Új Néplap, 1992. január (3. évfolyam, 1-26. szám)
1992-01-13 / 10. szám
1992. JANUÁR 13. Érdekességek 13 Az elmúlt egy-másfél év gazdasági változcisait az ugrásszerűen megnőtt kisvállalkozások száma és azok váratlanul magas teljesítménye jellemezte. Közös vonása e kisvállalkozásoknak, hogy egyszerűsített könyvelést vezetnek, a nagyvállalatokénál jóval kevesebb adatot tartalmazó mérlegbeszámolót készítenek, egész adminisztrációjuk takarékos, csak a helyi vezetők igényeire koncentrált. A statisztikusok számára azonban e vállalkozások az információhiány ,,ködjébe” vesznek. A gazdaságnak ezt a szektorát az állami statisztika sehol a világon - így nálunk sem - veszi számba teljes körűen és rendszeresen, teljesítményeiket csak általában és közelítő módszerekkel becsülik. Az ilyenfajta becslések azonban megtévesztőek, a döntést hozókat könnyen félrevezethetik. Ha pedig többféle becslés van forgalomban a kisvállalkozások teljesítményét illetően, ez az egész gazdaság helyzetéről és annak alakulásáról is téves képet adhat. A megoldás tehát csakis az lehetne, ha az állami statisztika felvállalná ezt a feladatot. A kérdés tehát nem a „mérhetőség”, hanem annak racionális megoldása. A kisvállalkozások teljesítménye becsülhető, az adózási adatok alapján ezt a módszert számos országban alkalmazzák is. A módszer mégsem tökéletes, hiszen csak évente egyszer és meglehetősen későn, a vizsgált év lezárása után több hónappal állnak rendelkezésre az adatok. Másik, s az előbbinél jóval összetettebb probléma az, hogy az adóhatóság számára bevallott termelési, forgalmi adatok gyakran alábecsültek. Maradt tehát az a módszer, amit a piacgazdálkodást folytató országok már évtizedek óta alkalmaznak, s ami a statisztika különböző területein (például az árstatisztikában, az életszínvonal megfigyelésben stb.) nálunk is évtizedek óta bevált: a reprezentatív mintavétel. Ezek az adatok kombinálhatok a negyedévenként bejegyzésre kerülő, megszűnő vagy átalakuló kisvállalkozások számával. Ha a megfelelő számítógépes háttér is rendelkezésre áll, akkor a negyedévenkénti adatok már röviddel a negyedév zárása után kimutathatóak. Ehhez a bázishoz járulhatnának hozzá a számlálóbiztosok útján begyűjtött adatok. Nagyon fontos, hogy a reprezentatív statisztika módszereivel kiválasztott adatszolgáltatókat meggyőzzék arról, hogy az általuk közreadott információk a cég nevének megjelenése nélkül kerülnek feldolgozásra. Ezek tartalmazzák a termelés és/vagy a forgalom legfontosabb mutatószámait, az export és az import adatait, a foglalkoztatottak létszámát, esetleg ennek megoszlását és a vállalkozás eredményességére vonatkozó néhány számot. A jelenlegi átmeneti időszakban különösen fontos a külkereskedelmi adatok ismerete, egyfelől azért, mert a liberalizált exportban és importban érzékelhetően növekvő a kisvállalatok szerepe, másfelől azért, mert jelentős hányaduk nem termel, hanem szolgáltatást nyújt. Ezek az adatsorok a magyar szellemi termékek külföldi hasznosulásáról adhatnának jellemző információt. Ilyen statisztikai módszerekkel el lehetne érni, hogy a közvélemény itthon és külföldön pontos képet kapjon a kisvállalkozások növekvő szerepéről, eredményeiről és problémáiról. dr. Ny. F. Ferenczy Europress Átszervezés Csongrádban Ésszerűbb, gazdaságosabb növényvédelem Ez évtől összevont, egységes szervezetként működik Csongrád jegyében a növényvédelmet ¿&]gdló Növényegészségügyi és Talajvédelmi Állomás, valamint Novéhy- és Talajvédelmi Szolgálat. Az ország, ilyen profilban legtöbb dolgozót foglalkoztató intézményében a szervezeti egyszerűsítés együtt jár azzal is, hogy meg kell válni negyven szakembertől. A vállalat keresi a megoldást arra, hogy - elkerülve a feladatok ellátásában mutatkozó eddigi átfedéseket - egységes szervezet keretében, csökkentett létszámmal, a meglévő eszközök gazdaságosabb kihasználásával, hatékonyan működjön. Kiemelt tennivalójának tartja a növényvédő- szer-maradványok vizsgálatát és ellenőrzését. A Dél-Alföld e térségében ugyanis nagy területen termesztenek zöldséget, szőlőt, gyümölcsöt, s az áruból jelentős mennyiség kerül nyugati piacokra, ahol szigorúan előírják a szermaradványokkal kapcsolatos értéket; ez pedig magas színvonalú hatósági munkát igényel. A Csongrád Megyei Növényegészségügyi és Talajvédelmi Állomás szakemberei az ellenőrzés mellett szaktanácsadással segítik a nagyüzemek, magángazdaságok munkáját. Bush demokrata ellenfelei: 6+1 jelölt Egy szűk esztendő múlva, a hagyományokhoz híven novemberben urnák elé vonul az Egyesült Államok lakossága, hogy megválassza következő elnökét. A The Los Angeles Times szondázásának sokkoló eredménye szerint ma egy demokratapárti jelölt a voksok 43 százalékát kaphatná, míg a republikánus Bush csak 41 százalékát. Bár a nagy napig még sok minden történhet, ez új helyzet, ami felébresztette tetszhalálukból a demokratákat. Rónáid Brown, a párt elnöke riadót dobolt, és máris pontosan féltucat ellenzéki politikus jelöltette magát hivatalosan az Egyesült Államok legmagasabb tisztségviselőjének bársonyszékébe. A 60 éves Douglas Wilder olyan állam első fekete kormányzója - Virginiáé -, amelyben a lakosság 80 százaléka fehér. Ez a nagy helyi siker azonban aligha konvertálható országos méretekre. Az inkább elképzelhető, hogy amennyiben a párt jelöltje a júliusi elnökjelölt-jelölő kongresszuson, az úgynevezett konvención egyértelmű WASP (fehér, angolszász és protestáns) lesz, akkor mellette Wilder - a színes szavazatok „begyűjtésére” - alelnökjelöltként számításba jöhet. A politikai jósok szerint az 50 éves Paul Tsongas szenátor már 1992. február 18-án, a hagyományosan szondának számító New Hampshire állambeli előválasztásokon kihullik a rostán, egyebek között pénzhiány miatt. A pénz nagy úr, ez az amerikai kampányháborúban sem újdonság. Az 53 éves Jerry Brown ezt a dilemmát éppoly rendhagyó módon igyekszik megoldani, mint ahogyan eddig élt. Ez a különc politikus, aki 1975-től 1983-ig a második legnagyobb állam, Kalifornia kormányzója volt, utána hat éven át járta a világot, zen-budhizmussal foglalkozott Japánban, Teresa nővér híres kórházát segítette Kalkuttában. Most pedig kijelentette: 100 (nem tévedés, száz) dollárnál nem óhajt többet költeni kampányára. Ezt hívei is, barátai is jó vagy rossz - tréfának tartják. Két ifjú titánnak, a 48 éves nebraskai szenátornak, Bon Ker- reynek és a 44 esztendős arkan- sasi kormányzónak, Bili Clintonnak nem a pénz a legfőbb gondja, országos imázsukat még ezután kellene - ahogy az Államokban mondják - „felépíteniük”. A hat már bejelentett induló között az 51 éves iowai szenátor, Tóm Márkin látszik a legesélyesebbnek. Ő ugyanis a „Nagy . Ámerikai Álom” megtestesítő-' je: közép-nyugati bányász és ju-. goszláv emigráns anya gyermekeként a mélyből küzdötte fel magát a csúcsra. Született harcos, aki a szenátusban mindig jelszava („ne védekezz, hanem támadj!”) szerint tevékenykedik. Beavatottak szerint Bush ma őt tartja második legveszélyesebb ellenfelének. Második? A rejtély csak látszólagos: a mostani elnök legnagyobb potenciális demokrata ellenfele még nem szállt be a szo- rítóba. De Mario Coumo, New York állam kormányzója (akit mellesleg gyakran vádolnak az olasz-amerikai maffiával fenntartott kapcsolatokkal) nem szűkölködik sem pénzben, sem országos (el)ismertségben, és valamennyi jelölt között ő kotyvaszt a legprofibb módon az amerikai politika bonyolult boszorkánykonyhában . Nyáron még határozottan nemet mondott jelöltsége lehetőségére is, most viszont már úgy nyilatkozott, hogy „figyeli a fejleményeket’ ’. Ma a választók 29 százaléka állna mögötte - és egy év még hátra van. Ferenczy-Europress Ha Olaszországra gondolunk, mindenkinek csak a tészta és a pizzajut eszébe, pedig az olasz konyha sokkal változatosabb, mint például a magyar. Az előételként fogyasztott főtt tésztát roston sült húsok, halak követik, melyekhez a mediterrán éghajlat számtalan ízes zöldségfélét kínál, és minden étkezéshez dukál a „quarto”, a negyedliteres könnyű vörösbor. Kiválóak a sajtjaik is, a világhírű par- mezánon kívül számtalan érlelt, penészes vagy éppen édeskés jellegű sajtot kínálnak a boltok. Az étkezést sajt vagy igen édes, mandulás-mézes sütemény zárja le, no és az elmaradhatatlan espresso, a piciny csészében felszolgált, ám annál erősebb feketekávé. Egységes olasz konyháról beszélni azonban nem lehet, hiszen az ország észak-déli irányban több száz kilométerre nyúlik, de eltérők a természeti viszonyok, a történelmi, kulturális hagyományok és a gazdasági fejlettség is. A kontinens belsejébe nyúló tartományok közelebb vannak a mérsékelt, szárazföldi zónához, mint a mediter- ráneumhoz, ezért ezeken a vidékeken a sertéshús fogyasztása elterjedtebb, mint a birkáé vagy a marháé. A tengerparti területeken vagy a szigeteken pedig természetesen a tenger gyümölcseit és a halakat fogyasztják szívesen. Dél felé haladva erősödik a mediterrán jelleg: vaj helyett kizárólag olívaolajjal főznek, az északi Pó-síkságon termesztett rizst és kukoricát, illetve a belőle készült híres polentát (puliszkát) pedig felváltja a tészta és a pizza. Elképzelhetetlen variációkban kerül az asztalra a pasta asciutta, azaz a főtt tészta: a nálunk is népszerű spagettin és makarónin kívül a vastag és vékony, csavart, fodros, spirál, széles, vékony és még vékonyabb tészták sokfélesége zavarba ejti a külföldit, hisz mindegyiket más névvel illetik. Nagyon népszerűek a töltött tészták, melyeket félkészen is lehet kapni, de a valamirevaló háziasszony otthon gyúrja és tölti meg a tortellinit vagy raviolit hússal, spenóttal vagy éppen túróval, sajttal. Az étrend összeállítása is szokatlan a közép-európai ember számára, hiszen az ebédet nem levessel kezdik, hanem általában olyan tartalmas előétellel, ami nálunk egy könnyebb étkezésnek felel meg, ilyen például a különböző módokon ízesített főtt vagy rakott, sült tészta. Az északi tartományokban ezt gyakran rizs vagy puliszka helyettesíti. A tésztafélék - beleértve például a krumpligombócot és a galuskát is - szinte soha nem szerepelnek köretként, igaz, nem is magában szolgálják fel. Ezt követi a hús vagy hal, saláta vagy párolt zöldség kíséretében. Levest, illetve annak nevezett nagyon sűrű, tartalmas, tésztás-zöldséges-saj- tos egytálételt kizárólag este fogyasztanak. Piros Christa Tegnap a kora hajnali órákban megkezdte újabb, egyfolytában három hónapig tartó ülését Stetoskop város kép- viselő-testülete. Az önkormányzati ülés egyetlen napi- illetve havirendi témája: kihez tartozzék a város egészségügyi alapellátása? Mint arról korábban is beszámoltunk, az egészségügy reformja már téma volt egy önkormányzati ülésen, amely szintén három hónapig tartott, de nem bírtak döntést hozni. Ezért újabb ülést hívtak össze, amely kibővített, mert részt vesznek az érintettek, az egészségügy dolgozói is. Erre a hírre egyébként többször egymás után riasztani kellett a mentőszolgálatot. Néhány, gyenge szívű doktor ugyanis elájult, amikor megtudta, hogy most nem nélkülük döntenek, mint eddig, hanem meghallgatják az ő véleményüket is. Miután az önkormányzati képviselők érzékeny búcsút vettek feleségüktől és gyerekeiktől, bevonultak a városházára, hogy elkezdjék az előreláthatóan három hónapig tartó tanácskozást. A napirendi témához először a helybeli kórház igazgatója, dr. Jólesz Tamás szólt hozzá. Hangsúlyozta, hogy ők nagyon szívesen átadják az alapellátást (a háziorvosi, a gyerekorvost, a fogorvosi szolgálatot) az önkormányzatnak, kell a fenének, úgyis egy púp a kórház hátán az egész. Egy közbeszóló megjegyezte, hogy bezzeg tíz évvel ezelőtt a kórház vette el a várostól az alapellátást. A kórházigazgató azonban szemrebbenés nélkül kivédte: az még az átkos pártállam idején történt, de most bezzeg demokrácia van. Ehhez pedig Lavírozó Elemér polgármesternek volt hozzáfűznivalója. A polgármester, aki a képviselő-testületi üléseken oly ügyesen tud lavírozni a különböző pártfrakciók között, kifakadt: szerinte ugyanis a demokrácia ürügyén egyszerűen a nyakukba akarják sózni az alapellátást, pedig egy fi- tyingjük sincs rá. Hogy is vállalhatnák el, mikor arra sincs pénze a városnak, hogy szentjánosbogarakat szerződtessen, hogy éjszaka világítsanak a kikapcsolt közvilágítás helyett? Hogy is vehetnék át, amikor annyi pénzük sincs, hogy bizonyítványt adjanak az iskolákban a bukott tanulóknak? Az igazgatók ugyanis kitalálták, hogy annak, akinek évet kell ismételnie, fölösleges bizonyítványt adni. A bevezetett szigorú takarékossági intézkedések késztették őket erre a lépésre. A polgármester tovább ecsetelte a város szomorú helyzetét. Elsírta magát, amikor fölelevenítette a rettenetes vízvészt, amely elárasztotta a város könyvtárát, és értékes köteteket sodort magával. Sovány vigasz a nagy szerencsétlenségben - mondta-, hogy elvitte a Lenin összest is Marx Tőkéjével együtt. És akkor ilyen helyzetben... azzal jön a minisztérium meg a kórház, hogy vegyék át az egészségügyi alapellátást. Hát van szívük? A néprosszulléti miniszter is törődhetne inkább a biztosítási kártyákkal. Állítólag biztosítási kártyákat kapnak majd az állampolgárok, azzal kell az orvoshoz menni. De a nyomda, amelyik a kártyákat nyomja majd, azt a tájékoztatást adta a minap, hogy nagyon jól áll a kártyák ügye, javában nőnek már azok a fák, amelyekből azt a papírt gyártják, amelyre majd a kártyákat nyomják. Hát ha így halad a kártyák ügye, Surján kártyanélküli miniszter lesz, meglátják! Itt kért szót dr. Mindenszépminden- jó Richárd, a Néprosszulléti Minisztérium A Lakosság Lelkiállapotáért Felelős főosztályának vezetője. Hangsúlyozta, hogy a biztosítási kártyákért az elmúlt negyven év a felelős. Miért nem ültették el az akkori vezetők hamarabb azokat a fákat? Akkor már megnőttek volna, nem kéne annyit várni rájuk! Egyébként pedig nem kell egymás torkának esni, hiszen minden rendben lesz, csak nem szabad pánikot kelteni. Mert az a baj ebben az országban, hogy mindig voltak, akik húzzák a vészharangot. Most is például. A körzeti orvosi rendelőkben nagy a tanácstalanság, mert a doktorok azt hitték, hogy január elsejétől fölszerelik a rendelőt mindenféle földi jóval: például EKGvel. Hát ez is egy nagy tévedés, kérem. Mert az EKG jelen esetben nem azt jelenti, hogy a rendelőben EKG-készü- lék lesz, hanem azt, hogy a rendelők az Egyesült Közegészségügyi Góc szervezetének tagjai. Ismét a kórházigazgató emelkedett szólásra. Meglátása szerint az a baj, hogy már megint kevés a pénz az egészségügyre. Radikális változtatást javasolt a kórházi ellátásban. Szerinte a háziorvosi szolgálatot ki kell bővíteni, a kórházban operáló orvosokat átképezni háziorvosokká. így majd otthonukban operálják meg a betegeket, a kórházakat akár be is csukhatjuk tehát. A bejelentésre a polgármester elájult. Eszméletvesztés előtti utolsó gondolata az volt, hogy ha magához tér, azonnal lemond. Ekkor kért szót Ellenzéki László, a „Szabad Gondolkodás, Szabad Árak” nevű párt frakcióvezetője. Kikérte magának, hogy őt otthon operálja meg bárki is, amikor a felesége nem bír vért látni, az anyósa meg kifejezetten rosszul lesz, ha fehér köpenyt lát, mert egyszer tévedésből a kórház pszichiátriai osztályán kezelték alkoholproblémával, pedig csak a kezén lévő sebet kezelte patikában vett alkohollal. De mivel az anyós valós adatokat írt be az adóbevallásába, olyan súlyos személyiségzavarokat állapítottak meg nála, hogy azonnal kórházba utalták. Ekkor tért magához a polgármester. Bejelentette, hogy - az idén immár ötödször - lemond, köszöni szépen, elege van az egészből. A városatyák - a polgármester eddigi négy lemondásának élménye után - eléggé egykedvűen fogadták a hírt. Ezután a polgármester elénekelte hattyúdalát. Utolsó intézkedése az volt, hogy próbálta az egészségügyi alapellátást valakinek a nyakába varrni. Egy kft. hajlandó lett volna átvenni, ha a körzeti rendelőket és a várótermeket felszánthatják, és orvosi veronikát termeszthetnek ott. Szerintük ugyanis az emberek már annyira nem bíznak az egészségügyi ellátásban, hogy az Isten patikájából szerzik az egészséget. Erről viszont a polgármesternek az jutott eszébe, hogy az égieket kellene talán segítségül hívni. Az alapellátást azonban Szent Péter se vállalta, de annyit megígért, hogy imádkozik az orvosokért és a betegekért. Mivel a képviselők már most látják, hogy ebben a három hónapban sem lehet dönteni, úgy határoztak, hogy később újabb háromhónapos ülést hívnak össze az egészségügy reformjának témájában. Végezetül Ellenzéki László kért ismét szót. Felhívta a sajtó jelenlévő képviselőinek a figyelmét arra, hogy bár sajtószabadság van, cenzúra pedig nincs, és azt írnak a mai tanácskozásról, amit akarnak; de úgyis helyesbítést kér majd, mert elképzelhetetlen, hogy a mai tanácskozásból valamit is meg lehetett érteni. Paulina Éva Doktor úr, fáj már a szíve? Városlázi tudósítás az egészségügy reformjáról Gasztronómiai kalandozások Itáliában Amerika megint választ Mérhető-e a mérhetetlen? A statisztika elrejti a kisvállalkozásokat
