Új Néplap, 1991. december (2. évfolyam, 283-305. szám)
1991-12-17 / 296. szám
1991. DECEMBER 17. 4 Húszon innen- tízen túl Tiniteszt lányoknak „Ez itt egy éjjel működő ösztön...” / Érett vagy a szerelemre? Ábrándozol, vagy már az első csalódáson is túljutottál? Vársz valakire, aki Alfa Rómeón jön érted, esetleg már egy trabantos fiú is jöhetne? A tesztből megpillanthatod a tükörképedet, mégha ez torzít is. 1. Szerinted egy kapcsolatnak mindig izgalmasnak kell lennie? A. Igen, különben nem igazi a szerelem 1 pont B. Arra kell törekedni, hogy izgalmas legyen 3 C. Jó lenne, ha így lenne 4 D. Nem, ez nem a legfontosabb 2 2. Úgy érzed, hogy megcsalt a barátod. Mit teszel? A. Őszintén megbeszéled vele 4 B. Dühösen rátámadsz 3 C. Gúnyos hangnemre váltasz 2 D. Megalázottnak érzed magad 1 3. Mit olvasol a legszívesebben? A. Fantasztikus könyveket 2 B. Szerelmes regényeket 1 C. Szépirodalmat 4 D. Krimit 3 4. Mi a véleményed a szexről a kapcsolat megtartásában? A. Nem ez a legfontosabb 2 B. A házasság előfeltétele 1 C. Nagyon fontos 4 D. Az egyetlen, ami számít 3 5. Hogyan viselkedsz, amikor kettesben vagytok? A. Természetes módon 4 B. Megjátszod az igazi, nagy nőt 3 C. A tökéletes partner hatását kelted 2 D. Gátlásos vagy 1 6. Milyennek képzeled az esküvődet? A. Mintha az operettben zajlana 3 B. Egyszerűnek, sok emberrel 4 C. Kettesben, egy eldugott templomban 1 D. Nagyon ünnepélyesen, sok vendég kíséretében 2 7. Melyiket választod az alábbiak közül? A. Zöldpaprika 3 B. Vermut 2 C. Tejszínhab 1 D. Rántott hús 4 8. Jelöld meg, hogy melyik kifejezés illik a párkapcsolatra! A. Küzdelem a másik feletti uralomért 3 B. Csodálatos kaland 1 C. Törékeny építmény 4 D. Hazárdjáték 2 9. Első látásra mi ragadja meg a Figyelmedet egy férfinél? A. Például, ha híres emberhez hasonlít 1 B. A tekintete 4 C. Az öltözködése 2 D. Valamilyen testi sajátossága 3 10. A Fiúd nem a te társadalmi rétegedből való; miképpen reagálsz? A. Nem tartod fontosnak a dolgot 4 B. Csendben szenvedsz 1 C. Ösztönződ, hogy hasonló legyen hozzád 3 D. Nem veszel róla tudomást 2 11. Azonos vélemény - fontos ez a kapcsolatban? A. Jelentéktelen 2 B. Fontos 4 C. Hasznos 3 D. Elengedhetetlen 1 12. Mit jelent a számodra a szerelem? A. Erős testi vágy 3 B. Az együttlét varázsa 1 D. Közös szándék, hogy együtt cselekedjünk 4 D. Megfékezhetetlen érzés 2 13. Mit tartasz a jellembeli hibákról? A. Javítani lehet, ha mindketten akarják 4 B. Hozzá tartozik a szerelemhez 3 C. úgy teszünk, mintha nem létezne 2 D. Meg kell szüntetni, bármibe is kerül 1 14. Hogyan nevelnéd a gyerekeidet? A. Hogy ne zavarjanak 3 B. Hogy szeressék szüleiket 1 C. Hogy önmaguk döntsék el, mit csinálnak 2 D. Hogy önállóak és szabadok legyenek 4 15. „... és boldogan éltek, amíg csak meg nem haltak.” Mi a véleményed? A. Ábrándnak nem rossz 4 B. Érdekes 2 C. Ez a szerelem 1 D. Képtelenség 3 Értékelés: 48-60 pontig: Kiegyensúlyozott, talpraesett lány vagy. Nem vársz többet a szerelemtől, mint amennyit adni képes, és ugyanakkor bőkezűen bánsz az érzelmeiddel. Bölcsen ítéled meg a partnereddel, az emberekkel való kapcsolatot is. Talán az érzelmi felszabadultság érzésének vagy híján, meg az ötletességnek, ami még teljesebbé teheti a kapcsolatodat. 37-47 pontig: Úgy tűnik, agresszív módon éled meg a szerelmet, versengeni igyekszel. És ez azzal is jár, hogy gyanakvással nézel a szerelem elé. Voltaképpen attól tartasz, hogy egy komoly kapcsolat megingatja az önzésre épített életedet. A szexet is függetleníted a szerelemtől, de ez azzal is jár, hogy összekevered az érzelmet az érdekkel. Tulajdonképpen érdemes volna megfejtened, hogy miért tekinted ellenségednek, akit szeretned kellene. 26-36 pontig: Hajlamos vagy az emberektől való elszigetelődésre, mindent távolabbról figyelsz. Ez azonban azzal a veszéllyel is jár, hogy felületesen ítéled meg a dolgokat, a külsőségekből - még a szerelemben is. Gondolkozz el azon, hogy miért nem veszed magad komolyabban. És ne őrizd önmagádat mindenkiben ellenséget látva; az érzelmeket ugyanis nem lehet hűtőszekrényben tartani. 15-25 pontig: Mindent rózsaszín szemüvegen át nézel, így aztán képtelen vagy a fiúkat is valós voltukban látni. Tehát torz az, amiről képet alkotsz. Valószínű így alakulhat ki az a tulajdonságod, hogy csak azt látod meg, amit szeretnél. Végeredményben fel kell még nőnöd, hogy az igazi szerelem szépségeit mondhasd a magadénak. Hogyan csípjük fel a fiúkat? Adhatok neked egy jó tanácsot, Mitől ragadnak rád a srácok! Nem kell annyira akarni, Le se tudod őket vakarni! Fesd ki a szemed, fesd ki a szád, Vegyél magadra kivágott ruhát! Repülj gyorsan a közelébe, de ne vágj mindjárt a közepébe! Ha leülsz vele, ülj vele szembe! Lábadat tedd keresztbe. Legyél kicsit rejtélyes, söt-egy kicsit fölényes. Próbáld nagyon komolyan venni, ne akarj nála okosabb lenni. Beszélj neki valami másról, lehetőleg a barátjáról! A fenti versikét egy jószívű barátnőmtől kaptam. Gondoltam, kipróbálom. Klubba készülődtem. Nem a versben leírottak alapján öltözködtem, kivágott ruha helyett kedvenc viseletem, a kismamaruha volt rajtam. A klub büféjében ücsörögtem némán, unatkozva, mikor egy fénysugár kíséretében megjelent álmaim első számú lovagja. Frizurája belőve (másfél centis hajat nem nehéz), fehér ing rajta és csokornyakkendő. Mit is mond a vers? „Repülj gyorsan a közelébe” Felálltam hát (mivel repülni nem tudok), és mosolyogtam. Mielőtt megszólalt volna, tudatomba nyilallt az intő sor: „de ne vágj mindjárt a közepébe! ’ ’ így csak álltam, és néztem mosolyogva, biztatóan, mikor aztán óvatosan, halkan megkérdeztem: „Mit kérsz?” Ő pedig széles vigyorában kivillantotta szabályos protkóját, és mély, basszus hangján így szólt: „Koszi, csak nézelődök.” „Itt aztán nézelődhetsz - vetettem oda fölényesen - már csak egy pár üveg üdítő van!” Erre sarkon fordult, és eltűnt a tömegben. Lehet, hogy túl fölényes voltam, és ez nem tetszett neki? Okosabbnak mindenesetre nem látszottam nála. Tíz óra felé már a maradék üdítő is mind elfogyott, de én azért ott ücsörögtem a büfében. Hirtelen újabb fénysugár jelent meg: ismét álmaim lovagja állt előttem. Ezúttal csapzottan, kócosán, beizzadva. Hogy egy óra alatt mennyit változik az ember! „Kérek egy kólát!” „Nincs” „Akkor egy narancsot.” „Az sincs! Semmi sincs! Minden elfogyott!” „Mi az, hogy nincs? Hogy-hogy elfogyott?!” - játszotta a sértődöttet. „Sajnos egy negyedórája vette meg az utolsót a barátod.” Ezzel a „beszélj neki lehetőleg a barátjáról” utasításnak is eleget tettem.Mire ő újból sarkon fordult, és ahogy jött, úgy el is tűnt. Azóta is töröm a fejem, hogy miért nem jött be nekem ez a jó -módszer. Pedig majdnem mindent úgy tettem, ahogy az le van írva! , Remélem, lányok, nektek több szerencsétek lesz, ha kipróbáljátok! - csépi -A BORZongás éjszakája Ugye mondtam, hogy tök jó buli lesz! Igaz, hogy annyian voltunk, mint egy szardíniásdobozban a hasonnevű, jobb sorsra érdemes tengeri teremtmények. De még az a pár kék-zöld folt, a nyakcsigolya-rándulás és az enyhe bokasüllyedés is megérte, hogy élőben is végigélvezhettük Kispálékat. Nem mondom, rendesen fel- BORZolták az idegeinket már a nyitó nótával is, hiszen az első akkordokra, mint a marionettfigurák ugrottunk talpra, és amikor Lovasi Andris, a basszusgitáros elkezdte énekelni, hogy ő bizony „lefekszik a hóba melléd / nyakába összeér a víz / szilvamag kékül, Márta vár, tavaly is / magas volt a hó, napvégi úton / csak a te autód megy el, / A fák között már nem néz inkább / „de te figyelj”... milyen a hold, a hasadra folyt / és felfestett rád egy földöntúli mintát...” - akkor úgy beindultunk mind a négyszázan, hogy a legagyafúrtabb építész sem találhatott volna ki ennél komolyabb szilárdsági tesztet. Recsegett is, ropogott is minden eresztékében a Csomóponti Művház Klub 200-aktól elgyötört második emelete. Látod, mondtam, hogy siess..., most már hiába küszködsz könnyeiddel, hogy nem jutottál be - de szerencsére itt van egy kis fájdalomcsillapítóként a zenekar közelmúltban megjelent „Naphoz Holddal” című nagylemeze. Tizenhárom dal, és mindegyik arról szól, amit éppen tegnap mondtál, a múlt héten éreztél, amit holnap szeretnél, tizenhárom ravasz kis zenedarab, amitől a rosszkedved elmúlik, amitől az elválás gonosz percei megszépülnek, amiért érdemes másnap reggel is végigszenvedni az iskola gyötrelmeit. „Reggel lett, a rádióban esik / Tejjel kifli, ha megyek a boltba / Lenyeltem egy kétforintost / Hogy telefonáljak a magányomba...” Szerencsém is volt - amíg a békéscsabai Nihil nagyon is tartalmas üzenetekkel hangolta a közönséget (még biztosan fogsz hallani róluk) - találkoztam a három „kispállal”, iddogáltak csendesen, éppen azon morfondíroztak, hogy bizony megváltozott egy-két dolog körülöttük, mióta ilyen népszerű lett a banda. De nem nagyon szeretnék beleélni magukat a „sztárszerepbe” - ahogy ismerem őket - ettől nem is kell nagyon félniük, Andris szerint mindaddig meg tudják őrizni „veretlenségüket”, amíg ugyanolyan őszinte tud lenni a zenekar, mint eddigi pályafutásuk során. Bár nemrégiben a vállalkozók „harcában” ők húzták a „legrövidebbet”, pécsi klubjukat felgyújtották, bennégett az összes felszerelés... (Ó, az a csodálatos, utánozhatatlan „keleteurópaisággal” összetákolt és fejreállított Laney erősítő, melyen - a szolnoki születésű - Kispál András tekerte éveken át vérpezsdítő szólóit, mit érezhetett, amikor elérték az első lángok...?). Szerencsére még a lángok sem tudták, tudják megakadályozni, hogy a zenekar továbbra is a koncertezésben találja legtöbb örömét, sőt első alkalommal még külföldi fellépésre is sor került Groningenben (a pletykák szerint a hollandusok is nagyon beindultak a bulikon...). Szóval, hogy az igazat megvalljam neked, leizzadtunk, mint a ló, és minden ráadást kiköveteltünk, amit csak lehetett, 120 percig „turkáltunk a szekrényben, néztük apu bárányfelhőit / Ó, telihold, pompás időkre emlékeztünk egy hatalmas szendvicset (is) ettünk apa felhőivel”, és üvöltve értettünk egyel, hogy milyen, jó, hogy vége a hatvanas éveknek, és nem jönnek újra el...” Azt viszont biztosan megígérhetem, hogy a Kispál és a Borz hamarosan ismét eljön Szolnokra, és ha kérdeznéd, hogy benne volt-e ebben a buliban az O.B. Art management keze, hát azt mondanám: igen. De legközelebb hallgass rám, gyere korábban...- rpb -SEE YOU AGAIN A szolnokiak a Világjáróval Angliában jártak Első alkalommal szeretnénk beszámolni egy fantasztikus élményről, amit 40 diák és 4 nevelő élt át néhány hete. A szolnoki tanulók hihetetlen lehetőséghez jutottak - a miskolci Világjáró Utazási Iroda és a szülők révén - egy hetet tölthettek tanulással Anglia kicsiny, de patinás városkájában: Broadstairsben. A gyerekek véleménye szerint: „Ez a város a legcsendesebb és legbékésebb hely, amit valaha is láttunk.” A 32 órás út nem volt hiábavaló. Menetközben a kölni dóm és a csodálatos éjszakai brüsszeli városnézés feledtette az utazás hosszúságát. Talán nem mindennapi élmény volt számunkra a csatornán való „viszontagságos” átkelés, melyet az Angliában töltött hét gyönyörűsége hamar homályossá varázsolt. Mi is volt ez a néhány nap valójában? Kemény munka és „őrült” szórakozás. Megérkezésünkkor családok vártak minket, akik megtettek minden tőlük telhetőt, hogy 2500 km távolságból is otthon érezhessük magunkat. Délelőttönként a Kent School of English-be jártunk. Részesei lehettünk egy új, diákcentrikus oktatási módszernek. Az órák természetesen angol nyelven folytak. Mindenki a saját tudásszintjének megfelelő csoportba került. A foglalkozásokat áthatotta a játékosság, melyből az angol humor sem hiányozhatott. Tanáraink javarészt fiatalok, felkészültek és közvetlenek voltak. Első perctől kezdve tökéletes volt a kontaktusunk. A nap hátralevő részében különböző érdekes programokat szerveztek nekünk, melyeken csodálatosan éreztük magunkat. Játékos vetélkedő keretében ismerkedtünk meg a várossal, sportoltunk, pálmafás, hullámfürdős uszodában „áztatgattuk fáradt csontjainkat”. Esténként egy-egy mozi, diszkó várta rejtelmeivel kis társaságunkat. Programunkban kirándulások is szerepeltek, egy délutánt Canterburyben; egy egész napot pedig Londonban töltöttünk. A búcsú nagyon nehéz volt, de várt bennünket a tenger és egy éjszaka élménye Párizsban: a Moulin Rouge, a Champs Elysée, a DeFence negyed, a Louvre, a Notre Dame, a Diadalív kavalkádja, a párizsi utcák nyüzsgése örök emlékként marad meg. Nem csoda, hogy könnyes szemmel búcsúztunk az „Öreg Lánytól”... és megláttuk Budapestet. Ekkor fogalmazódott meg mindnyájunkban, hogy mindenhol jó, de legjobb otthon! Köszönetét szeretnénk mondani a miskolci Világjáró Utazási Irodának a lehetőségért, a gépkocsivezetőknek, hogy biztonságban érezhettük mellette magunkat és mindenkinek, aki velünk volt és támogatott bennünket, hogy ilyen fantasztikus élményként élhettük át ezt az egészet. Még találkozunk: Szilvia-Claudü Az oldalt összállította Bakos Csabi ö a kis, a pál, az ÉS vagy a borz? Mindegy, de Andris! Csodálatos országban járt kis csapatunk (Fotó: Shopen)
