Új Néplap, 1991. november (2. évfolyam, 256-282. szám)
1991-11-25 / 277. szám
4 A szerkesztőség postájából 1991. NOVEMBER 25. A nyolcéves unoka tarja el a nagymamát Régi olvasója vagyok a Néplapnak, csaknem harminc éve járatom, és szeretem is. Már el sem tudok képzelni egyetlen napot sem anélkül, hogy ne olvassam. A november 11-i, Aki nem hiszi, próbáljon ennyiből élni című írás különösen megfogott, ehhez szeretnék néhány gondolatot fűzni - saját sorsomon keresztül. Rokkantnyugdíjas vagyok, a férjem is az volt, aki sajnos két éve meghalt, majd rá 6 hónapra a 32 éves fiam is. Nyugdíjam 4960 forint, amiből OTP-részletet, villanyt, vízdíjat stb. fizetek. Kérdezem, akkor hol állok én a nők 6642 forintos átlagnyugdíjához viszonyítva? Kis unokám nevelgetem - héthetes korában hagyta itt az anyja -, sajnos most már árván. O kap 7990 forint árvasági segélyt. Megjegyzem, engem semmilyen külön juttatásban, segélyben nem részesített még a nyugdíjintézet, de más sem, pedig az unokám iskoláztatása is sokba kerül. Tessék elképzelni, hogy már most elkezdtem a gyűjtést, félretenni a pénzből - a jövő évi tüzelőre. Mindezt azért írtam meg, hogy tudják, ilyen emberi sors is létezik, s hogy milyen érzés lehet az, amikor egy nyolcéves unoka tartja el a nagymamáját - az árvasági segélyből... Ózv. Juhász Józsefné Jászapáti Egészségügyi gondok Az egészségügyben várható változásokról, az 1992. január elsejével induló családorvoslás bevezetéséről folyamatosan tájékoztattuk olvasóinkat, azonban - ahogyan ezt a hozzánk érkező levelek is bizonyítják - még számtalan nyitott kérdés van hátra. Az egészségügyben dolgozók, az orvosok - de a betegek is - egy sor megoldatlan probléma előtt állnak, melyre dr. Jánosi Gábor Még nem késő a felülvizsgálat című, november 21-én közreadott véleményével is igyekezett rávilágítani. De az orvoslásra váró feladatok közé tartoznak azok az esetek is, amikor betegség miatt kerülnek az emberek nehéz, sokszor kilátástalan helyzetbe, ugyanakkor az egészségügy nem segít rajtuk. Az egészségügyi reform kapcsán nem egyedülálló gondra világít rá olvasónk levelében, melynek rövidített változatát közöljük: Tisztelt Orvosi Kamara! Önöknek most az a legnagyobb problémájuk, hogy ki kit választhat, mármint orvost, és hogyan? Úgy érzem, az egészségügyben ennél sokkal nagyobb, megoldásra váró feladat van, ami a szabad orvosválasztással meg megmarad. Bőven akad olyan baj, ami nem mindig orvossal, orvossággal gyógyítható, ugyanakkor nagyon is az egészségügyre tartozik. Azokra gondolok, akik például mellkasdeformációban szenvednek, ahogyan a kislányom. (Annyira befelé fordul a mellkasa, hogy levegővételkor nyomást gyakorol a jobb oldali szívkamrára.) Önök az ilyen gyereket kiteszik a „Taigetoszra”. Az SZTK-kereten belül nincs joguk a gyógyuláshoz? Ezek a gyerekek nem kapnak semmilyen támogatást? Azt mondják - a gyermekorvos, a szívgyógyász, az ortopédus -, ússzon a gyerek, mert csak az segít rajta. Kérdem én: a fürdőkádban? Mert az uszoda, az útiköltség pénzbe kerül, de az egészségügy ehhez a gyógymódhoz egy fillérrel sem járul hozzá! Ha az orvosok azt mondják, hogy a gyereknek semmi baja, akkor rendben van, de ha az a véleményük, hogy rendellenesen fejlődött a mellkasa, akkor miért nem kapunk a gyógyításához támogatást - Magyarországon, 1991- ben?! Akinek van rá pénze, meggyógyíttathatja a gyermekét, de akinek nincs ... Higgyék el, nagyon sok családot érint az említett s az ehhez hasonló probléma, melynek a megoldása talán fontosabb lenne, mint a háziorvoslás. De hol van ilyenkor az egészségügy? Nagy Zoltánná Tiszajenő Válasz a Vadrózsa utca lakóinak „A Vadrózsa utca lakói” aláírással érkezett hozzám egy levél - közérdekű jelzéssel. Tekintettel arra, hogy se név, se cím nincs rajta, az Új Néplap nyilvánosságán kereszült adok rá választ: Kérem a kedves utasokat, hogy a tömegközlekedéssel kapcsolatos észrevételeiket a 33-085-ös közönségszolgálati telefonszámunkon tegyék meg. A polgármesteri hivatalra tartozó sérelmükkel az alpolgármesterhez fordultam, aki a következőket válaszolta: a Vadrózsa utcában - a város felé induló irányban -, a Vízpart körúton már kijelölték a létesítendő autóbusz-megálló és peronsziget helyét, azonban a kivitelezésre - pénzügyi okok miatt - előreláthatólag csak a jövő évben kerülhet sor. A polgármesteri hivatalt érintő további kérést (KRESZ- tábla, tiltott parkolás) tudomásul vették, és a szükséges intézkedéseket megtették. Szabó István a Jászkun Volán igazgatója Mindenkor EMBERI döntésre van szükség! Miért nem állt meg a vonatpótló busz? címmel jelent meg november 18-án e rovatban a MÁV Miskolci Igazgatóság igazgatóhelyettesének válasza, melyet az Amikor pénzbe se kerülne a segítség című, korábbi észrevételre adott. Gávay Pál magyarázatát ■megdöbbenve olvastam, mert rrrnrt kinyilvánítja: Pusztamo•noStoT és Jászberény vasútállomás viszonylatban -az autóbusz menetrendje megegyezik a vonatéval. Ez annyiban igaz, hogy közte megállás nincs, de azt mindenki tudja, hogy buszon ez a táv hosszabb, mint a vonaton. Gávay úr'hivatkozása az esetleges baleseti és-egyéb sérelmekre megalapozatlan, mivel ha a buszon segítő szándékú vezető ül, az egy adott szituációban, EMBERSÉGBŐL - mindenféle rendelkezés nélkül - megáll. Ha pedig megáll, arra is törekszik, hogy normális körülmények között, balesetmentesen szánjanak le az utasok, ne mozgó járműről kelljen leugrálniuk. Megállásával a vonatkésés jelentőségét nem növeli, mert mint említettem, a busszal tett út eleve hosszabb menetidő, így a megállás nem oszt, nem szoroz. Végezetül: hogy a panaszt tevők miért nem fordultak a megállási helyek kijelölésével a MÁV Miskolci Igazgatóságához? Azért, mert a bürokrácia egyik értelmezése szerint az a formákhoz való merev ragaszkodást jelentené; az igazgatási, ügyintézési, irodai módszerek mindenek fölé helyezését; az állampolgárok igényeinek elhanyagolását, amikor egy adott szituációban azonnali döntésre van szükség, hisz idős emberekről, kisgyermekes anyákról van szó! - még ha ezt Miskolcon máshogy is értik. (Név és cím a szerk.-ben) Ehhez a témához kapcsolódik özv. Pozsonyi Pálné jászjákóhalmi olvasónk észrevétele is, aki így zárta sorait: „Úgy érzem - az igazgatóság illetékesének magyarázata ellenére is -, hogy a vonatpótló buszok közlekedésekor legközelebb már mindegyik sofőr a humánusabb, emberibb megoldást választja.” Csak ne legyen úgy felháborodva Gyűlölet és önbíráskodás?! címmel olvastam e rovatban - november 18-án - Bazsonyiné Benedek Beáta levelét, felháborodását, és nem hagyhatom szó nélkül, hogy ne tegyem hozzá: a szolnoki Garibaldi utcában huszonhárom becsületes család lakik, akiket egy kalap alá vett a neki kárt okozó emberrel. Kikérjük magunknak, mivel mi is nyugodt körülmények között szeretnénk élni, nem pedig a lengyel piac mindennapos problémáival együtt. Nem állapot, hogy a Klapka út és a Ceglédi út mindkét oldalán parkolnak a járművek, nem beszélve arról, hogy már a garázsok előtt és a kis utcák bejáratánál is. Az illetékes szervek figyelmébe ajánlom, egyben kérem, hogy mindennap tartsanak a lengyen piac környékén ellenőrzést; a szabálytalanul parkoló gépkocsivezetőket bírságolják meg, mert akadályozzák a megkülönböztetett járművek közlekedését. A sértett kismama említette, hogy „az utcában már tömegével álltak az autók’ ’. Ez túlzás, mert azok az utcában lakóké, és kérem, ne legyen úgy felháborodva, amikor elsőként szegték meg a közlekedési szabályt; a „Várakozni tilos!” tábla ellenére hajtottak be a Garibaldi utcába! Huri Ferencné Szolnok / Édes a pihenés Csakhogy így, november táján már könnyen megfázhat az ember - főleg, ha a szabadban szunyókál . . . Felvételünk a Kunságban készült. (Fotó: Mészáros) „A magam részéről ezt a vitát lezártnak tekintem,...” Jenei Gyula döntött. Lezárta a vitát - a maga részéről. Tette ezt úgy, mintha magánlevelezést folytatna vitapartnerével, Cs.Kovács Károllyal. Kár, hogy ilyen egyoldalúan döntött, mert a vita nem ért véget. A viták nemcsak egyoldalúak, hanem két- vagy többoldalúak lehetnek - különösen akkor, ha az egy megyei lap nyilvánossága előtt zajlik. Az olvasó ugyanis kíváncsi arra, hogy a különböző érvek, állítások hogyan ütköznek, és kíváncsi arra is, - amit természetesen magának kell eldöntenie -, hogy kinek is van igaza? Sajnos erre már nem lesz alkalma, mert Jenei Gyula döntött. Az olvasó helyett is ... Tehetséges újságíró és szerkesztő barátunk a megyei lap október 21-ei számában „Patyomkin-városhoz’ ’ hasonlította a kunok fővárosát, mert Antall József miniszterelnök és Surján László miniszter látogatása alkalmával a vendéglátók rendet és tisztaságot próbáltak teremteni a látogatások színhelyén. Az írás szerzője dicséretes fantáziával arra a következtetésre jutott, hogy mindez a miniszterelnök megtévesztésére és a „mindennapok meghamisítására” szolgált. Egy ilyen következtetéshez nem szükséges kommentárt fűzni. Az egyszerű karcagi ember évszázadokon keresztül kitakarította a portát, az udvart, a házat, ha vendége érkezett. Ezután is ezt fogja tenni. Cs.Kovács Károly mégis válaszolt a lap október 31-ei számában Jenei Gyula írására. Kár volt megtennie, nem kapott rá választ - legalábbis említésre méltót nem. A vita ugyanis lezárult... Dr.Szabó János A sírásók nem a „mellékesre” vártak A november 14-i számukban megjelent „Gondolatok a szombati jegyzethez” című levélre szeretnénk reagálni, melyben M. F.-né többek között a temető sírásóit bírálja azért, mert a hantolás után - egy kicsit távolabb - leültek a sírra, és várták a „mellékest”. Nem azért állunk az úton, a közelben, mert a hozzátartozótól pénzt akarunk kicsikarni, hanem azért, mert ez a kötelességünk. Mi soha nem kértünk, nem követeltünk semminemű plusz ellenszolgáltatást a munkánkért. A temetésért felszámolt hivatalos összegbe beletartozik az is, hogy a koszorúkat elhelyezzük a síron, és amennyiben a hozzátartozónak egyéb kívánsága van a hantolással, a koszorúkkal kapcsolatban, azt teljesítjük. Ezért M. F.-né" ránk vonatkozó sorait sértőnek tartjuk és visszautasítjuk. Mangra Kornél, Farkas Mihály és Farkas József sírásók A TÁRGYALÓTEREMBŐL Tolvajt kiáltott... Nem lenne meglepő, ha magára maradna akkor is, amikor segítségre szorul, mivel eljátszotta ezt a jogát. Visszaélt azok bizalmával, akik készek kezet nyújtani, ha valaki tolvajt kiált. Arra sem gondolt, hogy úgy járhat, mint az a juhász, aki olyan sokszor hazudta a farkas jöttét, hogy már akkor sem hittek neki, amikor az ordas ott járt a kert alatt. Medve István, Miskolc, Vörösbérc út 18. szám alatti lakos volt az, aki segítséget (védelmet) kért akkor, amikor senki se bántotta. A miskolci születésű fiatalember Jászberényben teljesített sorkatonai szolgálatot. Ez év március 15- én megjelent a Jászberényi Rendőrkapitányságon, és feljelentést tett ismeretlen személy ellen. Állítása szerint a „senki se látta’ ’ személy elvitte a laktanya melletti bekötőúton parkírozó, Lada típusú személygépkocsit. Elmondta azt is, hogy a kocsi a Miskolcon élő édesapja tulajdona, s az a sanda gyanúja, egy ismeretlen rendőr őrmester vitte el. A rendőrségen jegyzőkönyvbe vették, s megindult a nyomozás. A nyomozás kezdetén talán a rutinosabb rendőr se sejtette, hogy milyen messzire nyúló szálakon ér majd véget, hogy Miskolcon, a Vörösbérc út 18. szám alatti lakás garázsában lelnek rá az elsiratott Ladára. Kiderült, hogy „eltűnése” napján ki se mozdult a garázsból, s az is, hogy Medve Istvánnak nincs gépjármű-vezetői engedélye, így ő (állítólag) sose vitte a kocsit Jászberénybe. A bírósági tárgyaláson az ifj. Medve kedélyeskedett, hogy egy sikeres tréfa volt az egész, egy jó hecc, hiszen olyan sok embert megmozgatott. A Jászberényi Városi Bíróság dr. Gondos Imre tanácsa hozott ítéletet a tolvajt kiáltó Medve István ügyében, és a hatóság félrevezetésének vétsége miatt 3 hónap fogházbüntetésre ítélte. A büntetés letöltését a bíróság egy év próbaidőre felfüggesztette. Az ítélet jogerős. - ésal -Ápolás — családi körben Jászberényben változatlanul az egyik legésszerűbb támogatási forma a fizetéssel járó házi ápolás. A betegeknek és ápolóknak egyformán kedvező módszerrel, az önkormányzat keretében tevékenykedő Népjóléti Iroda az intézmények zsúfoltságán enyhít. Ä beteg, a segítségre szoruló a megszokott családi körben veheti igénybe a szakszerű ápolást; a gondozók fizetést kapnak érte, tevékenységük munkaviszonynak minősül, nyugdíjidőnek számít. Ápolási díjra 2 millió 700 ezer forintot terveztek az idén, majd év közben 650 ezerrel növelték. Az összegből hatvankét személynek - akik vállalták a gondoskodással járó, fáradságos és áldozatkész munkát - folyósítanak átlagosan havi 4400 forint ápolási díjat. (Az ápolásra szorulók jogosultságát szakmai bizottság határozza meg.)- illés -Hozzászólás cikkeinkhez A nép cipeli a terhet, tűr — birka módra! Felháborodva olvastam az Új Néplap november 19-i számában „Az Országgyűlésben - Vita a világkiállításról” című összefoglaló írást. Felháborodásom nem a szerkesztőségnek szól, azt Roszik Gábor (MDF) képviselő úr felszólalása váltotta ki. Szerinte népszavazás nem dönthet abban, hogy az expót megrendezzék vagy sem. Miért nem? Az expo terheit ki fogja majd elsősorban viselni, ha nem a nép, mely már most is csak vegetál a ránehezedő, egyre több és több teher alatt? Miért nem dönthet akkor a nép, hogy akar-e még több terhet? Hogy már nem bir többet, az biztos! Mint ahogy az is biztos, hogy nem az egymást nevetséges módon - a nyilvánosság előtt - pocskondiázó képviselő urak fogják az expo anyagi terheit (ha megrendezésre kerül) a vállukon cipelni, hanem a nép, mely birka módra tűri az idegeket egyre jobban felörlő nincstelenséget, munkanélküliséget, s azt, hogy a zsírjukon mások híznak. De kérdés: ha a kormány és a képviselő urak így folytatják, még meddig?! Több terhet már nem képes elviselni egy átlag magyar állampolgár. Belánviné Veres Katalin Újszász Adós maradt a tévé Katona József születésének 200. évfordulójáról olvastam az Új Néplap Képes eseménynaptárában - november 11-én. Köztudomású, hogy Bánk bán című tragédiája irodalmunk egyedülálló remeke, s az emlékeztető után mindjárt kerestem is a tv-újságban, milyen műsorral emékeznek rá, de még csak utalást sem találtam. Gondoltam, véletlen műve lehet, majd bemondják a műsorváltoztatásban. Nem így történt. Csalódtam, de azt hiszem, velem együtt még sokan, Guba Antal, Karcag: Öregségi résznyugdíjra az jogosult, aki elérte a nyugdíjkorhatárt (férfiaknál jelenleg 60, nőknél 55 év), és legalább tízévi szolgálati idővel rendelkezik. A résznyugdíj összegével kapcsolatban - adatainak ismeretében - a megyei társadalombiztosítási igazgatóság adhat bővebb felvilágosítást. Boros Mihályné, Kunszentmárton: Az anyasági segély összege gyermekenként 6000 akik joggal elvárták volna, hogy e neves évfordulón méltóképp emlékezzenek az íróra, s a Bánk bánt tűzzék műsorra. Jóleső érzéssel olvastam a november 13-i, A tévé képernyője előtt című jegyzetet, melyben a szerző keményem bírálja a műsorszerkesztők mulasztását, sőt e rovatot teljes egészében Katona József emlékének szentelte. Farkas Kálmánná Szolnok forint, melynek feltétele, hogy a szülő nő a terhességi orvosi vizsgálaton legalább négyszer részt vett; az első vizsgálat a terhesség kezdetétől számított 140 napon belül történt. Halász Imre, Mezőtúr: A jelenlegi rendelkezések szerint az a nyugdíjas, aki munkaviszonyban áll, 5 százalékos nyugdíjjárulékot fizet, és teljes munkaidőben is dolgozhat. (Betegség esetén táppénzre jogosult.) Szerkesztői üzenetek Az oldalt összeállította: Csankó Miklósné
