Új Néplap, 1991. december (2. évfolyam, 283-305. szám)
1991-12-17 / 296. szám
1991. DECEMBER 17. Hazai tükör 3 Gólyatelelő Jászberényben A jászberényi Elektrolux Hűtőgépgyár - az egykori Lehel - állatkertjében gólyatelelőt létesítettek. A mezőgazdasági munkák során balesetet szenvedett gólyák részére az állatkert mesterséges tavának szomszédságában alakítottak ki az ittrekedt madaraknak telelésre alkalmas helyet. (MTI-Fotó) I JÖVŐRE MÁR PIACI A LAKÁSKAMAT Csökkenő havi törlesztés? A lakosság - a kamatok beszámítása nélkül - jelenleg 75,2 milliárd kedvezményes - 3,5-14 százalékos - kamatozású lakáskölcsönnél tartozik az Országos Takarékpénztárnak, s ez körülbelül 780 ezer számlát jelent. Az ügyfelek hamarosan néhány olyan befizetési lapot kapnak postán a takarékpénztártól, amelyeken az összeg nincs kitöltve. Az OTP ugyanis arra számít, hogy sokan egy összegben szeretnének megszabadulni a kölcsöntartozástól. Ez az év végén általános tapasztalat. Egy kísérőlevélben egyébként a szükséges tudnivalókat is közük az ügyfelekkel. Tavalyi választási lehetőségek Az érdekeltek bizonyára pontosan emlékeznek a tavaly január elsejétől életbe lépett változásokra, mivel azonban ezek meglehetősen bonyolultak voltak, érdemes felfrissíteni az ismereteket. A betétkamat-emeléssel összefüggő választási lehetőségek száma tulajdonképpen 3 volt. Az első variáció szerint a 0-3,5 százalékos kamatú kölcsönök kamata 15 százalékra növekedett. A második esetben a tar□□□□□□ □ ÉV VÉGI KEDVEZMENYES GÉPBESZERZÉS az építőgép rt.-nelí AMÍG A KÉSZLET TART! 20 - 50 %-os árkedvezmény! Vétel, lízing, kölcsönzés! Tehergépkocsik Árokásó Tömöritógépek Úthengerek Homlokrakodók Emelővillás targonca Kis toronydaruk Építőipari felvonók Szerelőállványok Kompresszorok M üanyagcső-hegesztök Elektromos kéziszerszámokhoz (HILTI, AEG, KANGO, SKIL, stb.) tartozékok, szerszámok Mflhelygépkocsik Konténer szállító gépkocsi Betonmixer Jármfldarus gépkocsi Egységrakomány megfogók Rotációs kapa Motoros fűkasza Motoros fűnyíró Utánfutós kistraktor Kéttengelyes kistraktor Adapterek (eke, vetőgép stb.) Kotrógépek Bontókalapácsok Részletes felvilágosítás:- a részvénytársaság területi központjainál: 8900 Zalaegerszeg, Kosztolányi D. tér 6. Tel.: 92-11-108 4025 Debrecen, Pásti u. 5-7. Tel.: 52-16-910- a részvénytársaság központjánál: 1203 Budapest, Kossuth L. u. 37/a. Tel.: 127-9484 147-9779 A készpénzben befizetett 1 millió forintot meghaladó vásárlás után 1 db színes televíziót 0,5 millió forintot meghaladó vásárlás után 1 db mikrohullámú sütőt ADUNK AJÁNDÉKKÉNT TISZTELT VEVŐNKNEK. •71248/ 1* □□□□□□□ tozás felét az állam elengedte, a maradékot viszont a lakáshitelek mindenkori, változó kamata terheli. Ez a kamat jelenleg 32 százalék. Az OTP úgy érzi, hogy nincs itt az ideje a kamatváltoztatásnak, hiszen a lakosság is arra számít, hogy nemsokára elérkezik a kamatcsökkentések ideje. A banki kamat tehát jövőre is valószínűleg 32 százalék marad, a 15 százalékos kamat mértékéről viszont az Országgyűlésnek kell döntenie. A változtatás azonban egyelőre nincs napirenden. Már nem fedezi a költségvetés Ebben az évben többeknek előnyt jelentett, hogy a törlesztőrészlet egységesen havi 1500 forinttal emelkedett, és amennyiben ez nem fedezte a 15-, illetve 32 százalékos kamatot, a különbözetet a költségvetés állta. (Ha viszont a befizetés bizonyult többnek, az adósság korábbi lejáratát ígérték). Jövőre viszont, amikor valóban életbe lép a 15, illetve 32 százalékos kamat, jól járhatnak azok, akik viszonylag kisebb összeggel tartoznak, mert - noha ismét hosszabb időre veszik nyakukba a kölcsön terhét - havi törlesztőrészük csökkenhet. M.G. %eddi jegyzetein^ Ki sztrájkol - és kinek? Ha minden jól (vagy rosszul?) megy, úgy ma kétórás figyelmeztető sztrájkot tartanak a szervezett dolgozók. Szervezett dolgozó ... jól hangzik, kicsit nosztalgikusan munkásmozgalmi beütése is van az elnevezésnek. A dologról a közvetlen környezetemben puhatolóztam, miként is vélekednek munkatársaim. Szerencsére nem közvélemény-kutató jelleggel, mert meglehetősen ellentmondásos felmérést tudtam volna a megrendelőm asztalára letenni. Először is magamat kérdeztem meg, hogy sztrájkolok-e én ma? A válasz: halovány gőzöm sincs. Ugyanis nem tudom, a sok ide-oda lépkedésben nem léptem-e ki a szakszervezetből is az utóbbi időben? Ha benne vagyok, melyikben? Abban, amelyik a sztrájkot meghirdette, vagy amelyik elhatárolta magát? Teszem azt benne vagyok, ráadásul abban, amelyik a munkabeszüntetést kezdeményezte, így nekem is sztrájkolnom kell. De erről engem nem értesített senki. Ha pedig értesített volna, nem tudnám, miért is kell abbahagyni a munkát. Merthogy rossz az élet, a kormány nincs a helyzet magaslatán? Sokszor valóban így tűnik, ám ha ez két óra alatt elintézhető, akkor már régen sztrájkolni kellett volna, mire vártak idáig? Mondom, jómagam teljes tanácstalanságban vagyok, de hát ez betudható a bűnös nagyvonalúságomnak, így hát pedánsnak vélt kollégámat kérdeztem.- Te, mondjad csak, holnap akkor sztrájkolni kell? Szemlátomást őt is zavarba ejtette a kérdés, látszott, ő sem kapott futárpostával utasítást, saját hovatartozását pedig még nem gondolta végig ebben az erőfelmérésben. Megvonta tehát a vállát, és tűnődve továbbment. A dolog csak nem hagyott nyugodni. Papírt, ceruzát vettem elő, és osztani-szorozni kezdtem, milyen kárt is okoz az országnak, ha a prognosztizált másfél millió ember egyszer csak leteszi a lantot. Nem bírtam végére érni a feladványnak, mivel a televízióban egy kormányhoz közeli szakember nyilatkozott. O azt állította, hogy oda se ennek a munkabeszüntetésnek, hiszen elsősorban a válságágazatokban szerzett híveket magának a szakszervezet, és ha beszüntetik a munkát egy olyan gyárban, ahol eleddig is ráfizetéses árukat termeltek, az nemhogy kárt, de egyenesen hasznot jelent majd a gazdaságnak. Persze nem akarom én ezt elbagatellizálni. Biztosan sokan vannak, akik egy semmibe torkollt életért most kárpótlás után kiáltanak. A sors segítse hozzá őket, hogy megkapják. De azért a demokráciánkban, úgy gondolom, számos más lehetőség is kínálkozik a véleménynyilvánításra, mint a sztrájk. Gyűjthetnek aláírásokat, képviselőket sarkallhatnak a választóik arra, hogy interpelláljanak mindaddig, míg a jogos munkavállalói igények nem teljesülnek. Hogy mi az, ami jelenleg a legjobban irritálja az embereket? Többek között az, hogy a kormány meg akarja adóztatni az étkezési hozzájárulást: biz’ isten szánni való kisstílűség, és ha így lesz, nekem is minden délben megkeseredik a számban az étel. Aztán, hogy a szakszervezeti vagyonért nem fizetnek kárpótlást; ezzel is alaposan fel lehet hergelni az indulatokat. De hát ezenkívül még annyi minden van, amiért - ha már úgy akarjuk - ingerülten rázhatjuk az öklünket. Csak éppen kinek jó ez? A napokban egy kedves német hölggyel beszélgettem. Sok-sok márkával érkezett Szolnokra, beruházni akar, aztán betétese kíván lenni egy frissen alakult banknak. Csak éppen még vár. Hogy mire? Azt mondja, arra, hogy stabilizálódjon a helyzet. Azt az objektumot, amire szemet vetett, addig is megpróbálja bérbe venni, és ha úgy találja, nem kell tartani attól, hogy politikai forgószelek kavarognak, letelepszik, és forgatja a tőkéjét, biztos, hogy a maga hasznára, de a mi javunkra is. Egy figyelmeztető sztrájk tehát nemcsak a kormány számára jelzés. Félő, hogy a művi úton keltett nyugtalanság a pénzvilág piacain is végighullámzik majd. Palágyi Béla Hadd ne mondjad már! Majdnem mindenkinek vannak kedvenc, előszeretettel használt szavai, melyeket többnyire előre meg nem fontoltan fűz minduntalan a mondókájába, sokszor csak azért, mert ráragadt, és nem tud, nem is akar tőle (tőlük) szabadulni. Ha nyelvészeti tanulmányt írnék, egész szótárra érdemtelen anyagot tudnék felsorakoztatni (a rendkívül izgalmas értelmezési lehetőségekkel együtt), ám így, hogy csak érzékeltetni szeretném, miről is beszélek, néhány közismert példát hoznék fel könnyedén, minden erőlködés nélkül: egyértelmű, koma,. .. b ... meg ... Mint sokaknak, nekem is voltak és bizonyára vannak nyelvi sallangjaim, Erdélyből idecsöppenve évekig használtam túlzott gyakorisággal egy szót, amelyen az itteniek derültek: ember. Valahogy így jelentkezett kiselőadásaimban, csevegéseimben:... erre fel, figyelsz, ember, azt mondom neki, ember, hát te mit csinálsz, ember, hallod ember? ... Bár nem törekedtem erre, de nem is lett divatszó itt az enyémből, mi több, néhány év elteltével elég sikeresen leszoktam magam is arról, hogy használjam. Vannak viszont döbbenetes sebességgel és méretekben terjedő slágerkifejezések, divatszavak, nyelvi fordulatok, fogalmazási szokások. Ilyen napjainkban a már és a hozzá tartozó felszólító mód. Valamikori tanítóim és még fel-felderengő nyelvérzékem szerint egészen pontos jelentése van ennek a szóhasználatnak. Ha - teszem azt - így szól a vendég a pincérhez, „hozzon már egy sört”, ez teljesen nyilvánvalóan azt a jogos indulatot jelzi, hogy vagy félórája ül a kocsmában, és rá sem hederítenek, vagy legalább ötször rendelt, és semmi eredménye. De amikor az élelmiszerboltban a pénztároshoz soron kívül fordulótól hallom, hogy „váltsa már fel ezt a százast!”, nem értem a már-1, a felszólítást kevésbé. Ugyanez a helyzet, amikor az autóbuszban hallom valakitől: „nyomja már meg a jelzőt!”. (Sorolhatnám a példákat.) Ugyanis ezekben az esetekben a felszólítottnak nem kutya kötelessége az óhaj teljesítése, esetleg egy „kérem szépen” kíséretében hangozhatna el a kívánság, már nélkül, hiszen még a késlekedés „esete sem forog fenn” (hogy egy másik nyelvi bukfencet is szóba hozzak). Csak találgatni tudom, mi lehet a nyelvi ragály tömeges felkarolásának oka. A neveletlenség? Az általános ingerültség? A tudatlanság? Anyanyelvűnk kifejezőeszközeinek beszűkülése? A túlzott önbizalom? Az imperativus egyszerűsége? A valamennyire érthető uralkodási ösztön? Az abszolút megmagyarázhatatlan magabiztosság? ... Talán nem véletlen, hogy a fentihez hasonlóan terjed és virágzik egy másik nyomatékosító forma, a hadd. „Hadd beszéljen ő is!” - ezt még értem: valakibe bele akarnák fojtani a szót, és egy jelenlévő a pártját fogja (mondjuk). De azt meg kellene fejtenem, miért kezdi a választ (vagy szövögeti nyilatkozatába) a sajtó, a rádió vagy a televízió riportere által kérdezett politikus, művész vagy akárki a „hadd mondjam”-ot. Ki nem hagyná? Ki akarná elnémítani? A kérdező bizonyára nem, hisz éppen azért kérdezte, hogy a másik mondja. Mindig a példaképeinket akarjuk utánozni (még be nem vallottan is), persze, hogy hétköznapi beszélgetéseinkben is elburjánzott ez a - szerintem - felesleges, „mondattöltelék”-forma. Egészen röhejes akkor lesz ez a tartalomnélküliség, amikor a kérdezett (vagy nem is kérdezett) ezt a különleges receptet használja: „hadd ne mondjam, hogy. , - és mégis elmondja. Pedig én minden előzetes felszólítás nélkül azt is hagynám, hogy ne mondja el, amit úgyis elmond . . . (Ugye, nem csak számomra bonyolult - feleslegesen?) Végezetül: (hadd mondjam, hogy) békés készülődést kívánok (már) az ünnepekre, és (hadd ne mondjam, hogy) szeretet legyen köztünk! Igaz, hogy jobban hangzik a zárójelbe tett részek nélkül? Hát még ha azt is hozzátehetném: ember... Molnár H. Lajos Jön a japán tőke Az első fecske nyarat csinál? Nissanék nem igazán elégedettek eddigi magyarországi forgalmukkal. S azzal sem, hogy termékeik többszörös áttétellel, közvetítéssel kerültek a magyar piacra. A napokban megnyitották magyarországi leányvállalatukat. Vicént Leveque ügyvezető elnököt kérdeztük: fizetőképes piacot jelent egy japán mamutvállalatnak a kis Magyarország?- Meggyőződésünk, hogy igen - mondja a francia származású elnök. - Eddig évente 50-100 kocsit tudtunk a magyar vevőknek eladni, jövőre szeretnénk meghaladni az ezres határt. Bízunk abban, hogy a gazdasági fellendülés meghozza a vásárlóerőt is, és akkorra már szeretnénk „házon belül” lenni.- Mennyiben jelentenek egymásnak konkurenciát az egyre szaporodó autókereskedők?- Mint mindenütt, itt is előbb-utóbb a szolgáltatások színvonala alapján dönt majd a vásárló. A mi üzletpolitikánknak is ez az alapja: eladunk, szervizről gondoskodunk, és alkatrészt is kínálunk a vevőinknek. Akik nem ezt az utat választják - biztosan nehéz helyzetbe kerülnek.- A japán szabványok és a magyar előírások különböznek egymástól. Hogyan lehet mindezt áthidalni?- Nincsenek „illesztési” gondok. A magyar és az európai normák nagyon közel állnak egymáshoz, és azt sem szabad elfeledni, hogy a japán Suzuki megvetette a lábát Esztergomban. A kitűnő japán minőség már itt van, mi is ennek a jegyében érkeztünk. Biztos vagyok benne, hogy az első fecskék után hamarosan más iparágak is kedvet kapnak majd a magyarországi befektetésre. Sz.J.
