Új Néplap, 1991. szeptember (2. évfolyam, 204-228. szám)
1991-09-28 / 227. szám
1991. SZEPTEMBER 28. Megyei körkép 3 Segédmunkásként felsőfokú nyelvvizsgákra készült Az elnök úr aludt rá egyet, és mégsem nyilatkozott Lehet-e HISZ(ekegy)re vállalkozást alapítani? A most hetvenedik évét számláló Kozányi György életében - elmondása szerint - semmi tipikus sincsen, elvégre szinte minden cselekedete az átlagtól eltérő. Döntse el mindezt az olvasó, mert szerintem nagyon is emberi, őszinte az a megnyilatkozás, ahogyan ez a ma már nyugdíjas visszatekint elmúlt évtizedei küzdelmeire, esetenként tévelygéseire. 1922 novemberében született a Heves megyei Váraszón. Egerben tanult, és a jó eszű fiút a szülei mindig papnak szerették volna látni. O velük ellentétben irodalmi pályát akart választani, mivel otthonosan mozgott a műfajokban, és elhatározta, ha megfelelő élményanyagot gyűjt, költeményeket, prózai alkotásokat ír. Ez a kettősség azután sokáig elkísérte, hiszen a papi hivatáshoz szilárd világnézet szükséges. Közben azért ő - az atyai, anyai szóra hallgatva - végezte a tanulmányait, majd sikeresen be is fejezte azokat. Segédlelkész lett, bár nem volt könnyű helyzetben, hiszen kimondva-ki- mondatlanul pályatévesztettnek érezte magát. Menekülni szeretett volna erről a szülői sugallatra elkezdett, de végül is önként vállalt kényszerpályáról. Nem oly módon, hogy félreáll, mivel ehhez nem volt annyi bátorsága. Ezért úgy próbált váltani, hogy hősnek látsszék. Izgató kijelentéseket tett a szószékről az ötvenes évek derekán, később 1956 elején. Sokan, nagyon sokan figyelmeztették, a környezete szinte kivétel nélkül menteni próbálta: ne tegye ezt - de ő velük ellentétben szinte mindent elkövetett, hogy börtönbe kerüljön. Elsősorban azért, hogy talán ily módon világnézeti tisztuláshoz juthat, amiért még az elzárást is vállalta. Mégpedig olyan látszattal, hogy tette ne gyávaságnak, hanem hősiességnek tűnjék. Mindezek következtében 1956 májusában le is tartóztatták. Pár hétig az államvédelmisek faggatták, de fizikailag nem bántották. Ha csak nem számít hántásnak a durva hang, bár ez minden oda bekerülőnek kijárt. Elég az hozzá, végül is a megyei bíróságon izgatásért két év hat hónap börtönre ítélték. A börtönben sem nyúltak hozzá egy ujjal sem, ahonnan az ’56-os októberi forradalom szabadította ki. Nem sokáig, mert 1957. március Kién ismét letartóztatták, és a börtönévei 1959-ben teltek le. Mehetett volna régebbi helyére vissza segédlelkésznek, de ekkor már megmondta: világnézeti törés miatt reverendásan képtelen tovább dolgozni. Szénbányában helyezkedett el, és ott kereste kenyerét, több mint kilenc és fél évig. Még lenn, több száz méterrel a föld alatt, a szűk járatokban, tárnákban is cetliket hordott magánál, és ha csak percekre is tehette, szavakat, kifejezéseket tanult a bányászlámpa fényénél. De ezt csinálta fenn is, szabadidejében, amely következétben 1966-ban a legnagyobb titokban felsőfokú német-, esztendő teltével pedig felsőfokú orosznyelv-vizsgát tett. Mindez végül kiderült, és amikor erről a bánya kommunisAz agrárpiaci rendtartás nem csodafegyver (Folytatás az 1. oldalról) a termelőket, feldolgozókat és kereskedőket egyaránt. A keret- törvény, melyét remélhetóen mielőbb sikerül a parlament élé vinni, jogi lehetőséget teremt majd a piaci beavatkozásra. Illúzió lenne azt hinni, hogy erre nincs szükség, hisz valamennyi fejlett piacgazdaságú országban törvények korlátozzák a versenyt és szabályozzák az agrár- szektor működését. A piac szabályozásának legfontosabb eszközei éppen ezért az árrendszer, az intervenciós és támogatási rendszer, valamint a jogi szabályozás. Az agrárpiaci rendtartás gazdaságfilozófiai alapja tulajdonképpen az, hogy az állam kiszámítható viszonyokat alakítson ki az élelmiszer-gazdaságban. Mikus Dezső, az FM privatizációs főosztályának első embere a vállalati átalakulásokról és a privatizáció eddigi tapasztalatairól beszélt. Mint elmondta, az élelmiszer-ipari vállalatok 12 százaléka került eddig privatizálásra, és a cégek további 8 százalékánál pedig előrehaladott a magánkézbe adás folyamata. A privatizáció alapelve az, hogy a befektető piacot is teremtsen, hisz e nélkül a tőkeinjekció sem oldja meg a gondokat. Az állami gazdaságok privatizációja addig csak elméleti dolog, amíg a földtörvény nem jelenik meg, és a termőföldnek nincs értéke. Ezért az állami gazdaságoknak 1992 végéig kell kidolgozniuk privatizációs elképzeléseiket. Az élelmiszer-gazdaság - jövő évi költségvetési tervezettel összefüggő - finanszírozási lehetőségeit ismertette a megjelentekkel dr. Bencze Tibor, a Pénzügyminisztérium főtanácsosa. Nos, előadását az agrárszakma képviselői nem fogadták kitörő örömmel, hisz 1992-ben a piaccal kapcsolatos támogatásra csupán 30 milliárd forint jut, amely nevetségesen kevés a Közös Piac országaihoz mérten. Ebből az összegből az idei másfél milliárd helyett ugyan 4 milliárd forint kerül az intervenciós alapba, ám ez minden bizonnyal csak „tűzoltó munkára” lesz elegendő. Közvetlen exporttámogatás céljára a tervezet szerint 26 milliárd forintot különítenek el, ami valamivel több, mint ez évben. A „végveszélyben” lévő gazdaságok átalakulásának elősegítésére kétmilliárd forintot fordítanak, az aszálykárral összefüggő támogatásra pedig 700 millió forintjut. A jelenlegi elgondolások szerint jövőre megvonják a tej 4 milliárd forintnyi fogyasztói ártámogatását, ami várhatóan az egyébként is alacsony tejfogyasztás további csökkenését eredményezi majd. L. Z. ta vezetői tudomást szereztek, szinte könyörögtek neki: el ne mesélje, hogy mit csinált, mert rossz fényt vet az üzemre, ha kitudódik, hogy egy föld alatt dolgozó segédmunkás állami nyelvvizsgára készül vagy nyelvvizsgát tesz. A történtek után pályázott több helyre, de hát papi előélete, börtönévei miatt sehol nem fogadták. Minden bizonnyal megbízhatatlannak számított. Egyetlen kivétel azért akadt, 1968-ban Pólyák István, az állami gazdaság akkori igazgatója maga mellé vette. Először Bánhalmára, majd Kunhegyesre. Kapott is érte, hogy az ellenséget behozza a házba, mire Pólyák egy kacifántos, kun káromkodással küldte melegebb éghajlatra az aggá- lyoskodót. Kunhegyesen azután tolmácsolt szóban meg írásban is. Napjainkra tizenkét nyelvből: németből, oroszból, csehből, szlovákból, lengyelből, bolgárból, románból, olaszból, spanyolból, angolból, franciából és latinból fordít, ami nem kis dolog. Az esküvője sem tipikus: 1959-ben nősült, és a felsége tizennyolc évvel volt idősebb nála. Sajnos, tavaly május 5-én élete párja meghalt, ami Gyuri bácsinál nagy sokkot okozott. Nagyon, de nagyon hiányzik neki azóta is. Egyedül van, és így is marad, mivel nincsen gyerekük. Testileg, lelkileg berendezkedett a magányos életre. A nyugdíja 8 ezer 570 forint, amelyből ezer forintot kárpótlás gyanánt a börtönéveiért kap. Akár a kamaszok teszik, ő is egész életében a világnézetét keresi. Most, hetvenéves korára, a felesége halála után kialakulóban van. Talán egyszer majd ki is alakul, amelyet akkor bizonyára meg kell írni, vagy valamilyen módon papírra vetni. Templomba nem jár, de nem is tartja távol magát az egyháztól. Olyannyira, hogy a párbért, illetve annak a felét most is fizeti. Az emberek szeretik ezt a szém- üveges nyugdíjast, aki elmaradhatatlan kerékpárján sokszor pedálozik valamiért a központ felé. Úgy vannak vele, hogy ez a kalandos életű férfi hozzátartozik a városhoz, akár az esti alkony, a távoli harangszó vagy a Kossuth utca. Ez pedig a kunoknál nem kis dolog, hiszen mint korábban említettem, nem odavalósi... D. Szabó Miklós (Folytatás az 1. oldalról) Ha üzletrészt „osztanak” és ezt azonnal vállalkozásba vitetnék a tag tulajdonosokkal, érdekes lehet. Mi erről a tagság véleménye, és mit remélhetnek az alapítandó gazdasági társaságtól a meglehetősen gyakran, az utóbbi hónapokban krónikusan megrendeléshiánnyal küszködő szövetkezet varrónői? Mivel kecsegtetik a vállalkozás alapítását kiötlő vezetők jövendő üzlettársaikat? - lettünk volna kíváncsiak, ám minderről, a tervezett tranzakcióról a legilletékesebbtől semmit nem tudhattunk meg. Fehér Kálmán jogtanácsosa, dr. Szentmiklósi Szaniszló javaslatára („magyarázkodnod sem kell, miért nem”) nem járult hozzá, hogy újságíró zavarja meg a közgyűlés „családias légkörét”, ígért viszont tájékoztatást a történtekről hétfő reggelre, de ebből sem lett semmi: „Aludtam rá egyet, és úgy döntöttem, nem nyilatkozom” - hangzott az elnök úr „magyarázata”. Jobb híján kerülő utakra kényszerült az újságíró, ám ezek jó része is járhatatlannak bizonyult. A szövetkezet Vörösmarty úti üzemének zárt vasajtaja még nem jelentett akadályt, amikor az üzletrészosztásról, a kft.-alapításról akartunk érdeklődni a HISZ szalagon dolgozó varrónőitől. A valószínűleg a vezetőt helyettesítő Medgyes Istvánná azonban már azt is nehezményezte, hogy idegent engedtek az épületbe, munkatársnőivel beszélni pedig „munkafegyelmileg megengedhetetlennek” bizonyult:- A nagy házban kell az üzletrészekről és a kft.-ről érdeklődni. És ha az elnök úr nem tartotta szükségesnek ezekről nyilatkozni, én hogy mondhatnék bármit is. A nyugdíjig hátralévő éveket én itt akarom ledolgozni. Feltéve, ha most már biztosan lesz munka. Mert azok a szövetkezeti tagok, akiket a jobb megoldás híján otthonukban megkerestünk (és szólni is mertek), éppen azt nem látják, hogy a gazdasági társaság mennyivel ad biztosabb jövőt, munkát. „Erről a közgyűlésen annyit hallottunk, hogy a nyugatiak szövetkezetekkel ma már nem állnak szóba(? - a szerk.), ezért kell a kft. De hogy valaki így majd munkát hozna ide, ilyen ígéret el sem hangzott.” Az otthon névtelenül (félelmük talán megmagyarázható, ha tudjuk, a közgyűlésen az elnök A JNK. -Szolnok Megyei Önkormányzat Járművezető-képző Iskolája:- valamennyi kategóriában „A-E”-ig 1991. szeptember 30-án,- szakoktatói szaktanfolyamot 1991. október 8-án,- ADR (veszélyes árut szállítójárművek) tanfolyamot 1991. október 10-én indít. Jelentkezéseket várunk:- gépjármű-ügyintézői,- könnyűgép-kezelői,- nehézgép-kezelői,- közúti szolgáltatást végző személy, teher, autóbusz továbbképző tanfolyamainkra. í Jelentkezni lehet: Szolnok, Eötvös tér 3., telefon: 56/39-305 Kisújszállás, Nyár út 5., telefon: 59/21-660 Jászberény, Déryné út 6., telefon: 57/12-803 . 64916/ 1* megtiltotta, a tagok közül bárki is beszámoljon az esemény után esetleg „lesben álló” újságírónak, ezt a jogot kizárólag magának tartotta fenn) fenntartásaikat, kételyeiket megfogalmazók is aláírtak persze az üzletrészosztásnak és a kft.-be lépésnek. Ki azért, mert „a többség úgyis megszavazta, és akkor már ne vesszen el az a kis vagyonrész”, kit az ijesztett el, hogy „aki kimarad a kft.-bői, annak munkát sem adnak”, volt, aki úgy gondolkodott, „a szövetkezet úgyis tönkrejut, ha így megy tovább, nem mindegy, hogyan veszik el a vagyonunk? - és hátha tényleg változik valami”. „Nem nagyon magyarázgat- ták nekünk, hogy miért is lenne jó, amit a főnökség úgy gondol, de hát mit tehetünk?” Aki nem ír alá, az azonnal elveszíti munkáját - terjedt el a tagok között, s így inkább hisznek a kft.-ben. A kft.-ben, amiről annyit már biztosan tudnak, szavazatuk még kevesebbet ér, mint szövetkezeti tagként, hiszen a voksokat a tulajdoni részekkel súlyozzák. Üzletrész pedig egy-másfél-két évtizede a szövetkezetnél dolgozó tagnak nagyságrendekkel keve-1 sebb jutott, mint az egy hónapja elnök Fehér Kálmánnak. Az üzletrész szabályzatot a legutóbbi közgyűlés módosította, így aztán a korábban a munkanélküli-felügyelőségen, majd legutóbb egy esztendeig már valamennyire legalább szövetkezetközeiben (de korántsem a textilipari szakmában), a KISZÖV-nél dolgozó új elnök 600 ezer (mások szerint 800 ezer) forintos üzletrészt kaphatott. Hisz a felosztás alapjául az 1991. évi szeptemberi fizetést fogadtatták el. Erről persze csak azok tudnak, akik a névsorban közel voltak a Fehér Kálmánhoz, és nem voltak restek vagy mertek kíváncsiskodni. A jövendő kft. tu- lajdonosi erőviszonyairól ugyanis a vezetők nem tartották szükségesnek tájékoztatni a társaikat. Hogy az 1952 óta működő, vagyonát negyven esztendő alatt felhalmozó Háziipari Szövetkezetnek törvényesen és igazságosan osztottak-e legutóbb üzletrészeket, Berényi Tibornétól, a HISZ szövetkezetpolitikai bizottságának elnökétől igyekeztünk tájéko/.ódnj, Meglehetősen rövidre sikerült a telefonbeszélgetés. „Nem nyilatkozom - kezdte a tagság érdekei fölötti őrködésre megválasztott, e tisztségben a vezetőséggel függelmi viszonyban nem lévő, csak hát főnöki titkárnőként dolgozó tisztségviselő -, ezek az ügyek a vezetőségre tartoznak... Én ezután is itt szeretnék dolgozni, és különben is, a kft. megalakulásával ez a bizottság megszűnt.” Némi fondorlattal annyit még sikerült „kihúzni” Berényinéből, hogy az üzletrészeket újólag a valóban szeptemberi bérek alapján osztották el, de amikor arra a kérdésre kellett volna válaszolni, hogy így mennyit kapott az elnök és mennyit egy-egy 10-20 éve szövetkezeti tag varrónő, a telefonba már senki nem szólt bele. Újabb hívásunkkor már a szövetkezet műszaki vezetője, Szabó Lászlóné vette fel a kagylót, akitől az üzletrészként kiosztott vagyon nagyságáról, illetve a szövetkezet összes vagyonáról csak annyit sikerült megtudni, hogy ez annyira komplikált kérdés, hogy talán senki nem tud náluk válaszolni rá. A kérdések nyitottak maradtak. Jogi szakértővel végigböngészve a módosított szövetkezeti törvényt, azt sem sikerült megállapítani,: miként vásárolhatta meg a szövetkezet tagjaitól üzletrészüket. A még most is érvényes jogszabály betűje szerint ugyanis ezt - elővételi jogával élve - csak akkor tehetné meg, ha a tag üzletrészét „külső” vevőnek különben már felajánlotta megvételre. Az igazi dilemma szonban az, ki és milyen elvek szerint értékeli majd fel (vagy inkább le?) a szövetkezet vagyonát, amikor a tagok alapította kft. - hogy dolgozhasson - gépeket, műhelyeket vásárol a HISZ-től? Hogy nem semmizik-e ki például a vállalkozásba lépés esélyeitől megfosztott nyugdíjas tagokat? Hogy a szövetkezet tartozásaiból visz-e magával a kft., vagy minden marad a munka és bevételek híján fizetésképtelen, formálisan azonban tovább működő szövetkezetnél, és így hoppon maradnak a hitelezők. És egyáltalán, miből fizet az üzletrészekért most a HISZ? A hasonló kérdésekre talán a Szolnoki Cégbíróságnál a HISZ ellen kezdeményezett törvényességi vizsgálat választ adhat. Kérdés, nem lesz-e ez késő? Mert légújabb információnk szerint a cégbíróságon a szövetkezetnél alakult kft.-t már be is jegyezték. V. Szász József — pS FIGYELEM! 0~\ s Értesítjük fogyasztóinkat, hogy TÓSZEG községben és a zártkertekben a fogyasztásmérők leolvasását 1991. október 5-13. között végezzük. % Kérjük fogyasztóinkat, hogy a leolvasást tegyék lehetővé. Felvilágosítás: 40-411-es telefonon. TITÁSZ Szolnok Vidéki Kirendeltsége.
