Új Néplap, 1991. november (2. évfolyam, 256-282. szám)
1991-11-11 / 264. (265.) szám
1991. NOVEMBER 11. Hazai tükör 3 Tanár - szülő vigasság A szolnoki Kereskedelmi és Vendéglátóipari Szakközép- és Szakmunkásképző Iskola tantestülete szombaton a szülőknek jól sikerült szüli-bulit rendezett. A délután kezdődő és éjszakáig tartó összejövetelen, felvételünk a birkafőzö verseny egyik pillanatát örökítette meg. Az eseményről részletes, képes beszámolónk a holnapi számunkban lesz olvasható. Fotó: N. Zs. Ismét „lefaragnak” a kórházból (Folytatás az 1. oldalról) Az így létrejött mamutíntézmények (lásd: Hetényi kórház) kezdtek terhessé válni, mert áttekinthetetlenek és irányíthatatlanok voltak. Ezért megint jött a gondolat, hogy (amit estétől építettünk, azt romboljuk le reggelre) az alapellátást le kell választani a kórháztól és tartozzék az önkormányzathoz. Persze ez nemcsak szolnoki jelenség, hanem országos. A szombati fórumon kiderült, hogy az érintettek nem túl lelkesek. Mivel az előadók: dr.Böjthe Lajos kórházigazgató, dr.Bagdi László, a megyei társadalombiztosítási igazgatóság igazgatója és Várhegyi Attila alpolgármester vázolt elképzelései meglehetősen tág körvonalakat engedtek sejtetni, a hozzászólók inkább konkrétumokra voltak kíváncsiak. Dr.Csordás József az elöregedett műszerparkot tette szóvá. A fórumot úgy minősítette^ hogy: „Csak az összefoglalásd történt meg annak a bizonytalanságnak, amelyben évek óta élünk.”. Véleménye szerint egy kialakult formát addig nem szabad szétzúzni, amíg nem tudunk ugyanolyat vagy jobbat biztosítani. Jobbnak látta volna, ha konkrétan kidolgozott járóbeteg-ellátást indítanak útra - megfelelő anyagi háttérrel. Dr.Nagy Béla szerint azzal, hogy most az alapellátásnak három fölöttese van (az önkormányzat, a társadalombiztosítás, a tisztifőorvosi intézmény) az egészségügyi dolgozók jog- és anyagi kifosztottsága tökéletessé vált. A felállás valóban enyhén szólva nehezen érthető: Az alapellátást a társadalombiztosítás finanszírozza, de az önkormányzathoz tartozik majd. Ugyanakkor a szakmai felügyeletet a tisztifőorvosi szolgálat gyakorolja. Viszont január elsejétől mindenki szabadon választhatja meg az alapellátáshoz tartozó családi orvosát. Ugyanakkor kórházi orvost nem választhat szabadon. Vagyis dönthetünk arról, hogy ki kezeli a náthánkat, de nem szólhatunk bele abba, hogy kinek a kése alá fekszünk. Merthogy a kórházakra még nem terjesztik ki a szabad orvosválasztást. Ha nem tetszik... a beteg legfeljebb elmegy egy másik kórházba, merthogy intézményt szabadon választhat... A fórum részvevői nem éppen elégedetten távoztak. Egy hétig azonban még élhet bennük a remény, hogy választ kapnak kételyeikre. November 16-án, szombaton ugyanis a megyeházán a minisztérium képviselőinek és a honatyáknak a részvételével tartanak fórumot az egészségügy jövőjéről. Paulina Éva Beszéíjün^ ró fa! Olaj ra lépni V Miért lehet fontos, amikor a szomszédságunkban háború zajlik, és amikor szűkebb hazánkban is menekültek százait fogadják be, szóval miért lehet fontos az, hogy miként nyertek az olaszok az abesszin csapatok ellen csatát. Közismert a vicces megoldás, bedobták stratégiai fegyverüket az előbbiek, méghozzá a rajzszöget a sok mezítlábas katona ellenében. Lett is fényes - mint a rajzszög - győzelem. Szóval hogy egy adott háború adott pillanatában mi számít stratégiai eszköznek, azt a körülmények döntik el. Nem mondunk újat, és nem valami kitüntető a felismerés, az utóbbi ötven év háborúiban a tűzszerek mellett ott volt stratégiai elemként a tüzelőanyag: a gázolaj. A jugoszláviai háború kapcsán már megütötte a bokáját a nemzetközi közvélemény előtt Magyarország Kalasnyikov-ügyben. Éppen ezért tűnt elképesztőnek az a hír, melyet lapunk hozott nyilvánosságra: gázolajat szállítanak a magyarországi Szajolból. Méghozzá Szovjetunióból idehozott üzemanyagot osztrák partnerek közreműködésével. Talán a véletlenek egybeesése tette, a szállító cég vezérkara mihelyst tudakolóztunk a forgalmazó iránt, rögtön felfüggesztette az akciót, majd tudomásunkra hozták, hogy a papírok körül minden rendben. A papírok körül. Talán a véletlenek egybejátszása: éppen ezen a napon a háborúra sokkal kisebb befolyással bíró emberek - az Európai Közösség külügyminiszterei úgy döntöttek, hogy gazdasági szankciókat foganatosítanak Jugoszláviával szemben, mindaddig, amíg a harcok zajlanak. A nyilatkozat azért is izgalmas számunkra, hiszen kibocsátói felhívták az ENSZ BT figyelmét, hogy foganatosítson általános olajembargót Jugoszláviával szemben. S íme, a hétvégi csemege: Antal Lajos, a Magyar Olajipari Rt. kereskedelmi igazgatója elmondja az MTI-nek, hogy ránk nézve bizony hátrányokkal járhat a Jugoszláviával szembeni embargó, hiszen nem használható az Adria olajvezeték. Ugyanez az MTI-hír nyilatkozata kapcsán kimondja, hogy „az a változat, miszerint a Szovjetunióból Jugoszláviába történő tranzitálást akadályozná meg az embargó, egyelőre szóba sem került, mert a két ország között jelenleg nincs kőolajforgalom...”. Ha csak azt a szajoli pár liternyit nem tekintjük annak. Hiszen helyettese, Sági Dezső, valamint a MÓL leányvállalatának, az Agelnek műszaki igazgatóhelyettese, Szabó Ferenc, lapunknak elmondta, hogy 1400 tonnányi gázolajat tranzitálnak innen, Szolnok szomszédságából. Igaz, a maradék már csak 100 tonnányi ebből a kitűnő üzletből. Nem, nyilatkozatháborúról szó sincs. Háborúról van szó. Amibe e piciny kis tranzitakcióval újra belekeveredhetünk. Nincs tanulság, mert az úgy tűnik, nem lehet eléggé megszívlelendő, hogy egy ország, amely békét akar szomszédjával, amely békét akar magának, s mindezért megtesz kormányzata a lehető legtöbbet, s igyekszik külső biztosítékokat szerezni határai védelmére, szóval ez az ország ne adjon el háborúzni egy cseppnyi olajat. Még tranzitálva sem. Szomorú lenne, ha a békéért folyó harcban bárki is hősi halált halna Magyarországon. Az ilyen üzletből tanácsos olajra lépni. Amíg nem késő. Hajnal József J Szolgálat szeretetből Április óta működik a Magyar Máltai Szeretetszolgálat Szolnoki csoportja, - tudtuk meg a csoport orvosvezetőjétől dr.Szalay Mártától. Azóta gyakorlatilag egyfolytában helyiséggondokkal küszködnek. Kezdetben úgy volt, hogy egy kolostorba költöznek, amelyet visszakap az egyház. Később kiderült, hogy egyelőre nem tudják visszaadni az egyháznak azt az épületet. Az utóbbi hónapokban sokszor egyezkedtek az önkormányzattal, hátha tudnának valami megoldást. A szeretetszolgálat ugyanis nem egyházi, hanem világi szervezet /bár munkáját az egyház támogatja/. Az országban több mint negyven csoport működik és többségüknek a helyi önkormányzat biztosított helyet. Szolnokon azonban egyelőre megoldatlan a kérdés. Igaz, a megyeházán kaptak két helyiséget, az egyiket irodának, a másikat raktárnak használják. Működésüket azonban jelentősen gátolja az a tény, hogy a megyeházából mégse lehet árjáróházat csinálni, hiszen az adományok osztásakor óhatatlanul nagy a forgalom. Igaz, hogy hely híján az adományok egy részét nem is tudják fogadni, annak ellenére, hogy az az elvük, hogy semmilyen adományt nem utasítanak vissza. Valamit enyhített a gondokon, hogy a Komarov-terembe pakolhatnak. Ott nagyon jól lehet például konzerveket tárolni, mert nincs fűtés, viszont a legutóbbi ruhaakción igencsak fagyoskodtak. Igazság szerint külön raktárhelyiségben kell tárolni az élelmiszert és külön a ruhát. És persze garázs is kell, mert gépkocsit is kapnának - az adományok szállításához. így sokszor a kórház segíti ki a szeretetszolgálatot, ha valahonnan el kell hozni pl. az összegyűlt ruhát. Raktár híján megtörtént az is, hogy érkezett 10 mázsa ruha és lerakták a plébánia folyosójára. Az új fejlemények azt mutatják, hogy talán mégis kínálkozik megoldás. Felszabadul ugyanis a volt mentőállomás épülete és talán ott kap majd helyet a szeretetszolgálat csoportja. Erről a kérdésről a közgyűlés határoz majd. Újságíró Stúdió Debrecenben Tanulnak a jövő publicistái Az újságírás egy szakma a sok közül, amit valamilyen szinten meg lehet tanulni. Mi kell még hozzá? Bizonyos tehetség, rátermettség, stabil világképpel párosuló felelősségtudat, szilárd erkölcsiség, kitartó, tettekben - írásokban - megtestesülő hit. Szinte hallani az ezerfejű cézár ellenvéleményét az újságírók siserehadáról: hol vannak még ettől? Való igaz: mint ahogy minden szakmában, itt is vannak átlagon felül és alul teljesítők. A fenti gondolatok is elhangzottak azon a foglalkozáson, melyet a Debrecenben megjelenő Napló szerkesztőségében tartottak az elmúlt hétvégén. Az Oktáv Ráció Kft. és az újságírók Sarkadi Imre Baráti Körének tanfolyamán tizenöt fiatal vesz részt a környező, többek között a mi megyénkből is. A stúdió célja: utánpótlás nevelése, elsősorban a szűkebb régió nyomtatott sajtója számára. A hallgatók vitaszelleme is tetten érhető volt azon az előadáson, amelyet Görömbölyi László budapesti szerkesztőségvezető tartott műfajismeret témakörben. Igaz ugyan, hogy alapvetően háromféle újságírót szoktak megkülönböztetni - informatív, publicista és riporter típusút -, azonban a valóságban jóval árnyaltabban jelentkeznek ezek. Bár ez a szakma is a változás, a belső viták tüzében ég - talán a közeljövőben lesz új és jobb sajtótörvény -, ennek ellenére továbbra is népszerű. Igaz, tavaly szeptembertől ez év áprilisáig 89 lap szűnt meg és nem ritka már az újságíró munkanélküliség sem. Egyfajta szakmai alapismeretet, az élet más területén is konvertálható tudásanyagot azonban ez a tanfolyam is ad a résztvevők számára. CsJ. Böske tanító néni Szombat délutánra a szandaszőlősi művelődési ház nagyterme zsúfolásig megtelt. Az asztalsorokat fehér abroszokkal takarták le, amelyek mögött deres halántékú férfiak, nők foglaltak helyet. Ezt a rendezvényt, a születés és névnapi köszöntőt ők szervezték egykori kévés tanítónőjüknek, Orosz Györgynének, aki 91. esztendejébe lépett. Erzsi néni, avagy ahogyan ma is mindenki nevezi: Böske tanító néni 1922-ben kezdett Szandaszőlősön, amelyet akkor még Szolnokszőlősnek hívtak. Harmincöt éven keresztül, mindig az elsősöket pallérozta. A férje is pedagógus, iskolaigazgató volt, akit az 1956-os forradalom leverése után rövid útonmódon nyugdíjaztak. Gyermekük nem született, illetve mégis: hiszen sajátjának tekinti ezt a több mint száz embert az ünnepelt, akik ezen a borús novemberi hétvégén elhozták neki a hála virágait. Akadt közöttük hetvenéves, de a legfiatalabb is abba a korba lépett, amikor már lassan-lassan a postás hordja a fizetést. Még a rossz tanulók nevében is tisztelettel nyújtottak át neki egy csokrot. Ekkor felderült az arca, kicsit nevetett, és valami effélét mondott: szerencsés ember, hiszen neki rossz diákja nem volt, legfeljebb csintalan. A válasza olyan nevelőhöz illik, aki ízigvérig pedagógus volt, s a családja, a munkája, a hobbija, más szóval mindene volt az iskola, a tanítás. D. Sz. M. A szándék kevés, hely is kellene