Új Néplap, 1992. január (3. évfolyam, 1-26. szám)
1992-01-11 / 9. szám
r I I f * M Cl I»r 1992. JANUÁR 11. ’íiíilnl í I I Megyei tükör 3 „Éreztem: talán a testvéremre taposok” Egy asszony, aki ma is fizeti a háború árát Mielőtt özvegy Süveges Kálmánná, született Susa Veronika tavaly júniusban a Don Harcosok Egyesülete szervezésében Kunhegyesről elindult volna Voronyezs- be, az előző napon elballagott a katolikus temetőbe, és megállt egy páros sír előtt. Messze, nagyon messze, az évtizedek ködébe kalandozott a tekintete, valami szépet, szívet melengetőt szeretett volna üzenni a lenn porladóknak, de csak ennyi sikeredett: „Drága jó szüleim, megy az utolsó szülöttetek az elsőt megkeresni.” Többre nem futotta, mert valami nagyon, de nagyon csípte a szemét. Hosszú az út a nagykun várostól Voronyezsig, így volt ideje végiggondolni életét: azt, hogy asszony létére ki tudja hányszor megfizette a háborút. Először az első nagy világégés során, amikor 1915. június 23-án a nagybátyja Lem- berg mellett hősi halált halt. Erről az emberről, Petren Pálról e világra semmi se maradt neki, csak egy nagy, színes bakaruhás kép a falon. Másodszor azóta fizet, amikor Jóska bátyját - négyen voltak testvérek, és ő a legfiatalabb - elvitték a frontra. 1941 -ben búcsúztak el egymástól, és 1943 elején még írt egy lapot. Ezen rövid vers őrzi a keze nyomát, amelyiknek az a címe: Nyári este a táborban. hazafelé száll a sóhajtásom Szerelmetes kis húgomat Képzeletben magam előtt látom. Látom, hogy még büszkén áll a Szülőházam lenn a faluvégen, Hallom hogy még muzsikál a Tücsök is a vadvirágos réten. Nem tudom, az én kis húgom, Idehaza sirat-e még éngem ’ Ennyi volt a messziről érkezett lapon, amelyre még egy sírdombot is rajzolt, rajta pár szál virággal. Nem egyszer hallottam, ezért igaz lehet, hogy az anyák szíve sok-sok száz vagy ezer kilométer távolságból is megérzi a bajt, mert édesanyja 1943. január 12-én, a neve napja estéjén sírva fakadt: jaj, jaj, kislányom, veszélyben van Jóska fiam. Vigasztalták: ugyan, anyuka, képzelődés az egész. Sajnos nem az volt, mert a bátyja másnap, január 13-án, az Uriv-domb környékén örökre eltűnt. Vagy harmincán utaztak vonaton, Voronyezstől pedig buszon. Ki a férjét, ki a testvérét kereste, de olyan nyugdíjasok is akadtak köztük, akik egykoron ott, a lövészárkokban harcoltak, szenvedtek, sebesültek meg. Felkeresték az egykori arcvonalat, több falut, de magyar temetőket nem találtak. Viszont tolmács segítségével beszéltek korosabb asszonyokkal, akik megmutatták: valóban, azon a dombon 1943. január 13-án óriási harc kezdődött. Terítve volt a völgy elesettekkel: magyarokkal, ukránokkal, oroszokkal vegyesen. Elgyalogoltak velük a közeli nyírfás széléig; mivel még emlékeztek rá, hogy oda két magyart temettek. Benyitottak arra az udvarra is, amelyik veteményeskertje alatt egy magyar katona pihen negyvenhárom januárja óta. Amikor a nagy dombról legyalogoltak, és a völgy vadvirágos,még esőtől nedves fiivében lépkedett, úgy érezte, talán az édestestvérén tapos. Hozott is haza ottani földet: ebből csipetnyit a bátyja képe alá tett, csipetnyit a nagybátyja fotója mellé, és keveset a szüleik sírjára. Mindenfelé kedvesen fogadták őket, hoztak nekik mindent, ami az ottani szegénységből kitellett. Friss vizet, virágot. Ha sírt nem is találtak, a végtelen rónán még rábukkantak a hajdani sáncárkok, kerek gödrök, vagy ahogyan a férfiak nem kevés keserű humorral megjegyezték: a „lakosztályok” nyomára. Letettek pár szál virágot az egyik kapubejáró elé is, ahol lenn a mélyben állítólag katonák pihennek. A kis területet a ház mostani tulajdonosa lécekkel kör- bekerítette: mondván, ne háborgassa őket senki, nyugodjanak békében. Ha már ott érte utói őket a halál, az ottaniak közül sokat pedig Magyarország, Ausztria, Németország rögei takarnak. Döbbenetes találkozást szerveztek az egyik este, amikor az ukrán, orosz veteránok vendégül látták a velük utazó egykori magyar katonatiszteket, tiszthelyetteseket. Elsiratták a halottakat, meghányták-vetették a világ sorát, amelyben a kisembereket a történelmi viharok mindig úgy röpítették szerteszét a földön, akár a szél a pelyvát. Hazatérve Verőn néni újabb úton gondolkozik, mert megfizette ő a háborút harmadszor is. Első férjével, Garanc Gáborral még három hónapot sem élhettek együtt, amikor az egykori cselédembert 1944. február 18-án a behívó már a frontra szólította. Szolnokon látta utoljára, és még elbúcsúzni se bírtak. Eleinte még írogatott, de azután elapadtak a levelek. Érkezett egy értesítés, hogy 1944. június 20-án eltűnt Deoberc mellett. Ez a település állítólag valahol Romániában található. Ezt is úgy tudta meg, hogy később egy dr. Deragos Ernő nevű sepsiszentgyörgyi zászlósorvos írt neki, hogy a férje az ő karjai között halt meg. Jószerével azt sem tudja, merre van ez a város, és aki segíteni bírna, szívesen venné, megköszönné a fáradságát. Verőn néni kétszeres özvegy, hiszen a második férjét is eltemette. Gyereke nincs, nem született. 1974 óta tésztakészítő, a nyugdíja 7 ezer 600 forint. A doni, voronyezsi útja 17 ezerbe került, ebből ötezret a városi önkormányzat fizetett. A bátyja feltételezett nyughelyén már járt, azt pedig, hogy az első férje sírját valaha fel bírja e keresni, nem tudja. Szeretné, de ehhez segítség kell, mert az esztendők felette is szállnak. Ahogyan elnézem őszbe csavarodott haját, szomorú tekintetét, miközben a Don mellől hozott földet mutatja, igazat adok neki. A háborúkat rendszerint a férfiak vívják, de az igazi árat mindig a hátramaradottak: a családok, a gyerekek, az asszonyok fizetik meg. Csendesen, apránként, mindaddig, amíg élnek. D. Szabó Miklós Fotó: N. Zs. Hétfőtől a megye hat vidéki városában Visszaigényelhető az áfa Szervezeti változás az APEH-nál Panta rhei, azaz a világon minden állandó és örökös mozgásban van - tartja a klasszikus görög filozófia. Az állítás igazát aligha lehetne kétségbevonni. Ha csak évről évre változó hazai adótörvényeinkre gondolunk, el kell ismernünk, hogy zseniális kinyilatkoztatásról van szó. Mert ha figyelemmel kísérjük az esztendőnként módosuló adó- jogszabályokat, sokszor olyan érzése van az embernek, mint amikor az elítéltek arról vitatkoznak, hogy számukra melyik halálnem a kedvezőbb. Magyarán: változtatás ide vagy oda, így is, úgy is fizetni kell. Ezt már beláttuk, elfogadtuk, ám a szakemberek szerint még ma is sokan jutnak úgy jövedelemhez, hogy abból egy árva fillér sem gazdagítja az állami költségvetést. A láthatatlan, a fekete bevételekről van szó. S úgy látszik, most jött el az idő, amikor ezt már nagyon komolyan kell venni, amit az is mutat, hogy ’92 január 1 -tői átalakult az adóapparátus szervezete is, s a korábbi ellenőrző funckió mellett fő cél az adók felderítése és beszedése lett. Nyilván azért, hogy az előzőekben említett láthatatlan jövedelmek minél inkább láthatóvá váljanak, s a fekete gazdaság különböző csatornáin elfolyó és adózatlan milliók a jövőben vékonyabban csordogálhassanak. Mert azzal a szakemberek is tisztában vannak, hogy az ilyen jövedelmek teljes egészében úgysem deríthetők fel, de legalább megpróbálkoznak csökkenteni azok mértékét. Éppen ezért ettől az évtől kezdve új jogosítványokat is kapott a szervezet. így például az adóhatóság emberei belenézhetnek a vállalkozók üzleti jellegű bankszámláiba, igazoltathatják a vállalkozókat, sőt ha úgy látják jónak, még az engedélyeiket is bevonhatják. Persze nemcsak a hatósági szerep erősödik az átszervezés kapcsán, hanem a szervezet szolgáltató jellege, az adóalanyokat segítő tevékenysége is markánsabbá válik. S hogy nemcsak a levegőbe beszélünk, íme, itt a bizonyíték: január 13-ától már Jászberény mellett a megye másik öt vidéki városában - így Mezőtúron keddi, Tiszafüreden szerdai, Karcagon és Kisújszálláson csütörtöki, Kunszentmár- tonban pedig pénteki napokon 9- 15 óra között a polgármesteri hivatalok épületében - az ügyfél- szolgálat keretében a magánerős építkezők, a közművesítők és a mezőgazdasági kistermelők a helyszínen visszaigényelhetik az áfát. Ezt eddig nem tehették meg, hisz minden ilyen esetben Szolnokra kellett jönniük. Ugyanakkor a szakemberek lehetőséget lámák arra is, hogy az előbb felsorolt városokban az új vállalkozók is bejelentkezhetnek, s így a jövőben emiatt sem kell a megyeszékhelyre utazniuk. Munkanélküliek Szigorítások az ellátásban 1991. december 29-ével módosult a foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról szóló törvény. A módosítás szó többnyire szigorításokat takar. Ami nemcsak a munkanélkülieket érinti: 0,5 százalékról 1 százalékra emelkedett a munkavállalói járulék mértéke. Ami viszont a munkanélküliek szempontjából igen fontos: a munkanélküli-járadék alapja a munkanélkülinek a munkanélkülivé válást megelőző négy naptári negyedévben elért átlagkeresete. Ha azonban a munka- nélküli a munkanélkülivé válást megelőző négy naptári negyedévben több munkáltatóval állt munkaviszonyban, akkor a munkanélküli-járadék összegét valamennyi munkaadónál elért átlagkeresete alapján számítják ki. (Ellentétben a korábbi rendelkezéssel, korábban ugyanis csak az utolsó munkáltatónál elért átlagkereset volt az irányadó.) Változott a járadék öszegének felső határa: ezentúl a minimálbér kétszerese a maximális összeg. Jelentős szigorítás, hogy a járadék folyósításának II. szakasza (amikor a munkanélküli átlagkeresetének 50 százalékát kapja) a korábbinak felére csökkent: aki a módosítás előtt kétszer 360 napra lett volna jogosult, azt ezentúl 360+180 nap ellátás illeti meg. Bizonyára sok munkanélkülit érint a végkielégítéssel kapcsolatos rendelkezés. Aki végkielégítésben részesül, annyi hónap eltelte után veheti igénybe a munkanélküli-járadékot, ahány havi átlag- keresetének a végkielégítés megfelel. Némi engedményt is tartalmaz a törvény. Eddig ugyanis, ha valaki munkaviszonyát saját kezdeményezésére szüntette meg, a jelentkezését követő 90 napig nem kaphatott járadékot. A szankció továbbra is fennáll azzal az eltéréssel, hogy ez az időszak a járadék folyósításának idejébe már nem számít bele. A munkanélküli-járadékon lévők széles táborát fogja érinteni az a rendelkezés, hogy ezentúl csak olyan munkahelyen juthatnak a minimálbért el nem érő jövedelemhez, amelyet számukra a munkaügyi központ ajánlott fel. Ez a tevékenység sem irányulhat azonban teljes munkakör ellátására. Csökkent az az időtartam, amelyen belül valaki pályakezdőnek minősül. A korábbi két évvel szemben az oklevél megszerzése és a munkaügyi központnál történő jelentkezés között másfél év telhet el. Könnyítés viszont, hogy a felsőfokú oktatási intézmények esti, levelező tagozatán, valamint a dolgozók középfokú iskolájában megszerzett oklevél is jogosít a pályakezdők munkanélküli-segélyére. Lényeges változás, hogy ezentúl nem kizáró ok, ha valaki az oklevél megszerzését követően munkaviszonyban is állt. A foglalkoztatási feszültségek növekedése miatt a munkáltatókat is érinti a változás. A munkáltatói járulék mértéke 1,5 százalékról 5 százalékra nő. Jelentős változás az is, hogy a jövőben a munkáltatók munkaerőigényét be kell jelenteni a munkaügyi központ illetékes ki- rendeltségéhez. Az említett rendelkezések azon munkanélkülieket érintik, akik 1991. december 28-át követően kerültek a munkaügyi központok nyilvántartásába, illetve kérelmüket ez időpont után nyújtották be Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Munkaügyi Központ Hogyan szavaztak? A megyei országgyűlési képviselők a következőképpen szavaztak a szövetkezeti törvényre: Dr. Kis Zoltán Dr. Mizsei Béla Halász István Petronyák László Molnár István Dr. Tóth Albert Dr. Szabó Lajos (1. v,. SZDSZ) (2. vk„ FKGP) (3. vk„ MDF) (4. vk„ MDF) (4. vk„ MDF) (6. vk„ MDF) (7. vk., MDF) nem igen nem szav. igen igen igen igen Dr. Szabó János (8. vk„ MDF) nem szav. Fodor Tamás (tér. lt., SZDSZ) nem Hámori Csaba (tér. lt., MSZP) nem szav. Dr. Körösi Imre (tér. lt., MDF) nem szav. Vincze Kálmán (tér. lt., FKGP) igen Varga Mihály (orsz. lt., Fidesz) nem PÁLYÁZATI FELHÍVÁS A Szolnoki Közúti Igazgatóság és Szolnok Megyei Jogú Város Közgyűlése 30.000 forint összdíjazású pályázatot hirdet a Szolnokot délről elkerülő, a 4. sz. főúton épülő új TISZA-HÍD elnevezésére Szolnok új közúti Tisza-hídja a település nagy közlekedési hagyományainak megfelelően olyan Jelentős létesítmény, amely méltó arra, hogy nevet kapjon. Mind a város lakosai, mind az országban közlekedők számára fontosnak tartjuk az új híd ily módon történő elnevezését. A beérkezett pályázatokat szakemberekből, valamint Szolnok város lakosai közül véletlenszerűen kiválasztott, 4-5 főből álló bizottság fogja értékelni. A közgyűlés a pályázat eredményét is figyelembe véve fog az új híd elnevezéséről dönteni. Feltételek: 1. / Minden pályázó csak egy elnevezéssel pályázhat, amelyhez rövid indokolást is kell adni. 2. / Olyan elnevezéssel nem lehet pályázni, amely már az ország valamely Duna, vagy Tisza hídjának nevéül szolgál. 3. / Ha többen ugyanazt az elnevezést nyújtják be, amely díjazásban részesül, úgy azok között egyenlő arányban kerül szétosztásra a díj. 4. / A díjazottak legalább 3.000 forintot kapnak, mert ha a díjjaljutalmazott elnevezésre 10-nél több pályázat érkezik, akkor sorsolás alapján dől el, hogy melyik 10 pályázó kap díjat. 5. / A pályázó a pályázaton való részvétellel egyben minden követelés nélküli hozzájárulását adja az általa javasolt elnevezés esetleges felhasználásához. 6. / A pályázaton résztvevők mindegyike emléklapot kap. 7. /A pályázatokat zárt borítékban „PÁLYÁZAT’ jeligével 1992. február 10-ig beérkezőleg az alábbi címre kell megküldeni: SZOLNOKI KÖZÚTI IGAZGATÓSÁG 5001 Szolnok, Postafiók 167. Az értékelést kővetően 1992. március 30-ig a díjazott pályázatok szerzőit levélben értesítjük. Szolnok Megyei Jogú Város Szolnoki Közúti Igazgatóság Közgyűlése *72923/2*
