Új Néplap, 1991. december (2. évfolyam, 283-305. szám)

1991-12-21 / 300. szám

91. DECEMBER 21. Nézőpontok 7 Szombati jegyzet El tudnám képzelni... El tudnám képzelni, hogy 1992-től elkezdjük Magyarországon az egészségügy reformját. Igaz, tőgy egy kicsit elkéstünk már vele, mert a pénz­­elenségben töltött évtizedek igencsak tönkretet­­ék, szétzilálták; itt-ott már az intézmények mű­­tödését veszélyeztetik, a korrekt betegellátásról lem is beszélve - de hát azt mondják, hogy jobb :ésőn, mint soha. Mivel az eddigi reformelképzelések kudarcot vallottak, illetve nem lett belőlük semmi, mert íem voltak meg a feltételek, mert nem készítették :lő őket rendesen - másképp kellene nekilátni. Mondjuk, elő lehetne készíteni az egészet. Mert mi is lesz tulajdonképpen? Hát ez az, amire tem nagyon tudnak válaszolni az egész­ségügyben dolgozók. Azok, akik január elsejétől íllítólag megváltozott szemlélettel, megváltozott endszerben gyógyítanak majd, és segítik nekünk negelőzni a betegségeket. Mostanában sok olyan fórumot rendeznek, ihol az orvosok, ápolónők találkozhatnak az ille­­ékesekkel. Riasztóan sok a bizonytalanság, a cérdőjel - nemcsak a kérdezők oldalán. Legutóbb t minisztérium képviselője mosolyogva kijelen­­:ette - mintegy adomának szánva -, hogy Auszt­riában öt év állt rendelkezésre, hogy az egész­ségügy reformját bevezessék, nálunk öt hét. Hát nem tudom; szerintem ez nem is olyan vicces. A körzeti orvosoknak például fogalmuk sincs, fogy tulajdonképpen mi is lesz velük. Kellene EKG, „kislabor” meg számítógép a rendelőkbe, hogy az ígért családorvoslást elkezdhessék. Hogy a teljesítményüket valóban mérni tudják. De EKG-nek, kislabomak, számítógépnek egyelőre nyoma sincs. (ígérik.) A fogorvosok is elbizony­talanodtak, mert állítólag ők is bekapcsolódnak ebbe a rendszerbe, de nem januártól, mert nincs pénz rá, (hát ahogy a körzeti orvosi rendelőket nem szerelték föl január elsejéig, ilyen feltételek­kel a fogászat is indulhatna akár) - hanem később. Az eddig a körzeti orvosi rendelőkben dolgozó ápolónők nem tudják, mi lesz velük, ha mondjuk, a családorvos nem tart igényt a munkájukra. Ho­vá mehetnek akkor dolgozni? Az üzemorvosok is tanácstalanok, mert nekik meg azt jósolják, hogy nem gyógyíthatnak majd, csak a foglalkozással összefüggő betegségeket. (Tessék mondani: melyik betegség függ össze a foglalkozással? Hát az ólommérgezéstől kezdve a gyomorfekélyen keresztül az infarktusig min­den. Hiszen az emberek többsége a túlhajszolt munkában megy tönkre.) Aztán azzal is riogatják őket, hogy nem írhatnak majd receptet. Mások szerint az orvosnak a diplomával járó joga a receptírás. Az egészségnevelők se nyugodtak, mert róluk aztán végképp kevés szó esik. Az új koncepció szerint az alapellátás feladata a megelőzés is. Ha minden igaz, akkor az egészségnevelőké is ez volt, lesz. De hol fognak ezután dolgozni? Ma­radhatnak például a kórházban? Vagy a családor­vost segítsék? A betegről meg aztán ne is beszéljünk. Hallott már valami biztosítási kártyáról, hogy ezzel kell majd az orvoshoz menni. De melyik orvoshoz? Hát a családi­hoz, akit ő vá­laszt. Csak az a baj, hogy ő nem csak az alapellátásban szeretne vá­lasztani, ha­nem mondjuk a kórházban is, ahol a hasát felnyitják. De nem. Orr nem választhat, merthogy január elsejétől még csak az alapellátásban lesz szabad orvosválasztás. Ott, ahová kártyával kell menni. De mi is az az alapellátás? Vajon hányszor kell majd elmagyarázni a népnek, hogy hová vigye a kártyát és hová ne? Mert richtig akkor hagyja otthon, amikor kellene, és a kórházi orvos­nak fogja nyújtani, akinek nem kell ez a kártya. Ráadásul, hogy végképp ne tudjon eligazodni a nép, az a hír járja, hogy az alapellátásban (család­orvos, gyerekorvos, fogászat) teljesítménybére­zés lesz. Tehát ne tessék paraszolvenciát adni, mert az állam most már megfizeti a jól dolgozót; nem várja el, hogy az állampolgár kiegészítsen. De a kórházban igenis tessék adni még a hála­pénzt, mert a kórházi orvos (tetszik tudni, akihez nem biztosítási kártyával kell menni) fizetése még a régi, és adott esetben sokkal kevesebbet kap az operációkért, az ügyeletben töltött éjsza­kákért, hétvégekért és karácsonyokért, mint a családorvos. El tudnám képzelni, hogy ez az egész nem így történik. Hanem mondjuk úgy, hogy összeül a sok okos szakember, és körülbelül egy év lefor­gása alatt kidolgoz az egészségügyre egy átfogó koncepciót. (Állítólag már van, de az igencsak bő és laza, aláférhet minden és kipotyoghat belőle minden.) Ez részletesen, konkrétumokat, válasz­tási lehetőséget tartalmazva (mi lesz azzal, aki munka nélkül marad, hogyan válthat, hová mehet stb.), az egészségügyre egyaránt vonatkoztatva kínál reformbevezetést. És ennek a koncepciónak a birtokában egyszer csak arra ébrednénk egy január elsején, hogy immáron minden orvoshoz biztosítási kártyával mehetünk, a kórházban is választhatunk orvost, minden doktort megfizetnek rendesen illetve a teljesítménye szerint, tehát aki keveset kap, azt nem hálapénzzel kell kiegészíteni, hanem az or­vosnak más pályát választani. El tudom képzelni, hogy egyszer január else­jén arra ébredünk, hogy családorvosunk tettre készen, fölszerelt rendelőben vár bennünket. Ha egy EKG-vizsgálatot kell készíteni, megcsinálja helyben, nem kell tovább küldenie. Ha egy vér­képre van szükség, megcsinálják helyben, nem kell tovább küldeni bennünket. Szóval, el tudnám képzelni... De az már nem is Magyarországon lenne. Spanyol tangó a Studentben Szolnokon a Széchenyi István Gimnázium 4. éves tanulói a hét végén rendezték meg a Student Szállodában hagyományos szalagavató báljukat. Összesen 138 végzős diákra tűzték ki a harmadévesek a kék szalagot. A nyitótáncot Molnár Anna tanította be, amely egy spanyol tangó volt. Utána kezdetét vette a disco, ami éjfélig tartott. N. Zs. Van, aki hetvenötezerrel tartozik Fizetésképtelen lakók, tehetetlen IKY Olyanok mindig voltak - és fel­tehetően mindig is lesznek -, akik állami tulajdonú lakásban laknak és rendszeresen nem fizetik ki a bérleti díjat. Nem fizetnek, mert olyan anyagi helyzetben élnek, hogy egyszerűen képtelenek rá - vagy nem fizetnek, mert nem is akarnak. Az emberek különbözőek és meglehetősen nehéz megállapíta­ni, hogy mi múlik a tényleges lehe­tőségeken és a jó, vagy rossz szán­dékokon. Az utóbbi időben pedig egyre többen nem fizetnek. Az életviszonyok jelenlegi állapotát ismerve nincs okunk feltételezni a nem fizetők többségének rossz szándékát. Inkább arról van szó, hogy egyre többen tényleg nem tudnak fizetni - és nyilván vannak, akik tudnának, csak nem akarnak. kedik abban, hogy teljesítheti köte­lezettségét. A tartozások bekaszírozásának első frontvonalában a díjbeszedők harcolnak. Ok találkoznak a lakók­kal, rájuk zúdulnak a panaszok, az átkok. Milyen a nehezen jött pén­zek beszírozása közelről? - erről két „névtelen” díjbeszedővel beszél­gettünk. Kérték, hogy ne írjam le a teljes nevüket és körzetüket, mert félnek egyes lakóktól, az esetleges bosszútól, megjegyzésektől. Ter­mészetesen teljesítem kérésüket, ők tudják, esetleg mivel járhat, ha nevük megjelenik a lapban. T. Ist­vánná a Széchenyi lakótelepet és két „ominózus” utcát jár. Ahogy munkájáról beszél, eszembe jut: nem szívesen lennék díjbeszedő! - A díjbeszedőre nagyon ráöntik az emberek az indulatokat - mondja. - Rajtunk csattan minden, nekünk mondják el vélt, vagy valós sérel­meiket a lakók. Azt látom, hogy az emberek egyre nehezebben tudnak fizetni. Igaz, a lakásokba soha nem megyünk be, de az ajtóból bepil­lantva nagyon nyomorúságos hely­zeteket tapasztalunk. Van lakás, hogy szinte bútor sincs. A lakó pe­dig azt mondja, hogy „nem tudok fizetni, örülök, ha a gyereknek enni adhatok”. Ilyen esetben csak egy aláírást kérek és egy köszönömmel eljövök. Aztán van olyan is, ahol szinte várnak bennünket, kedve­sek és nem szidnak. Őszintén szól­va a körzetemben előfordul több olyan család, akikhez szorongás­sal, félelemmel csengetek be. Félek azért is, mert a táskámban magam­mal hordom a beszedett pénzt és manapság soha nem lehet tudni. Ezért sötétedéskor már abbaha­gyom a munkát. Az adósok neve hivatali titok A másik díjbeszedő Ica néni ha­tározott egyéniség, több éve rója körzetét, a belvárost. Mégis - talán a több éves tapasztalata miatt - név­telenséget kér. Nyolc darab tízeme­letes épületet jár rendszeresen, kör­zetében mindenkit ismer. Pontosan tudja, hol kap és hol nem kap bérleti díjat, kivel milyen hangon kell be­szélni. - A körzetemben vannak no­tórius nemfizetők, egy házban kb. öt-hat - sorolja tapasztalatait. A la­kók nem egyformák. Vannak na­gyon jó, normál és rossz helyek. Én is azt tapasztalom, hogy a beszedő­re zúdul minden. Mostanában so­kan szidják az IKV-t a fűtési díjak miatt és nem tudják, hogy nem a cég tehet róla. Gyakran látok na­gyon szegény embereket. Szánal­mas és sajnálatos, amikor idős em­berek bögrébe gyűjtve hozzák az összekuporgatott lakbért. Egy díj­beszedő megérzi azt, ha valaki őszintén nem tud fizetni, vagy ne­tán nem is akar. Az utóbbi időben több durva hanggal is találkozom. Mindig na­gyon türelmes és udvarias igyek­szem lenni, de volt arra is példa, hogy a bérlő valósággal elzavart: „Megmondtam már asszonyom, hogy nem fizetek” - kiabálta. Per­sze látok milliomos lakásokat is, de egyre több a szegény - mondja be­fejezésül Ica néni. A kép nyilván úgy lenne telje­sebb, ha meglátogatnánk néhány nem fizető családot is. Erről azon­ban le kellett mondani. Az IKV szi­gorú hivatali titokként kezeli az adósok neveit és nem szolgáltatja ki. Megoldás lett volna, ha csatla­kozom az egyik díjbeszedőhöz és a helyszínen beszélgetek el néhány nem fizetővel. Ezt viszont a díjbe­szedők nem vállalták, mert ők még „máskor is mennek ahhoz a lakó­hoz”. A tényen azonban ez mitsem változtat: sokan nem fizetnek, mert nem tudnak és lehet, hogy a ma még fizetők holnapra fizetésképtelenek lesznek. Úgy tűnik, ennek van na­gyobb valószínűsége. És azokról sem feledkezzünk meg, akik tudná­nak fizetni, de... - lehet, hogy hol­nap ők is többen lesznek. Berki Imre Utcák, épületek, emberek Mit mutatnak az adatok? Erről beszélgettünk László Józseffel, a szolnoki IKV igazgatójával. Az ingatlankezelő vezetője kimutatá­sokat, vastag listákat tesz az asztal­ra. Az öszesített számok meglepő­en magasak. Kiderül például, hogy a lakók összesen több, mint hat­millió forinttal tartoznak az IKV- nak. Ez az összeg a tavaly decem­berinek jó két és félszerese. Feltűnő az is, hogy az utóbbi három hónapban ugrásszerűen nőtt a nem fizetők száma. Hasonló mértékű a növekedés tavalyról a távfűtés és a melegvíz terén és az utolsó három hónap adatai itt is ijesztőek. Az összesített adatok mögött persze utcák, lakások, em­berek vannak. Az IKV minden ut­cát, lakást nyilvántart, számító­gépről naprakész helyzetképet tudnak lehívni. A vastag listákat lapozgatjuk László Józseffel. A kép természetesen vegyes. Sok az olyan lakó, akinek a kimutatás utolsó rovatában egy nulla szere­pel, ami azt jelenti, hogy nincs az illetőnek tartozása. Aztán van olyan, ahol húsz, negyven, esetleg száz forint a hiány. Természetesen ők nem sorolhatók a fizetési köte­lezettségüket elmulasztók közé. Valami számlázási gondból, vagy egyszerű elszámolási hiányosság­ból keletkezett a jelentéktelen összeg, amit a következő alkalom­mal majd korrigálnak. Néhány né­ven azonban megakad az ember szeme. Gyakoriak a 10-14 ezer fo­rintos tartozások - ezek valószínű­leg az említett utolsó időszakban keletkeztek. Magasabb összegek is vannak, 20-25-30 ezer forinto­sak. A véletlenszerűen kiválasztott és futólag áttanulmányozott listá­kon a csúcs egy hetvenötezer fo­rintos tartozás. Az IKV vezetője viszont azt is jelzi, hogy ha még egy kicsit keresgélnénk, találnánk magasabb összegű elmaradást is. A legtöbb nem fizető a Széchenyi lakótelepen és Szandaszőlős-Te­­nyőszigeten lakik. De a belváros­ban is vannak ilyen utcák, lakó­tömbök, lakók. Mi lesz azokkal, akik nem fize­tik ki a bérleti díjat és az egyéb szolgáltatásokat? A válasz: tulaj­donképpen semmi. De nézzük a dolgok hivatalos menetrendjét! A nem fizetőket az IKV először fel­szólítja. Ha ezután sem jut hozzá a cég a pénzéhez, akkor megkezdő­dik a végrehajtási eljárás. A köte­lezettségét nem teljesítő lakó fize­téséből levonatják a tartozást - ha egyáltalán megmondja az illető a munkahelyét, mert az most már a hivatalos dokumentumokból - pl. a személyi igazolványból - nem ellenőrizhető. Egy idő után az IKV felmondja a bérleti jogviszonyt, jön a bírósági végrehajtás. De többnyire minden marad a régi­ben. A lakó úgynevezett „rosszhi­szemű” lesz, de továbbra is lakja a lakást és továbbra sem fizet. A bírósági végrehajtó pedig jelen­tésében leírja: „Adós lakásában le­foglalható ingóságotnem találtam. Adós munkaviszonyban nem áll, jövedelemmel nem rendelkezik. Adós elismeri tartozását. Október hónaptól havi 2 ezer forint erejéig részletben szeretné törleszteni adósságát.” De nem lehet kikap­csolni pl. a távfűtést, melegvizet sem. Ez technikailag megoldhatat­lan, meg egyébként is... Bérleti dí­jat viszont fizetni kellene, ez alól nem lehet felmentés. A lakók egy része viszont nem tud fizetni. Megy hát a jogi mókuskerék kör­­be-körbe... Tavaly kb. háromszáz, az idén hozzávetőlegesen ötszáz ilyen bírósági ügy volt. A végre­hajtási zárójelentések többsége pe­dig így kezdődik: „Adós lakásá­ban lefoglalható ingóságot nem ta­láltam...” Az IKV persze igyekszik meg­értéssel kezelni a hátralékosokat. Amit tehet: részletfizetési kedvez­ményt ad, ha indokoltnak tartja. Jönnek is a kérvények szép szám­mal. Tetszés szerint válogathatunk az asztalra rakott tekintélyes pak­­samétákból. Többségük kézzel írott, öreges, kidolgozatlan írással és fogalmazással. Természetesen itt nem a gördülékeny stílus és a szép írás a lényeg, hanem az indok. Találomra kiválasztunk egyet a kupacból. Az alábbi kérvény az Orosz György utcából érkezett: „Mint bérlők 1986 márciusában költöztünk be a lakásba. Azóta a lakbér, fűtés, víz díja többször megemelkedett. Én 1990-ben munkanélkülivé váltam, és azóta sem tudtam elhelyezkedni. A mun­kanélküli segélyem átlag 5 ezer fo­rint. Feleségem rokkantnyugdíjas, nyugdíja 6 ezer forint. Vesével és cukorbetegséggel van leszázalé­kolva. Táplálkozása szigorúan orvosi­lag van előírva, ami igen sokba kerül, azonkívül többféle gyógy­szert kell szednie. A lakbért rend­szeresen nem tudjuk fizetni., A fi­zetést tíz havi részletre szívesked­jék mérsékelni.” A házkezelőség vezetőjének írásos véleménye a kérvényhez csatolva: „... helyze­tük olyan rossz, hogy a levélben leírt részletfizetést sem tudják vál­lalni. Jövedelmük kevés a megél­hetésre, nem tudják vállalni még a részletfizetést sem. ’’Mit lehet ten­ni? A kérvényt elutasítják - minek mondjanak igent, ha úgysem tud fizetni az illető -, megindul az a bizonyos hivatalos út, jön a mó­kuskerék és minden marad a régi­ben... Egy másik kérvény a Jász Fe­renc utcából: „Részünkre 1991. 06. 24-én lakásszerződés-felmon­dást küldtek. A lakbérhátralék ek­kor 27 ezer forint volt, ebből már 10 ezer forintot kifizettünk. A fennmaradó összegre kérnénk részletfizetési kedvezményt.” A kérvényező felsorolja, hogy több kisgyermekük van, a férj 7 ezer forintot keres, ő gyesén van. Ebben az esetben mit lehet tenni? Termé­szetesen engedélyezni a részletfi­zetést - meg is kapta azt hat hónap­ra. Az már más kérdés, mikor, me­lyik pillanatban válik ez a család megint fizetésképtelenné. Az említett példák csak kiraga­­dottak voltak. A kérvények alapos tanulmányozása közben biztosan akadnánk ennél megdöbbentőbb esetekre is. Ahhoz pedig nem kell kommentár, ha egy nyilvánvalóan nyomorúságos helyzetben lévő la­kó kérvényt ír, részletfizetést kér, mert ő fizetne, ha tudna és remény­Fizetnének, de...

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents