Új Néplap, 1992. január (3. évfolyam, 1-26. szám)
1992-01-16 / 13. szám
1992. JANUÁR 16. Kunsági Extra—Karcag 5 Ha végigmegyek a karcagi főutcán, el-elszomorodok. Mi miatt? Amiatt, hogy mindenfele látni az úgynevezett szocialista építészeti stílus „remekeit”, amik jól tönkretették nemcsak Karcag, de majd minden magyar város eredeti arculatát. Panelházak, lapos tetős, sivár épületek. Karcagnak egy szerencséje van: nem volt elég pénz, hogy ezt az eszelős tervet teljesen végigvigyék. Nem volt rá pénz, hogy a régi házakat lebontsák, s új, lehetetlen sugárutakat építsenek, mint Moszkvában vagy akár Szolnokon is. A tervek pedig készen álltak, de csak a piac környékén tudták megvalósítani pénzhiány miatt. Ezt az uniformizált szemléletet kellett a városi építészeknek követniük. Szikra Zoltán, Karcag új főépítésze 29 éves fiatalember. Önálló hatáskörrel, szabad alkotói joggal kapta meg néhány hónapja azt a megtisztelő pozíciót, hogy egy város főépítésze legyen. Jövőbeni terveiről úgy nyilatkozott, szeretné, ha a város mezővárosi hangulata, jellege megmaradna, ezért az építkezéseknek ezt kell tükrözni. A Déryné Művelődési Ház mellett Nem forog a, nem forog a . . . A vállalkozások is nehezen mennek Karcagon, ezért nem dőlt még el, hogy igazából mire lehetne felhasználni majd ezt a híres-nevezetes karcagi szélmalmot. Legutóbb azt a hírt hallottuk róla, hogy ha megépülne a hortobágyi autóút, nagy lehetőség lenne ez a malom mint szálloda vagy panzió, esetleg mint kun „Moulin Rouge”. Addig is vigyázzon rá a ... műemlékvédelmi felügyelőség. hamarosan épülő üzletudvar '(egy kilenc egységből állő1 üzletkor) is ennek stílusjegyeivel épül majd. Mint azt hírül adtuk, Karcagon egyik legnagyobb építési beruházás a kisfürdő területének bővítése. uszoda építése. A város belső- Szeretnék az emberek bizalmának megfelelni szépítésére vonatkozó tervek közt szerepel az új utcabútorok (szemetesek, buszmegállók stb.) elhelyezése. Ha végigmegyek a karcagi főutcán... Nem mecénás, de ... ! Az alföldi városok - talán Debrecen és Szeged kivételével - kulturális téren is világéletükben elmaradtak az országos átlagtól. Még akkor is, amikor az állam nagy összegeket fordított az általa szabályozott és irányított kultúra felvirágoztatására. Éppen ezért és annál inkább feltűnő volt Karcag virágkora ebben a „kulturális pusztaságban”. Dr. Sántha József főorvos neve abban az időben összefonódott a város virágzó kulturális életével. Ma, amikor nemcsak a kultúra, de jószerével az ország életének valamennyi főbb ágazata halódik, úgy találtuk, megkérdezzük, mi lett kultúránk régi élharcosainak sorsa, miért nem teszik ma is azt, amit régen, vagy ha teszik, hogyan, mi módon, s lát- nak-e kiutat a mai pangásból? Dr. Sántha Józsefet munkahelyén, a Vértranszfúziós Állomáson - melynek ő a főorvosa - kerestük fel.- Ha a szó szoros értelmében Ön nem is volt mecénás, de az ötvenes-hatvanas évek karcagi kultúrája Önnek köszönheti egyik virágkorát.- Nekem is, de ez nemcsak az én érdemem. Ez egy teammunka volt, ezt nagyon szeretném kihangsúlyozni, nehogy valaki azt képzelje, én mindezt magamnak tulajdonítom. Karcagi vagyok, itt jártam iskolába az akkor híres Nagykun Gimnáziumba. Amikor elvégeztem az egyetemet, hazajöttem, belgyógyász lettem. A karcagi diákéveket azért is említettem, mert az akkori karcagi diákok közül sokan a magyar közélet hírességei lettek, ez a kulturális légkör szinte predesztinálta az embert arra, hogy később is a kultúra elkötelezett híve maradjon. Az egyetemről hazatérve bekerültem egy olyan társaságba, ami megint csak determinálta, hogy az ember részt vegyen a város kulturális életében. Olyan nagy egyéniségek éltek akkor Karcagon, mint Papp Béla és Bihari István református lelkészek, Papp László, a zeneiskola igazgatója, hogy a sort ne is folytassam - akikkel jó dolog volt együttműködni. Kialakult egy olyan társaság, egy olyan mag, ami nemcsak igényelte a kultúrát, de tett is érte. A hatvanas években azoknak a társadalmi szerveknek is vezető tagja voltam, amelyeknek feladata a város kulturális életének előmozdítása volt.- Fel se lehetne sorolni, milyen világhírességek fordultak meg Karcagon abban az időben! Fi- scher Annié, Jeanne Marié Dar- ré, Kovács Dénes, a Tátrai vonósnégyes, Honthy Hanna, Rudolf Kerrer, Kodály Zoltán és még sokan mások. S ezeket mindet Ön, illetve Önök hívták meg. Hogy csinálták, és miért nincs így ma?- Ahhoz, hogy egy ilyen alföldi város mindezt magáénak tudhatta, kellett egy lelkes szervezőgárda és egy olyan közéleti igény, amelyik szívesen részt vett ezeken a műsoros esteken. Szinte minden nagyobb kulturális esemény előtt személyesen kerestem meg a téeszek és üzemek vezetőit - ők voltak az igazi mecénások. Az, hogy a sok felemlített országos hírű rendezvény ma már a múlté, annak sokféle oka van. A közízlés rendkívül elsekélyesedett, mert ma a Csipkés kombiné és Lagzi Lajcsi jobban érdekli a közönség egy részét, mint valami komolyabb szellemi termék. Ezenkívül rendkívül nehéz ma már egy komoly előadóművészt meghívni, mert olyan helyárakat kellene kérni, amit nemhogy egy család, de lassan egy-egy ember se tud megfizetni. Ezek valós tények, de nem jelentik azt, hogy feladjuk azt a szándékunkat, hogy a jövőben is nívós kulturális élményben részesítsük Karcag művészetpártoló közönségét. Ismét jól működik a zeneiskola, van egy felfejlődő városi zenekar.- Negyven évnél is több, hogy orvosként, művészetpártolóként dolgozik a városban. Látom, nem fásult bele. Milyen feladatokat vállal ma?- Vannak dolgok, amiről nem lehet leszokni. A zenebarátok körének elnöke vagyok, tagja vagyok a városvédő egyesületnek. A szépnek szeretete örökre bennem marad, de most kicsit kétlaki vagyok. Van a Balatonon egy kis házam, ezért a szigligeti városvédő egyesületnek is tagja vagyok, a Szigligeti Nyár országos rendezvény szervezését is csináltam. Ezt Göncz Árpád nyitotta meg. A szigligeti vár kuratóriumának elnöke vagyok. Ez olyan, mint a narkománia: a véremben van, bennem a művészet minden ága egyformán él, mindent szeretek, ami vele kapcsolatos, ezért nem lehet a kedvemet elvenni tőle.- A szépség szeretete örökre bennem marad / Alom, álom, édes álom Lehet, hogy ez a ház szép, valószínű, a belseje is az, mégis csak egy édes (vagy keserű) álom. Az önkormányzatnak, úgy tűnik, már csak egy álom, hogy ezt a házat valaha is árán eladják, a vevőknek meg az az álom, hogy lesz annyi pénzük, hogy megvegyék. A Püspökladányi úti társasház 51-93 négyzetméteres lakásait ugyanaz a sors érte el, mint az ország soksok településén épült hasonló házakat - nem kell senkinek. Az oldalt írta: Kátai Szilvia Fotó: Korényi Éva A szépségért már nem kell szenvedni? A hír nem igaz A „szénszünet" január végéig meghosszabbítva Az Új Néplap szerkesztőségébe is eljutott az a (rém)hír, hogy a karcagi múzeumot bezárják. Ennek nyomban utána is jártunk, de szerencsére, a hír nem igaz. Az igaz, hogy a főbejáraton van egy kis üzenet, miszerint technikai szünetet tart a múzeum, de ez nem más, mint a hajdan volt szénszünet mai változata. Múzeumban ez azt jelenti: nem fűtik a termeket, s úgynevezett „leülős” rendezvényeket nem szerveznek, de bárki, bármikor bemehet a szokásos nyitvatartási időben. A múzeumok forgalma télen amúgy is lecsökken, teljesen logikus és normális gazdasági intézkedés a szinte országos múzeumi „szénszünet”. A szépségért való szenvedés egyik változata volt, amikor órákig kellett ülni a fodrásznál, kozmetikusoknál sorunkra várva. Ma fordítva van: a fodrászoknak kell órákig ülni, mire betéved egy vendég. A kozmetikusoknak még ennél is többet, ugyanis van olyan nap, hogy senki nem jön. A Karcagi Fodrász Szövetkezet két 100- 100 m2-es üzlethelyiségéből két év leforgása alatt 17 dolgozó ment el. (Nekik egyelőre a magánkisiparban még úgy-ahogy megéri. Hogy miért, az egy külön téma lehetne.) Á hatalmas üzlethelyiségek így egyrészt majdnem üresen tátongtak, másrészt bérleti díjuk 1.900 forintról 18 ezer forintra emelkedett, ezért bérletüket a szövetkezet felmondta. A megmaradt 15 dolgozójával a gimnáziummal szemközti szolgáltatóházban levő saját üzlethelyiségükben dolgoznak, illetve vár... de az ü/.let bezzeg csendes Sánthané Tollas Katalin éppen dolgozik ják a vendégeket. A szövetkezetnek jelenleg három vezetője van (elnök, főkönyvelő, SZTK-ügyintéző). Hármójuk bruttó fizetése összesen(!) 15 ezer forint. A szépségért most végül kinek kell szenvedni? Úgy látszik, a szépségcsiná- lóknak, akiknek kitartásában reménykedjünk.
