Új Néplap, 1992. január (3. évfolyam, 1-26. szám)

1992-01-13 / 10. szám

1992. JANUÁR 13. Érdekességek 13 Az elmúlt egy-másfél év gazdasági változcisait az ugrásszerűen megnőtt kisvállalkozások száma és azok váratlanul magas teljesítménye jellemezte. Kö­zös vonása e kisvállalkozásoknak, hogy egyszerűsí­tett könyvelést vezetnek, a nagyvállalatokénál jóval kevesebb adatot tartalmazó mérlegbeszámolót ké­szítenek, egész adminisztrációjuk takarékos, csak a helyi vezetők igényeire koncentrált. A statisztiku­sok számára azonban e vállalkozások az informá­cióhiány ,,ködjébe” vesznek. A gazdaságnak ezt a szektorát az állami statisztika sehol a vilá­gon - így nálunk sem - veszi számba teljes körűen és rend­szeresen, teljesítményeiket csak általában és közelítő módszerek­kel becsülik. Az ilyenfajta becs­lések azonban megtévesztőek, a döntést hozókat könnyen félre­vezethetik. Ha pedig többféle becslés van forgalomban a kis­vállalkozások teljesítményét il­letően, ez az egész gazdaság helyzetéről és annak alakulásá­ról is téves képet adhat. A meg­oldás tehát csakis az lehetne, ha az állami statisztika felvállalná ezt a feladatot. A kérdés tehát nem a „mérhe­tőség”, hanem annak racionális megoldása. A kisvállalkozások teljesítménye becsülhető, az adózási adatok alapján ezt a módszert számos országban al­kalmazzák is. A módszer még­sem tökéletes, hiszen csak éven­te egyszer és meglehetősen ké­sőn, a vizsgált év lezárása után több hónappal állnak rendelke­zésre az adatok. Másik, s az előb­binél jóval összetettebb problé­ma az, hogy az adóhatóság szá­mára bevallott termelési, forgal­mi adatok gyakran alábecsültek. Maradt tehát az a módszer, amit a piacgazdálkodást folytató országok már évtizedek óta al­kalmaznak, s ami a statisztika különböző területein (például az árstatisztikában, az életszínvonal megfigyelésben stb.) nálunk is évtizedek óta bevált: a reprezen­tatív mintavétel. Ezek az adatok kombinálhatok a negyedéven­ként bejegyzésre kerülő, meg­szűnő vagy átalakuló kisvállal­kozások számával. Ha a megfe­lelő számítógépes háttér is ren­delkezésre áll, akkor a negyedé­venkénti adatok már röviddel a negyedév zárása után kimutatha­tóak. Ehhez a bázishoz járulhat­nának hozzá a számlálóbiztosok útján begyűjtött adatok. Nagyon fontos, hogy a reprezentatív sta­tisztika módszereivel kiválasz­tott adatszolgáltatókat meggyőz­zék arról, hogy az általuk közre­adott információk a cég nevének megjelenése nélkül kerülnek fel­dolgozásra. Ezek tartalmazzák a termelés és/vagy a forgalom leg­fontosabb mutatószámait, az ex­port és az import adatait, a fog­lalkoztatottak létszámát, esetleg ennek megoszlását és a vállalko­zás eredményességére vonatko­zó néhány számot. A jelenlegi átmeneti időszakban különösen fontos a külkereskedelmi adatok ismerete, egyfelől azért, mert a liberalizált exportban és import­ban érzékelhetően növekvő a kisvállalatok szerepe, másfelől azért, mert jelentős hányaduk nem termel, hanem szolgáltatást nyújt. Ezek az adatsorok a ma­gyar szellemi termékek külföldi hasznosulásáról adhatnának jel­lemző információt. Ilyen statisztikai módszerek­kel el lehetne érni, hogy a közvé­lemény itthon és külföldön pon­tos képet kapjon a kisvállalkozá­sok növekvő szerepéről, eredmé­nyeiről és problémáiról. dr. Ny. F. Ferenczy Europress Átszervezés Csongrádban Ésszerűbb, gazdaságosabb növényvédelem Ez évtől összevont, egységes szervezetként működik Csongrád jegyében a növényvédelmet ¿&]gdló Növényegészségügyi és Talajvédelmi Állomás, valamint Novéhy- és Talajvédelmi Szolgá­lat. Az ország, ilyen profilban legtöbb dolgozót foglalkoztató intézményében a szervezeti egy­szerűsítés együtt jár azzal is, hogy meg kell válni negyven szakem­bertől. A vállalat keresi a megoldást arra, hogy - elkerülve a feladatok ellátásában mutatkozó eddigi át­fedéseket - egységes szervezet keretében, csökkentett létszám­mal, a meglévő eszközök gazda­ságosabb kihasználásával, haté­konyan működjön. Kiemelt ten­nivalójának tartja a növényvédő- szer-maradványok vizsgálatát és ellenőrzését. A Dél-Alföld e tér­ségében ugyanis nagy területen termesztenek zöldséget, szőlőt, gyümölcsöt, s az áruból jelentős mennyiség kerül nyugati piacok­ra, ahol szigorúan előírják a szer­maradványokkal kapcsolatos ér­téket; ez pedig magas színvonalú hatósági munkát igényel. A Csongrád Megyei Növényegész­ségügyi és Talajvédelmi Állomás szakemberei az ellenőrzés mellett szaktanácsadással segítik a nagy­üzemek, magángazdaságok mun­káját. Bush demokrata ellenfelei: 6+1 jelölt Egy szűk esztendő múlva, a hagyomá­nyokhoz híven novem­berben urnák elé vonul az Egyesült Államok lakossága, hogy meg­válassza következő el­nökét. A The Los Angeles Times szondázásának sokkoló eredmé­nye szerint ma egy demokrata­párti jelölt a voksok 43 százalé­kát kaphatná, míg a republikánus Bush csak 41 százalékát. Bár a nagy napig még sok minden tör­ténhet, ez új helyzet, ami feléb­resztette tetszhalálukból a de­mokratákat. Rónáid Brown, a párt elnöke riadót dobolt, és már­is pontosan féltucat ellenzéki po­litikus jelöltette magát hivatalo­san az Egyesült Államok legma­gasabb tisztségviselőjének bár­sonyszékébe. A 60 éves Douglas Wilder olyan állam első fekete kor­mányzója - Virginiáé -, amely­ben a lakosság 80 százaléka fe­hér. Ez a nagy helyi siker azon­ban aligha konvertálható orszá­gos méretekre. Az inkább elkép­zelhető, hogy amennyiben a párt jelöltje a júliusi elnökjelölt-jelö­lő kongresszuson, az úgyneve­zett konvención egyértelmű WASP (fehér, angolszász és pro­testáns) lesz, akkor mellette Wil­der - a színes szavazatok „be­gyűjtésére” - alelnökjelöltként számításba jöhet. A politikai jósok szerint az 50 éves Paul Tsongas szenátor már 1992. február 18-án, a hagyomá­nyosan szondának számító New Hampshire állambeli előválasz­tásokon kihullik a rostán, egye­bek között pénzhiány miatt. A pénz nagy úr, ez az amerikai kampányháborúban sem újdon­ság. Az 53 éves Jerry Brown ezt a dilemmát éppoly rendhagyó módon igyekszik megoldani, mint ahogyan eddig élt. Ez a kü­lönc politikus, aki 1975-től 1983-ig a második legnagyobb állam, Kalifornia kormányzója volt, utána hat éven át járta a világot, zen-budhizmussal fog­lalkozott Japánban, Teresa nővér híres kórházát segítette Kalkut­tában. Most pedig kijelentette: 100 (nem tévedés, száz) dollár­nál nem óhajt többet költeni kampányára. Ezt hívei is, barátai is jó vagy rossz - tréfának tartják. Két ifjú titánnak, a 48 éves nebraskai szenátornak, Bon Ker- reynek és a 44 esztendős arkan- sasi kormányzónak, Bili Clin­tonnak nem a pénz a legfőbb gondja, országos imázsukat még ezután kellene - ahogy az Álla­mokban mondják - „felépíteni­ük”. A hat már bejelentett indu­ló között az 51 éves iowai szená­tor, Tóm Márkin látszik a legesé­lyesebbnek. Ő ugyanis a „Nagy . Ámerikai Álom” megtestesítő-' je: közép-nyugati bányász és ju-. goszláv emigráns anya gyer­mekeként a mélyből küzdötte fel magát a csúcsra. Született har­cos, aki a szenátusban mindig jelszava („ne védekezz, hanem támadj!”) szerint tevékenyke­dik. Beavatottak szerint Bush ma őt tartja második legveszé­lyesebb ellenfelének. Második? A rejtély csak lát­szólagos: a mostani elnök legna­gyobb potenciális demokrata el­lenfele még nem szállt be a szo- rítóba. De Mario Coumo, New York állam kormányzója (akit mellesleg gyakran vádolnak az olasz-amerikai maffiával fenn­tartott kapcsolatokkal) nem szű­kölködik sem pénzben, sem or­szágos (el)ismertségben, és va­lamennyi jelölt között ő koty­vaszt a legprofibb módon az amerikai politika bonyolult bo­szorkánykonyhában . Nyáron még határozottan ne­met mondott jelöltsége lehetősé­gére is, most viszont már úgy nyilatkozott, hogy „figyeli a fej­leményeket’ ’. Ma a választók 29 százaléka állna mögötte - és egy év még hátra van. Ferenczy-Europress Ha Olaszországra gondolunk, mindenkinek csak a tészta és a piz­zajut eszébe, pedig az olasz kony­ha sokkal változatosabb, mint pél­dául a magyar. Az előételként fo­gyasztott főtt tésztát roston sült húsok, halak követik, melyekhez a mediterrán éghajlat számtalan ízes zöldségfélét kínál, és minden étke­zéshez dukál a „quarto”, a ne­gyedliteres könnyű vörösbor. Ki­válóak a sajtjaik is, a világhírű par- mezánon kívül számtalan érlelt, penészes vagy éppen édeskés jel­legű sajtot kínálnak a boltok. Az étkezést sajt vagy igen édes, man­dulás-mézes sütemény zárja le, no és az elmaradhatatlan espresso, a piciny csészében felszolgált, ám annál erősebb feketekávé. Egységes olasz konyháról be­szélni azonban nem lehet, hiszen az ország észak-déli irányban több száz kilométerre nyúlik, de eltérők a természeti viszonyok, a történel­mi, kulturális hagyományok és a gazdasági fejlettség is. A konti­nens belsejébe nyúló tartományok közelebb vannak a mérsékelt, szá­razföldi zónához, mint a mediter- ráneumhoz, ezért ezeken a vidéke­ken a sertéshús fogyasztása elter­jedtebb, mint a birkáé vagy a mar­háé. A tengerparti területeken vagy a szigeteken pedig termé­szetesen a tenger gyümölcseit és a halakat fogyasztják szívesen. Dél felé haladva erősödik a me­diterrán jelleg: vaj helyett kizáró­lag olívaolajjal főznek, az északi Pó-síkságon termesztett rizst és kukoricát, illetve a belőle készült híres polentát (puliszkát) pedig felváltja a tészta és a pizza. Elképzelhetetlen variációkban kerül az asztalra a pasta asciutta, azaz a főtt tészta: a nálunk is nép­szerű spagettin és makarónin kívül a vastag és vékony, csavart, fod­ros, spirál, széles, vékony és még vékonyabb tészták sokfélesége za­varba ejti a külföldit, hisz mind­egyiket más névvel illetik. Na­gyon népszerűek a töltött tészták, melyeket félkészen is lehet kapni, de a valamirevaló háziasszony ott­hon gyúrja és tölti meg a tortellinit vagy raviolit hússal, spenóttal vagy éppen túróval, sajttal. Az ét­rend összeállítása is szokatlan a közép-európai ember számára, hi­szen az ebédet nem levessel kez­dik, hanem általában olyan tartal­mas előétellel, ami nálunk egy könnyebb étkezésnek felel meg, ilyen például a különböző módo­kon ízesített főtt vagy rakott, sült tészta. Az északi tartományokban ezt gyakran rizs vagy puliszka he­lyettesíti. A tésztafélék - beleértve például a krumpligombócot és a galuskát is - szinte soha nem sze­repelnek köretként, igaz, nem is magában szolgálják fel. Ezt követi a hús vagy hal, saláta vagy párolt zöldség kíséretében. Levest, illet­ve annak nevezett nagyon sűrű, tartalmas, tésztás-zöldséges-saj- tos egytálételt kizárólag este fo­gyasztanak. Piros Christa Tegnap a kora hajnali órákban meg­kezdte újabb, egyfolytában három hó­napig tartó ülését Stetoskop város kép- viselő-testülete. Az önkormányzati ülés egyetlen napi- illetve havirendi témája: kihez tartozzék a város egész­ségügyi alapellátása? Mint arról korábban is beszámol­tunk, az egészségügy reformja már té­ma volt egy önkormányzati ülésen, amely szintén három hónapig tartott, de nem bírtak döntést hozni. Ezért újabb ülést hívtak össze, amely kibőví­tett, mert részt vesznek az érintettek, az egészségügy dolgozói is. Erre a hírre egyébként többször egymás után riasz­tani kellett a mentőszolgálatot. Né­hány, gyenge szívű doktor ugyanis el­ájult, amikor megtudta, hogy most nem nélkülük döntenek, mint eddig, hanem meghallgatják az ő véleményüket is. Miután az önkormányzati képvise­lők érzékeny búcsút vettek feleségük­től és gyerekeiktől, bevonultak a város­házára, hogy elkezdjék az előrelátható­an három hónapig tartó tanácskozást. A napirendi témához először a hely­beli kórház igazgatója, dr. Jólesz Ta­más szólt hozzá. Hangsúlyozta, hogy ők nagyon szívesen átadják az alapel­látást (a háziorvosi, a gyerekorvost, a fogorvosi szolgálatot) az önkormány­zatnak, kell a fenének, úgyis egy púp a kórház hátán az egész. Egy közbeszóló megjegyezte, hogy bezzeg tíz évvel ezelőtt a kórház vette el a várostól az alapellátást. A kórházigazgató azon­ban szemrebbenés nélkül kivédte: az még az átkos pártállam idején történt, de most bezzeg demokrácia van. Ehhez pedig Lavírozó Elemér pol­gármesternek volt hozzáfűznivalója. A polgármester, aki a képviselő-testületi üléseken oly ügyesen tud lavírozni a különböző pártfrakciók között, kifa­kadt: szerinte ugyanis a demokrácia ürügyén egyszerűen a nyakukba akar­ják sózni az alapellátást, pedig egy fi- tyingjük sincs rá. Hogy is vállalhatnák el, mikor arra sincs pénze a városnak, hogy szentjánosbogarakat szerződtes­sen, hogy éjszaka világítsanak a kikap­csolt közvilágítás helyett? Hogy is ve­hetnék át, amikor annyi pénzük sincs, hogy bizonyítványt adjanak az isko­lákban a bukott tanulóknak? Az igaz­gatók ugyanis kitalálták, hogy annak, akinek évet kell ismételnie, fölösleges bizonyítványt adni. A bevezetett szigo­rú takarékossági intézkedések késztet­ték őket erre a lépésre. A polgármester tovább ecsetelte a város szomorú helyzetét. Elsírta ma­gát, amikor fölelevenítette a rettenetes vízvészt, amely elárasztotta a város könyvtárát, és értékes köteteket sodort magával. Sovány vigasz a nagy szeren­csétlenségben - mondta-, hogy elvitte a Lenin összest is Marx Tőkéjével együtt. És akkor ilyen helyzetben... azzal jön a minisztérium meg a kórház, hogy vegyék át az egészségügyi alapellátást. Hát van szívük? A néprosszulléti mi­niszter is törődhetne inkább a biztosí­tási kártyákkal. Állítólag biztosítási kártyákat kapnak majd az állampolgá­rok, azzal kell az orvoshoz menni. De a nyomda, amelyik a kártyákat nyomja majd, azt a tájékoztatást adta a minap, hogy nagyon jól áll a kártyák ügye, javában nőnek már azok a fák, ame­lyekből azt a papírt gyártják, amelyre majd a kártyákat nyomják. Hát ha így halad a kártyák ügye, Surján kártyanél­küli miniszter lesz, meglátják! Itt kért szót dr. Mindenszépminden- jó Richárd, a Néprosszulléti Miniszté­rium A Lakosság Lelkiállapotáért Fe­lelős főosztályának vezetője. Hangsú­lyozta, hogy a biztosítási kártyákért az elmúlt negyven év a felelős. Miért nem ültették el az akkori vezetők hamarabb azokat a fákat? Akkor már megnőttek volna, nem kéne annyit várni rájuk! Egyébként pedig nem kell egymás tor­kának esni, hiszen minden rendben lesz, csak nem szabad pánikot kelteni. Mert az a baj ebben az országban, hogy mindig voltak, akik húzzák a vészha­rangot. Most is például. A körzeti or­vosi rendelőkben nagy a tanácstalan­ság, mert a doktorok azt hitték, hogy január elsejétől fölszerelik a rendelőt mindenféle földi jóval: például EKG­vel. Hát ez is egy nagy tévedés, kérem. Mert az EKG jelen esetben nem azt jelenti, hogy a rendelőben EKG-készü- lék lesz, hanem azt, hogy a rendelők az Egyesült Közegészségügyi Góc szer­vezetének tagjai. Ismét a kórházigazgató emelkedett szólásra. Meglátása szerint az a baj, hogy már megint kevés a pénz az egészségügyre. Radikális változtatást javasolt a kórházi ellátásban. Szerinte a háziorvosi szolgálatot ki kell bővíte­ni, a kórházban operáló orvosokat át­képezni háziorvosokká. így majd ott­honukban operálják meg a betegeket, a kórházakat akár be is csukhatjuk tehát. A bejelentésre a polgármester el­ájult. Eszméletvesztés előtti utolsó gondolata az volt, hogy ha magához tér, azonnal lemond. Ekkor kért szót Ellenzéki László, a „Szabad Gondolkodás, Szabad Árak” nevű párt frakcióvezetője. Kikérte ma­gának, hogy őt otthon operálja meg bárki is, amikor a felesége nem bír vért látni, az anyósa meg kifejezetten rosszul lesz, ha fehér köpenyt lát, mert egyszer tévedésből a kórház pszichiát­riai osztályán kezelték alkoholproblé­mával, pedig csak a kezén lévő sebet kezelte patikában vett alkohollal. De mivel az anyós valós adatokat írt be az adóbevallásába, olyan súlyos szemé­lyiségzavarokat állapítottak meg nála, hogy azonnal kórházba utalták. Ekkor tért magához a polgármester. Bejelen­tette, hogy - az idén immár ötödször - lemond, köszöni szépen, elege van az egészből. A városatyák - a polgármes­ter eddigi négy lemondásának élmé­nye után - eléggé egykedvűen fogad­ták a hírt. Ezután a polgármester elénekelte hattyúdalát. Utolsó intézkedése az volt, hogy próbálta az egészségügyi alapellátást valakinek a nyakába varr­ni. Egy kft. hajlandó lett volna átvenni, ha a körzeti rendelőket és a váróterme­ket felszánthatják, és orvosi veronikát termeszthetnek ott. Szerintük ugyanis az emberek már annyira nem bíznak az egészségügyi ellátásban, hogy az Isten patikájából szerzik az egészséget. Er­ről viszont a polgármesternek az jutott eszébe, hogy az égieket kellene talán segítségül hívni. Az alapellátást azon­ban Szent Péter se vállalta, de annyit megígért, hogy imádkozik az orvoso­kért és a betegekért. Mivel a képviselők már most látják, hogy ebben a három hónapban sem lehet dönteni, úgy határoztak, hogy ké­sőbb újabb háromhónapos ülést hív­nak össze az egészségügy reformjának témájában. Végezetül Ellenzéki László kért is­mét szót. Felhívta a sajtó jelenlévő képviselőinek a figyelmét arra, hogy bár sajtószabadság van, cenzúra pedig nincs, és azt írnak a mai tanácskozás­ról, amit akarnak; de úgyis helyesbítést kér majd, mert elképzelhetetlen, hogy a mai tanácskozásból valamit is meg lehetett érteni. Paulina Éva Doktor úr, fáj már a szíve? Városlázi tudósítás az egészségügy reformjáról Gasztronómiai kalandozások Itáliában Amerika megint választ Mérhető-e a mérhetetlen? A statisztika elrejti a kisvállalkozásokat

Next

/
Thumbnails
Contents