Új Néplap, 1991. október (2. évfolyam, 229-255. szám)

1991-10-29 / 253. szám

4 1991. OKTOBER 29. Húszon innen—tízen túl Egyedül a nagy Baden-Württembergben Valós mese. Mesés való? Osztálykirándulás II. Daniela Seifert, vagyis „a Sei­fert Dani” - ahogy barátai hívják - a szolnoki Tiszaparti Gimnázi­umban érettségizett az idén. Ez így önmagában azonban szóra sem érdemes. Ami miatt mégis bemutatjuk, az az, hogy ma már egyedül él kint Németország Reutlingen városában. Amikor ott jártam, ta­lálkoztam Danival, s azonnal megkapott önállósága, céltuda­tossága. „Milyen kicsi kislány, itt egyedül a nagy Baden-Würt­tembergben!” - gondoltam fél­tőn, amikor találkoztunk. De Da­nit nem kell félteni, mint ahogy arra később rájöttem. Kedvesen invitált, látogassam meg. „Szeretném, ha látnád az én kicsi szobámat” - mondta, s szí­ves-örömest tettem eleget meg­hívásának. Egy szép utcában, egy szép nagy fehér ház, előtte zsebken­­dőnyi öreg kert. Az ajtón: D. Sei­fert. „Doktor Seifert” - gondol­tam. Jó ötlet - meg vidám is -, hogy Dani így írta ki a nevét. Csengetésemre fürge rohanás a lépcsőn, és Dani máris ott állt: céltudatosan, vidáman, mint mindig. A pici lakásba lépve pá­rizsi diáktanyák jutottak eszem­be. Három pici szoba. Egyikben nem lakik senki, ez a gardrób. A gondos papa (aki jelenleg Ham­burgban él) német precízséggel és praktikussággal már ruha­akasztót is szerelt fel ide. A má­sik, legkisebb szobában Dani la­kik, a harmadikban egy német lány (látogatásomkor épp Salz­burgban) - iskolatárs. Fürdőszo­ba, konyha, WC. Ez minden. Kint bizony már keményebb ősz járta, mint ilyenkor itthon szokott, jólesett a kellemesre fű­tött kicsiny szoba. A sarokban zöldkockás pléddel leterített ágy, egy kicsi kis íróasztal, egy fehér könyvállvány - meg a Dani régi kedves játékai: mackók, babák, bábuk, kedvencek.- Jó itt nálad, de hogy kerültél ide így, egyedül?- Hát igen. Kemény döntés volt. Azt tudni kell, hogy Ma­gyarországon eredetileg a gyógypedagógiai főiskolán akartam tanulni. Édesanyám hal­lott a reutlingeni Népfőiskoláról, ami picit hasonló hozzá, mégis más. Azt hiszem, ha otthon van ilyen jellegű képzés, nem is ke­rült volna sor erre a döntésre. Most, hogy így távol vagyok ott­„Dehogy vagyok magányos!” honról, mégis azt mondom, sem­mi nem változott, csak még job­ban megerősödött a családi sze­retet. Nem mondom hogy könnyű döntés volt.- Beilleszkedés, önálló élet - könnyen megy?- Igen. Eleinte nem is tudták az osztálytársaim, hógy én magyar vagyok. Mikor megtudták, na­gyon kedvesek voltak, meghív­tak magukhoz. Nagyon szerek itt élni. Az iskola egyszerűen fan­tasztikus! Az, amikor úgy tanul­hatsz, hogy örömöd leled benne, amikor úgy lehetsz kreatív, hogy teljesen szabadon alkothatsz, nagyszerű érzés. Kerámia, szö­vés, képalkotás, batikolás mind mind nagyon jó dolog. Elmélet is van, az is nagyon érdekes.- Mi lehetsz, ha befejezed az iskolát?- Három év után államvizsga, dolgozhatok majd kórházban ne­urológián, rehabilitációs osztá­lyokon. Azt hiszem, dolgozni majd visszamegyek Szolnokra.- Egy német diák életvitele mi­ben különbözik a magyarokétól?- Talán az önállóság. Én min­dent magam csinálok. Mosok, főzök - illetve eszem valami me­leget, takarítok. Reggel 6 és 7 óra között kelek, ezután iskola, egy óra körül ebéd, tanulás. Már van­nak barátaim. Uszodába járunk, kirándulunk, gyönyörű ez a kör­nyék.- Magányos vagy?- Dehogy vagyok magányos - mondja nevetve. Édesapám min­den második héten meglátogat, anyukámmal gyakran telefo­nálunk, az igaz, hogy a barátnőm kicsit hiányzik, de hidd el, na­gyon jó itt nekem. Karácsonyra a családunk minden tagja haza­megy, együtt leszünk. Nem győ­zöm hangsúlyozni: a szereteten az, hogy én itt vagyok, ők meg ott, semmit sem változtat. Sőt! Talán csak megerősödik vala­mennyiünkben. K. Sz. Itt olyan hideg van ... Érdekes kiállítás az Ifjúsági Irodában Számos dolognak adtak már helyet Szolnokon, a Dózsa György utca végén (26-28. sz.) levő helyiség vitrinjei. Ám ott, ahol régebben ékszerek, fotókel­lékek, használt ruhák kerültek közszemlére, most festmények függenek, szinte csábítva az arra járókat egy rövid tárlatlátogatás­ra. A helyiségben működő ifjúsá­gi információs iroda munkatársai beköltözésük óta foglalkoztak a gondolattal, hogy az üres vitrine­ket „élettel” töltsék meg. Az öt­letet tettek követték, így került sor október 22-én Vörös Ákos fiatal budapesti festő kiállításá­nak megnyitójára. Termé­szetesen a kirakatban lévő képek mellett az irodában is helyet ka­pott néhány alkotás, valódi tárlat­hangulatot teremtve a megnyitó­ra összegyűlt közel hetven meg­hívottnak, barátnak, érdeklődő­nek. Az első önálló kiállítását ren­dező ifjú autodidakta festő kicsit megilletődötten hallgatta a meg­nyitó mondatait, amelyekben Zsolnai László művé­szettörténész, a Damjanich Mú­zeum munkatársa elmondta, hogy bár vannak még pótolni va­ló hiányoságok a mesterségbeli fogások területén, mindenkép­pen figyelemre méltó az egyes képek gondolatvilágának erede­tisége, az ötletek gazdagsága, a festő fiatal kora ellenére is kiala­kult sajátos világszemlélete. Összességében a meleg, „nagycsaládi” hangulatú meg­nyitón bebizonyosodott, hogy egy kis leleményességgel a nem igazán kiállítóterem méretű he­lyiségbe is érdemes elhozni a fia­tal, pályakezdő alkotók műveit, hogy minél több lehetőség nyíl­jon a bemutatkozásra, a minden művészetet éltető megmérette­tésre, a kortárs közönség kritiká­jával való szembesülésre. Aki teheti, sétáljon el az ifjúsá­gi iroda felé, hiszen a Falu bo­londja, az Elefántnász, az Ördög hárfával, a Téli ablak és a továb­bi tizenkét kép megér néhány perces bámészkodást. Vörös Ákos kiállítása november köze­péig tekinthető meg. Reggel 8,00. Kakaskukoréko­lás. Reggeli 9,00. Kakaspörkölt. 9,00. A tanárok megpróbálják fel­kelteni az osztályt. Kis naivak. Meddő vállalkozás. 9,35. Az osz­tály ideiglenesen összealudt kong­resszusa elveti a tanárok javaslatát és küldöncét. Többen felkeléssel kísérleteznek. Leverik. Ennek el­lenére a feszültség egyre nőtt. Egy­re többen keresik az okát. Végül Horváth lekapcsolja Kisst a háló­zatról. 11,00. Megérkezés a Gö­döllői Agrártudományi Egyetem kísérleti laborjába. A hangulat és a króm-bromid kezd oldódni. Az utóbbinak nem kellene. 11,30. A tanárok a tettest keresik. 11,33. Az osztály gyorsan dönt a személye felől. Állítólag ő nem. Lacika ott sem volt. Lacika délután 1 körül eltűnik. Sokan látták elpárologni. A laboránsnő szerint az a hidro­­karbonát volt. 14,00. A diákok je­lentik az oszifőnek, hogy Lacika, még eltűnése előtt, bevallotta bű­nét. 14,20. Horváthot elküldik a postára gyásztáviratért. 16,00. Az osztály eléri a fővárost. Ebbéli örö­mének kifejezésére Pöde saját ver­seit tálja az osztály elé. Kontra az osztály az ajtót. 16,10. Az ifjabb Lakatos megjegyzi, hogy abban a zsákban, amit az előbb kidobtak, egy költő veszett el. Lovass pedig reméli, hogy még jó ideig nem fe­dezik fel. 17,00. Látogatás a Vár­ban. 17,20. Látogatás a Hősök te­rén. 17,40. Látogatás Csepelen. 18.00. Látogatás az Ókori Törté­neti Múzeumban. Az egyik portás figyelmét lekötik a lányok. Addig őt az osztály fiúi. 18,30. Az osztály bevonul az áldozókamrába. A má­sik portás követi. A vendégkönyvi bejegyzés szerint a német turisták egyedinek és ízlésesnek találják az áldozóravatalt a rá kiterített portás­sal. 22,00. Megérkezés egy közeli kastélyszállóba. A névsorolvasás­nál kiderül, hogy az osztály létszá­ma vészesen apad. A portás közli, hogy kísértetjárás szokott lenni. Az osztályt ez feldobja. Kékesit meg az osztály az egyágyas szobá­ba. Imike először tiltakozik. Ké­sőbb belátja: ő lesz a csali. 2,00. Semmi. 2,30. Még mindig semmi. 3.00. Most már hallani valami neszt. 3,01. Az idősebb Lakatos 3 másodpercet ad Kovácsnak, hogy abbahagyja a horkolást, de már kettőnél üt. 3,30. Három kísértet kísérteni kísérel meg. 3,33. A kí­sértetek benyitnak Kékesi Imike szobájába. 3,34. Három kísértet pánikszerű rohanása figyelhető meg. Az osztály tapsviharral vonul Imike ajtajához, csak azt kérik, hogy szemüvegben jöjjön ki, mert úgy sokkal szebb. 8,00. Kakaskukorékolás. 8,05. A kakaskukorékolás hirtelen meg­szűnik. Zatykó Misi ismét jól cél­zott. 9,00. Újabb veszély. A fizika­tanár átveszi a kakas szerepét. Az osztály bokszolója jelentkezik bunkónak. Mivel eleve az, elfo­gadják. A bunkó lesújt. A követ­kezmény szintén. 9,10. Fazék, az osztály szakácsa morgolódik. Sze­rinte csak a hasa. Kiküldik reggelit csinálni. 10,30. Az osztály nem akarja megenni a kakaslevest. Nem hiszik el, hogy a kakasnak ilyen nagy füle volt. A gondnok egy megkötözött kakast talál a ke­rítés alatt. Fazék tényleg álmos le­hetett. 11,30. Az osztály elindul. 20 perc után az oszifő hiányolja a fizikatanárt. Nem látta senki. Állí­tólag el se jött. Valaki találkozott vele egy hete az utcán. Mások sze­rint elszublimált. Alex Volt egyszer egy nyár ... Esőisten siratta a rock gyermekeit Időnként erősen megnövekedő hangerőt, délután és este többféle zenekart, a késői időpontok ellené­re is forró hangulatot ígért az O. B. Art Egyesület nyári koncertprog­ramja, amelyet a szervezők három alkalomra hirdettek és terveztek a szolnoki Tisza-parton. Alapos előkészítő munka után kezdődött az első koncert. Mielőtt zenekarok léptek volna színpadra, egy rövid rocktörténeti vetélkedő nyújtott „elgondolkodtató” szóra­kozást az egyre nagyobb tömeggé duzzadó közönségnek. A „rock­­történelem-órán” - talán nem vé­letlenül - a debreceni Szfinx együt­tes tagjai végeztek az első két he­lyen. Kicsit találomra érkeztek, de megérdemelt sikerrel távoztak a törökszentmiklósi No Parking együttes zenészei, akik kiforrott bluesmuzsikájukkal mindig kelle­mes pillanatokat okoznak az igé­nyes rock kedvelőinek. Fiatal, pályakezdő zenekarként követte a miklósiakat a Budapesti Jezabel hard rock formáció. Saját bevallásuk szerint is első öt bulijuk egyike volt ez a fellépés, ami nem sikerült rosszul, leginkább azon­ban egy csiszolatlan drágakőre ha­sonlított, amit még nem igazán kezdtek el megmunkálni. Ha időközben nem sötétedik be, bizonyára láttuk volna, miként sű­rűsödnek kicsiny hazánk felett a fekete fellegek a helyi KMP együt­tes első akkordjainak és szöveg­foszlányainak hallatán. Persze ne ijedjen meg senki, a zenekar ifjú tagjai nem a Nagy Sötét Történel­mi Káoszból keveredtek elő, hi­szen a zenekar neve a Kati Miért vagy Primitív? költői jellegű kér­désnek a rövidítése. Néhány fölös­leges kijelentés és a zene éretlensé­ge ellenére a közönség egy része igazán jól szórakozott a - tagok állítása szerint - paródiának szánt nótákon. Üde színfolt volt a szol­noki Dessert együttes. Az éjjel fél egyig tartó koncert közel 7-800 nézőt állított meg a Tisza-parton, rövidebb-hosszabb időre. Persze nem mindenki szórako­zott felhőtlenül. Úgy látszik, a kör­nyék lakóinak igazán hatékony szervekhez sikerült fordulniuk, hi­szen a következő (egyébként a szervezők által megváltoztatott" helyszínű) eseményről távirati stí­lusban tudunk csak beszámolni, valahogy így: reggel 8 órától az egész ország területére kiterjedő felhőzetből ömleni kezdett az eső, a gazdák megkönnyebbülten só­hajtottak fel az idei bőséges termés reményében. A felállított színpad előtti terület pillanatok alatt igazi lápvidékké vált. Mehettek a sze­gény kicsi rockerek tévét nézni... És Esőisten nem kegyelmezett, bár adott még közel egy óra hala­dékot az utolsó bulin, hogy éppen csak megízleljük az Adam 30 és a Hisztéria együttes próbálkozását. A Rés, a P. G. Csoport inkább csak egy egész napos kirándulást köny­velhetett el a fellépés helyett. (Mindenesetre abban maradtunk, hogy ha lesz hol megszervezni ősszel a koncertet, mindenképpen bepótoljuk a mulasztást.) És talán jövőre... p.a.p. Bejött a megbeszélt eredmény a rockerrangadón A színpadi mozgás a pályán is sikert aratott Beatrice-Szolnok Rockers 2-2 (2-1) Szolnok. Tiszaliget (a sörsátor mellett), 300 néző, vezette: Koxi (egyesek szerint rosszul, mások szerint jól). BEATRICE: Lugosy - Nagy F„ Bruger, Hege­dűs R. (mérkőzés előtti villámigazolás után), Pál­mai Z., Váry K. (mv). Csere: Nobody SZOLNOK ROCKERS: Pap - Matos (L. Mach­­beth), Borbás (B. Cadillac), Ratkai (Exit), Rácz (Mystic), Láris (L. Machbeth). Csere: Szép T. (L. Machbeth), Bujdosó J. (Adam 30), Tombor (Exit) Szépszámú közönség és még szebb idő fogadta a mérkőző feleket a XXIX. Tiszaligeti napok ke­retében zajlott rangadón. Természetesen - amint ez manapság bevett szokás - az ellenfelek rövid eszmecsere után, még a mérkőzés előtt megegyez­tek az eredményben, és kölcsönös meg nem táma­dási szerződést írtak alá. Ennek ellenére a játékvezető kezdést jelző síp­szava után, mintha csak egy első osztályú teke­mérkőzésen lettünk volna, úgy döntögették a szol­noki ifjú zenész-focista palánták a dédapóka roc­­kercsapat tagjait. A lélegzet is elakadt, amikor Nagy Feró önmaga által vétlen kezezésnek minő­sített megmozdulását a játékvezető másképp ítélte meg, és a büntetőt a csigákat meghazudtoló fürge­séggel Láris Laci a bal alsó sarokba vágta. Sajnos a megszerzett vezetés után a szolnokiak tovább erőltették a támadásokat, így igencsak megfeled­keztek a védekezés fontosságáról, így Váry Kar­csinak (a Szigligeti Színház tagjának) vezetésével egyre lendületesebben támadott, előbb egyenlí­tett, majd néhány perc múlva Pálmai Z. lövésével a vezetést is megszerezte a Beatrice. A második félidő kísértetiesen hasonlított az elsőre (ugyanaz a pálya, ugyanaz a bíró, ugyan­azok a játékosok), a szolnokiak meddő támadása­ira a Rice életveszélyes kontrákkal válaszolt. Sze­rencsére addigra sikerült szerezni egy redőnyt a kapura, illetve felásni és elaknásítani a hazaiak hatosát. így a számos góllal kecsegtető akció vég­állomása vagy a kapus kesztyűje, vagy a kapufa, vagy a Baross tér volt. ... és aztán, ahogy az már lenni szokott, egy ártalmatlannak induló szolnoki támadás végén Láris Csiga újabb gólt szerzett, így alakítva ki a megbeszélt 2-2-es végerdményt (egyúttal a mér­kőzés gólkirályává is előlépett). Innentől kezdve már mindkét csapat belenyugodott az eredmény­be. Az oldalt összeállította: Bakos Csaba

Next

/
Thumbnails
Contents