Új Néplap, 1991. szeptember (2. évfolyam, 204-228. szám)
1991-09-28 / 227. szám
2 Hazai körkép 1991. SZEPTEMBER 28. Privatizáció a vendéglátásban Oktatásügyben megkérdeztük a minisztert Kié lesz a Tisza Szálló? Szolnok vendéglátásában a Tisza Szálloda és Étterem évtizedek óta meghatározó szerepet játszik. E vendéglátóhely a Hungária Szálloda és Éttermi Vállalat huszonkét egységének egyikeként üzemel. A Hungar Hotels a szobák száma alapján hazánk legnagyobb szállodacsoportja, a világrangsorban a 65. helyet foglalja el. Mint a vendéglátás egyéb területein, a Hungar Hotels esetében is megkezdődött a privatizáció. Sonyák Bélától, a Tisza Szálloda és Étterem -igazgatójától az iránt érdeklődtem, hol tart a privatizáció a vállalat egészét illetően, illetve milyen kihatásai lesznek a szolnoki Tiszára? Sonyák úr elmondta, hogy a Hungar Hotels irányítása eddig vállalati tanács által történt. 1991. október 1-jén azonban részvénytársasággá alakul át. Egyszemélyes részvénytársaság lesz, ahol a tulajdonos az Állami Vagyonügynökség. Jelenleg még nem kerül sor külföldi tőke bevonására. Ennek oka, hogy a vállalat egészét nagy hitelállomány terheli, ami nem vonzó a tőke számára. Másrészt a külső befektetőket az állami tulajdon kevésbé érdekli, részvénytársaságokba szívesebben fektetnek be. A most folyó privatizáció a jövő év közepén felgyorsul azzal, hogy a vállalat a tőzsdére kerül, ahol üzleti tervvel jelennek meg. Ebben bemutatják múltjukat, jelenüket és hosszú távú elképzeléseiket. Az üzleti terv alapján dönthetnek befektetésükről a vállalkozók. Amennyiben a részvénytársaság részvényeseivé válnak, vállalat vezetésébe is bekapcsolódhatnak. A privatizáció a Tisza Szálloda és Étterem működésében valószínűleg teljesen új folyamatokat fog elindítani, feltéve, ha lesz külföldi tőkebevonásuk. Jelenleg két tevékenységük hoz szakmai és pénzügyi nyereséget: a szálloda és a fagylaltozó. Összességében azonban veszteségesek, mert egyrészt az étteremnek, jórészt azonban a korábban felvett hitelek - nemrég újították fel a szállodát - törlesztéseinek tudható be. A részvénytársasági formában való működés logikájától idegen a veszteséges gazdálkodás. Sonyák Béla szerint van megoldás a nyereségessé váláshoz. Egyrészt bővítené a szálloda kapacitását. A meglévő 29 szoba mellé legalább ennyit építtetne, ha lenne finanszírozási lehetősége. Másrészt drasztikusan szűkítené tevékenységi köreiket, amely elsősorban az étterem bezárását jelentené. A jelenlegi szállodakapacitásra nem lehet éttermi forgalmat alapozni, a lakosság e szolgáltatás iránti igénye, a fizetőképes kereslet csökkenése következtében, rendkívül alacsony. Az igazi továbblépést azonban az jelentené, ha ki tudnák használni a gyógyvíz adta lehetőségeket, vagyis gyógyszállóvá alakulnának át. Ehhez is feltétel a szobaszámok növelése, illetve az, ha a város erkölcsileg támogatná törekvésüket. A „városatyák” elképzelései között ugyanis szerepelnek új szállodák. A Tisza Szálló esetében minden infrastruktúra rendelkezésre áll, a bővítés gazdaságilag kedvező lehet. A jelenlegi elképzelések szerint a fejlesztés megcélozhatná a preventív, betegségmegelőző programba való bekapcsolódást is. A gazdasági fejlődés szükségszerűen magával hozza az emberek ez irányú igényét, külföldi és hazai állampolgárok egyre többet áldoznak egészségük megőrzésére. Ráadásul Szolnokon Csabai Csaba főorvos úr már kidolgozott olyan egészségügyi programot, amelyet jól tudna a Tisza Szállóban is alkalmazni, és amely vonzaná a vendégeket külföldről és belföldről egyaránt. Végül is, hogy mit hoz a jövő, alapvetően attól függ, milyen igényeket támasztanak aTisza Szálloda és Étteremmel szemben. A város érdeke az, hogy megmaradjon és prosperáljon a Tisza-parton e sokunk által kedvelt létesítmény. N. R. Módosul a közlekedési rend A szolnok-kiskunfélegyházi út négynyomósítása folytatásaként a Tisza-malom térségében - ideiglenes jelleggel - szükségessé válik a forgalmi rend módosítása, amelyet a mellékelt ábra mutat. Segítségképpen ideiglenes burkolati jeleket festettek fel, és a szükséges jelzőtáblákat is elhelyezték. Figyelembe véve a reggeli csúcsidőszakot, a csomópont forgalmi rendjét szeptember 30-án 9 órától változtatják meg. Ettől az időponttól az autóbuszok is az új megállóhelyeken állnak meg. Tekintettel a forgalom nagyságára, valamint arra, hogy a térség továbbra is munkaterület, kérik a járművezetőket és a gyalogosokat, hogy a szokásosnál is körültekintőbben közlekedjenek. Mottó: .. hazát nem alkot holt föld, hanem élő ember .. (Széchenyi: Hunnia, 1835) NÉGYFORDULÓS VETÉLKEDŐ (II.) Széchenyi István születésének 200. évfordulójára emlékeztünk szeptember 21-én. Történelmünk kiemelkedő alakjának, a legnagyobb magyarnak eszméje a mai ember számára is példaértékű. Olyan gondolkodó ember ő, aki „Ha volt magyar, kiről elmondhatjuk, hogy nem egy vidéknek, hanem hazájának, nem egy osztály- vagy pártnak, hanem nemzetének élt - Széchenyi az’ ’ (Eötvös József). .. Hazát nem alkot holt föld, hanem élő ember ...” címmel a Városi Központi Könyvtár négyfordulós vetélkedőt hirdetett gróf Széchenyi István születésének 200. évfordulója emlékére. A kérdések a könyvtárban található irodalomra épülnek. A megfejtéseket a középiskolás és a felnőtt korosztálytól várjuk. A kérdések négy héten át olvashatók alapban. A megfejtéseket a megjelenést követő hét szombatjáig vagy a négy forduló után egyszerre, október 31- ig lehet beküldeni a Városi Központi Könyvtár címére - 5000 Szolnok, Széchenyi krt. 22. A négy forduló helyes megfejtői közül sorsoljuk ki azt a szerencsés tíz nyertest, akik a könyvtár által szervezett budapesti kiránduláson részt vesznek, s megtekinthetik a Magyar Nemzeti Múzeum által rendezett Széchenyi-emlékkiállítást. Mind a tíz nyertes egy vendéget vihet magával. További tíz megfejtő könyvet, illetve könyvutalványt nyerhet. A II. forduló kérdései: 1. Széchenyi angliai utazásai hatására mi az a három dolog, amit legfontosabbnak tartott megvalósítani Magyarországon? 2. Hunnia című művéből említsen meg legalább három fontos gondolatot! 3. Melyik az a nevezetes épület, melynek alapjai lerakásához egyévi jövedelmét ajánlotta fel? 4. Mi a lényege az alábbi gondolatának: „A kiművelt emberfő” 5. 1840. november 19-én a pesti vármegyeház falai között ki mondta ki elsőnek Széchenyiről, hogy a „legnagyobb magyar”? 6. „Mindig nehezebb élni, mint meghalni.” Milyen családi ereklyén olvasható ez a mondat? Túlterhelt diákok — önállóság a pedagógiában VÁLASZOL: DR. ANDRÁSFALVY BERTALAN- Nem újkeletű, de ma is égető gond a tanulók túlterheltsége, illetve túlterhelése az iskolákban, mind az általános, mind a középfokú intézetekben, a nulladik és hetedik órák a tanítás rendjében. Vajon van-e elképzelése, terve a tárcának, hogy ezen az áldatlan állapoton enyhítsen?- Van egy három évre szóló pontos tervezetünk, határidőkkel, ami a legfontosabb problémákat akarja megoldani; nemcsak a tanításban, a nevelésben, a tanulók szociális ellátásában is. Ezek között első helyen áll, hogy a tanulás túlságos terheit csökkentsük. Már az idén kijön - s ajánljuk minden iskolának az alsó tagozatban - a mindennapi testnevelésre szóló felhívásunk, hogy lehetőleg délutánonként az iskolák csináljanak vonzóbb sport» foglalkozásokat! Sajnos, nemzetközi összehasonlításban is nagyon egészségtelenül él a magyar ifjúság, keveset mozog, s ezen segíteni kell, mert hisz a karbantartott test nagyobb szellemi teljesítményre képes. Az idő, amelyet ilyetén a mozgás a gyermektől elvesz, nem vész kárba, sokszorosan megtérül a matematikában, az angolban, az elméleti tárgyak tanulásában. És az OTSH is az iskolai sport irányítója, ő is ajánlásokat tesz majd, hogy miként lehet tornászni akár esős időben is, ott is, ahol nincs megfelelő udvar vagy tornaterem. Programokat dolgoznak ki arra is, milyen mozgásokkal lehet a gyereket megfelelő kondícióba hozni. Test- nevelési célokra egyébként van egy 30 milliárdos alap, melyből 680 tornaterem épülne öt év alatt. Ezekre lehet pályázni. És az így épülő tornatermek a közösségek találkozóhelyei is lehetnek, több célt fognak szolgálni, több közösségi funkciót töltenek be, ezért is rendkívül fontosak. A középiskolai túlterhelés? Ott sokkal nehezebb, ott nagyon átgondoltan kellene megvizsgálni, hogy a tananyag tényleg annyi órát követel-e, mint amennyit kap. Mert a szaktanár védi a saját tantárgyát, s minél több órában akarja tanítani; emö- gött azonban olykor nemcsak a szakma szeretete húzódik meg, hanem az is, hogy ki kell tölteni a munkaidejét órákkal. Rendeletileg itt abban lehet segíteni, hogy bizonyos tantárgyaknál vagy pedig az osztályok létszámánál lefelé feloldjuk a korlátozást, hogy hatékonyabban tudjanak tanítani a tanárok. Ily módon több tanárra van szükség, de nem több órára! És nagyon jól össze kell csiszolni a különböző tantárgyak tantervét, mert ha minden tanár a maga szabad akaratából határozza meg az óraszámot, akkor, meglehet, a gyerek összerogyik. A túlterhelés egyik fő okozója ma középiskolában, jól tudjuk, a felsőfokú intézetekbe való bejutás nehézsége. Ezen a felvételi rendjének megváltoztatásával lehetne segíteni. Azt szeretnénk, hogy az első évben mindenhol a felsőfokú intézményekbe nagyobb számban vegyenek fel hallgatókat, s aztán menet közben szűrjék ki, akik nem felelnek meg, akik nem bírják, ott essenek ki. A felvételi vizsgák nem adnak igazi képet a tanulókról. Bár szeretnénk a főiskolai, egyetemi felvételiket eltörölni, ez csak fokozatosan fog menni. Természetesen gondolnunk kell azokra is, akik az általános után nem tanulnak tovább és még nem töltötték be 16. évüket, akik otthon akarnak maradni. Számukra a régi, úgynevezett ismétlő iskolának megfelelően a 9. és 10. osztályban legelemibb menedzserképzést lehet adni, közgazdasági ismeretekkel, és nagyon fontosak lesznek talán újra a mezőgazdasági ismeretek, a kertészkedés, a biológia, a lányoknak pedig a varrás, a gyermekápolás, öregek gondozása és így tovább. Megtanulhatják a számítógépek kezelését, olyan ismeretek birtokába juthatnak, amelyek a kisvállalkozói, szabadfarmeri élethez alapvetően szükségeltetnek. Olyan képzés ez, amit korábban a népfőiskolák vállaltak fel. Ezért kell felkarolnunk nekünk is a most bontakozó népfőiskolái mozgalmat.- Sok problémát okoz olykor egy-egy oktatási intézmény új vezetőjének kinevezése; elhúzódó viszályok kísérik, mérgezik olykor ezeket a folyamatokat. Vitás esetek osztják meg az érdekelteket, mi várható az ebbéli konfliktusok megnyugtató rendezését illetően?- A törvény nem egészen világos, mert megköveteli apedagógu- sok egyetértését a kinevezéshez, s innen van aztán az ellentét. Az ön- kormányzat úgy érzi, korlátozzák az ő felelősségét, hisz ő a munkaadó, a pedagógusok meg sérelmezik, hogy az ő követelésüket, netán vétójogukat nem veszi figyelembe az önkormányzat. Én azt hiszem, hogy itt az az eset áll fenn, mint egy házasságnál. Akármilyen jó is a törvény, ha egyszer összeveszett a két házastárs, nem tudja kibékíteni őket; a baj az, hogy összevesztek, hogy ellentét van köztük. Ezt törvénnyel feloldani jogilag lehet, érzelmileg nem. Márpedig a gyerekek vesztesek lesznek, bármilyen jogi megoldás születik, akár az apához, akár az anyához, akár egy harmadik helyre is kerüljenek. Ha az önkormányzat összevész a pedagógusokkal, ott is a gyerek húzza a rövidebbet. Vannak olyan ön- kormányzatok, melyek a gyermekek érdekében akarnak lépni, és vannak pedagógusok, akik mindent megengedve, kéz kezet mos alapján vezető direktort kívánnának maguknak, afféle dobzselász- lót. És fordítva is van, amikor a pedagógusok tudják igazán megítélni, hogy akit a másik fél szeretne, alkalmas-e az valójában a vezetői posztra. Tehát eleve eldönteni, hogy a pedagógusoknak vagy az önkormányzatoknak van igaza, nem lehet, mert egyik esetben itt, a másik esetben ott van az igazság. Mi lehet a megoldás? Az, hogy vitás esetekben a gyermekek érdekében felkészült, szakmájában kiváló, köztiszteletben álló szakember döntsön, aki ne legyen annak a tantestületnek a tagja, amelyik vitában áll. Ezért erre a feladatra olyan tekintélyes pedagógusra van szükség, aki a köztársasági megbízott mellé kerülve oktatásügyi felügyelőként végezné dolgát - pályázati úton nyerve el pozícióját. Ez a mi álláspontunk, nem tudom, hogyan dönt majd az Alkotmánybíróság. Olyan szakember beállítására gondolok, aki körültekintően tud dönteni vitás kérdésekben, hogy a pályázók közül ki is az, aki szakmailag bizonyította életútjával vezetésre való alkalmasságát. Ez számomra a legjobb megoldás, lehet, nem mindenki megelégedésére, mert érzelmeket és érdekeket érint. Hangsúlyozom: a tanügyi felügyelő a törvényességnek, a működés tisztaságának a felügyelője, és semmiképpen nem tanfelügyelő abban az értelemben, hogy órákat ellenőrizzen, hogy azt vizsgálja, jól tanít-e valaki avagy rosszul, mert nem ez lesz a feladata.- Újabban gondot jelent, a szubjektivizmusnak is tág teret enged a pedagógusi munka értékelése, nincsenek meg a tárgyilagos mérlegelés módjai, formái. Milyen elképzelése van a tárcának, a minisztériumnak arra, hogy a szakmai munka eredményessége objektíve mérettessék meg, tárgyilagosan, igazságosan?- Ebben a kérdésben a pedagógusok társadalma, mely hozzászól a készülő oktatási törvényhez, erősen megoszlik. Vannak, akik nagyon szeretnék a szoros ellenőrzést, és vannak, akik az iskolák szabadságát hangsúlyozzák. Az tény, hogy az a fajta régi, mindenbe beleszóló módszer, ami egyébként már régebben kezdett átalakulni, hisz ’85-től a szakfelügyelők is szaktanácsadók lettek, de azért még mindig beleszólhattak a pedagógusok munkájába, megszűnik, a „belelszólás” eszköze: a vizsga lesz. Ami úgy történik, hogy felelősen megszervezett vizsgát tesznek év végén a tanulók, s a vizsgát ellenőrző szakemberek nem a tantestület tagjai lesznek, hasonlóan az érettségi vizsgákhoz, akik tehát objektíve le tudják mérni, hogy mit tudnak a gyerekek. Afféle ellenőrző vizsga lenne ez az alsó tagozatokban is év végén, mely azután a tanári munka eredményességét is megmutathatná. Akik nem értenek ezzel egyet, arra kérem őket, mondjanak jobbat. Ennek a módszernek egyébként vannak külföldi tapasztalatai is, jóllehét a vizsgarendszer egyes helyeken - ez is igaz - már túl is teng. Bármilyen módszert választunk is, hangsúlyoznunk kell a pedagógus, az iskola szabadságát; ez mentette meg a magyar kultúrát a Bach-kor- szaktól kezdve a Rákosi-időkig, mert nem igaz, hogy minden pedagógus korrumpálódott, a pedagógusok nagy része igenis értékeket tudott közvetíteni, még ha nyögött is az állandó ellenőrzés, ideológiai kontroll alatt. Ennek vége kell hogy legyen. De nem szabad belemenni abba a csapdába, hogy most mindent szabadjára engedünk, és akkor az iskola dönt el mindent, a szakmai tanácsokra és ellenőrzésre igenis szükség van; ellenőrizni, hogyan teljesítik majd az iskolák a nemzeti alaptantervet. Akik felelősen dolgoznak, azok igyekeznek úgy tanítani, hogy a gyerek megfeleljen a vizsgán. Ezt azonban menet közben nem szabad állandóan ellenőrizni, nem lehet valakire ráülni, a pedagógus végezze szabadon munkáját, a vizsgák majd bizonyítanak. És nekünk nyilván azon kell gondolkodnunk, hogyan lehet ezt az eredményre törő tevékenységet anyagi eszközökkel is Mjéíteni.
