Új Néplap, 1991. november (2. évfolyam, 256-282. szám)

1991-11-09 / 264. szám

2 Körkép 1991. NOVEMBER 9. BÜNTETHETŐ LESZ A FELELŐTLEN CSŐD (Folytatás az 1. oldalról) zőszámát közölni az APEH-hel, a KSH-val és a társada­lombiztosítással. Emellett a bank­számla-megterheléseket az érke­zések sorrendjében kell teljesíteni. A kormány döntött arról is, hogy törvényjavaslatot terjeszt az Országgyűlés elé a végrehajtás jogintézményének módosítására. Ennek lényege: a végrehajtások el­rendelése a bíróságokra hárul, s úgynevezett végrehajtási lapot is csak bíróság állíthat ki. Ezekkel a rendelkezésekkel a közjegyzők ed­digi felhatalmazását szűkítették, összhangban az Alkotmánybíró­ság ez irányú határozatával. A kormány áttekintette Ma­gyarország honvédelmének alap­elveit és főbb feladatait, illetve ha­zánk biztonságpolitikai stratégiá­ját. A tervezetet az Országgyűlés elé terjesztik. A magyar biztonságpolitika és a katonai doktrína alapfeladata az ország függetlenségének, területi integritásának megóvása, egy eset­leges fegyveres agresszió elhárítá­sa, illetve fegyveres konfliktus ki­alakulásának megakadályozása. A katonai erő alkalmazása csak vég­ső eszköz lehet. A doktrína terve­zete leszögezi azt is: a magyar stra­tégia védelmi jellegű, amely nem veszélyezteti a szomszédos álla­mok „jogos biztonsági érdekeit”. Magyarország nem rendelkezik tö­megpusztító eszközökkel, s ilyen fegyverzetet külső hatalmak sem telepíthetnek hazánkban. Az ország külpolitikai és kül­gazdasági mozgásterét biztosítani hivatott biztonságpolitkai koncep­ció szerint kontinensünk számos tekintetben átmeneti helyzetben van, a korábbi szövetségi rend­szerek felbomlásával megkezdő­dött az új biztonsági struktúra ki­alakulása. Magyarország arra tö­rekszik, hogy az átalakulást kísérő feszültségeket, vitákat békés, poli­tikai eszközökkel rendezzék. Ma­gyarország saját állami bizton­ságát más országokkal együttmű­ködve kívánja szavatolni, s részt vállal az új biztonsági struktúra lét­rehozásában. Hazánk politikai biz­tonságát erősíti az integrációs fo­lyamatok felgyorsítása, csatlako­zásunk az Európai Közösséghez. Magyarországnak ezzel párhuza­mosan különös figyelmet kell for­dítania a Szovjetunióval, illetve az egyes köztársaságokkal való együttműködésre. További fontos megállapítás, hogy hazánk el kíván kerülni min­den közvetlen beavatkozást a szomszédos államok belső konf­liktusaiba, s kapcsolatrendszerét új alapszerződésekben szeretné rög­zíteni a kelet-közép-európai orszá­gokkal. A kormány elfogadta az agrár­piaci rendtartásról szóló törvény téziseit, s felkérte a földművelési és az igazságügyi tárcát a kodifiká­­ció elvégzésére. A tervek szerint a törvényjavaslat még az idén a par­lament elé kerül. A törvény az ag­rárgazdaság piackonform jogi ke­reteinek kiépítését szolgálja. Lakossági fórumok a helyi adókról (Folytatás az 1. oldalról) zások nem okoztak fennakadást munkájukban. Szólt arról az állam­­igazgatásban már régóta jól ismert tényről is, hogy kevés a szakem­bereik anyagi megbecsülésére szánt pénz. Más városokban többet kereshetnek az alkalmazottak és a diplomások - tette hozzá. Megvi­tatják 12-én a város védendő épü­­leteiről szóló témát. A kérdés azért is fontos, mert a megyeszékhelyen kevés műemlék, műemlék jellegű és a város arculatát igazán megha­tározó épület maradt. Előterjesztés hangzik el az Alesi városrészt érin­tő általános rendezési terv felül­vizsgálatáról. A napirenden szere­pel a Jász-Nagykun-Szolnok Me­gyei Víz- és Csatornamű Vállalat átalakulási lehetőségeinek ügye is. Ezzel kapcsolatban hétfőn egyez­tetik a véleményeket egy megyei részvénytársasággá történő átala­kulás lehetőségeiről. Összesen ti­zenhét napirendről tanácskoznak. Elkészültek, a koncepciók a he­lyi adók bevezetéséről. November 13-án 17 órakor a városházán, ugyanebben az időpontban a Szan­­daszőlősi Általános Iskolában ren­deznek fórumot; jövő csütörtökön, szintén délután 5 órakor a Széche­­nyi-lakótelepi Zöld Iskolában. Ek­kor tartják az Abonyi Úti Általános Iskolában is a lakossági találkozót. Szeretnék ugyanis megismerni a város lakosságának véleményét. Mint említették, egy kényszerű és sokakat érintő lépésről lesz szó. November 18-án délután ötkor a Ruhaipari Szakközépiskolába és az Újvárosi Általános Iskolába vár­ják az érdeklődőket. Sz.Z. Egy hét a vízi paradicsomban ÉLNI TUDNI KELL! A Center Park középpontjában hatalmas, üvegkupolával fedett „paradicsom” áll. Természetesen automatikusan nyíló, záródó ajtón keresztül lehet belépni. Az egyik magyar turistanő meg is jegyezte: Ez az ajtó legalább demokratikus: úgy nyílik előttem is, mint a millio­mosok előtt! A fenti célzás nyilván az árakra vonatkozott. Hogy a forint vásár­lóértéke enyhén szólva csekély, azt még a szomszédos országok­ban se lehet annyira érezni, mint Franciaországban. A Center Parkba belépve csodá­latos látvány fogadja az embert: trópusi növényzet, pálmafák, kis tavak, vízesések, flamingók, pa­pagájok, halak és teknősbékák. A hőmérséklet állandóan 23 fok. Bármilyen dermesztő hidegből ér­kezünk is: itt párás, meleg, trópusi levegő fogad. A kialakított tavacskákban bé­késen úszkálnak a vadkacsák, a teknősök kimásznak a kövekre, mintha csak napoznának. A papa­gájok egy faágat választottak, azon csücsülnek naphosszat, és fi­gyelik a jövő-menőket. Mert for­galom aztán van minden napszak­ban. A pálmafák és a tavak tőszom­szédságában butikok és éttermek. Vásárolhatunk ruhát, cipőt, élel­miszert, fagylaltot, mulathatunk, bemehetünk a játékterembe. A do­lognak egyetlen szépséghibája van: a magyar turisták többségé­nek az árak megfizethetetlenek. Ezer-kétezer forintért akár meg is vacsorázhat az ember. A nagy nyüzsgésben azonban az se tűnik fel, aki egy csomag olcsó cukorkát eszegetve nézi a teknősbékákat. Egyáltalán: itt semmi se „tűnik fel”. Nincs olyan ruha, amely „kirína”, feltűnő len­ne. Van, aki estélyit visel, mert vacsorázni indult; van, aki szabad­időruhában vág át a kis hídon, mert éppen az uszodából jön. Egy lány­ka teniszruhában szalad el mellet­tünk: a teniszpályára igyekszik, amely természetesen szintén a ku­pola alatt van. A kupola igazi meglepetése azonban maga az uszoda, ahol ál­landóan 29 Celsius-fok hőmérsék­let fogadja az embert. Belépni csak fürdőruhában és mezítláb szabad, a papucsot az öltözőszekrényké­ben szokás hagyni. De az ember A medence a „szigettel” meztelen talpa is kellemes fogad­tatásban részesül: a padlót ugyanis fűtik. Belépve hatalmas medencét lá­tunk. A víz kék, mint a tenger, a medence közepén egy kis „szi­get”. A sziget kunyhócskájában pincér sürög-forog: italt rendelhe­tünk tőle. Akinek arra támad ked­ve, az a vízbe épített bárpulton ül­ve ihatja meg kedvenc italát, aki pedig a szigeten, kényelmes karos­székben ülve szeretné, az azt teszi. Persze a víznél semmi sem ér­dekesebb itt. A medence kellemes, hűvös, tiszta vizű. (Speciális tisz­títás után kevés klórt kell már fel­használni, így nem érezni a jelleg­zetes „uszodaszagot”.) A meden­cében a legapróbbak és az úszni akarók egyaránt meglelik a megfe­lelő vízmélységet. Időnként hul­lámfürdő ringatja a vízben lubic­­kolókat. A medence fölé pálmák hajolnak és oldalt vízesések hul­lanak alá. Este a vizet beépített lámpák világítják meg. A fölénk boruló kupola pedig olyan, mint egy miniatűr égbolt: lámpácskái apró csillagok gyanánt szikráznak. A vízből kilépve még számtalan időtöltés között választhatunk. A vállalkozóbb kedvűeket (és főleg a gyerekeket) várják a csúszdák. Van meredek és kevésbé meredek, hosszú és rövid. A „hömpölygő” vizébe pedig csak bele kell feküd­ni, és az áramlás viszi az ember testét. A csúszdák útját is pálmafák szegélyezik (a 300 hektáros park­ban 2 ezer 500 féle növénnyel ta­lálkozhatunk). Oldalt apró medencéket építet­tek. Időközönként beindul a pezs­gőfürdő: mozog, zubog, bugyog a víz, és masszírozza az ember hátát, vállát, combját, attól függően, hogy melyik testrészét tartja oda. Ha a vízből kilépve úgy érzi, hogy fázik, gyorsan belép egy száradó­ba, ahol a fal meleget sugároz, és pillanatok alatt felszívja rólunk a vízcseppeket. Szolárium, szauna, kondicioná­lóterem ... természetesen mindez megtalálható még a kupola alatt. Á francia középosztály gyakran fölkeresi a Center Parkot, főleg is­kolai szünetekben és hét végén. A magyaroknak szinte megfizethe­tetlen árak ott közepesnek számí­tanak, tehát nem nagyon terhelik meg a családi költségvetést. A West utazási iroda által szervezett utak részvételi árában benne fog­laltatik az uszodai belépő is, tehát a víz kínálta lehetőségekért nem kell helyszínen fizetni, ami kifeje­zetten előny a Magyarországról ér­kezők számára. A vízben ücsörög­ve, a csúszdákon csúszkálgatva persze azért mi is elábrándoztunk arról, hogy mégis más egy Center Parkban töltött hétvége után hét­főn munkába menni, mint mond­juk egy agyondolgozott, -mosott, -főzött, -kapált szombat-vasárnap után. Igen, a franciák aztán tudják, hogy: élni tudni kell. Mostanában kezdünk mi is rájönni. Csak az a különbség, hogy nekik pénzük is van hozzá. (Vége) Paulina Éva Csak bankkal a gazdaságot nem lehet felvirágoztatni (Folytatás az 1. oldalról) repének, egy-egy jövőben megala­kítandó megyei vagy regionális bank jelentőségének túlértékelésé­től óvták vendéglátóikat. Munka­társunk a svájci bankszakembertől és a magyar pénzügyi intézmény­­rendszer korszerűsítéséért felelős kormánytagtól a rendezvény után kért interjút.- Schneider úr. Ön felszólalásá­ban azt hangsúlyozta, minden bank csak azoknak a vállalkozó embereknek tud segíteni, akik dol­gozni akarnak és ötleteik vannak. Négynapos Jász-Nagykun-Szolnok megyei látogatása során érdemes­nek látná bankot alapítani ezen a vidéken?- Egy megye gazdaságának alapkövei szerintem a kis- és köze­pes vállalatok. Amit ezek közül Önöknél láttam, harmadáról úgy gondoltam, hát én ezt egy „kicsit” másként csinálnám. Egy másik harmadról az volt a véleményem, ez akár sikeres is lehetne, és ugyan­csak egyharmadot tehetett ki azok­nak a vállalkozásoknak a száma, amelyikre azt mondhattam, jól csi­nálják. De kérem, ne várja, hogy megmondjam, melyik céget hová soroljam! ... Már csak azért sem, mert minden sikeres vállalkozás esetében volt két-három bankár, aki biztos volt a kudarcban, és min­den bukott vállalkozásban bízott legalább egy bank az induláskor. Azt azonban elmondhatom, sok olyan cégnél jártam, ahol a vállal­kozói szellem, a bátorság megvan.- Egy magyar regionális bank­ban való részvétel befektetőként érdekelhetné a svájci bankárokat?- Nagyon visszafogottan. És az érdeklődés különösen visszafogott lenne egy megyei bank esetében, hisz az éppen azért alakul, hogy a megye gazdaságának fellendítését a helyi erőket hasznosítva szolgál­ja. Annál inkább sem várható a svájci részvétel, mert bankjaink ügyfeleik pénzét használják, és nem a sajátjukat. Úgyhogy én nem tőkekapcsolatokra, hanem „csu­pán” szakmai együttműködésre látok inkább lehetőséget.- Egy jövendő magyar pénzügyi intézményi rendszerben a - például Jász-Nagykun-Szolnokban óhaj­tott - regionális bankoknak lát-e helyet? - kérdeztük Botos Katalin miniszterasszonytól.- Véleményem szerint az új ma­gyar pénzügyi rendszer a követke­zőképpen épül fel: lesznek „köz­ponti” bankok, amelyeknek már most megvan a vidéki hálózatuk. Ezek előnye, hogy az egyik régió­ból a másikba tudják a pénzt „csa­tornázni”, attól függően, melyik térség virágzik jobban. A „na­gyok” tőkeerejét is fontosnak tar­tom. A kis, helyi bankok mellett viszont az szól, hogy sokkal job­ban ismerik a helyi viszonyokat, és erre alapozva ésszerűbben szer­vezhetik meg munkájukat - ez költ­ségmegtakarítást jelent. Az „ott­honiét” folytán közelről ismerik a vállalkozásokat, így befektetéseik kockázatát is pontosabban becsül­hetik meg. Ha az önkormányzatok a térségi bankok létrehozásába be­szállnak, például apportként helyi­ségeket adnak át, az szintén mér­sékli a költségeket ... Az itteni megyei viszonyokat nem pontosan ismerem, de számos önkormány­zatnak elég sok „fölösleges” pén­ze van, mert a meglévő összeg nem elegendő például komolyabb re­konstrukciókra. Ha ezt a pénzt bankalapításba fektetik, szerintem okosan döntenek.- Felszólalásában többször is óvta a megyei bankot alapítani szándékozókat az illúzióktól. Arra figyelmeztetett például, hogy a vál­lalkozók ,,hazafias érzületből” nem szállnak be tőkével, ha befek­tetésük a máshol elvárhatónál ke­vesebbet hoz, hogy fennmaradása érdekében egy megyei bank sem köthet ki a szokásosnál kisebb fe­dezetet a hitelekre. De mintha a bankalapítások más veszélyeit is sejttette volna.- Vannak is ilyenek. Minden banknak profitot hozó üzletágnak kell lennie, és minden országnak korlátozott a tőkefelszívó képessé­ge. Nekünk most, minden ellenke­ző híreszteléssel szemben, nem a pénzhiány a gondunk: az igazán haszonnal kecsegtető vállalkozói ötlet a kevés. A bankok „páciense­ket” keresnek, akiknek érdemes hitelt adni. A „központi bankok” például a devizabevételekből egé­szen sok mindent tudnának finan­szírozni, de ehhez külföldön kelle­ne üzletet kötni. A regionális bank viszont itthon akar eladni, számára nincs olcsóbb hitel a hazainál, ak­kor pedig versenyképesnek kell lennie, olyan vállalkozásokat fi­nanszíroznia, amelyek az itteni hi­telkamatok mellet is nyereséget hoznak. Ha nem ezt teszi, tönkre­megy. A térségi bank a megye konjukturális helyzetétől is nagy­ban függ. Jász-Nagykunban a me­zőgazdasági termelés dominál, és ennek az ágazatnak az árai a világ­piacon nagyon nyomottak. Ebben a helyzetben egy nagyobb bankot csak egyetlen régió adottságaira alapozni meglehetősen kockáza­tos. Texasban például a helyi ban­kok tönkrementek, mihelyst az olajárak ingadozni kezdtek. Az USA-ban, hogy a lokális bankok ne legyenek a régiónak kiszolgál­tatva, ezért engedélyezték: más ál­lamokban is fiókot nyithassanak. V. Szász József • SZOLNOK,CSANÁDI KFT. 8/a. • NAARTFCA, LENIN ÜT 1/a. • KARCAG, KOSSUTH TÉR. 11 -13 • AAJEZÖTUR,DÓZSA GY.OT 13. • TORKEVE (PETŐFI TÉR 2.. • KWNSZENT/VAARTON, KÖZTÁRSASÁG TÉR 12. í i II. rész

Next

/
Thumbnails
Contents