Új Néplap, 1991. november (2. évfolyam, 256-282. szám)
1991-11-21 / 274. szám
4 A szerkesztőség postájából 1991. NOVEMBER 21. Még nem késő a felülvizsgálat Négy hónapja se járadék, se családi pótlék! Közbenjártunk Takács Miklósné, rák ócziújfaiui olvasónk a nélkülözés, a megélhetési gond határán állva, végső elkeseredésében fordult hozzánk a napokban. Sajnáljuk, hogy nem előbb, hiszen július óta hiába várják a családi pótlékot - férje járadékával együtt. Mint mondja, a folyósításhoz szükséges igazolásokat, iratokat eljuttatták az illetékesekhez, a Nyugdíjfolyósító Igazgatóságnál már többször is érdeklődtek - levélben, de válaszra sem méltatták őket; a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Társadalombiztosítási Igazgatóságnál személyesen reklamáltak - szeptemberben. ígérték, hogy telexen megsürgetik az ügyintézést, és bizonyára meg is tették, helyzetük azonban változatlan maradt ... Takács Miklóst gerincsérvvel műtötték, sokáig betegállományban volt, majd ez év júliusától jogosulttá vált a szociális járadékra. (A megyei társadalombiztosítójúlius 19-én továb-Kisbabát vártunk, feleségem már mindenórás volt november 18-án, amikor hajnalban, a szolnoki Városmajor úton telefonhoz szaladtam mentőt hívni. Rossz volt a készülék, idegesen siettem tovább, és egy járőröző rendőrautót állítottam meg. Mindjárt segítettek, URH-n keresztül hívták a mentőt, amiért ezúton Az utóbbi négy-öt évben atkabetegség uralkodik a méhek körében, s ha elhatalmasodik, több helyen képes megsemmisíteni az állományt. Most, hogy már megtanultunk e betegséggel együtt élni, két újabb méhbetegség jelentkezett: a fásítás-meszesedés és a nyúlós költésrothadás. Ez utóbbi miatt az állat-egészségügyi felügyelőség kénytelen volt elrendelni a zárlatot, ami minimum öt-hat hónapig tart. Ennek értelmében jövő év áprilisa előtt a megyeszékhelyről tilos méhet kivinni. (Megjegyzem, a méztermelés 20-30 százalékra November 18-án délelőtt egy igen kellemetlen eset történt velem. Bevásárlási útra indultam, miközben jártam a szolnoki főpostán is. A buszon vettem csak észre, hogy nincs nálam a nyugdíjasbérlet, az üzemi ebédjegy, no meg az 500 Ft, ami az igazolványtartómban volt. Rohantam a postára, majd az autóbusz végállomására, hátha valaki megtalálta és leadta, de hiába. A hideg, esős időben szomorúan bandukoltam hazafelé -bította a nyudíj intézethez az ezzel kapcsolatos határozatot.) A feleség bolti dolgozó, 6000-7000 forint havi fizetéssel (maga is beteg), fiuk harmadéves szakmunkástanuló. Nem csoda, hogy nem tudták megvenni a téli tüzelőt, napi megélhetésük forog kockán, s hogy adósságra kényszerültek. A Nyugdíjfolyósító Igazgatóságnál - mint mondták - adminisztrációs hiba miatt akadt el az összeg folyósítása, amiért ezúton is a panaszos elnézését kérik, és végtelenül sajnálják a történteket. Mi azonban úgy véljük, mindez kevés vigasz abban a kiszolgáltatott helyzetben, amiben egy család már négy hónapja él... Megkeresésünk napján, november 19-én intézkedtek, s arról tájékoztattak, hogy táviratilag még aznap postára adják az elmaradt összeget. Reméljük, hogy Takácsék egy-két napon belül megkapják a pénzt, és decembertől már folyamatosan is a járandóságukat.- cs -is köszönetemet fejezem ki. Örömünk határtalan, mert harmadik gyermekünk, Bernadett hamarosan meg is született (3 kilogrammal és 50 centivel). Feleségem s a kislányunk is egészséges, mindketten jól vannak. (Ennek mi is örülünk és gratulálunk. A szerk.) Túri Endre esett vissza az idén.) A méhészek előadássorozatot terveztek a fenti betegség megszüntetése, illetve a betegséggel együtt való eredményes méhészkedés érdekében. Az első ilyen jellegű előadás november 29-én, 18 órakor az áfész szolnoki kultúrházában lesz (Ostor utca 6.), míg a megye méhészeinek december 7-én 9 órakor a MÁV Csomóponti Művelődési Házban (Vasútállomás, III. em.). Mindkét előadás díjtalan. Számítunk a méhészek érdeklődésére. Sándor János Szolnok gyalog. Ám a levélszekrényemben már ott lapult a sárga színű havi bérletem, benne az ebédjegy, s amin a legjobban csodálkoztam, az ötszázasom is. Hát a mai rideg, rohanó életben ilyen is van? Jó volt tapasztalnom, hogy nem halt még ki az emberi együttérzés, a becsület. Hálás szívvel köszönöm a megtaláló jóságát, Isten fizesse meg. De ha felkeresne, így névnapom táján, koccinthatnánk egymás egészségére is. Bérezi Jenő Az egészségügy lényeges átalakítás előtt áll. Úgy látszik, a jelenlegi vezetés nem okult az elődök helytelen stílusából (amit „felül” kitaláltak, helyesnek gondoltak, azt a lakossággal igyekeztek elfogadtatni, végrehajttatni), mert az egészségügyi dolgozók megkérdezése, véleménye nélkül vezetteti be az új rendszert, amely évtizedekre meghatározza a napi gyakorlati munka eredményességének feltételeit, körülményeit. Érthető, hogy ha a modem nyugati világhoz akarunk csatlakozni, akkor ki kell alakítanunk az ott már, jól’ ’ működő, kötelező járulékfizetésen alapuló, nyugdíj-beteg-szociális ellátási rendszert. (Míg pld. Amerikában az egészségmegőrzésre az elmúlt évben minden lakosra 2.600 dollárt költöttek, addig nálunk HOMO dollár jutott.) Na de ilyen serényen, minden óvatosságot félrerúgva, hanyatt-homlok igyekszünk azt bevezetni? A nyugati gazdasági módszerek lemásolása nálunk a gazdaság területén majd mindenütt a dolgozók egy részének az elbocsátásával járt. Az egészségügy reformja során négy-ötezer orvos elbocsátása várható. Néhány héttel a biztosítási rendszerben finanszírozott egészségügy bevezetése előtt tudják-e, hogy az orvosok sorsát majd hogyan rendezik, vagy olyan gazdagok vagyunk, hogy legyintve veszik tudomásul e szellemi erő elvesztését? Milyen végiggondolt koncepció az, amelyben a december 31-én álomra szenderülő körzeti orvos január elsején mint képzett családorvos nyitja fel a szemét, ha az egyetemeken és az egyéb fórumokon is csak most kezdik szervezni azokat a helyeket, ahol majd az orvosok átképzését végzik, és ahol az új szisztéma működésének a módszerét, feltételeit szeretnék kidolgozni? Hamis illúziókat hintenek el azok, akik azt igyekeznek bizonygatni, hogy a körzeti orvosok fizetése átlagszinten a jelenlegi kétszerese lesz - a felhasználható anyagköltség akár a tízszerese is lehet -, ha országos szinten az egészségügyre fordí-A szolnoki Tallinn Általános Iskola a múlt hónapban diákönkormányzati napot rendezett, melynek során sikeres program részesei lehettünk. A lebonyolításhoz több intézmény igazgatójától kaptunk segítséget, amiért ezúton is köszönetét mondunk. Elsősorban a Tranzit Hotel igazgatójának, Lider Árpádnak, aki felajánlotta azt a csodálatosan szép környezetet, ahol a programunkat lebonyolíthattuk (a szálloda szolnoki, Körösi úti szabadidőközpontját - uszodával, játszótérrel, három teniszpályával); a Jászkun Volán igazgatójának, Szabó Istvánnak a segítségével, busszal mehettünk az esemény Távolinak tűnik előttem az a nap, amikor először megláttam. Különös, furcsa embere volt a városnak - mindenki ismerte, de senki sem igazán. Alakja egybeolvadt az utak, a parkok, az egész város színével. Hány éves lehetett? Hová tűnt? - talán örök kérdés marad. Szürke, kopott öltönyt viselt, és lábán télen-nyáron ugyanaz az ormótlan cipő volt, és könyékig belehajolva keresett, kotorászott a szemetesládákban . . . Akkoriban gimnáziumba jártam, s mint félig gyereknek, félig felnőttnek, különös és visszataszító volt. De osztálytársaimmal együtt mégis megfogott bennünket. Ma már hétköznapivá váltak tott összeg talán még az infláció mértékével sem növekszik. Ráadásul erre telepszik rá a biztosító, hogy a saját érdekében ezt nyereségesen forgassa - különben minek vállalná e nehéz feladatot? Ebből a működéséhez szükséges házakat vásárol, egyre növekvő apparátust és ellenőrző szerveket tart el, bővíti számítógépeinek számát stb. Vállalkozó jellegű, teljesítményarányos alapellátást szeretne kialakítani az egészségügyi kormányzat. A vállalkozáshoz a fedezetet az állam nem akarja adni, hiszen minden vágya, hogy az egészségügy gondjától megszabadulhasson, akkor tehát csak a körzeti családorvosok magánjövedelmeinek bevonására építenek? Az az orvos, akinek nincsenek tartalékai, hogy befektethessen, ott a betegek ellátatlanok lesznek? A családorvoslás nem új megoldás. Régen talán megfelelő volt, de amikor önálló szakmákat képviselnek az urológusok, a szemészek, a nőgyógyászok, a reumatológusok, az ortopédusok, az ideggyógyászok stb., sőt az egyes szakmákon belül további specializálódás van, egyértelműen visszafejlődés az, ha mindezeket a háziorvostól követelik meg. Mi lesz azokkal a szakorvosokkal, akik a szakrendeléseken vagy a kórházak keretén belül teljesítenek szolgálatot? Jobban gyógyulnak a betegek, ha mindezeket nem veszik majd igénybe? Aligha, és a már elért szakmai eredmények lerombolásához, a lakosság további egészségromlásához vezetne. Még nem késő, hogy a számtalan, megoldatlan problémát felülvizsgáljuk. Még nincs törvényerőre emelve, a parlament még nem fogadta el az új szisztémát. Ne verjük szét addig a hálapénzre épített, a betegeket megalázó, az egészségügyi dolgozókat kiszolgáltatottá tevő, de jelenleg még működő rendszert, ha nincs helyette minden részletében kidolgozott, a háromszázezer egészségügyi dolgozó mindegyikével egyeztetett, a betegeknek és a dolgozóknak jobbat ígérő módszer. Dr. Jánosi Gábor színhelyére. A versenyek jutalmazásához kapott ajándékot a Kunság Füszért vezérigazgatójának köszönhetjük, a Martfűi Szövetkezeti Sörgyár Rt. pedig kólával lepett meg bennünket. Rajtuk kívül segített a Szolnoki Likőripari Vállalat, a jászfényszarui Béke Termelőszövetkezet, a TVM röplabdás válogatottjai - személy szerint Sármán András és Illés Zsolt -, a helyi tűzoltóság, valamint az iskolánk körüli fásításban a Csarnok- és Piacintézmény. A diákönkormányzat nevében: Mészáros Melinda és Molnár Krisztina ezek a képsorok, szinte hozzátartozik a városképhez. A kukákból imitt-amott felemelkedő fejek már nem néznek riadtan az arra haladókra, és mi sem nézünk döbbenten rájuk. El tudjuk fogadni ezt a másságot, megedződtünk! A kopott, szürke öltönyösről valójában nem is tudtuk, hogy ki volt, mondtak róla ezt is, azt is, tán valami „múltja” miatt nem jutott álláshoz; mások szerint bolond volt. De vajon mi lett vele, hová tűnt az a furcsa ember, aki nem szólított meg senkit, senkinek sem ártott? Sokunkban még életre hívható a képe, akik hol reggel, hol alkonyaikor láthattuk az utcán. Gárdon Ágnes, Jászberény Az ének, a hegedű dallamvilágában... Most, amikor nemzeti önállóságunkat fennkölt érzelmekkel hangoztatjuk, kell, hogy népünk sok évszázados hangulatából eredő, bánatot és örömet kifejező nemzeti-zenei hagyományainkra is úgy gondoljunk, az ne vesszen el a „nemzetközivé’ ’ válni látszó, űn. modem zene világában. Ne felejtsük el, mert a magyar nóta tükrözi legjobban e sokat szenvedett nép életének hangulatát; ne hagyjuk elhalványulni e sajátságos zenei világunknak népünkhöz szóló szimbólumát. Szükséges, hogy a magyar nóta nemzeti kultúránk zenei életében kiemelkedő helyet foglaljon el újra, hiszen magyarságtudatunk szószólója, mely úgy az óhazában, mint a történelem viharában szétszóródott magyarság reményeit, keserű és örömteli gondolatait - az ének és a hegedű dallamvilágában - oly szépen fejezi ki. E gondolatoktól áthatva rendez a FKGP Szolnoki Szervezete magyamóta-estet november 22-én (pénteken) 19 órakor a Szolnoki Művelődési és Ifjúsági Központ színháztermében, melyen fellép Nógrádi Tóth István és Csala Jutka magyamóta-énekes - Szalai Antal cigányzenekara kíséretében. Guth Sándor A rendőrök segítettek Veszélyben a méhállomány ✓ „Álljunk meg egy szóra!” Köszönet a támogatásért Eltűnt képsorok A tárgyalóteremből Bosszúból adta olcsón a Babettát Mint régi ismerős, úgy ment a bíróságra Duka László, Jászkisér, Bokányi D. út 23. szám alatti lakos, mivel már többször volt büntetve. Legutóbb a Pesti Központi Kerületi Bíróság rablás, járműlopás és magánlaksértés miatt 2 év 10 hónapot szabott ki rá, amit a fiatalkorúak börtönében kellett letöltenie. A börtönévek alatt, de szabadulása után is sokat töprengett azon, hogyan lehetséges, hogy a rablás előtt olyan szépen kitervelt mindent, mégis rajtaveszett. Végül arra az elhatározásra jutott, hogy a jövőben nem tervez előre, hanem az adódó akalmat kihasználva, kapásból lopja el azt, amit meglát. Ezt tette azon a napsütéses márciusi délutánon is, amikor Jászkiséren - az egészségház előtt kóborolva - megpillantotta a Babetta típusú segéd-motorkerékpárt. A luxusjárműnek egyáltalán nem mondható kétkerekű L. P. ápolónőé volt, azon járt a munkahelyére, és esőben, fagyban is azzal indult el a gyámolításra szoruló betegekhez. Dukát mindez nem érdekelte, felpattant a motorra és elhajtott. Útközben jutott eszébe, hogy legjobb lenne, ha a szomszéd településre, Pélyre motorozna. Oda, ahonnan felháborító hírek érkeztek: élettársa hűtlenkedik, más „útitársat” szemelt ki magának. Megérkezett, kérdezősködött, de semmi pontosat nem tudott meg. Végül a legilletékesebbhez, a sógorához hajtott. Mivel ott sem kapott egyértelmű magyarázatot, elhatározta, hogy kitol a famíliával. Hangsúlyozva, hogy harag nincs, szent a béke, felajánlotta a segéd-motorkerékpárt a sógornak - a felénél is olcsóbban, mint amit ér. Arra gondolt, jó fogást csinált, hiszen a lopott jármű úgyis visszakerül majd a gazdájához. Pénzzel a zsebében már nem látta olyan sötétnek a világot, a csalódástól érzett fájdalma is enyhült - különösen azután, hogy az italboltban összefutott néhány ivócimborával. A Babettáért kapott pénzt egy ültükben elitták. A Jászberényi Városi Bíróság dr. Gondos Imre Tanácsa hozott ítéletet Duka László ügyében. Lopás vétsége miatt, mint különös visszaesőt 6 hónap börtönbüntetésre ítélte, és 2 évre eltiltotta a közügyek gyakorlásától. Az ítélet jogerős. - ésal-Cipők Jászjákóhalmáról Muhari József cipész és felesége mesterei a kényelmes, ugyanakkor elegáns cipőnek, csizmának. Termékeik már megyén kívül, a fővárosba is eljutottak. (Fotó: N. Zs.) Az oldalt összeállította: Csankó Miklósné FÉNYMÁSOLÓK, TARTOZÉKOK ÉS KELLÉKEK, TELEFAXOK SHARP IRODATECHNIKAI VEVŐSZOLGÁLATI 166-70-32,166-74-49, 201-20-44 PÉNZTÁRGÉPEK, SZÁMOLÓGÉPEK, MENEDZSERKALKULÁTOROK
