Új Néplap, 1991. szeptember (2. évfolyam, 204-228. szám)
1991-09-04 / 206. szám
4 1991. SZEPTEMBER 4. Nyílt tér A Kereszténydemokrata Néppárt célja a keresztény demokrácia megvalósítása Egy évezred nehéz örökségével állunk az új ezredév küszöbén, ezer esztendő minden történelmi tanulságával. Hazánk múltján, nemzetünk során ha bölcsen végigtekintünk, hihetetlen, hogy ne találjunk abban egy örök értéket, egy örökre megtartó erőt, egy felemelőt; örök keresztény értékeket! Csak azért maradhatott meg ennyi viharban, vérzivatarban nemzetünk és hazánk, mert első nagy királyunk, Szent István ezekre az értékekre építette birodalmát és szervezte meg drága örökségünket: Magyar Hazánkat! „Hol vagy, István király, téged magyar kíván! Köszönjük Néked, hogy felébreszted bennünk történelmi felelősségét az új évezrednek, hogy utadat követve Európa megbecsült állama, békességes, fennkölt nemzete lehessünk, tartson meg a tisztesség, erkölcs, békesség, melyet szereztél, adtál és ajánlottál nemzetednek! Uralkodásod óta hosszú idő telt el: a társadalom szerkezete sokszor és annyiszor változott, lehet, hogy előbbre vitt, de értéket nem hagyott, csak romlást, pusztulást, bánatot!” A Kereszténydemokrata Néppárt a keresztény örök értékekre építi politikáját, és kéri azt a Nagy Sokaságot, aki a református világ- találkozón, majd a Szentatya látogatásán részt vett, tanúságot tévén hitéről: „Semmi módon ne mondjanak le a politikai életben való részvételről, vagyis arról a sokrétű és szerteágazó gazdasági, társadalmi, törvényhozói irányítási és kulturális munkáról, amelynek célja szerves és intézményes módon a közjó előmozdítása!” (II. János Pál pápa) Ez azt jelenti, hogy keresztény kötelességünk részt venni a politikai életben, és az élet minden kérdésében keresztény álláspontot kell gyakorolni! A szeretet jegyében: ez azt jelenti, hogy nem teszünk különbséget ember és ember között, mindnyájan Isten gyermekei vagyunk, embertestvérek, felelősek másokért és magunkért! Valóban demokratikus társadalmat akarunk felépíteni, melyben minden állampolgár megvalósíthatja önmagát, otthon és jól érezheti magát! Két - akaratunk ellenére ránk kényszerített háború - két totális diktatúra - egy elvesztett, de dicsőséges magyar világszabadságharc terhei ma mind ránk nehezednek - békediktátumokkal. A világban végbemenő politikai változások nálunk elsőnek valósulhattak meg, de hogy vér nélkül mehessen végbe, meg kellett ésszerűen és bölcsen alkudni lehetőségekkel és helyzetekkel, hiszen a diktatúrák, sajnos mindennap láthatjuk, nem riadnak vissza semmitől, könyörtelenek, ennek következtében tengernyi, de sürgős megoldásra váró sorskérdés maradt a mai nemzedékre, melyeknek emberséges megoldása a világi, pártpolitika kötelessége. Létre is jöttek a pártok, megvalósult a demokratikus népképviseleti rendszer, melyben sajnos nem alakult ki olyan politikai erőviszony, nem valósult meg egy nagy többségi párt, szétforgácsolódtak a politikai erők, így az égető kérdések megoldása idegőrlőén kitolódott, elhúzódott, ezért egymáshoz közelálló politikai szerveződéseknek koalícióra kellett lépniük, hogy az ország kormányzásában a legitimitás, folyamatosság meg ne szűnjön, felfordulás, zűrzavar ne keletkezhessen. Nem tartom szerencsés helyzetnek, hogy egyszeriben annyi párt alakult. A legnagyobb párt pedig, az egyszerű emberek, akik még nem ocsúdhattak fel félelmükből, vagy a politikai csoportosulásuk megnyilvánulása, kiábrándító közönybe ejtette őket! Mi, magyar kereszténydemokraták hiszünk a lélek gyógyító erejében, bízunk a magyar nemzet öntudatában és bölcsességében, felelősségérzetében! Meg kell oldani a tulajdon kérdését, melyet jogtalanul, erőszakkal vettek el a magyar nemzettől, hogy végleg kihúzzák lába alól a talajt! Ezt persze nem egy párt hajtja végre, ezt ne használják korteskedésre, ez nemzeti sorskérdés, magyar létkérdés és nemzetünkben még van annyi becsület és tisztesség, hogy mindenkit kárpótoljon az elszenvedett sérelmekért! Isten tulajdonul adta a világot az emberiségnek! Megparancsolta, „ne kívánd a másét! ’ ’ Bízunk benne, hogy amikor a tulajdonokat licitálás alapján juttatják vissza volt jogos tulajdonosuknak, nem lesz olyan köztünk, aki elmegy a máséra licitálni! Látható ebből is, hogy az emberen múlhat sok minden! Ott is legyünk méltóak a keresztény magatartáshoz! Az egyházak áldásos tevékenységet folytattak hazánkban, és Miénk (volt) itt a tér! Demokrácia á la Martfű Az Új Néplap 1991. augusztus 29-i számában egy egész oldal foglalkozott Martfűvel. Ezen az oldalon megjelent egy fénykép és alatta néhány soros hír, amely beszámol arról, hogy a városban új butiksor épül, vannak azonban olyan emberek, akik aláírásokat gyűjtenek az építkezés ellen. Való igaz, hogy a martfűi polgárok aláírásgyűjtést kezdeményeztek egyetlen rendezett parkjuk megóvása érdekében. Az ok azonban nem az, hogy „kivágtak egy fát és három bokrot”. Ez esetben már rég nem arról van szó, hogy hány fa esik áldozatául az építkezésnek, hanem, hogy olyan zöldterületet akarnak beépítem, amely tradicionálisan pihenőparkként funkcionált. Már sok városban jártunk, de olyat még sehol nem tapasztaltunk, hogy egy park területén kis üzletecskék díszelegtek volna. De más jellegű problémák is felmerültek az ügy kapcsán. A butiksor építésének terve már márciusban elkészült, a lakosság azonban konkrétumokat csak július közepén tudhatott meg a MAS című közéleti lapból. Addig csupán „fű alatt" terjedtek a hírek. A legnagyobb probléma tehát az, hogy a város polgárai az őket közveüenül érintő kérdésekről az utolsó utáni pillanatban kapnak - egyébként hiányos - tájékoztatást, s így esélyük sincs arra, hogy a település életébe akárcsak közvetve is beleszóljanak, hogy életüket maguk irányítsák. Félő, hogy a polgármesteri hivatal végképp elszakad a várostól és a polgármester úr az őt megválasztó lakosság véleményét figyelmen kívül hagyva irányítja Martfű életét. Végezetül még néhány mondat az aláírásgyűjtésről: az „akció” eredményeképpen 406 aláírást sikerült összegyűjteni, de ehhez mindenképpen hozzá kell tenni azt, hogy a lakosságnak csupán egy kis hányadához tudtunk eljutni. Ennek legfőbb oka az idő rövidsége volt. Ezúton is szeretnénk megköszönni a polgárok támogatását és elnézést kérni azoktól, akikhez nem juthattunk el. Sajnálatos dolognak tartjuk, hogy Martfűn a lakosság csak ily módon juttathatja kifejezésre a véleményét. De mi még, úgy látszik, itt tartunk. Martfűi környezetvédők Kósa Ildikó hogy az áldás rajtunk maradjon, vissza kell az egyházak tulajdonát is adni, hogy folytathassák minden akadály nélkül emberformáló, embergondozó, léleknevelő, oktató tevékenységüket! Az egyház a nemzet oltalmazója volt és maradjon is! A tulajdonkérdéshez kapcsolódnak a szociális problémák is. A tulajdon is, mint a mindenség isteni eredetű, és parancsolat is van hozzá. „Sáfárkodni kell vele gazA műhely és az irodai dolgozók hangulata robbanásig feszült Kérdések az Alföldi Téglaipari Vállalat igazgatójához Kockázatos módszert voltunk kénytelenek választani a sajtó igénybevételével, de rákényszerültünk, mert ha csak,.magunk között” vagyunk, a válaszadások nem kielégítőek. Az igazgató úr részéről eddig ígért és a részünkről elvárt találkozások és válaszok vagy elmaradtak, vagy általános kifejezéseket használt a vállalat és Az Új Néplap politikai vitafóruma dájának, és javaiból minden embert részeltetni kell! A tulajdonhal és a tulajdonból termeli meg az emberiség létfenntartásának szükségleteit!” Az is meg van írva: „Legyen a munkás méltó bérére! ’ ’ Adjam meg a munkás bérét, hogy abból gondtalanul élhessen családjával! Ez a kereszténydemokrata álláspont eleitől fogva. Mai világunkban rengeteg baj van ezen a téren, miket szintén sürgősen rendezni kell. Sokan nem tisztelik a tulajdont, sokan pedig arra használják fel emberi gyarlóságuk folytán, hogy kihasználják vele másik embertársukat, noha tulajdonuk sok esetben azok munkájából keletkezett! A tulajdonvagyon működését a kereszténydemokráciában a közjóhoz kell igazítani, és az emberiség életében ezen a téren a keresztény erkölcsi alapon működő politikai párt alkalmas arra, hogy az önkormányzás által a jóléti társadalmat létrehozza. A kereszténydemokrácia korunk legmodernebb eszmevilága: szeretet, megértés, békesség, emberi felelősség, igazság és tiszta erkölcs világa, melyért érdemes minden embernek imádkozni és dolgozni! Deák András a dolgozók helyzetének őszinte és nyílt bemutatása helyett. Sajnálattal és részvéttel vagyunk szemlélői annak a vezetői hozzáállásnak, amely mellőzi a szakszervezetet. Ezért is alakítottunk munkástanácsot, amelynek a működéséhez maga az igazgató úr, később a műszaki igazgató úr is teljes elismerését és támogatását ígérte. Nem személyeskedünk tehat, hanem több mint félszáz munkás érdekét és sorsát, jelenét és jövőjét kívánjuk képviselni. Szükségét érezzük a hangunk hallatásának, mert megváltozott körülöttünk a világ. Az eddig jó hírű, biztos megélhetést adó Téglaipari Vállalat közel egy év alatt a tönk szélére jutott, nyakunkon van munkahelyünk megszűnésének a réme, az elbocsátások, a jövedelemcsökkenés, a kilá- tástalanság, az utcára kerülés „perspektívája”. Miközben nem azt tapasztaljuk, hogy az illetékesek megfognák a költségeket és tudatosan növelnék a bevételeket Ezért vagyunk kénytelenek megismételni a korábbi kérdéseinket, de most igazából várjuk a korrekt, őszinte, egyenes válaszokat: 1. Milyen gazdaságossági számítások eredményezték a 12 vállalati bérlakás fél áron történő eladását? Mennyi folyt be a közel 20 milliós értékből, és mire lett felhasználva? 2. Miért inkább a lakókat képviselte az igazgató úr a vállalat helyett a vételár kialakításánál? 3. A vevők között van, aki háromszor kapott már bérlakást, egyszer pedig felvette a lelépési díjat. Ki vagy kik intézik és engedélyezik ezeket az ügyeket, az igazgató úrnak volt-e beleszólása, tudomása az ügyről? 4. Kinek volt érdeke az azóta felmerült kérdések alapját képező és köztudott lakáscsere, ki fizette annak a költségeit, mennyibe került ez a vállalatnak a többi dolgozó zsebére? 5. Az igazgató úr bevonta-e a lakáseladások ügyintézésébe a helyetteseit, a szakszervezetet és a vállalati jogtanácsost, vagy egyedül intézte? Mi indokolta, hogy kívülálló szervezettel végeztette a szerződéskötéseket, mennyi plusz költségébe került ez a vállalatnak, és ezért ki vállalja a felelősséget? Egyéb jellegű kérdések: 1. Az igazgató úr érdekelt-e a vállalatnál 1988-ban megalakult kétkft.-ben? Egyetértett-e vele akkor is és most is, tisztázottak-e az anyagi és személyi összefüggések a kft. és a vállalat között? Van-e előnye ezekből a társaságokból a vállalatnak, ha igen, kimutatható- e, hogy a bevitt vagyon után milyen részesedést kapott már a vállalat, és az mire került felhasználásra? Ha csak hátrány van belőle, mint ahogy a szóbeszédekben ez hangzik el inkább, mennyi ez az összeg és ezért ki vagy kik a felelősek? 2. A felvett nagy összegű hiteleket ki vagy kik határozták el, indokolt volt-e a felvétel, amikor mindenki láthatta előre, hogy az idén a tervezett és megtermelt téglát nem lehet eladni, nagyobb lesz a költség, mint a bevétel? Lesz-e felelősségrevonás, ha a vállalat az év végén veszteséges lesz? 3. Hogyan látja az igazgató úr a vállalat jövőjét, lehetőségeit úgy, hogy elbocsátások nélkül állhassunk talpra? A műhely és az irodai dolgozók hangulata robbanásig feszült, a beígért átalakulásból semmit nem látunk. Érez-e ezért az igazgató úr felelősséget? Meg tud- ja-e osztani a felelősségét a helyettesekkel és a munkatársaival, vagy mellőzte a részvételüket és mindent magára vállal? Tisztelt Igazgató Úr! Ha kiteríthetnénk a lelkünket, meglátná benne, hogy mi egyáltalán nem önt akarjuk bántani vagy támadni. Ellenkezőleg, szeretnénk csökkenteni a felelőssége súlyát és megóvni a vádaskodásoktól, de úgy látjuk, ehhez meg kellene változnia és partnernek tekinteni azokat, akiket eddig lebecsült. Arra meg jogot formálunk, hogy a családunk és a jövőnk érdekében kérdéseket tehessünk fel vezetőinknek. A munkás, ha sokkal többet dolgozik, akkor sem kap többet, inkább kevesebbet Ez nem így jelentkezik a vezetőknél, mert ők több oldalról több lehetőség révén juthatnak jövedelemhez. A fő kérdésünk az, hogy korszerű-e, hatékony-e az a vállalati irányítás, amely alatt a csőd felé tartunk, alkalmas vezetők kapnak-e elég feladatot, az alkalmatlanok leváltásra kerülnek-e, milyen fokú egymás támogatása, az együttműködés a vezetésben? Látszat vagy valóság, hogy az eredményeket egyesek kisajátítják, a sikertelenséget, a kudarcot pedig másokra kenik. Arányos-e a vezetők munkája és jövedelme? Tisztelettel várjuk a válaszait. Ha elégedettek leszünk velük, ezekben a témákban tovább nem kérdezünk. Ha a válasz elmaradna vagy nem lesz kielégítő, akérdése- inket nem hagyjuk abba. Lehetséges, hogy új kérdések is születnek. Mielőtt azonban félreértenének bennünket, készséggel jelentkezünk feladatvállalásokra, együttműködésre is. Alföldi Téglaipari Vállalat Ipari Gyártó és Szolgáltató Üzem Munkástanácsa Elnöksége A szocialisták válságkezelő programjának utolsó, befejező része anyagtorlódás miatt rovatunkból kimaradt. A folytatás a jövő hét szerdáján következik. AVAGY KINEK AZ ÜZLETE? Majdnem eladtak egy házat, múltunk egy daiabját úgy, hogy nem is értesítettek róla bennünket. Állítólag nehéz a lakosság véleményét kikérni. Miről is van szó? Értesített az önkormányzat, hogy közgyűlést tartanak, menjek el rá, s megszemlélhetem, hogyan kell múltunk egy koloncától, a szolnoki Baross G. u. 8.-tól csöndben megszabadulni. Az előterjesztés szerint a Szolnok tervnek (mely hál’ Istennek hajlandó megvenni) 10 millió forintért eladjuk, s többé nincs vele gondunk (felújítás, hasznosítás, miegyéb). Negyvenöt évig ugyanis lepusztult, s ha most nem adjuk el, ki tudja, lesz-e még valaki, aki megvenné, felújítaná. A Postabank pedig építhetne az üres telekre „több hasznos alapteriiletet”. Ennyire haszonelvűnek azért nem kellene lenni! A tények szárazon: alapos előkészítés nélkül (?) a közgyűlés dönteni készül egy szokványos adás-vételről. A működési szabályzat szerint 5 milliós összeg fölött nem dönthet a polgármester egyedül, döntsön a testület. Sem az építészkamara szolnoki tagozatát, sem a lakosságot, de még saját városrendezési bizottságukat sem kérdezték meg! Erre mondja azt a polgármester a szokásos sajtótájékoztatóján, hogy visszautasítja állításomat, miszerint eljárási hiányosságok is találhatók. Kár, hogy nem cáfolta tételesen állításomat. Döntse el az olvasó, elfogadható-e választott vezetőinek az eljárása, A közgyűlés előtti utolsó pillanatban azért mégiscsak sikerült a kamarát összehívni (erélyes fellépésem miatt, vagy amúgyis akarták . . .?), de a Szolnokterv ez ügyben érdekelt főmérnökének, mint kamarai vezetőnek az invitálására sem sikerült kizárólag olyan építészeket összehívni, akik egyhangúlag támogatták volna a bontást. A többség ellenezte. Tisztelt Olvasók! Önök már megint a fejüket kapkodhatják csak, mert sem a sajtó, sem az önkormányzat nem tájékoztatta a lakosságot. Arról sem (elég részletesen), hogy nemrég a városközpont rendezési tervét elfogadták, ezzel lehetővé vált, hogy több tízezer négyzetméternyi területet beépítsenek szemben a Baross G. u. 8.-calü! Akkor miért kell lebontani? Jól tudom, hogy a Postabank az átalakítással való hasznosítást is vállalná? S hogy akár újat is építene az üres területeken, szemben? Miért nem hívták össze a kamarát, miért nem tárgyalta a szakbizottság? Miért kapott szót ügyrendellenesen a vevő a közgyűlésen? Miért nincsenek védve a szolnoki jelentőségű épületek? Miért? Miért? A polgármester szerint azért nem követtek el hibát, mert az épület nem védett. Ez kérem Szolnok (és a testület) szégyene, ez nem indok! Néhány etikai kérdés: a múltunk végképp eltöröljük? Már nincs Nerfeld palota (de van helyette Centrum sarok), nincs Tiszti Kaszinó (de van konzervdoboz volt Sztár Áruház). Már nincs zsinagógánk (de van benne képtár, ami bárhol lehetne, de nem egy zsidó templomban). Szerencsére a volt Úri Kaszinót nem sikerült annak idején eltüntetni (bár a kiviteli terv is elkészült már), mert ma az MTESZ helyett a megyei tanács (önkormányzat) étterme és konyhája büszkélkedhetne a helyén. Nekünk az a néhány megmaradt, az egykori kisvárosi miliőt idéző épület sokkal fontosabb, mint a „több hasznos alapterület”. Sajnos a közgyűlésen ország- gyűlési elfoglaltságom miatt nem tudtam részt venni, ezért ott és akkor nem tudtam tiltakozni a legfelháborítóbb döntés ellen. „Szakértői” véleményt fognak kérni a kecskeméti építészektől! Szolnokon minden építész elfogult és alkalmatlan? A szolnoki vezetők nem mernek felelősséget vállalni és alkalmatlanok? Szolnok város képtelen dönteni? Ott és akkor egy egész várost minősítettek le és sértettek meg! Ez nem tűnt fel senkinek? A döntést elnapolták - a következő gyűlésig. Annak napirendjét megkapva, nem olvasom benne ezt a pontot. Fű alatti döntés várható? Tanulságok: a volt városi tanácselnöknek többek között azért adtuk át annak idején a lemondásra felszólító levelünket (König László mostani polgár- mester is aláírta tudtommal), mert belekeveredett egy azóta is gyűrűző ügybe: a tenyőszigeti zártkerti ingatlaneladásba. Az eljárás törvényellenesen indult, mint tudjuk, mára sikerült (?) legalizálni a testületnek. Ez az ügy is bizonyítja, hogy igazam volt, amikor a szervezeti és működési szabályzat készítésekor aggódtam a városi főépítész státusa miatt. Kértem a polgármestert, hogy a főépítész tanácsadóként közvetlenül a polgármesternek vagy a testületnek legyen felelős. Ehelyett a főépítész ma ügyintéző a hivatalban, s ebből törvényszerűleg következik, hogy nem tud a szakmai szempontoknak megfelelni. Egy főépítész nem lehet beosztott hivatalnok, mert akkor parancsra cselekszik, és minden „megrendelést’ ’ teljesít. A város érdeke azt kívánja, hogy a mindenkori főépítész a közgyűlés tanácsadója legyen, s mind megválasztása, mind elmozdítása minősített testületi döntéssel legyen lehetséges. Remélem a város érdekében, hogy ezt az ügyet nem varrjuk Kecskemét, a kecskeméti építészek nyakába, mert mi is tudunk és merünk dönteni. Leginkább pedig azt remélem, hogy sikerül megőrizni egyet azokból az épületekből, amelyek ugyan külön- külön nem túl értékesek, de már oly kevés van belőlük, hogy ragaszkodni hozzájuk minden szolnoki polgárnak kötelessége. Halász István A beérkezett anyagok tartalmáért szerkesztőségünk nem vállal felelősséget Minden eladó?!
