tisztázni. Dr. Ördög Lajos Üjszász * * * Ami a „vádak” visszavonását illeti, Olléné Kalmár Katalin a következőket mondta: „Az én lelkiismeretem nyugodt, nincs mit visszavonnom. A velem és gyermekemmel történt esetről az igazat tártam az olvasók elé, amit csak megerősíteni és kiegészíteni tudok. Az ügy bíróság előtti tisztázásakor ez kiderül. Állok elébe!” * * * Valótlan az anya azon állítása, hogy a mentő nem akart kimenni a beteg gyerekhez. Miután a levélíró elmondta kisfia panaszait, illetve tüneteit a 04-en, a telefonügyeletes mentődolgozó közölte vele, hogy az ügyeletes orvos már indul is (a másik telefonkészüléken eközben kapcsolatban volt Ördög doktorral), hiszen sokkal előbb odaér, mint a mentő Szolnokról. Mondta volna még, hogy azonnal küldi a mentőt is, de a levélíró ezt meg sem hallgatva félbeszakította, és nyomda- festéket nem tűrő módon káromkodni kezdett, szidalmazta az ügyeletes orvost, majd letette a telefont. A rossz út és látási viszonyok miatt a Szolnokról haladéktalanul indított mentőegység 24 perc alatt ért a helyszínre, ahol senkit sem talált. Az orvosi rendelőben az ügyeletes orvostól megtudták, hogy őt az anya életveszélyesen megfenyegette, majd anélkül, hogy gyermekét hagyta volna megvizsgálni, autóval elindult vele Szolnok felé. Nem helytálló az a megjegyzése, mely szerint a mentő csak orvosi javaslatra szállít betegeket, hiszen az ő gyermekét is szállította már a mentő orvosi javaslat nélkül is. Végezetül pedig, miután naponta számos alkalommal találkozunk beteg gyermekéhez segítséget kérő szülővel, bátran állítom, hogy az igazán aggódó szülők nem úgy szoktak viselkedni, mint a levelet író édesanya. Dr. Lückl Jenő a mentőszervezet vezető főorvosa * * * Szerkesztői megjegyzés: Nem a mi tisztünk az igazságszolgáltatás, annyit azonban engedtessék meg, hogy a gyermeke életéért aggódó édesanya helyzetébe - lelki- és idegállapotába - képzeljük magunkat, aki számára minden múló perc órahosszának tűnik, s ha a vonal túlsó végéről kapott válasz nem egyértelmű, nem nyugtatja meg, természetes, hogy gyermekével elindul a kórház felé. Ne tegyék tönkre a hirdetőtáblákat! Reggelenként a szolnoki Kossuth téren haladok át, és szinte naponta találkozom valami váratlan meglepetéssel. Vagy a szemeteskonténereket állították keresztbe az út közepén, vagy a fémből készült hirdetőoszlopokat borították fel. Nem beszélve a különböző tájékoztató jellegű táblákról, melyekből kitörik az üveget, leszaggatják a benne elhelyezett fényképeket (pl. „Városunkért”), vagy a környékére piszkítanak. Mégis legjobban az I-es sz; Irodaház mellett elhelyezett hirdetőtábla sorsa idegesít, melybe az Új Néplap legfrissebb számát rakják ki naponta, s bizonyára azért, hogy azok az emberek is olvashassák, tájkozódjanak a napi eseményekről, akik már képtelenek az újságot megvásárolni. A szerkesztőség jóvoltából nemes célt szolgáló hirdető üvegét is annyiszor törik be, ahányszor megcsináltatják. Tudom, hogy képtelenség megakadályozni a vandál pusztításokat, de tisztelettel kérem azokat az erejük teljében lévő atyafiakat (még ha enyhén illumináltak is), hogy ne tegyék tönkre úton-útfélen a tárgyakat, amelyek használatát (olvasását) mások élveznék. Megjegyzésképpen: ugye ez az út nem Európába vezet? Tolnai Antal Szolnok r \ „Cinkesirató” Nem ok nélkül választottam jeligémül a „Cinkesira- tót”, mert valóban siratom kis szárnyas kedvenceimet, madaraimat, amiket évek óta táplálok. Pacára, hogy lassan januári faözepét írunk, még egyetlenegyet se láttam. Más években már ősz utolján meg- látogattak. Most nagyobb mennyiségű napraforgóra tettem szert, de sajnos az etetők üresen árv álkodnak. Evekkel ezelőtt lopótököt, kobaktököt termesztettem, s abból csináltunk etetőt, amin csak akkora ablakokat vágtunk, amin más madár nem férhet be. Az idő viszontagságától lakkal védtük, majd a szőlővesszőkre, oszlopra V____________ ___________ a kasztottunk kettőt-hármat is. Jöttek is seregestől, és vígan lakmároztak. Ha néha kiürült az etető, rászálltak az ablak- párkányra, olykor megkopogtatták az ablakot is. Mostanában csak egy gerlepár látogat meg ritkán. Emlékszem, a korábbi években az utcát, a terét szinte ellepték a feketerigók, seregélyek, s békésen csipegettek. Ma már azokat se látjuk. Talán elpusztítják őket a vegyszerek, ahogyan a méhecskéket is? Ez már az emberi felelőtlenségre vezethető vissza! Kérem, hogy mindenki vigyázzon jobban a környezetünkre, a madarainkra. Kovács Sarolta Hozzászólás cikkeinkhez Gondolatok az egészségügyről és a társadalombiztosításról Az egészségügyről szóló, „Ha nem is lesz gazdag, legalább működjön” című, január 8-i cikkhez kívánok néhány gondolatot, megjegyzést fűzni. Természetes, hogy napjainkban sokszor felmerül az egészségügy és a társadalombiztosítás egy-egy problémája, hisz várjuk a reformot, az azzal összefüggő intézkedéseket - és az eredményt. Dr. J. G. megállapításaival, véleményével általában egyetértek, de néhány kiegészítés - azt hiszem - segítheti a tisztánlátást. Az állam 1989. április elseje óta a társadalombiztosításon keresztül - a járulékbevételekből - finanszírozza a gyógyító-megelőző ellátás működését. A cikk szerint, ha az állampolgár nem betegszik meg, akkor a biztosító gazdagodik - mint az OTI, épületeket vásárolhat. Ez pontosí- tandó! Már 1989. január elsejétől - a társadalombiztosítási alapról szóló törvény szerint - a működési költségek a bevételek 1 %-át nem haladhatják meg! Ebből - amint a társadalombiztosítás helyzete mutatja - eléggé szegényesen működtethető az ellátási rendszer. „Épületek vásárlására”, befektetés céljára a tartalékalap szolgálhat. A tartalékalap pedig költségvetési juttatásból, a bevételi többletből és a gazdálkodás eredményeiből áll. Hát - sajnos - az elmúlt évek nem gazdagították ezt az alapot! Ez a gazdálkodás pedig nemcsak r a kormány, hanem az Ország- gyűlés szigorú ellenőrzéseivel történik! Az önkormányzathoz történő járulékbefizetésről és a betegpénztárak működéséről: ez egy más szisztéma. A reform más úton indult el. Elismerésre méltó és követendő - sok területen - az önkormányzati összhang, de gondoljuk csak el: milyen óriási különbségek alakulnának ki az önkormányzatok és az ellátások között? Milyen anyagi háttere lenne egy kis falunak, ahol az emberek fele munkanélküli vagy más okból nem fizet járulékot? Ezért kell a társadalmi szolidaritás! A lakosság ellenőrzésére szükség van. Ezt szolgálja majd a társadalombiztsítás önkormányzata. A betegbiztosítási igazolvány vagy kártya rövidesen a kezünkbe kerül (a jogszabály készül). Ez a szabad orvosválasztás eszköze, a háziorvos teljesítményének mércéje - és bizony a beteg- biztosítási jogosultság igazolásául is szolgál. A címben megfogalmazott gondolattal egyetértek, „nem lesz gazdag” - sem az egészségügy, sem a társadalombiztosítás, de működjön . . . ezért mindent megteszünk, ami csak rajtunk múlik! Dr. Bagdi László a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Társadalombiztosítási Igazgatóság igazgatója A vásárlók elnézését kérik Az Új Néplapban megjelent, „Haj! Vajkrém!” című, január 9-i cikkhez az alábbiakban kívánunk hozzászólni: Vállalatunk termékfejlesztési elképzeléseiben a közeljövőben 9-10 új termék megjelentetése szerepel. Ezek egyike a vaníliás krémtúró, ami próbagyártáskor - a végleges csomagolást megelőzően - Party vajkrémes tégelybe került, piackutatási felhasználásra. A késztermékektől elkülönítve, a termékraktárban tároltuk. Ennek ellenére, és feltehetően emberi figyelmetlenségből, egy kereskedelmi egységbe - a vajkrémmel együtt - kikerült. Hisszük, hogy nem szándékosságról van szó, mert dolgozóinknak érezniük kell, hogy vállalatunk termékmegújító erőfeszítései jövőjük, munkalehetőségük biztosítását is szolgálja. A vásárlókat kártalanítottuk, az esetért pedig ezúton is az érintettek szíves elnézését kérjük. Káló Antal a Szolnoki Tejipari Vállalat kereskedelmi osztályvezetője Kisújszállási hívogató: - Gyere, kocám ... (Fotó: Mészáros) Az oldalt összeállította: Csankó Miklósné
