Új Néplap, 1992. január (3. évfolyam, 1-26. szám)
1992-01-13 / 10. szám
14 Érdekességek 1992. JANUÁR 13. UKRAJNA-KISLEXIKON Uj állam születik? Kárpátalja. Ukrajnának a Tisza és a Kárpátok által övezett területe, ahol a kora középkortól magyar népességű települések jöttek létre a Tisza meffti síkságon és a folyóvölgyekben. A 13. századtól újra megerősödött az eredeti szláv - kárpátukrán, rutén - lakosság. A középkorban és a 18. században németek is betelepültek ide. Mai lakói között az oroszok és ukránok mellett, főként a vidék keleti és déli sávja- iban, románok is laknak. Jelentős városai Munkács, Beregszász, Ungvár, Nagyszöllős. A trianoni békeszerződés 1920-ban Csehszlovákiához csatolta, a második világháború után pedig a körzet Kárpáton Túli Területként a Szovjetunió része lett. 1,4 millió lakójából mintegy 180 ezer a magyar. A december 1-jei választáson és népszavazáson az autonóm körzeti jogok megszerzésére szavazott. A jövő (egyik) titka, milyen sikerrel. Kozákok. A dél-ukrajnai sztyeppéken élő, valamikor fegyveres harcra szervezett szabad telepesek, akik a 15-16. században a törökök és tatárok elleni harcokban a hetmanok és ata- mánok vezetésével katonai ön- kormányzatokban tömörültek. 1648-ban Hmelnyickij vezetésével felkeltek a lengyelek ellen, ami 1654-ben Ukrajna Oroszországhoz való csatlakozását eredményezte. A cári kormány a 18. században fokozatosan felszámolta autonómiájukat, s a 19. században végleg elveszítették kiváltságaikat. 1917 után a fehér csapatok magvát alkották, ami meghatározta sorsukat, helyzetüket a Szovjetunió egész időszaka alatt. Az ifjú kozákok több évtizedes szünet után néhány hete újból több helyen letették a kozák esküt, s ez világszerte feltűnést keltett. Kravcsuk. Az eddigi ideiglenes államfő, az 57 éves Leonyid Kravcsuk, a választási eredmények alapján az ismét teljesen független Ukrajna végleges elnöke lett. Gorbacsov első számú ukrajnai szövetségeseként, az SZKP KB ideológiai ügyekkel foglalkozó titkárából vált az Ukrán KP másodtitkárává, majd a parlament elnökévé, végül pedig a demokrácia jegyében pártonkí- vüli elnökjelöltté. Az augusztusi moszkvai puccs idején tanúsított határozott és egyértelmű magatartását még ellenfelei is elismerték. Népszerűségének kivívásában döntő szerepe volt annak, hogy egyértelműen az ő vezérletével adta ki a kijevi parlament augusztus 24-én Ukrajna függetlenségi nyilatkozatát. Akkor nyitva maradt a kérdés, hogy ez a függetlenség az újjáalakuló Szovjetunión belüli vagy kívüli függetlenséget jelent-e? Mára ez eldőlt. Kravcsuk vélhetően egyetlen ellenféllel számolhat: az erőszakkal, Moszkvából, de akár a saját hazájából is. Ruténok. A Galíciában, Kárpátalján, Bukovinában élő, az ukránokkal rokon szláv népcsoport. Kisoroszoknak, magyaroroszoknak, kárpátukránoknak és rusznyákoknak is nevezik őket. A magyar elnevezés ruszinoknak elsősorban azokat a ruténokat érti, akik Jugoszláviában élnek, s ott ukrán nemzetiségű- eknek számítanak. A nyelvtudomány nem egységes abban, hogy a rutén-ruszin csupán egyik nyelvjárása-e az ukránnak, vagyis: nemzetiség-e a rutén. Ukrajna. Több mint 600 ezer négyzetkilométeres területével, mintegy 52 millió lakosával (73 százalék ukrán, 20 százalék orosz, a többi egyéb, köztük magyar) mostantól Európa egyik nagy országa, amelynek természeti kincsei jelentősek, gazdasági és katonai ereje (többek között a még mindig az országban elhelyezett atomfegyverek) nemzetközi politikai tényezővé teszik Magyarország új keleti szomszédját. Igaznak látszik a mondás: Ukrajna nélkül nincs Szovjetunió, Ukrajna nélkül nehéz Oroszországnak, de Ukrajna képes lehet a teljes függetlenségre - amit utoljára egyébként 1648- tól 1654-ig élvezett, nem számolva az 1918-20-as időszak harcai közben változó hatalmi helyzeteket. Oroszország és Románia egyaránt területi igényeket emlegetett a még meg sem született független állammal szemben. Jelcin Oroszországa ezekről a területi problémákról határozottabban beszél, mint Románia. Ukránok. Keleti szláv nép, amely Ukrajnán kívül Lengyel- országban, Csehszlovákiában, Romániában és Jugoszláviában él, „szórványként” pedig jelentős számban az Egyesült Államokban is. Összlétszámúkat mintegy 45-50 millióra becsülik, közülük a Szovjetunióban 43 millióan vannak, ebből mintegy 38 millióan magában Ukrajnában. Nyelvük az indoeurópai nyelvcsalád szláv ágához tartozik. A 6. században települtek le a Dnyeper és a Középső-Kárpátok közötti területen. A hívők többsége görögkeleti és görög katolikus vallású. Ferenczy-Europress Az egyiptomi főhóhér j'ól érzi magát Harminchaton a siralomházban Kétszáznegyven embert akasztott fel eddig saját kezűleg Helmi Suhan, Egyiptom főhóhérja, akinél a Reuter brit hír- ügynökség kairói tudósítója tett látogatást. Suhan nem állítja, hogy kifejezetten élvezné munkáját, de a lelkiismerete tiszta. „Akkor érzem magam jól lelkileg, amikor az elítélt nyakára teszem a kötelet, és hallom, amint azt morogja: Istenem, bocsáss meg, Istenem, bocsáss meg. Ezekből a szavakból tudom, hogy valóban bűnös.” A főhóhér 53 éves, s húsz évet töltött ebben az állásban. Munkahelye az egyik kairói börtönben van, ahol jelenleg 36 elítélt vár a kivégzés napjára. Amikor a nap eljön, a börtönre fekete zászlót húznak fel, s az elítéltnek, aki csak reggel értesül az ítéletvégrehajtásról, megengedik, hogy találkozzék családjával. Utolsó kívánságát már a bitófa alatt teljesítik, s az lehet egy cigaretta, egy bonbon vagy egy imádság. Ezt követően minden úgy történik, mint a kaland- filmekben: a főhóhér bőrszíjakkal megkötözi az elítélt kezét és a lábát, s fekete kámzsát húz a fejére. Meghúz egy fogantyút, és a halálraítélt, nyakán a kötéllel, alázuhan. A főhóhér, akinek nyolc gyermeke van, 1971-ben másodállásban dolgozott a büntetőintézetnek. Családjának se mondta meg, mivel foglalkozik. Abban az évben azonban átment főállásba, és egy kairói lap leközölte a fényképét. „Ez ugye te vagy?” - kérdezte a felesége, s amikor megtudta az igazságot, csak annyit mondott Suhannak: „Isten segítsen. Csak attól félek, nem fogják bírni az idegeid.” Az idegei azóta is bírják, sőt, egyfajta ügybuzgalom jellemzi őt. Meggyőződéssel vallja például, hogy az akasztásokat a televíziós nyilvánosság előtt kell végrehajtani, természetesen azért, hogy elrettentsék a potenciális bűnelkövetőket. „A kivégzés szörnyű, nagyon szörnyű dolog” - magyarázta a főhóhér. - „Azt akarom, hogy az emberek lássák. Mert ha látják, soha többé nem akarnak maguk ilyen helyzetbe kerülni.” Atlantic Sajtószolgálat Hetvenezer elhagyott tárgy a kozmoszban Az űrhajósok összeütközéstől félnek A Discovery szeptemberi űrrepülése alatt a NASA egy ízben éjfél után riadóztatta az űrrepülőgép legénységét: „Discovery! A röp- pályát ismeretlen tárgy keresztezi, gyorsítsatok! ’ ’ John Creighton parancsnok villámgyorsan reagált, „gázt adott”, így az űrrepülő az utolsó pillanatban el tudta kerülni a katasztrófát. Egy szovjet rakéta autó nagyságú darabja mellett mindössze 15 km-re haladtak el, ami a kozmikus méreteket tekintve hajszálnyinak számít. Szakértők szerint az űrhulladék egyre nagyobb veszélyt jelent az űrhajózásban, hiszen Földünk körül mintegy hetvenezer kidobott vagy elhagyott tárgy kering, például elromlott műholdak, kiégett burkolatok. Vannak közöttük milliméter nagyságú darabok is, de legalább egyti- zedük nagyobb egy teniszlabdánál, ezeket már a radarok is észlelik a Földről. Ennek köszönheti életét a Discovery személyzete. Sajnos azonban a sokkal kisebb méretű tárgyak is végzetesek lehetnek az űrhajósok számára, a piciny objektumok sebessége is több kilométer másodpercenként, így a velük való ütközés is tragikusan végződhet. A kozmikus hulladék pedig csak szaporodik. Évről évre több rakétát és műholdat lőnek fel, és minden egyes fellövésnél, amikor a végfokozatot felrobbantják, hogy elégessék a megmaradt hajtógázt, valóságos hulladékzápor zúdul a világűrbe. Annak a valószínűsége, hogy az űrhajósok valamilyen tárggyal összeütköznek, viszonylag csekély, körülbelül 400 évenként fordulnak elő. De nem tudhatjuk, hogy ez mikor következik be: holnap vagy 2391-ben. A szakértők természetesen dolgoznak a megoldáson. A francia Ariane rakétákat már úgy tervezik, hogy a maradék üzemanyagot kiengedje magából, így nincs szükség a végfokozat felrobbantására. A több száz apró részecske helyett egyetlen nagyobb darab kering csak a világűrben, amit könnyű megfigyelni a Földről. De ez csak az első lépés. Elképzelhető, hogy az elhasznált rakétafokozatokat közvetlenül a Föld levegőburkába irányítják, ahol elizzik és megsemmisül. Az amerikai és nyugat-európai űrhajósok számára követhető lenne például a szovjet módszer: a „Mir”-re küldött Progressz-rakéták legénysége összeszedi az űrállomás hulladékát, majd a „gyűjteményt” a földi irányítóközpont az atomszférába irányítja, ahol megsemmisül. Ferenczy-Europress Az új ENSZ-főtitkár: Butrosz Ghali Két évtizeden át Egyiptom szürke eminenciásaként emlegették, aki külügyminiszterként, miniszterelnök-helyettesként Egyiptom mindenkori első embere - Szadat, ntaj4 Mubarak - első számú külpolitikai tanácsadója lett. Butrosz Ghali otthagyta a keze nyomát a Jimmy Carter amerikai elnök közreműködésével Camp Da- vidben megkötött, immár történelminek számító egyiptomi-izraeli megállapodásokon, s jelentős szerepe van abban, hogy legalább megkezdődött a közel-keleti békekonferencia. Ghali legalább 30 jelöltet és önjelöltet előzött meg, amikor a Biztonsági Tanács úgy döntött: őt javasolja az ENSZ-köz- gyűlésnek a január 1-jével, Perez de Cuellar távozásával megüresedő főtitkári posztra. Úgy győzött a BT-n belüli szigorú szondázásokon, hogy afrikai-arab „alaptámogatói” segítségével sokfajta okból mellé állt a szovjet diplomácia, felsorakozott hívei közé Washington, akiknek pedig kifogásaik voltak ellene, fokozatosan elhallgattak. így például azok is, akik szerettek volna európai, de legalábbis fehér embert az ENSZ élén. Mire szavazásra került a sor, gyakorlatilag egyedül maradt talpon a nyerésre esélyes jelöltek közül. A többségben muzulmánok lakta Egyiptomban Ghali kisebbségi kopt keresztény, akinek felesége zsidó származású. Vagyis személyi előfeltételei adottak ahhoz, hogy megértse mások érdekeit és gondolkodását; kompromisszumokat dolgozzon ki, és konszenzushelyzeteket teremtsen. „ENSZ-fő- titkámak született’ ’ - így minősítette jellegzetes tulajdonságait a New York Times. Mert a párizsi Sorbonne egykori diákja, a nemzetközi jog és a politológia sok nyelven beszélő tapasztalt professzorra briliáns agyú ember, kiváló szónok, „aki még akkor is a békés megoldást szolgáló együttműködés kiskapuit keresi, amikor mindenki más már elkerülhetetlennek tartja a bombák robbanását.” Most, hogy megválasztották az ENSZ 1. számú tisztviselőjévé, még inkább igaz, amit jelölésekor emlegettek: munkájában egyetlen ellenfele lesz, a kora, ugyanis 69 éves. Kocsis Tamás Ferenczy-Europress Újjászülető buddhizmus Kínai, tibeti és mongol hatás figyelhető meg az ivolgini kegyhely Pogcsin- főtemplomán 250 évvel ezelőtt alakult hivatalos vallássá a buddhizmus Oroszországban. 1741-ben Jelizaveta cámő az Orosz Birodalom egyik hivatalos vallásának nyilvánította a buddhizmust. Még ugyanebben az évben Burjátia területén felépült az első buddhista székes- egyház, a Tamcsinszki-templom. A buddhizmus már jóval ezt megelőzően elterjedt a Bajkál-tó környékén. A XIV. század végén a Tibetben megreformált vallás Mongólia legjelentősebb politikai erejévé vált. Mivel pedig a burjátok ősei többségükben a mongol etnikai közösség tagjai voltak, a buddhizmus természetesen eljutott Burjátiába is. A folyamat különösen azután erősödött fel, hogy 1712-ben 150 mongol és tibeti láma érkezett Burjátiába. A XVIII. század elejére a lámaizmus már észrevehető kulturális és ideológiai erőt képviselt Burjátiában, és kezdett elterjedni Oroszország más területein is. 1809-től a Tamcsinszki-templom lett a hambo-lámák székhelye és a XX. század elejéig a templom virágkorát éli. A 30-as évekig 40 buddhista kolostor, templom és kegyhely aranykupolája ragyogott Burjátiában, egészen addig, míg a kegyetlen megtorlások hulláma el nem érte a szerzeteseket és templomaikat. A 40-es évek végére Burjátiában egyetlen templom sem maradt. Velük együtt eltűnt számos népszokás, hagyomány és szertartás is. Csupán 1946-ban a háború után alapították meg a szovjet buddhisták központi lelkészi hivatalát, és ekkor kezdődött meg Ulan-Ude mellett egy buddhista kolostor építése is. Az ország egyes területein, Tu- vában, az irkutszki és csitai területen és különösen Burjátiában a buddhizmus újjászületőben van. Új buddhista közösségek keletkeznek, helyreállítják a régi templomokat és kegyhelyeket, buddhista iskolákat nyitnak meg. Az oroszországi buddhisták szellemi kultúrájának központja több mint 40 éve az ivolgini templom, a buddhista hívők elnökének székhelye. A templomban gazdag gyűjtemény található ómongol, tibeti és szanszkrit nyelvű filozófiai művekből és orvosi könyvekből. A buddhista központ, mely tagja a buddhisták világszövetségének és az ázsiai békekonferenciának, szeretetet, türelmet és megértést tanítva aktív béketevékenységet folytat, és elutasít minden erőszakot. (AN) A kitépett gyökerek évszázada Újból fenyeget a lakosságcsere réme? A jugoszláviai válság elhúzódásával sokasodnak egy esetleges lakosságcserével kapcsolatos híresztelések. Ez iszonyatos veszély, mert adott esetben a magyar kisebbséget is húsbavágóan érinthetné. A kitépett gyökerek következményeiről pedig mindenki tud, aki olvasott, hallott már az évszázad különböző nagy lakosságcsere-drámáiról. S különösen sokat tudnak azok, akiket magukat sújtották, vagy családjuk tapasztalatai nyomán közvetlenül érintettek e tragédiák, csupán azért, mert magyarként élték meg a 20. századot a Kárpátmedencében. A század - sajnos - bővelkedik tragikus példákban. 1947-ben a Radzs, az indiai angol gyarmatbirodalom összeomlása után tizenkét millió(!) hindu, szikh és muzulmán lépte át kis motyójával mindkét irányba az indiai-pakisztáni határt. Ma már tudjuk, hogy a kényszerű exodus legalább félmillió halálos áldozatot követelt - és akkor még nem szóltunk az életben maradottak szenvedéseiről. India messze van, Európa viszont közel, s az évszázad hosszú. Az első világháború előtt - a török birodalom agóniája idején - keresztények indultak nyugatra Trá- ciából, Macedóniából, Boszniából, és mohamedának indultak Keletre, Anatólia sivár térségei felé. Mindössze két éve ugyanezt tették a bulgáriai törökök. Belgrád és Zágráb mostani vitáiban a határmódosításokkal kapcsolatban már felmerült a lakosságcsere gondolata, sőt volt, aki a nyilvánosság előtt is „modell megoldásként’ ’ említette a húszas évek görög-török kényszemépvándorlásait. Nem csoda, hogy az előzmények ismerői úgy szisszentek fel, mintha nyitott sebükhöz értek volna. íme a számok és a tények. Nyugat-Törökországban két és fél évezreden át éltek és virágoztak görög közösségek. A huszadik század első két évtizedében e közösségek lettek a bomló török birodalom bűnbakkeresésének céltáblái. A pogromveszély miatt több százezer görög indult Hellasz felé. Ez azonban csak egy sokkal nagyobb tragédia nyitányának bizonyult. Az igazi baj akkor kezdődött, amikor az első világháború végén Athén úgy döntött, megpróbál kihasítani egy darabot a meggyengült Törökország testéből. A kezdeti sikerek után a Ke- mál Atatürk által fanatizált - és újjászervezett - török csapatok visszavágtak. Egyedül Szmima (a mai Izmir) városából kétszázezer görög próbált elmenekülni. Több ezret közülük lemészároltak. Más városokból és falvakból is mintegy 900 ezer görög próbált eljutni ősei földjére, amerikai és angol hadihajók fedélzetén. Henry Morgen- thau, a Népszövetség egyik magas rangú hivatalnoka erről így ír akkor naplójában: „Járványok tizedelik a szerencsétleneket, és a túlélők láztól reszketve, csontvázzá soványodva, ruha, élelem és remény nélkül érnek partot.” Ez a katasztrófa háborús cselekmények mellékterméke volt, és nem szervezett, államközi megállapodás nyomán végrehajtott lakosságcsere. De volt példa az utóbbira is. Az 1923-as lausanne-i megállapodás 350 ezer török és 1,3 millió görög cseréjéről intézkedett, a megállapodást öt év alatt kellett végrehajtani. Az amúgy is nyomorgó Anatólia sivár tágassága nyomtalanul elnyelte a viszonylag kis számú érkezőt, Athén és Szaloniki viszont sátortáborrá változott a Népszövetség égisze alatt: a hivatalosan lebonyolított művelet naponta(!) ezer életet követelt. Minden ötödik „hazaérkező” görög gyermek a tífusz, a himlő vagy egyszerűen az éhség áldozata lett. A végső mérleg még szörnyűbb volt, a hazatérők halálozási rátája elérte a 45 százalékot. Ez lenne a modell megoldás? A történelem üzenete világos: e tébolynak nem szabad megismétlődnie. Jugoszláviában sem, hor- vátok, szerbek - és magyarok számára sem. Harmat Endre Ferenczy-Europress
